Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2003. 08. 31.
   Bedobtak egy papírt kb. két hete, hogy szeptember 2-án és 3-án nem lesz gáz, jönnek, leplombálnak aztán a franc tudja, mit csinálnak. Magyarul nem lesz főzés, nem lesz melegvíz, nem lesz fűtés. Már van ígéretem egy kétlapos villanyrezsóra, szóval az alapfok biztosított, két fürdésre meg jók vagyunk a nejem öccsénél, mindössze húsz kilométer oda-vissza. Viszont arra szeretnék rájönni, de nagyon, honnan tudták előre, hogy most jön a zimankó? Vagy megint rohadt meleg lesz, csak még nem tudok róla? Az este elszalasztottam az Eduscho Szilárdot.

   Délután jót sétáltam a gyerekkel, csak rövidet. Rajta gumicsizma volt, ezért mire egyet szólhattam volna, izomból belerohant a legközelebbi pocsolyába. Mert tudta, hogy ebben azért olyasmit is lehet, amit szandálban nem célszerű. Az még csak bokáig ért neki, nem jó. A következő már lábszárközépig ért, alakul, alakul. A harmadik alján meg volt egy féltégla, amiben megbotlott és elhasalt. Még pancsolt két percet -ennyit hagytam, már mindegy volt- aztán hazavittem. Kiöntöttem a csizmából a vizet, kifacsartam a ruháit, a gyereket szárazra töröltem, viszont rá kellett döbbennem, hogy csupán egy pár hidegebb időre való cipője van, a többit kinőtte.
   Szerencsére a nejem nem csámpás, neki nem gyógycipő kell, de majd neki is kell. Örülök, hogy nem iskolás a gyerek, mert ha oda is mindent be kellene szerezni, eljönne az anyagi végromlás.

   De van már okos könyv is a házban, Gyógyító mesék címmel, ami segít pl. abban, hogy el tudjuk magyarázni a gyereknek, hogy hogyan fejlessze a személyiségét, miként dolgozza fel válás esetén a vasárnapi láthatásokat, meg azt, hogy apukát kirúgták, ezért most egy darabig kizárólag parizer lesz száraz kenyérrel. Legalább olyan jó, mint az az új illemtankönyv, ami olyas kínos esetekre is megoldást kínál, hogy hogyan kell viselkednünk, ha fiunk hazaállít választott élete párjával, aki peniglen hímnemű.

2003. 08. 29.
   Ez már több kettőnél. Időnként felteszik nekem a kérdést, miért nem vagyok benne valami rádióműsorban. Legutoljára ma, teljesen váratlanul, hullámbádog-átvételi elismervény aláíratása közben történt ez meg. Feltételezem, hogy a hangom miatt. Erre van egy nagyon rövid, meg egy nagyon hosszú válasz. Most -a közérthetőség kedvéért- egy harmadik lehetőséggel fogok élni. Voltam én már rádióban (igaz, nem műsorvezetőként) többször is, hálistennek semelyikről nem készült felvétel. Egy kivételével, ami viszont úgy vélem, mindent világossá tesz. Ez a háttér, ez meg maga a konkrétum.

   Fejlődik az APEH-ellenőrzés (ellenérzés), fejlődik. Ahogy haladnak előre az ellenőrök, úgy kell meglépni az ellenlépéseket.
   A mai napon kiadott házi feladat a következő: Ha valaki beltag a saját BT-jében, három évre visszamenőleg legyen kültag. Még jobb, ha legalább háromszemélyes a BT, mert akkor lehet csinálni (fiktív) közgyűléseket (jegyzőkönyvvel persze), ami során az embert megbízzák munkavégzéssel.
   Írni kell két évnyi munkalapot, vagy bármit, amivel igazolni lehet, hogy az ember csinált ugyan valamit, de nem azt, amit. Írni kell minden munkalaphoz egy szerződést, amivel igazolni lehet, hogy azt, amit papír szerint csinált, még csak nem is ő csinálta, hanem valaki más. Az a valaki más pedig írjon igazolást, hogy az őáltala egyébként nem elvégzett munkát igenis ő csinálta.
   A következő lépés pedig az lesz (tévedhetetlenül magabiztos főnöki extrapoláció), hogy mindenki szerezzen be egy céget, aminek ő nem az alvállalkozója, sőt, semmilyen kapcsolata nincs vele (előtte persze gondosan le kell ellenőrizni a céget, létezik-e, rendesen könyvel-e stb.) és majd oda kapja mindenki a fizetését.
   Én ezt mind-mind le fogom szarni. Kollégáim arcán viszont láttam, hogyha most itt volna a László Csaba vagy a Király László György, tuti nem úsznák meg élve.

   Nejem visszatérő problémája, hogy mit főzzön. Gyakran hibázik, ugyanis ezt sokszor vacsora után kérdi meg, akkor pedig már csak egy böffentés a válasz, meg az, hogy mindegy. Csakugyan mindegy (csak ne piszkeszósz legyen), de ezzel a válasszal ő nem elégszik meg. Ha mondok neki valami pimfet, mondjuk azt, hogy pörkűtt, csak húzza a száját, hogy már megint? Ha pedig belecsapok a lecsóba, hogy például áfonyával töltött pulykamell krokettel, megkér, hogy ne hülyéskedjek már. Pedig elő sem veszem örök kedvencem (elképzelésszinten legalábbis) , a kolibrinyelv-pástétomot, pedig azzal elpiszmoghatna egy darabig.

2003. 08. 28. v2.0
   Hurrá, visszagyógyítottam a pinákat a virtuális univerzumba. Köszönöm a szorítást. Hazafele veszek söröt. Ugyan készen van a gyerek gyógycipője, el kellene menni kifizetni, de most fontosabb az ünneplés.

2003. 08. 28.
   Nem hiába bíztam, tegnap este sötétedés környékén egy faszi becsöngetett hozzánk. Nejem volt csak otthon, amikor ajtót nyitott, nem értette, mit akarhat tőle az a biciklis muki, ráadásul két ugyancsak biciklis gyerekkel. És miért lógat a kezében egy döglött kiskutyát. Aztán rájött, hogy az nem döglött kiskutya, hanem az ő táskája. Meg az én vesetasóm. Az összes irattal, mindennel, még a benzinszámlám is megmaradt. Az ő kertjébe dobták be, ő meg visszahozta. Halleluja.

   Hogy a dolgok kiegyenlítődjenek, fizetés (ennek két hete be kellett volna következnie) még mindig nincs. Ugyanis APEH-ellenőrzés van, a főnök meg be van gazolva. Mondjuk nem ok nélkül. Ennekokáért még most találja ki, hogy hogyan adjon pénzt az eddigi számlázós tréfarépa helyett. Amikor megkérdeztem, hogy mikorleszmá pénz, annyit morgott, hogy "nem tudom, mikor, itt az APEH". Rendben, de az APEH lassan másfél hónapja itt van, ennyi idő alatt csak ki lehett volna találni valamit.
   Éppen ezért -jelezvén, értem én a tréfát, de mégsem vagyok teljesen elégedett a dolgok folyásával- reggelente a kiadott munkát a "nem tudom, mikor fogom megcsinálni, itt az APEH" mondókával fogadom. Egyelőre nem látom az eredményét, de akkor is jólesik.

   A pinák még mindig nem kerültek elő a süllyesztőből, bár rajta vagyok az ügyön, de csak a legszélén, mert nem igazán hagynak rá időt. Viszont lassan a stressztűrésem is mintha növekedne, kezdek egyre kevésbé sietni, mert mi a fasznak. "Ne kapkodjunk, mert még leverünk valamit"-osztanám most az észt az ifjabb generációnak az egyik volt főnököm szavaival. Csak remélni tudom, hogy azóta megütötte a guta.
   Jelzésként egy minitréning, amit tegnap folytattam le egy biztonsági őrrel. A háttér: egy kollégám elhozott egy darab hullámbádogot (kösz, Doktor) X úrtól a Luszar utca ötből (három épület, hat bejárat, három emelet, emeletenként tíz szoba), kisimította rajta a hullámokat, én vittem vissza. Előzetes tájékozódás nélkül. Bementem a Luszar utca ötbe, hónom alatt a hullámbádog, biztonsági őr kiugrott a kutricájából.

- Hova viszi eztet a micsodát?
- X úrnak hoztam. Meg tudná mondani, hogy hol van a szobája?
- Há itt.
- Jó de pontosan hol?
- ltt, a Luszar ucca ötbe.
- Öhm... értem. Akkor hova is vigyem X úrnak ezt a hullámbádogot?
- Há az X úr asztalára.
- Na jó, de az hol van?
- Há ahonnan maga elhozta.
- De nem én hoztam el, hanem egy kollégám.
- Háakkor oda, ahonnan a kollégája elhozta.

   Eredetileg biztos titokminiszternek készült, vagy nem tudom. De hogy kijárta a marxista főiskolát, az tuti. Mindenesetre már egész könnyen legyűrtem a késztetést, hogy fejbebasszam a hullámbádoggal.

2003. 08. 25. v2.0
   Gyerek bölcsődébe íratása, második kör (az első tavaly volt). Sajnálkoztak, hogy az autót (mint jelet a bölcsiben) már elhappolták a gyerek elől. Van viszont fenyő. Jó lesz, nagyon jó lesz, mondta a nejem, aki emlékezett rá, hogy nekem is ez volt a jelem. Igaz, az oviban, mert ha valakinek azt mondanám, hogy emlékszem a bölcsődei jelemre, nagyon randán átbasznám az illető fejét. De azért így is jó.

2003. 08. 25.
   A tréfák már vasárnap megkezdődtek. Beugrottam a cégemhez, mert kellett onnan valami tágabb családomnak, amely tagjai mind meglátogattak bennünket. Egyszerre. Ha már ott voltam (mármint a cégnél), gondoltam, jót teszek a céggel, mert az egyik külső vincsesztertömbön volt egy kis piros lámpa, ami bosszantóan világított már hetek óta. Egyébként semmi baja nem volt az egésznek, csak a pilács jajongott ottan, mondván, hogy szerinte valami nem oké, de én igenis tudtam, hogy pedig de. A lámpa eloltásához újra kell indítani az egész bizbaszt, nosza hát, most nincs itt senki, aki reklamálna.
   Szép rendben minden újraindult, a kis pilács is megnyugodott, hogy őszerinte most már nincs semmi baj. De én igenis láttam, hogy pedig de. Az egész vincsesztertömb ugyanis úgy, ahogy volt, megszűnt létezni, legalábbis a szerver szerint. Hiába bizonygattam neki az ellenkezőjét, nem és nem és nem. Közben otthon mindenki megebédelt, leheveredett punnyadni, tévét nézni. Nejem ideges susmusa ("jól szórakozol?") sem javított a helyzetemen, pedig azzal is próbáltam hatni a makacs készülékre, hogy már csak a családi béke megóvása érdekében is legyen már szíves jobb belátásra térni, különben egy pajszerral baszom szíjjel.
   De nem. Hát jól van, majd hétfőn, bár utálok hétfőn ilyennel kezdeni.

   De aztán jószerencsém nem hagyta, hogy a hétfő ezzel kezdődjön, mert a hétfő azzal kezdődött, hogy nem találtam az előszoba fogasán a vesetasót, amiben az irataimat tartottam. Negyedóra keresés után (már a gyereket is faggattam, nem-e ő-e véletlenül-e) nejem rájött, hogy neki sincs meg a táskája, amiben az iratait tartotta. Meg a gyerek iratait. Ja, hát akkor megvan a megoldás, szimpla besurranásos tolvajlás. Zárcsere, rendőrség.
   Kicsit sajnáltam a tolvajt, mert összesen négyezer forintért tette kockára az egzisztenciáját. Nejem bankkártyáján mínusz negyvenezer forint volt, azzal nem járt jól. Illetve még elköltheti azt a mintegy nyolcszáz pontot, ami a nejem supershop-kártyáján van. Attól, hogy az MCSE-kártyámmal csalárd módon valahol elkezd rendszergazdálkodni, valamiért nem tartok.

   Nejemmel összenéztünk, hogy oda az összes papírunk, akkor mi most nem is létezünk. Hirtelen ötlettel javasoltam, hogy akkor most bűnözzünk be, de nagyon, a rendőrségi jegyzőkönyvvel tudjuk igazolni, hogy nem azok vagyunk, akik. De nem ugrott rá olyan hevesen az écára, mint vártam. Most várunk pár napot, hátha az iratok legalább egy része előkerül valami kukából, egy full garnitúra papír mintegy 17e forint, hálistennek a gyereknek még nem kell jogosítvány.

   Még jó, hogy szombaton megvettem a kerti hintát a gyereknek (utolsó, mutipéldány, félár), mert ha nejem most megint előjönne vele, biztosan azt mondanám, hogy nem.

   Szorítsatok, hogy meg tudjam csinálni azt a vincsesztertömböt, mert azon van (volt?) a pinagyűjteményem is.

2003. 08. 22.
   Tegnap az oroszországi alkoholizmusról szóló HVG-cikkben találtam egy megszívlelendő új orosz közmondást. "Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé vezető úton."

   Haza kellene mennem, mert otthon felejtettem az összes iratomat. Meg a kulcsaimat. De nem tudok hazamenni, mert otthon felejtettem az összes iratomat. Meg a kulcsaimat. A feleségem meg odavan mittudoménhol. Nem egyszerű dolog ez.

   Na megyek. Dógomvan.

2003. 08. 21.
   A CBA elnevezés "a három alapítóatya vezetéknevének első betűjének egybeolvasatával keletkezett", tudtam meg. És -mintha nem lenne elég bajom enélkül is- megkaptam a CBA-indulót is, amit az Indexről lehetett valahonnan letölteni, de most már innen is, legyen minél több embernek elbaszva a napja.

   Gusztushúsz, kotmányunkünnepe. A tűzijátékot Zsámbékról néztem egy domb mögül, viszont már a harmadik sör után. Felidéztem a régi szép időket, amikor a nejemmel -akkor még kettesben- néztük valamelyik tűzijátékot valamelyik kis pöcs utcából, mert nem jutottunk közelebb. A kb. húszfokos kilátási szöget egy rohadt nagy platán még tovább rontotta, a fényeket követtük egy darabig az egyik ház falán, aztán legyintettünk és beültünk koktélozni a Bonnie&Clyde-ba. Ott a tévében kényelmesen végignéztük a maradék tűzijátékot, később pedig mulattunk azokon a szerencsétleneken, akiknek már nem jutott hely. Még két koktéllal kivártuk, amíg a tömeg eloszlik, aztán indultunk csak haza.
   Azóta is ezt a módszert tartom üdvőzítőnek, azaz hogy huszadikán inni kell. Idén is ez volt, de még fejleszthető a dolog, szerintem még tűzijáték sem kellene hozzá. Egyetlen hátránya, hogy reggel csak rezeg az ember, izzad, általában a bubópestis és a szifilisz összes tünetét produkálja.

   Ez a Suzuki Liana nagyon keservesen néz ki. Komoly macera lehetett a reklámban beállítani úgy, hogy ne jöjjön le, milyen ortopéd a kasztni. Biztosan mondták a tervezőnek, hogy "te, csinálj már egy egyterűt, mert az trendi", az elkezdte a kocsi elejétől, aztán úgy a háromnegyedénél szóltak neki, hogy most már gyorsan fejezze be. A másik hasonlóan tetszetős autó a Daewoo Kalos, amiről sehogy nem tudom eldönteni, hogy nem dől fel állandóan, biztosan van valahol alul egy kétmázsás tőkesúly.

   Nejem lelkesen telefonált még délelőtt, hogy "itt vagyok a teszkóban, a hinta meg a csúszda féláron van!" Nyeltem egyet, majd javasoltam, hogy vigyük vissza a hűtőt a boltba, annak az árából kijön mindkettő. "Tudtam, hogy valami epéset fogsz válaszolni" jött nejem a fúróval. Próbáltam dicsérni, milyen empatikus, hogy ismer már engem, ilyesmi, de már odalett a kedve. Van ez így.

   Mezítláb meg ne nyírjatok füvet, mert zöld lesz a lábatok, mint a levelibékáé és csak szabályos smirglizéssel jön le, ez pedig a talpon különösen kényelmetlen. Hát még ha a lábáztatóvízben ott áll a gyerek is. Aztán meg is fürdik benne. És egy óvatlan pillanatban még bele is iszik.

2003. 08. 18.
   Pénteken négyéves volt a faluszéli CBA,

   ez lehet az új megfejtés a régi kérdésre, miszerint vidéki bevásárlóközpont, három betű (=bót, az egyébként kézenfekvő ABC helyett, ami még egyébkéntebb az "alapvető bolti cikkek" betűszava, legegyébkéntebb pedig ez állítólag nem is igaz, csak kitaláció, igazándiból senki nem tudja, mi a szarért lett/volt pont ABC az ABC). Az pedig, hogy a CBA-knak kegyeleti főhajtásként lett ez a neve a megszűnőfélben levő ABC-k helyett, vagy valami teljesen más okból, végképp nem tudni

   éppen a szokásos esti cigi-csokitúrára mentem a gyerekkel (nem fogjátok eltalálni, melyikünknek melyik is jár), akkor vettem észre a tömegből, hogy buli van. Nosza haza, anyjukot is elhoztam

   ha lett volna biciklim, biztosan azzal mentünk volna mindhárman, közben pedig egészen biztosan feltettem volna azt a kérdést, amely valami elbaszott alföldi koncert környékéről származik és a maga sajátos ízével tökéletesen kifejezi a kedvesért való aggódás magas fokát (egyébként Csikós Balázs gyűjtése): "Csillagom! Nem töri a picsádat a váz?"

   tolultunk ezerrel, tömeg, körhinta, kisvasút, az árusoknál kéken és pirosan villogó gagyik, a színpadon pedig Demjén Rózsi sulykolja a tömegnek, miből is van a Hold. A gyerek rákattant azokra a villogó izékre, amit már szilveszterkor sem akartam megvenni neki, mert az olcsóbb volt ezerötszáz. De itt ugyanazt ötszázért mérték, annyi belefér, hogy ne kelljen hallgatni a nyavalygást. Ugyan a nő próbálkozott a körbevillogós drágábbal, a gyerek kezébe nyomta, hogy "mennyivel szebb, ugye?" de haladéktalanul visszalőttem, hogy "de ez mennyivel fényesebb, ugye?" és én voltam a meggyőzőbb.
   Egy darabig elvoltunk, aztán jött mostmárfődimdeletagadom, a Csocsesz, ekkor menekülőre fogtuk. Közben a gyerek folyamatosan mindent megvillogott, olyan volt, mint Tompika a biciklikürtjével. Nejem ugyan mondta, hogy legalább megtaláljuk, ha elveszik, de körbenézve felvilágosítottam, hogy erre ne hagyatkozzunk, ha az összes villogós kétévesformát begyűjtjük, sokat kell fordulni a kocsival.
   Este tízre ígérte a plakát a tűzijátékot, a gyerek ott állt az ablaknál egy széken és nem akart mozdulni. Fél tizenegykor végre el is kezdődött, végre vége, lehet menni fürdetni, fektetni. Aztán én zuhanyoztam. Egy perc után kurva nagy dörrenés, megállt bennem az ütő, azt hittem, bedőlt az egyik fal, de minimum a kazán zuhant le. A második dörrenésnél megállapítottam, hogy véres maffialeszámolás folyik az itteni sóderbányászok meg a vecsési káposztások között, mindjárt meghalok egy eltévedt golyótól, ezek a gipszkarton falak nem fognak fel semmit. A harmadik dörrenést követő halk füttyből jöttem rá, hogy a közvetlen szomszéd is tűzijátékozik, hogy gebedne meg.

   Bedobtak egy miniújságot, Dunaharaszti Tükör, a Dunaharaszti Polgári Együttműködés lapja. Elsőre nem derült ki egyértelműen, szélsőfideszes vagy középmiépes olvasmány, de a mellékelt szórólap mindent elmondott: a Hősök terén Csurka István mond beszédet (aug. 20 du. 3 óra). Nagyon jót mulattam rajta, idemásolom a két legfrappánsabb programpontot.
- Ez a csalásban fogant, bűnbe rothadt kormány mondjon le!
- A kormány népakarat általi megbuktatása után az ideiglenes kormány hívjon össze Alkotmányozó Nemzetgyűlést!

   Az elsővel semmi baj, míves, ahogy kell, talán csak a "megazisten" hiányzik, ettől függetlenül ha a "kormány" szót bármivel helyettesítjük (adóhivatal, sarki söröző, billgéc), ugyanolyan jó és használható bárhol. Tetszik, na.
   A másodikból én a radikalizmust hiányolom. Akkor már csináljuk rendesen. Várjuk ki a januárt (illetve amíg rendesen befagy a Duna), menjünk ki a jégre és válasszunk királyt, ez egyszer már bejött.

2003. 08. 15.
   Senki többet...? Harmadszor. Gong, most már ne szóljon hozzám senki. Azt a szar gépet is leadtam, alaplapcsere, újrainstall, szívatós volt, szívatós, de nekem se hiába van otthon Sztálin-szobrom. Ha valaki azonnal nem fogta fel, mi az összefüggés, az ne is tipródjon. Széthullottam. Ráadásul azt sem tudom, illik-e azt a kollégát inzultálni, aki folyamatosan töszörög valamivel közvetlenül a hátam mögött. Mert egyébként nagyon rendes ember, meg minden, de most már igazán hazaehetné a fene.

   Örömmel közölhetem, hogy kb. negyven próbálkozás, pár hónap, két személyes megjelenés és öt telefon után sikerült elérnem, hogy szeretett bankom végre adjon használható és aktivált PIN-kódott ahhoz, hogy lekérdezhessem az egyenlegemet. Most már van új ügyfélazonosítóm, van új PIN-kódom és van új számlaazonosítóm is, ez legutóbbit mindvégig nem árulták el (mármint azt, hogy egyáltalán van ilyen), csak amikor az ötödik telefont eresztettem meg. Megy ez kérem, mint a karikacsapás.

   Rákerestem a googléban az "okkersárga széklet" kifejezésre. Ennek okaiba (mármint hogy miért pont ezt kerestettem szegénnyel) nem mennék mélyebben bele. De csak egy találatom volt. Viszont az is jó dolog, hogy az éhség -az e héten szinte megszokottól eltérően- most már nem gyomorszáj-tájéki émelygésként jelentkezett, hanem rendesen, úgy, ahogy kell.

   Volt ez a balhé a vérvizsgálatos rákszűrés körül, mekkora sarlatánság, blabla. Menjünk el a rendes orvosi rákszűrésre, ott majd megmondják a frankót. Előrebocsátom, abszolút nem értek a témához. Pont ezért is kerestem rá.
   Az egyik eredmény az volt, hogy a rák női probléma, ezzel foglalkozott a weboldalak többsége. Volt még prosztatarák is, kiemelném a DRE (Digitalis Rectalis Examination) módszerét. Aki még nem vett részt ilyenen és most készül menni, azt tudom tanácsolni, mint a megerőszakolt nőknek: lazítson és próbálja meg élvezni. Van annyira jó.
   Amit leszűrtem, az az, hogy generál rákszűrés (mint amilyet ez a vérvizsgálatos dolog ígér) nincs. Menj el prosztata-, here-, tüdő-, agy-, csont- stb. vizsgálatra, majd megmondják. Ha valaki volt az SZTK-ban (a háziorvos úgyis oda utal be egy kiló papírral), az tudja, hogy egy vizsgálat szerencsés esetben egy óra sorbaállás, nem beszélve a közlekedésről. Ha közben ebédidő is van, az pech. Vagy ha bevetődik eléd egy-két-sok banya, aki a nehéz anyagi helyzetét a havi kétszáz fixtől elkezdve mondja el az orvosnak. Sokat mondok, ha egy hónap rámegy nettóban, persze hogy nem mennek az emberek orvoshoz addig, amíg nem feltétlenül muszáj, illetve amikor már késő.

   Éppen ezért vagyok nagyon kíváncsi, bejön-e az időpontra szervezés, amit most nagyon feszegetnek. Persze sokan tiltakoznak, meg félreértik (tegnap este híradóban egy íkúnegyven faszi panaszolta, hogy "én szíves vagyok, adnak időpontot egy hónap múlva, addig kif***ngok!"). Én speciel örülnék neki. Annak meg, aki nem örül, odaadom a gyereket, amikor éppen rossz a hangulata (márpedig amikor beteg, akkor rossz a hangulata) és szórakoztassa el a váróban úgy három órát, majd rájön.

2003. 08. 13.
   Anyámat leadtam a pályaudvaron, tegnap végre sikerült elhatároznia magát és aláírta a szerződést, hogy velem egy faluba költözik. Több okból is örülök, ezek közül a legközvetlenebb az, hogy legalább a "micsinájjak, jajmicsinájjakmá" kiesett az állandó panaszok közül. Azért a "miért nem vagy te még fővezérigazgató" még megvan pár társával egyetemben. Majd még lehet menni műszai átvételre, ide-oda, lehet majd konyhabútort szerelni, de ez már öröm lesz. Szinte. Nejem meg rögtön utána jött is haza, sokat voltam magamban, sokat is intéztem. Három napom volt rá, hogy három relatíve kisméretű lyukat befoltozzak a lábazaton, nem sikerült. Majd eccercsak. Még a postára sem sikerült elmennem csekket feladni, mert elbasztam az időt egy makacs alaplappal,

   Technical details: Alapjelenség: kékhalál No. 1 (unexpected kernel mode trap), némi szerelgetés után kékhalál No. 2 (no ACPI support), még kis szerelgetés után folyamatos újraindulások, sok szerelgetés után már az se, csak "nebasztassámán" jellegű sértődött fütyörészés. Valami alap videokártya be, akkor lehetett csak látni, hogy BIOS Bootblock, Drive A error, system halted. Volt pár ötletem, de egy se jött be, van még néhány a tarsolyban, de azokhoz bontóba kellene elmenni meg ilyesmi, vagyis annyi erőfeszítést kellene tenni, amennyit szerintem nem érdemel meg az egész

   de legalább nem felejtettem kint reggel a tejet a konyhaasztalon, nem az lesz az első, hogy le leszek tolva, amikor hazamegyek. Illetve biztos az lesz az első, valamit mindig hibázik az ember. Mondtam már, hogy nagy a sanyar és el vagyok nyomva?

2003. 08. 11.
   Én nem tudom, valami belém bújt, vagy valami elment belőlem, mindenesetre szarul vagyok jól. Szombaton kezdődött, vittem a gyereket meg az anyjukomat világgá. Nejem hirtelen megkérdezte, miért tartom magam furcsán, kénytelen voltam bevallani, hogy valaki húsdarálót csempészett a hasamba, a beleim közé (bele-csempészett, érted! ej, de tréfás vagyok mostan) és időnként teker egyet rajta.
   Kénytelen voltam megérkezéskor leküldeni pár unikumot, a család kint fetrengett a tóparton, én meg bent fetrengtem a bárban, időnként meleghullám, rezegtem egy kicsit. Aztán jobb lett, de alkalmi beszélgetőtársam biztatott, hogy csak ideiglenesen. Ő is járt már így, most malacvese-kivonatot vagy mi a szart szed, mert ha jobban leáll a hasnyálmirigy, akkor előáll a cukorbetegség, jönnek az érrendszeri problémák, lerohad az ember lába és megvakul. Mondtam, köszi és sürgősen hívtam a pincért.
   Tudom, ez eléggé bélterjes (bél...! érted! hű, ez is de jó volt) dolog itt a beleimről írni, de hát ha most ez foglalkoztat, na, ráadásul folyamatosan, mert folyamatosan enyhe hányingerem van. Nem tudom eldönteni, hogy valami fertőzés-e, vagy egyszerűen a múlt heti életvitel (napi egy étkezés, a vacsora, az viszont emberes) bosszulja most meg magát.

   Láttam régebben plakátot, hogy megjelent a Women's Value magazin. Nagyszerű, még egy libaharsona, biztos veszik majd, mint a cukrot. Mármint mások, mert én biztos nem. Ráadásul ilyen marhaságot, nem bírták már lemagyarítani, vagy kopirájt, vagy mivammá, tulajdonképpen mindegy, eseményhorizonton jócskán kívül esik.
   Aztán ma azt is láttam, hogy valószínűleg mások sem vették meg a lapot, mert kénytelen volt a kiadó másik lapot indítani, vagy jogfolytatni az előzőt, ezt nem tudtam kivenni a plakátról, mindenesetre hurrá! az utcán van a Női Érték című magazin. Vegyétek. Most rákerestem, ezt találtam. Hm, nem is lőttem nagyon mellé.

   Ez az ötletmagazin, ez jó, már ha ez tényleg az, amire gondolok. Hasek is írt már róla. Nem pozitívan. A Reader's Digestnek is van egy ilyen enciklopédiája, minden ott van benne, amit ház körül csak lehet csinálni. Ábécésorrendben. Kicsit hülyén fest, hogy a befőtt készítése meg a benőtt köröm kezelése egymás mellett van, de jobbat én sem tudtam volna kitalálni ennél a rendszerező elvnél. Talán csak azt, hogy ki se kellett volna az egészet adni.

   Vettem egy zsák készbetont, harminc kiló, nem kell több, ki kell tömködni a lábazat réseit, mert locsoláskor bemegy a víz a szigetelés mögé, aztán foltos lesz a pincefal. Már tegnap is neki akartam állni, de aztán fűnyírószerelés lett belőle (kerekeket egy centivel lejjebb fúrni, hogy ne vágjon annyira). Még később játék lett belőle, a Tomb Raider 6. része. Már csak a márkahűség visz előre, mert egyébként elég hulladék egy darab, tele hibával.

   Megpróbáltam egy régi Timur Lenk számot is felújítani, két CD-n van a nyersanyag. Most már tudom, miért olyan kevéssé akarózott belekezdeni. Ráadásul kell fércelgetni rendesen, mert az új részek -metronóm ide vagy oda- bruttó kb. másfél másodperccel hosszabbak a kelleténél. Hogy Hugyos Józsit (Nádas György) idézzem: köszönöm, most már elleszek egy darabig.

2003. 08. 08.
   Tegnap délután fél négykor volt nap vége. Végre le tudtam ülni, elővettem a fiókból az internetet, hogy írok okosakat. Már úgy félórája ülhettem meditatíve, amikor megcsörent a telefon, nejem akartvelem beszélgetni. Hát... jó. Úgy három perc után közölte velem, hogy ennél jobban kevés dolgot utál, mint amikor ő mond nekem valamit, én pedig három másodperc késéssel mondom, hogy ...aha... ...igen. Ilyenkor tudja, hogy nem is figyelek rá oda igazán. ...aha, értem... mondtam, mire letette. Hát... aha, értem.

   Megkaptam egy videokazetta bedigitalizált változatát, azzal a kodekkel becsomagolva, ami installáláskor közli, hogy ő kizárólag a mellékelt spyware programokkal együtt hajlandó csak települni. Konvertálgattam ide-oda, egy próbálkozás másfél óra, egyelőre feladtam, hogy valami használható és kisméretű formátumot csináljak belőle. Illetve most odaadtam egy kollégámnak, hogy ő is próbálkozzon már meg vele, legyen szíves, mielőtt videokazetta-darabkákkal kezdek környezetszennyezni.

   A Schlossgold ("a vezető sör") szép rendőrnénivel hirdeti magát a tévében. Van magyari verziója is (legalábbis úgy fest, hogy honosított), asse rossz (igaz, annyira nem is jó, ízlés kérdése, mindegy. Azért megnéznék velük egy gumibotos leszbishow-t). Azt is látni plakáton, hogy a rendőrnénik időnként megállítják az autósokat és lehet velük inni egy sört.
   Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy két, az előbb említettekre csak meglehetősen távolról emlékeztető csaj zaklatja az autósokat egy tálcával, amin féldecis műanyagpoharakban áll a délelőtt fél tizenegykor elképzelhető hőmérsékletű sörjellegű ízzel bíró üdítő.
  "Alleszvaszajn bírbrauht!"-rikkantottam ki nekik kanyarodóban, nem rezzent az arcuk a szar poénra, vagy nem tudták, hogy ez a Clausthaler jelmondata, vagy tudták, hogy az is a Brau Union csoporté. Vagy már mindegy volt nekik a harmincöt fokban.

   Nejem elmegy, anyám jön. Kapitalista kizsákmányolás, egy percre sincs nyugta az embernek. Majd feljelentem mindkettőt a Gazdasági Versenyhivatalnál, biztosan titkos kartellbe tömörültek.

2003. 08. 06.
   Éppen visszaértem az aktuális körutamról, lefreccsentettem magamról az izzadságot és azon gondolkoztam, hogy a kínaiba menjek, vagy a pizzáshoz, mert már egy csapat krokodil kaparta belülről a gyomromat. A többiek felvilágosítottak, hogy a pizzás zárva, hát akkor ennyivel egyszerűbb a döntés. Éppen indultam volna, amikor telefon. Ööö, valamit félrekattintottak, aztán megkérdezte, hogy oké-e, mondták, hogy igen, most meg azt csinálja, hogy nem láti az effet, meg mond valamit, amiről nem tudják, hogy mi, de az a vége, hogy error.
   A krokodilok ezt hallva kicsit belehúztak. Próbáltam hessegetni őket, de ahogy kb. tizenharmadszor kellett azt mondanom, hogy "nem, mondom a JOBB gombbal", úgy döntöttek, hogy most már harapnak is. Reménytelen, mondtam, majd holnap megyek és kattintgatok, UGYE JÓ...?!!! Jó lett.
   Felálltam, hogy most már megyek. Telefon. Spéci hang, egy ütemtévesztéses boci-boci tarka. Nejem. Miafaszkőmá? Jó a hűtő, meg szép, meg itt vannak a szomszéd gyerekek, ebéd előtt, de hoztak magukkal egy tonna ropit meg sütit, hogy mindenki ehessen (eztán persze a gyerek nem ebédel, mert volt egy tonna ropi meg süti).
   A krokodilok őrjöngeni kezdtek, majdnem én is. Persze, persze, majd elmennek, persze, igen szívem, hogyne. Aztán nejem kapcsolt, hogy nem igazán figyelek oda (vagy csak a krokodilhorda egy nagyobb hörrenését hallotta meg), hirtelen mondta, hogy ugye hamar jövök, letesz.

   Az üzletben már majdnem beleharaptam a kis kínaiba, de csak kibírtam a cégig, aztán zabáltam, mint két disznó. Közvetlenül utána jött egy kolléga, hogy valakijének rakjak már össze egy gépet, mert ő nem ér rá. Itt van a telefonban az illető. Hö, ilyen pici és lapos? sütöttem el kedvenc lopott szar poénomat.
    Így a kora meg a késő délután ráment a szokásos árajánlat-adós, boltbaelmenős, gépösszerakós mulatsággal, mert ugyan nekem sincs nagyon időm, de pénzért hajlandó vagyok prioritás szerint átstrukturálni a teendőimet.
   Anyjuknak tett ígéretem (hogy hamar megyek haza) már a holdban, de már az összes rohadt driver fent van, a Nero mindjárt végighúzza a bitkolbászt, aztán megyek menteni az anyjukomat, mert a szomszédok délutánra is ígérték magukat. A szomszéd gyerekek egyébként sokkal gyorsabban amortizálnak, mint a sajátom. Egy dolgot nem sajnálok, a piacon vett kínai xilofont, amire ha nem volnának felírva a hangok nevei, nem ismerném fel őket, biztosan Arnold Schönberg valamelyik utódja a xilofongyár tulajdonosa.

   Nero installed. Shutdown.

2003. 08. 05.
   Mindenki szabadságon, én pedig mint a Karinthy-paródiában, a Csömöri úttól a Filatorigátig. Csak nincs rá nyolcvan napom.

   Jó dolog ez, hogy az após a közelbe költözött. Simán meg lehet inni pár sört hazaautózás előtt. Igaz, hátránya is van, ha nem megy az ultiprogram, mert a DirectX kell neki, akkor após könnyebben mozdul rá a telefonra, hogy ugorgyak már át. De közben mindig van sör, meg télleg nem is ultizik rosszul az a program.

   Ingyenes apróújságban láttam a hirdetést: "Németországi vagy ausztriai munkára keresünk embereket. Telefonszám: 06-90-... A hívás díja 180 Ft+ÁFA/perc". Kénytelen vagyok levonni azt a szomorú következtetést, hogy a kereslet/kínálat törvénye alapján léteznek olyan emberek, akik ezt a számot felhívják.

   A naptárra nézve pedig most megállapítottam, hogy holnap Beretta névnap lesz. Asszem elég volt mára.

2003. 08. 03.
   Szombaton megvettük a hűtőt (előtte rokonok körbetarhálva pénzért, lásd lentebb), majd szerdán hozzák (kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó pénzért utánfutót bérelni meg még emelgetni is, ha egyébként ingyen kihozzák, beállítják stb). A gyerek nem örül, a régi hűtő tele van ragasztva mindenféle matricával, nejem már jóelőre közölte vele, hogy erre majd nem szabad. Most már ketten vagyunk, akik nem túl lelkesek az új hűtő miatt, igaz, más-más okból.

   Még pénteken tettünk egy kört, anyós utalt nejem számlájára, indulás előtt (este fél hétkor) egyenleg-ellenőrzés, pénz van, nosza. Kis kódorgás után meg is van az áldozat, nejem pénztárhoz oda, kártya bevillant - nincs elég fedezet. Mijazisten. Eszébe jutott, hogy napi limit. Azt egy automatával feloldotta, nosza. Nincs elég fedezet. A lószarvammá. Nem baj, a szomszédos Auchanban van OTP-fiók, majd ott veszünk fel pénzt. Hűtőszekrénybolt-zárásig még tíz perc, OTP-nél öten állnak az egyszem nő előtt.
   Már készültünk, hogy veszünk gyorsan két pisztolynak látszó tárgyat és odakommandózunk a pulthoz mint egy soroksári Bonnie & Clyde, de aztán láttam, hogy nejem arca elfelhősödik, újabb dolog villant be neki. Telefon elő, újabb egyenleg-ellenőrzés. És igen, a lakáskölcsön törlesztőrészletét az OTP este fél hét és hét között vonta le, ezért mire kiértünk az áruházba, már tényleg nem volt fedezet a hűtőre. Jó tréfa volt, kedves OTP, de nézd el, ha a nejem kicsit savanyúan vigyorog.

   Tegnap kiolvastam a Harry Potter 4-et, a nejem már nagyon zabos volt, mert nem csináltam semmit, csak olvastam. Közöltem vele, hogy mindezt az ő érdekében teszem, mert látom, hogy már ő is szeretné elolvasni, ezért én belehúzok, hogy holnapra már teljesen övé lehessen a könyv. Ma délutánra ült el a pufogás amiatt, hogy amíg nejem füvet nyírt, locsolt, gyereket nevelt, vacsorát főzött stb. én csak ültem a könyvvel. Ezen az sem segített, hogy időnként felnéztem és megdicsértem, milyen ügyesen nyír füvet, locsol, nevel gyermeket, milyen finom a vacsora stb. Hajnal fél ötre végeztem. Tizenegykor volt ébresztő (addig mindenki hagyott aludni, köszönöm), szinte azonnal át apóshoz (egész közel) ebédre, utána vissza, ebéd utáni miniszundi. Most tulajdonképpen egészen jól vagyok és próbálok visszaemlékezni, mikor tudtam utoljára ilyet csinálni, mármint hogy egy háromnegyed hétvégét nyugiban eltétlenkedni. De nem megy. Valószínűleg mindjárt el kell mennem fagyiskocsit kergetni a gyerekkel, de már nem probléma, majd viszek magammal sört.

2003. 08. 01.
    Volt a Sziget, előtte némi rohangálással, utána némi rohangálással, ja és persze közben némi rohangálással. A maszekjaimat megkértem, hogy lehetőleg koncert előtt félórával romoljon el náluk minden, amit azonnal meg kell csinálni, mert különben milliárdos üzletekről csúsznak le, majd az egészet én fizetem ki kártérítésként.
   Ez a tréfa majdnem be is jött -a milliárdok kivételével- de a faszom már tele van.

   Kihoztam nejemet meg a gyereket is a Szigetre, jól mulattak, különösen a nejem, aki egyrész szarrá ázott a szakadó esőben, másrészt kétszer kellett foglalkoznia a gyerekkel, aki kétszer fosta össze magát hónaljig. Folyóvíz persze a holdban, a zsebkendő elfogyott, most kérnék bocsánatot a nejem nevében a Toi-toi-tól, ha az egyik budiban megtalálják a gyerek szaros alsóját. És bocsánatot kérek attól a pártól is, amelynek esetleg egy bokorba hemperedvén szintén egy szaros gyerekalsó miatt ment el a kedve valamitől.

   Nejem vérbeborult szemekkel követeli, hogy vegyünk hűtőszekrényt, mert ami van, annak leesőfélben az ajtaja. Védekeztem, hogy több, mint tíz évet kibírt, még egyet-kettőt ki fog húzni. Igaz, csak egy szutyok Lehel, nem egy igazi Szaratov, amit ha egy atomtámadás után kinyitott az ember, bent még akkor is fagyos volt a pörkűtt. De csak úgy tessék-lássék, mert tény, hogy ha belerakok az ajtóba hat üveg sört, akkor igen nehéz becsukni. Meg zörög is, mint a hetes busz a Thököly úton.
   Közben nejem megemlítette, hogy ha már kifosztjuk az anyóst (az ő hitelét használjuk fel tunképp, mert mi sehol nem vagyunk hitelképesek, visszafizetni sajnos vissza kell), ugyan vegyünk már egy kerti hintát is a gyereknek.
   Ez volt az a pillanat, amit az amerikai filmek is gyakran bemutatnak: a tönkrevert bokszoló/kommandós/bármi fölkel és utolsó erejével rendet rak. Azt számolgattam, mennyi mellékállást kell vállalni (és ezzel persze azt is, hogy lehet hallgatni a "sose vagy itthon" kezdetű mondókát ), a McDonalds éppen tetszeni kezdett, van éjszakai műszak, az éjszakáimat pedig szinte mindig alvással baszom el, pont jó lesz. Erre hinta (a gyíkak kezdődnek harmincezernél). A nejemre néztem és próbáltam volna azt mondani, hogy "kedvesem, úgy vélem, ez nem időszerű", de csak valami olyan hörgést tudtam kipréselni magamból, amiből nejem látta, hogy most túllőtt a célon.

   A városi galambok (oké, balkáni gerlék, de ez nem biológiaóra) elég tunyák szoktak lenni. Ha közeledik hozzájuk az ember, félretipegnek, csak az utolsó pillanatban rebbennek kicsit arrébb, sértődött burukkolással. Biztos kurvaanyáznak, hálistennek nem érteni. Autóval ugyanez. Nagyon jól felmérik a sebességet, szinte a sárhányó alól kapnak szárnyra.
   Már amikor. Tegnap harminccal baktattam, két galamb lelépett a járdáról (egyébként zebra, kereszteződés sehol), szorosan egymás után (majdnem azt írtam, libasorban) keltek át az úttesten. Hm, pályagörbe-metszéspont, mormoltam magamban, volt még kb. hat másodperc, nézzük, mikor veszitek észre magatokat. Azok csak tipegtek előre. Én is. Már nem láttam őket a motorháztól, fogadást kötöttem magammal, jobbra vagy balra fognak kireppenni. Duc, duc. Híjnye. Vesztettem így is, úgy is.
   A tükörből láttam, hogy mese nincs, az egyik galambot kivasaltam. A másik pedig (a hátulsó) csak állt ott ostobán és láthatólag nem értette, most mi történt.

   Azóta töprengek. Ezek már ennyire ellustultak? Akkor megérdemlik. Vagy csak bambulásról volt szó? Akkor is megérdemlik. Régebben sas volt, most autó van. Tessék alkalmazkodni. De az is lehet, hogy két nagy galamb-filozófus ebéd utáni, séta közbeni elmélyült társalgását szakítottam ilyen otrombán félbe. Ebben az esetben bocsánatot kérek, szarjátok le a kocsimat. Persze ezt amúgy is megteszitek, úgyhogy mégsem kérek bocsánatot.