RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2015. 10. 28.
   Annyit ide is le kell írnom, hogy értem én, hogy mások nevén meg anyanyelvén nem illő röhögni, meg szubjektív dolog, meg nekem is vannak cseh ismerőseim, meg minden, de hát szerintem sajnos a cseh a szláv nyelvcsalád messze legelbaszottabb gyermeke.

   Ez az az FB-kommentfolyam, amit régóta irigylek és mivel az a blog már megszűnt, ahol kint volt, elkunyeráltam újrapublikálás céljából. Nem is tudom, kommentáljam-e bármi módon, mert szerintem ha valaki ráérez, az nagyon fog röhögni, a többinek meg hiába magyaráznám.

   

2015. 10. 27.
   Kolléga el lett küldve valami nem túl fontos, de legalább unalmas tanfolyamra, ahol a megjelenés a jó partneri viszony fenntartása miatt kötelező, ám a téma kb. a telefonkönyv monoton felolvasásával egyenértékű. Nap végén kolléga megjelenik, belerogy egy székbe:
- Inkább fájdalommentesen öljetek meg.
Másnap délután ismét megjelenik:
- Most már akár fájhat is.

   Az internet igenis veszélyes. Az úgy kezdődött, hogy rádión elkaptam egy magyar szving-énekegyüttes produkcióját, hohó, kotorjuk csak meg eredetit, mi is volt a címe, meg ki is játszotta. Tirirepp, tirirepp, tiriririririrepp. Eddig semmi különös, na de aztán rátaláltam Miluška Voborníková "Gimi det ding" című dalára

   külön kiemelendő Jiří Grossmann, a csehszlovák Antal Imrébe oltott Vámosi János nyitó szövegelése, ami rögtön induláskor görcsös röhögésre készteti az embert

   és onnan már csak egyik dolog követte a másikat, tisztelt bíróság. Miluska Voborníková nevének

   tisztára, mint a Svejkben valami kocsmárosné

   hatására  elkapott a tecsődémon és megállapítottam, hogy a csehszlovák slágergyár semmivel nem volt rosszabb a magyarnál, sőt a mozgáskultúra egyenesen odabasz, Miluska bármelyik Bond-film főcímében is elfért volna (az igazi pszichedélia kb. 1:18-tól kezdődik) , ha nem ilyen nyelven énekel.

   És innen már csak lefelé volt, kezdve Edita Štaubertová Babičko, nauč mě charleston című számával. Bábicsko, baszdmeg. Vinnyogtam és már csak a számcímekre figyeltem. Mi lehet ez a kun bili, (Kůň bílý) amiről Marie Rottrová énekel a kibővült Tolcsvay-tró kíséretében csehül?
   Aztán váratlanul előtört az oldalsávból a Józsin z bázsin vonal, a csehek ezek szerint nem tréfáltak, ha tréfáról volt szó, Jiří Schellinger René, já a Rudolf című dala méltán terelte el a figyelmet a kibaszott nagy 80 AUTO SKODA feliratról, vagy inkább mégsem. A végső csapást a Triky a pověry trió megtalálása adta, ami abszolút vállaltan Ricchi e Poveri számok halomra gyilkolásával szórakoztatott színvonalasan.
   Nem tudom, mennyi időt basztam el ezzel, és bár roppant szórakoztató volt, nem tudom, mikor merek majd belemerülni, mi lehetett mondjuk Wojciech Jaruzelski kedvenc száma.

2015. 10. 24.
    Na mi van, ráuntunk, elvtársak, ráuntunk? Nem szervezünk, csak írogatunk, írogatunk, a webkettők meg üresek tele vannak hülyeséggel? Hát hol van az idei Goldenblog, he?

2015. 10. 13.
   Zokniszandál ügyében csak annyit mondanék még, hogy figyeljünk a keleti kultúrnépekre, például a japánokra, akik a maguk természetközeliségében polipokat és bébiangolnákat dugdostak fel a seggükbe tabi és geta néven már akkor zokniszandálban

   oké, valójában zoknipapucsban, de az semmivel nem jobb, flipflop zoknival megvan?

   

   tolták, amikor az európaiaknál még javában az ablakon keresztül öntötték egymás fejére a szart a nagyobb településeken, szóval csak ne nagyon köpködjünk, jó?

   Kolléga inpolkorrekt megjegyzése: "Amikor X.Y-nal együtt kell mennem, mindig kénytelen vagyok a drága dolgokat megvenni a boltban, mert az olcsókért, amik lent vannak a polcon, nem merek lehajolni."

2015. 10. 09.
   Vannak dolgok, amik már hosszú ideje idegesítenek, de egyrészt nem annyira, hogy az eset után félórával még emlékeznék rájuk, másrészt annyira hely- vagy időspecifikusak, hogy emiatt is valószínűtlen a meg- vagy feljegyésük. Mindennapos apró bosszúságok ezek, lehet ellenük tenni, de annyira nem fontosak, hogy neki is álljak, inkább frusztrálódok a végtelenségig, illetve mostanáig.

   Ilyen például a gyerekszoba ajtaja, ami nyikorog, ha teljesen kitárja az ember. Minden egyes kibaszott este, amikor bemegyek a jóéjtpuszihoz, vagy valami ilyesmihez, észreveszem, hogy nyikorog, de akkor már nem állok neki szerelgetni meg kalapálni, különben is éjszaka van. Majd holnap. Másnap persze megint csak akkor veszem észre, amikor a kölyök kegyeskedett végre elcsitulni, na nem baj, majd holnap, és így bazmeg évek tudnak eltelni. Csak egy véletlen billentheti helyre az univerzumot, például hogy egy szombat délelőtt kelljen piros ceruza és csak a gyerek szobájában legyen, nahát, hm, ez nyikorog.
   Ez sem mindig megfejtés viszont, ha pl. a piros ceruza sürgős falszínezéshez kell az iskolában, ahol a szülői munkaközösség kitalál valami égbekiáltó hülyeséget, például mindenki saját maga rajzolja fel a falra a családfát, de szép kalligrafikusan ám, és oda el kell menni és mire visszajön az ember, inkább leszaggatná az ajtót, nem megcsinálná, már ha emlékezne az egész ajtódologra, az majd csak este tizenegykor jön el újból.

   De valójában nem erről van szó, hanem arról a tálalási módszerről, ami úgy néz ki, hogy tányér elő, rá a köretet, majd ARRA RÁ a köretet eltakaró feltétet. Ez engem bosszant, kéremszépen. Mert amikor neki akarok állni, a feltétet nem lehet csak úgy elvágni, mert alatta puhán berugózik a köret. Lehet erősen nyomni a villával, hogy a hús végre elérje a tányért és az megtámasztja, de akkor a köret fog szétmállani, vagy kitúródni a tányérról. És ha már megvan az első falat feltét, úgy kell hozzá a maradék alól kivadászni a köretet, mert ugye takarja a nyomorult.
   Természetesen csak az első kb. egy perc ilyen idegesítő, mert ahogy a feltét mérete egyre csökken, úgy bukkan elő egyre jobban a köret. De az az egy perc bőszítő. Nem lehetne azt, hogy mellé tenni, vagy ha nem akkor a tányér, akkor például félbevágni a feltétet? Persze van eset, amikor egyik sem kivitelezhető de én rosszindulatú tendenciát látok ebben az ügyben.

   Nem tudom, hogyan alakult ki ez a tálalási módszer. Sima lustaság? Vagy ezt tanítják a vendéglátó-iskolákban? Van egy eset, amikor a mindennapos iskolai éneklést támogatnám: ha valaki írna egy dalt arról, hogy a feltéttel nem takarjuk el a teljes köretet. Természetesen vannak ennél sokkal komolyabb problémák is az életemben, de most végre ezek is eszembe jutottak, jókor, jó helyen, kinyílott a pitypang.

   Felkészül a zokniszandál.