RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2003. 10. 29.
   Már többen emileztek, hogy a blogom miatt elhalasztják, átgondolják stb. a gyerekprodzsektet. Helyes. Ez is volt a célom. Tessék arra rendesen felkészülni. Persze lehet, hogy egyszerűbb lesz, erre csak a régi tréfát tudom idézni: légy pesszimista, akkor kizárólag pozitív csalódások fognak érni.
   A gyerek miatti nyekergés persze abból is származik, hogy unom a nyomort, ugye a gyerek részéről plusz egy száj, a feleség részéről mínusz egy fizetés, meg itt van távoli eltartottként az OTP, akinek havonta nyomni kell egy bruttó minimálbért (kicsivel többet, de azt nem számítom, hadd menjen a vak OTP-sek javára). Jó, persze, lehet jönni a pozitív gondolkodással, egy köremilben régebben kaptam egy csomó ilyenfajtát, azoktól majdnem gutaütést kaptam. Írtam is azonnal még pár hasonlót, ilyeneket, hogy "Ha a vonat levágta mindkét kezedet, örüljél, mert van két szép lábad", ezzel ki is fújtam a dühömet, sajnos az afrikai éhezők környezetében áram sincs, nemhogy internet, ezért nem is kapják meg szegények a "Ha nincs is mit enned, örüljél, mert olyan sok légy lep el, mint senki mást" örömhozó bölcsességet.
   Szóval én a nyomort relatíve értem, ahhoz képest, hogy mit engedhettem meg magamnak régebben.

   A Norton antivírussal együtt valami töredezettségmentesítő vagy mi is beköltözött a gépre, mert ha sokáig nem macerálom, akkor elkezd valamit hosszasan farigcsálni, kicsit hangos a vincseszter, hallatszik is rendesen. Nejem az éjszakai csöndbe belehasító kerregést hallva megkérdezte, hogy most mi a jóistent csinál a gép. Hirtelen ötlettel azt válaszoltam, hogy a zikszpének ez egy tipikus női tulajdonsága. Csak egy darabig jó minden úgy, ahogy van, aztán egyszercsak rájön a hoppáré, elkezd takarítgatni, porszívózgatni, ide-oda rakosgatni, mindent máshová elpakolni, mert úgy gondolja, hogy attól jó lesz nagyon. Pedig nem, meg ráérne akkor, amikor mondom neki.
   Nejem bólogatott, hogy most már érti a számítástechnikát, majd tréfásan gyomorszájon vágott, a repülő könyv elől már el tudtam hajolni.

   Azt hiszem, már írtam, de most megint. Igen értékes tulajdonság, ha valaki tudja, mikor jön el egy bizonyos pillanat. Értem ez alatt például azt, hogy mikor kell az autóval megállni, mert halálosan álmos/ittas az ember. A másik, hogy mikor kell valamit abbahagyni, mert a további makacskodással csak rontani lehet a helyzeten. Én ez utóbbi fajtájú pillanatot nem ismertem fel, ezért a teljes újratelepítés után egy enyhén rosszul sikerült beállítási kísérletet csak rossz irányba tudtam már korrigálni, többször egymás után is, egészen addig, amíg sikerült teljesen szétbarmolni a céges gépemet.
   Másnap reggel kis sóhaj után úgy döntöttem, hogy egy csomó dolog nem is kell annyira. Pár embernek írnom kellett volna még emilt, azok majd megállapítják, hogy tuskó vagyok, mert nem válaszolok. Azt a háttérképet meg már úgyis untam.

   Anyám jóvoltából lesz kádunk, megvettem mindent, szombaton jön valaki, aztán belövi, felcsempézi, miegymás. Tudom, nem túl hírértékű, de nyolc év zuhanytálca után csak jó érzés. Nejem már rezeg, hogy fürdősó, fürdőolaj, habfürdő, illatos fürdőgolyócska, mifene. Legyen neki karácsony, ha kész lesz, veszek egy kiló teamécsest és körberakom a kádat.

   Hogy valami pozitívat is mondjak, az elmúlt három napban a gyerek meglepően kevesett hisztizett. Szinte alig. Ez is eljött, csak ezt a másfél évet ne kellett volna kivárni hozzá.

2003. 10. 25.
   Ma harc volt. A gyerek nem volt hajlandó bejönni az utcáról, csak ha anya beviszi. Ekkor volt tizenöt méterre volt a kaputól. És ekkor már volt egy miniküzdelem, mintegy negyedórás könyörgés után sem akarta felvenni a kabátját, ugyains nejem hibázott, a bal karjánál kezdte, de az úgy nem volt jó. Nejem ekkor bevágtatott a házba.
   Másik negyedóra volt, amíg a gyereket a kapuig elcsalogattam. Anyagyejeki, anyagyejeki. Anya nem fog kijönni, már kicsináltad idegileg, viszont magadtól is bemehetnél. Vagy viszlek én, jó? A gyerek végtelen ciklusba ragadva csak ordított, hogy anyagyejeki, anyagyejeki. Közben jött a szomszéd kisgyerek, mert meghallotta, hogy kint van és játszott volna vele, de hamar rájött szegény, hogy most itt elég egyoldalú játékot lehet csak játszani, így elsomfordált.
   Végül eluntam, a hónom alá csaptam (ordítás fokozódott), bementem vele a fürdőszobába, kinyitottam a zuhanyt és úgy ruhástul nyomtam neki egy kis hideg vizet. Kaptam kb. tíz másodpernyi haladékot, megtöröltem, aztán a következő ciklus jött, az anyagyejeide. Ott hagytama fürdőszobában, itt már nincs mit tenni. Megterítettünk, megebédeltünk, kis társalgás, tüntetően figyelembe nem véve a folyamatos szirénázást. Figyeltem az órát, a gyerek az utcai mintegy félóra mellé egy másik egy és negyed órányi folyamatos hisztit bírt produkálni, közben bevetve mindent, ami anya figyelmét felkeltheti (folyik az orrom, pisilni kell, miegymás).

   Most este pedig három oldalnyi kolloidkémia kellett neki (ezt szoktam mostanában felolvasni neki, halál unalmas és érdektelen, de éppen ezért üt), hogy elszenderedjen. Nem is volt olyan hülyeség, amit a Laárék kitaláltak, a Zsákos Gyermekelvivő Szolgálat. Próbáljuk fenyegetni, hogy a Mikulásnak egyszerű dolga lesz vele, nem kell hoznia neki semmit (tavaly ez a nyúllal még úgy-ahogy bejött), de nemigen rettent meg.

   Érdekes, a HVG-ben Hodorkovszkij, ma este a híradóban pedig Hodorovszkij (mínusz egy "k") volt a Jukosz elnöke, akit most kormányzati szinten szívatnak. Remélem, nem derül ki róla, hogy igazándiból Joszip Tot.

   Reggel olyan hideg volt, hogy a fű szabályszerűen tört. A kocsikulcsot is öngyújtóval kellett megmelegítenem, hogy ki tudjam nyitni a zárat. A Glialkával (totális gyomirtó) kezelt tarack még zöld, körötte a fű viszont sárgul erősen. Megmetszettem mindent, télnemálló növények kiásva, pincébe elvermelve, szivattyú víztelenítve, elrakva. Gyenge pusztulásérzet lengi be a kertet, már csak egy madáretető hiányzik. De azt meg nem fogok feltenni, ismerősöm panaszkodott, hogy ő rakott ki, oda is szoktak a madarak, aztán nyáron sem mentek el, fostak összeviszza, meg lezabáltak mindent.

2003. 10. 22. v2.0
   Jaaaaajjjj. Szóval a logika, a logika. Mondhatnék egyszerűen észt is. Mindegy, nincs.

   Szóval ugye az alapfolyamat az, hogy én adok pénzt a hontalannak, a hontalan pedig nekem újságot. Namost. Ha a hontalan végez el nekem egy szolgáltatást (XP-t particionál), akkor nekem kellene újságot adni neki.
   Ha pedig marad az, hogy ő ad nekem újságot, akkor nekem kellene a hontalan XP-jét particionálni.

   Higgyétek el, a lényeg az, hogy egyik sem jó biznisz, maradjunk a kompúter helyett inkább az újságnál.

   Beleolvastam a haverom mikroökonómia-tankönyvébe. Az elejébe. Borzalom. A tárgyat olyan kétségbeesett próbálkozásnak éreztem, mintha Freud próbálta volna meg egyenletekkel elmagyarázni, miért is van az, hogy minden visszavezethető egy félresikerült gyermekkori seggbekúrásra.

2003. 10. 22.
   Egy jótanáccsal látok most el mindenkit, mert bárkivel bármikor előfordulhat, hogy megállítja egy hajléktalan és azt mondja neki, hogy egy (Új) Fedél Nélkül(i)ért cserébe a kompúterén (amin Win XP van) a partíciókat átrendezi a PartitionMagic 8 segítségével.
   A tanácsom az, hogy vagy egyáltalán ne fogadjuk el az ajánlatot, vagy fogadjunk el rögtön négy (Új) Fedél Nélkül(i)t, abban a full reinstall is benne van.

   Nejem megint feszegette a macskaügyet. Hogy milyen jó volna. Egy macska. Az arcomról leolvashatta, hogy mit gondolok erről, azt is, hogy a kutyával már elő se jöjjön. Azért verbalizáltam is, hogy a szomszéd macskái átjárnak hozzánk. Ő meg eteti is őket. Nem kéne még. Így, hogy az egérirtási meg törleszkedési szolgáltatásokat kvázi outsourcingban elvégzik, mi pedig ezért adunk nekik csirkenyakat, az rendben van, de saját macskát már csak azért sem akarok, mert nem szeretném börtönben végezni.

   A kocsim eleje még mindig törött, az ellenérdekelt fél csont nélkül leadta javításra az ő kocsiját az és felelősségbiztosításom terhére, mintha én lettem volna a hunyó. Úgyhogy várakozás van, amíg a biztosítók leütik egymás közt az ügyet. Kérdeztem az ügyintézőt, hogy nem tűnt-e fel nekik a lap alján a "felelősségemet elismerem", amit nem én írtam oda. Á, nem ő vette fel, blabla. Hát jó, én várok, nekem nincs rajta rezsim.

   Ettől a négynapos hétvégétől előre rettegek. Jön mindenki, aki közel áll hozzám, vagy távol áll tőlem. Nagyon jó lesz.

2003. 10. 18.
   Kipróbáltam a MOL-kártyámat. Legközelebb valami kevésbé népes kutat fogok megjátszani, talán nem akarnak majd meglincselni.

   Ugye a legjobb kuncsaft (a mögötte állók szempontjából) az, amelyik odaadja az előre pontosan kiszámolt pénzt, nem kell a blokk se, viszlát. Az időhúzók között van az áfás számlát kérő, aki a számlát a Schwarzengerbervald Leontikoiotikosz egyéni vállalkozó nevére kéri, van a bankkártyával tökölődő (PIN-kód kint a kocsiban), meg a pontgyűjtő kártyás (a benzint az enyémre, a többit a feleségemére, jaj, mégse, hanem).

   A tankoláson kívül vettem egy liter fagyállót meg egy doboz cigit. A kártyával nem lehet, csak benzint venni, tehát a fagyállóról áfás számlát kell kérni, a cigi külön tétel. Ha lett volna pontgyűjtő kártyám, tuti hasbaszúrnak.

   Ma mindenki csalánra hugyozott. A kereskedelmi divízió költözött, mintegy hat méterrel arrébb. Valamiért kitalálták, hogy csak én tudom átpatchelni a hálózatot

   Kevésbé műszakiaknak elmondom, hogy van ez a nagy nehézségű patchelés ("peccselés") dolog. A falon mindenfelé vannak aljzatok, amik meg vannak számozva. Ebbe dugják be az emberek a kallátorukat. És van a folyosó végén egy szekrény, amiben van egy panel sok lyukkal, a lyukak mellett pedig számokkal. A számok -biztosan sokan kitalálják- azt jelentik, hogy az illető lyuk melyik aljzathoz tartozik. Ha valaki mondjuk a 105-ös aljzatot használta és elköltözik máshová, ahol pl. a 433-as van, ekkor a szekrényben a drótot a "105" jelű lyukból ki kell húzni és bedugni a "433"-asba azt jól van. Több összekötött ötvenemeletes épületnél ez persze bonyibb némiképp, de az alap ugyanez.

   emiatt minden szarért nekem jött a telefon, hogy mennyekmá. Egy embernek szívesen átrendeztem volna az arcát egy szívlapáttal, de a főnök önkéntes fullajtárjával (ez azt jelenti, hogy a főnöknek nem is kell az, amiért a fullajtár téged baszogat, ezt a tkp. fullajtár találta ki, mert a főnöknek ez biztos jó lesz) ilyet nem tesz az ember.
   Amikor úgy gondoltam, minden rendben van, elmentem dolgozni, mert péz az kell. Közben telefon, hogy azonnal menjek vissza, mert valamit megint át kell dugni, mert mégse úgy lesznek. Kissé ingerülten érdeklődtem, hogy van ott még három ember, aki ezt ugyanolyan jól meg tudja csinálni, mint én, miért nem ők. De nem, mert csak. Betelefonáltam, hogy Sanyikám, menj már át és dugd már át a ...honnanhova, azt kérdezd már meg, mert fejből nem megy. Sanyikám el lett hajtva a vérbe, inkább megvárták, amíg visszaérek.

   Utoljára még megkaptam a "megint nem megy itt semmi, szar az egész hálózat, mindig velem basztok ki, csinálj valamit, mert felrúgok mindent" utasítást. A hálózatot, a szervereket, meg mindent két másodperc sikerült megjavítani azzal, hogy a főnöki jelszó beütése előtt kikapcsoltam a CapsLockot.

   Ezek után telefonáltak kedves barátaim, hogy most vonszolják magukat vissza Malacfaszafalváról, ahol tegnap este óta ittak, és a cédét, amit megígértem, nem vinném-e el hozzájuk, mert én igen messze vagyok tőlük. Közöltem, hogy nem, ők is ugyanolyan messze vannak tőlem. Hát jó, ha ilyen geci vagyok, majd ők eljönnek.
   El is jöttek, odaadtam cédét, közben mellbelőttem őket, hogy most úgy vagyok, mint a nejem. Ő, ha bebaszva hazajövök és másnap roppant beteg vagyok, akkor nem sajnál egy cseppet sem, magamnak csináltam. Ezt persze a vegytiszta irigység mondatta velem. Egy másodperc habozás nélkül visszalőttek, hogy amit én olyankor szoktam gondolni a nejemről, ők most pont azt gondolják énrólam. Affranc. Ott a pont.

   Most ordított fel a gyerek, hogy gomba mozgott a szobában. Nem fogunk többet Máriózni, abban vannak ilyenek. Én meg most abbahagyom, mert már kezdek összevissza gépelni, és mert én is bízhatok a döntésemben.

2003. 10. 17.
   Szíjjel vagyok szakadva, meg még van dolgom, ezért most csak ilyen incifinci, lazításképp.

   TV-reklám, a Nők Lapja (ahogy volt szociológiatanárom mondta, a Libaharsona) szerint a barátokköztös Juga Veronikának élete nagy álma valósult meg azzal, hogy fiatalon anya lesz. Hát nem is tudom. Majd rájön szegény.

   Először rejtvényt akartam belőle csinálni, de nem óhajtok interaktívkodni, megmondom a megfejtést is. A feladvány témája az lett volna, hogy naezmi. Kéremszerettel ez annak az Oroszlánkirály c. Disney-filmből származó, kínaiak által bábbá alakított kisoroszlánnak a hangja, amit a mekdonácban adnak a Happy Meal menühöz. Tíz centi az egész, de a gyerek retteg tőle.

2003. 10. 15.
   Öregszem, csak ez lehet. Hímneműeknél alapszabály, hogy pisálás után bármennyit rázod, bármennyit törölgeted, az utolsó csepp úgyis a gyatyába megy. Ez rendben van, ezzel előbb-utóbb megbékél az ember. De ha az utolsó csepp már többedszerre is komoly mennyiségű, az már aggasztó.

   Sávszélességet maximálisan kihasználó kolléga úr kétségbeesetten áll a gépe előtt, topog, mint a postagalamb, amire nem bíztak levelet. Végül publikussá teszi az őneki igen nehéz perceket okozó problémát. "Mit tőccsek le?! Gyerekek, mit tőccsek még le???!!!" Ez azért már rendes függőség. Válaszomra, hogy "Az eszedbe sem jutott, hogy semmit?" csak legyintett, nem lehetek ilyen értetlen. Most megnéztem (úgy hagyta a gépét, hadd tőccsön le, amíg nincs munkaidő), a winamp playlistben csupán 1385 szám van, mert már nagyon sokat kisöpört.

   Van szép új MOL-kártyám, bibibíííí! (Ne nézzetek, céges.) Most már én is azok közé fogok tartozni, akiket eddig utáltam, mert kártyás fizetéssel szarják el az időt. Asszem kellene pontgyűjtő kártyát is szerválnom, hogy teljes legyen az öröm. Az, hogy a MOL pont a falumat hagyta ki a szórásból, nem zavar, ha a racionalizálás érdekében egy tankolás miatt autózni kell harminc kilométert, ám legyen.

   Ja, a gyerek szarlelete negatív. Viszont cipőt azt venni kell neki. Mondjuk ezen a héten spórolt a kaján egy kicsit.

2003. 10. 14.
   Rosszul aludtam, szar napom volt, nyűgös vagyok. A gyerek követelésére már Márióztam egy csomót (igen, a SEGA-s vagy miafrancos ugrálós játék érdekes PC-s átirata), az sem tett jót, pláne, hogy a kis nyavalyásnak csak mint párna kellettem. Ült az ölemben és ő döfködte a billentyűzetet, ha kikászálódtam alóla, jött utánam, hogy apaapa márjózzunk. Megmagyaráztam neki, hogy ez így nekem nem szórakoztató. Illetve amúgy se, de így különösen nem. Az előbb már összevesztünk vele a nejemen is, megmagyaráztam neki, hogy elég sokat lenyúlt a feleségemből, ne sajátítsa már ki egészen.

   Most megyek, mert a nejem vett vízfestéket, pacsmagolni kell. Már festettem a gyereknek egy vámpírsünit (amint almával a hátán nézi magát egy tükörben) meg egy rémegérkét. Még festek neki egy széttaposott cicát (sajnos rendes piros nincs a készletben, a vérfröccsenések elég artériásak), aztán elég legyen mára.

   Na már megint nyüszög. Már ordít is. Asszem mégis inkább vágóhidat festek.

2003. 10. 13.
   Bevállaltam egy egyliteres vanilla coke-t. Nejemmel egyetértettünk abban, hogy az első korty még rendben van, aztán egyre inkább az az érzés, hogy ez megpimpósodott. Az ivás befejeztével kb. egy másodperc kell, mire az akkorra már egészen karakteres dohos íz átalakul vaníliává. Hát ezt inkább kihagyjuk.
   Ellenben nejem perelni tervezi a Pepsico. Inc.-et, mivel állítása szerint őt már több évvel ezelőtt kiröhögték az évfolyamtársai, amiért mindig pár csepp citromot nyom a kólájába, ezek meg csak most hirdetik, mint újdonságot.

   Elraktam a szivattyút, lekúsztam a vízaknába, elzártam a kerti csapot. Reggel a füvön ott figyelt a dér, az ajtón kilépve mellbelökött a hideg. Még nincs is itt a tél, máris hogy utálom. Utolsó tevékenységként a régóta szemmel tartott rohadt nagydarab tarackot beecseteltem tömény Glialkával, hátha tavaszra felfordul.

   Vasárnap délelőtt játszótér, ajtón kilépve a gyerek panaszkodott, hogy fázik. Hm, pedig süt a nap, na jó, ne tedd a búrádat, majd rohangászol kicsit, felmelegszel, elfáradsz, nyugis lesz a délután. A játszótéren én is hintáztam, másztam vele, csúszda, homokozó, ami kell. Amikor megint leállt szepegni, hogy fázik, nosza, mondtam, kergetőzzünk. Tettünk is pár kört, ő üldözött, én háttal kocogtam, hogy lássam, hogy hol tart. Jól fel is borítottam egy kis klambót, aki ott bambult a csúszda tövében. Utánakaptam, de engem kicselezve szép lassan eldőlt, azt hittem, hogy kiharap egy darabot a csúszdából, de csak egy pofa homokot tett a képébe. Jött az apja, kikaparta a szájából a homokot, én közben kértem a bocsánatot erősen. Apuka vállat vont, hogy van ez így, viszont négy anyuka azontúl úgy nézett rám, mintha én volnék a Pándy. Teljesen el is ment a kedvem az egésztől, pedig igazán meg se jött. Menjünk haza.

   Mire hazaértünk, már nagy volt a nyefegés. Levetkőztettem a gyereket, na, ne nyüszítsél, mindjárt ebéd, ugye jól kimelegedtél... ...bazze. Na mérjünk csak ...hujjuj. Először kúp. Aztán félóra múlva hűtőfürdő. Aztán Panadol. Aztán még valami, nejem boszorkányként varázsolta elő az ilyen-olyan főzeteket, már kezdtem áztatni a lepedőt, de aztán nem kellett, ötre sikerült úgy-ahogy lenyomni a gyerek lázát. Az éjszaka is hasonlóan vidám volt.
   Ma ugyanez, orvos tüszős mandulagyulladást állapított meg. Két-három nap és rendbejön. Addig álljunk vigyázzban. Most este a gyerek a hasát is fájlalta, ez speciel az éhségtől volt. Ugyanis nyelésnél fájt a torka, ezért nem is evett egész nap. Annyiban viszont ez egy jó betegség, hogy fagyit enni kötelező.

2003. 10. 11.
   Vidám kis koncert után fél ötös fekvés, délután egyes ébredés. Közben volt valami emlékem, mintha bejött volna a gyerek, hogy apakejjéfeeel, de mielőtt annyira felébredtem volna, hogy lett volna érkezésem megfojtani, a nejem kiterelte. Könnyű kis reggeli/ebéd, mire valamennyire észhez tértem, láttam, hogy nejem és a gyerek az obligát délutáni szundihoz készülődik. Hát jó. Erőt vettem magamon és én is végigszenderegtem az ő pihenőjüket. Ilyen is van. Csak ne kellene rá éveket várni.

   Aztán kis kerti munka. Összeszedtem a slagokat, újra kiástam az árkokat

   most már én is értem, hogy az árokparton ezzel-azzal játszó gyerekek egyébként idilli képe miért tud olyan visszataszító lenni az árok mellett lakó begyöpösödött taták számára. Azért, mert az árokból-árokba ki-be mászással a büdös kölkök az árok oldalát lebontják, aztán két nap masszív lapátolás, amíg az árok megint vezeti a vizet. Nejemmel megbeszéltük, hogy öregkorunkra mi leszünk a falu rémei, esténként az ifjú szülők velünk rémítgetik majd a csemetéiket. "Vigyázz, mert ha nem eszed meg a spenótot, jön a F99 bácsi a görbebotjával osztán elvisz osztán megesz!"

   közben nejem a kerítés mellé ültetett nemtommiket szedte ki, amik egy gyenge kis magból kurva nagyra nőttek. Megkérdeztem, hogy minek harcol ezzel, miért nem várja meg, hogy leszáradjon az egész. Mert már így is csúnya. Hát jó, akkor küzdjél vele. A kiráncigált növények alól előtűntek a kora tavasszal ültetett, majdan sövénynek szánt mályvák, amik persze ugyanolyan nyizgék voltak, mint az elültetéskor, egész nyáron egy centit nem nőttek. Bólogattam, hogy lám-lám, érdemes volt ezeket az egynyári gazokat idetenni, harcolni velük, öntözgetni őket, ezek faszán elnyomták az évelőket. Remélem, nejem jövőre nem fogja feszegetni ezt a témát, mert akkor bosszúból nem fogom kiásni a kannákat (így hívják, embermagas, piros virágú izé, amit télre ki kell ásni, és lecipelni a pinyóba mert egyébként kifagy), sem az angyaltrombitát (amit szintén), gebedjenek meg mind ott, ahol vannak.

2003. 10. 10.
    Volt a tévében minibalhé valamelyik sóban, hogy ezek a mocskos bulvárújságírók hogy turkálnak a magánéletben, vagy ha nem, akkor kitalálnak valami érdekeset, aztán a célszemély meg magyarázhat, hogy nem is. Pedig néha de. Mellékesen megjegyzem, hogy szerintem tényleg Csisztu Zsuzsa témázott a videón, bármennyire is tagadta az elején, az Alföldi Róbert meg vagy homokos, vagy nem, viszont annak fényében, amit csinál, ez abszolút érdektelen.
   Gondolom, ezen problémák kiküszöbölése érdekében a Story Magazinban már másodszor látom (a főszerkesztői előszóban is hangsúlyozva), hogy a címlapon levő közszereplő mennyire nem szeretné, hogyha vele foglalkoznának az újságok, megvan neki a maga privátszférája, amibe nem akarja beengedni a népet. Ez még rendben is volna, de akkor meg mi a lószart keres az újságban az illetővel egy kétoldalas interjú, sok képpel?

   Nejemet elkapta a gépszíj. Vett egy kreatív katalógust, benne mindennel. Mondom mindennel. Húszféle szappan szappanöntéshez, kis műanyag bigyók a szappanra, szappanöntő-forma, szappantartó stb. Ugyanez gyönggyel, gyertyával és még ezer dologgal kb. százötven oldalon keresztül. Ami a szomorú, hogy az a bolt, ahol a katalógust vette, rendelkezik is mindazzal, ami a katalógusban van.

   Annak a közel kétméteres csajnak pedig, akit Dunaújvárosnál nem a körforgalomnál tettem ki, hanem három kilométerrel előtte, azt üzenem, hogy bocs. Nem azért volt, hogy kitoljak veled. Dunaújvárosba négy helyen lehet bemenni a hatos útról, én ebből csak háromra emlékeztem. De pl. szólhattál is volna.

2003. 10. 08.
   Sokat gondolkoztam már azon, hogy az állásközvetítők, az újságban az álláshirdetések meg effélék miért mindig a bruttó jövedelmet adják meg. Ha jól láttam. Valószínűleg egyébként azért, mert úgy még csak föst valahogy az a szám, más kérdés, hogy ami a kézbe kerül, az annál lényegesen kevesebb. Meg persze értem én, hogy a nettó fizetés némileg tud változni az ilyen-olyan adócsökkentő tényezők miatt, de szerintem nem lényegesen, hacsak nincs az embernek véletlenül 7-8 fogyatékos gyereke, de akkor meg úgysem veszik fel dolgozni sehova, szóval a kérdés így is, úgy is akadémikus.

   Nejem élménye ezügyben: egyszerre jár angolórára az Auchan egyik alsó-középvezetőjével, akinél tréfásan érdeklődött, felvennék-e őt pultfeltöltőnek (magasan kvalifikált, bizalmi munkakör). "Gyerek van?" hangzott el az első (!) kérdés. Igen, van. A válasz csak egy diszkrét fejingatás volt.

   Amiért ez az egész előjött. Elmentem Pécsre, ilyenkor az embernek csak a vegetatív funkciói működnek, rádió szól a háttérben. Már visszafelé jöttem, Rádió Café, hírek. Blablabla, vita az SZJA-ról, blablabla. Tállay András (Fidesz-mittudoménmimostépp)

   ahogy a Fidesz próbál egyre szépesebb népcsoportokat maga alá gyűrni, a változásokat követendő úgy változik a neve is. Kicsit hasonlítanak ebben a Waszlavik "Gazember" Lászlóra, aki a végefelé már mint Waszlavik "Gazember Velorex Petőfi MárNemUllmannMónika" regnált. Javasolnám a Fidesz-ÖÖÖ elnevezést (Ökumenikus Össznépi Összefogás), ebben kivétel nélkül mindenki benne van az ősszittyáktól kezdve a templombajáró kisnyugdíjasokon át az MTA díszelnökéig és nem kell kétévente tornáztatni a PR-csapatot, hogy bevéssék a buta nép fejébe az új nevet

   azt jelentette ki, hogy a tervezett SZJA-törvény kizárólag a kiemelkedően nagy jövedelműeknek (2 MFt éves jövedelem felett) kedvez. Majdnem leszaladtam az útról. Nem tudtam eldönteni, hogy a Tállay ilyen orbitálisan hülye, vagy a hír nem igaz, hiányzik egy-két nulla, vagy rosszul olvasták be, vagy mi van.
   Tegyük fel (nagy jóindulattal), hogy ez a jövedelem nettóban értendő (bár valószínűleg nem, lásd az indítást). Ez havi 167 eFt-ot jelent. Ha a 2 MFt bruttó, ez esetben a havi nettó 105 eFt körül van. Uszkve. Ha valaki bármelyiket is kiemelkedő jövedelemnek tekinti, az szerintem elmebeteg. A jelző ("kiemelkedő") egyébként nem ez volt, hanem valami bombasztikusabb, csak az most nem jut az eszembe.

   Persze nyilván kinek mi a kiemelkedő. Nagyon nem mindegy, hogy egy fizetésből hányan esznek, meg mit, meg hogy hol laknak. De most úgy hozzávetésileg -annak a fényében, hogy egy másfél szobás lakótelepi panel téli fűtésszámlája üti a 12e Ft-ot- vázolnám, hogy nekem mi az elképzelésem a havi fizetésekről. A nettókról.

44e-60e - éhbér. Boltban előre köszön a parizer és a frissföl. Lakni anyósnál vagy sátorban.
60e-80e - valami. cske. Egy év spórolás után lehet venni a gyereknek egy új szandált. Megbetegedni tilos.
80e-120e - éppenhogy. A karácsonyfára már jut csúcsdísz, de ha a gyerek széttöri, jövőre az lesz az ajándéka.
120e-160e - megteszi. Már kultúrára is futja, de vastag és érthetetlen könyvet kell venni, hogy kitartson fél évig.
160e-220e - majdnem. Futja extrákra is. Negyven év spórolással simán összejön a nyugdíjasotthoni elhelyezés.
220e-300e - egész jó. A használt VW az egész család szeme fénye lehet. Évtizedekig.
300e-500e - na már szinte. Egy osztrák vízvezetékszerelő ennyiért már elmenne dolgozni.
500e-1M - kiemelkedő.
1M és afelett - pofátlan.

   Teccikérteni.

2003. 10. 06.
   Két gyöngyszem a tegnap esti Fókuszból. Az egyik Zámbó Árpy volt, aki valami vidéki kultúrházban haknizva a kígyós haverját (aki a két táncos csaj és Árpy mellett basszusgitárral villantott a színpadon) így mutatta be: "Oszlopos zenekarom egyik igazán számítható tagja!"

   A másik a kis Martinka, akit apukája örömében királlyá koronázott. Mert -mint apuka mondta- úgy fog élni ez a gyerek, mint a király. Először az elhatalmasodó rettegésemet gyűrtem le. Remélem, apukának később megjön az esze, mert ha ezt komolyan végigcsinálja, a gyerek előbb-utóbb alkalmazni fogja a pallos- (szamurájkard-, ólmosbot-, UZI- stb-) jogot, még ha fogalma sincs arról, hogy éppen mit is csinál. De nem is ez a lényeg, hanem a torta, aminek Mercedes alakja volt (kék), "Martin" rendszámmal. Arra is kíváncsi lennék, a nagy királycsinálás mellett apuka adakozott-e valaha mondjuk a Gandhi Közalapítvány javára.

   Új élménnyel gazdagodtam, a makacs rendszergazdával. Aki közli, hogy az a baj, hogy izé meg mizé. Az ember gondolkodna kicsit, de a makacs rg. (aki nem hagyja odaülni a géphez, hanem maga telepszik a monitor elé) már pattintja is elő az ilyen-olyan konzolokat, bősz kattintgatások között közli, hogy tessék, ezt is beállítottam, azt is beállítottam (harmadik konzol elő) ezt is beállítottam, ezt is, ezt is, ezt is, ezt is és nem megy.
   - Öööö, hááát, szerintem nem itt van a baj, hanem...
   - De ezt is beállítottam, meg már azt is kitöröltem, meg már amazt is beírtam.
   - Nagyon jól beállított mindent, de szerintem a...
   - Nézze meg, már ezt is és ezzel se, azt is és azzal se, emezt is, és emezzel se, amazt is és amazzal se.
   - Aha, értem, igen. Javasolnám esetleg, hogy a...
   - Azt is kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha, meg azt is, ha, meg még azt is, ha.
   - (dolog elun) Hát ezzel tényleg nem lehet mit csinálni. Mindent újra kell telepíteni. Köcsög ez a Bill.
   - Köcsög hát! Mert ha ezt beállítom, akkor...

   Most pedig elmegyek maszekolni, mert nem volt még elegem mára.

2003. 10. 05.
   Robert Graves: Én, Claudius. Masszív, kb. ötszáznegyven oldalas könyv. Nejem savanyúan jegyezte meg a négyszáznyolcvankilencedik oldalnál: most kezd érdekes lenni. Próbáltam neki megkeresni a nagymamitól rám maradt Bibliát (a Károli-féle fordítás, azt hiszem, az "izzasztó" a legjobb jelző rá), hogy odaadjam neki a Nemzetségek Könyvénél (ha jól emlékszem, mert persze nem találtam meg) felütve. Annál monotonabb olvasmányt nem tudok elképzelni.

   Viszont megtaláltam a "Magyar gyártmányú félvezetők katalógusa" című művet, egykor biztosan úgy gondoltam, hogy nagyon kell, mert valamiért két példányban is megvan. Ki is fogom hajítani mindkettőt, amióta a MEV leégett, eléggé okafogyottá vált a dolog.

   Elintéztem, hogy a kocsiban lehessen állítani a fűtést. Szétbarmoltam a középső konzolt. Egyszer már javítva volt, a szakszervizben a tekerhetőség elintézése után úgy oldották meg a háttérvilágítást, hogy odaszigetelőszalagoztak egy izzót. Ami a nyáron szépen szét is olvasztotta azt a műanyag fogaskereket, ami kulcsszerepet játszik a bowden huzigálásában. Most egy fémépítőkészletből származó, igénytelen, kilógó lemezdarab van ott, azt kell betolni-kihúzni. De működik.

2003. 10. 04.
   Fél kilenc tájt nekiindultam a falunak, gumit fogok javíttatni vagy cseréltetni, ami sikerül. Közben nejem Trabanttal és gyerekkel piacra el. A szelepszár tört el, kicsere, ez is megvan, de jó. Elköszöntem a gumistól, beültem, ám indítózáskor a motortérből már csak az a jellegzetes lassuló gyötrődés hallatszott, ami biztos jele annak, hogy az embernek legalább még egy programja lesz aznapra.
   Kerítsünk autóvillamossági szerelőt egy érthetetlen okból várossá kinevezett faluban szombat délelőtt. Nem egyszerű mutatvány, de nekem félóra telefonálgatással sikerült. Hazaballagtam, közben nejem is hazaért, mondtam, nosza, munka van. A fél falu elismerően nézte, hogy húzza a szakadt Trabant a Toledót, úgy láttam, sokan megnyugodtak, hogy az NDK termékei még mindig felülmúlják a modern, ám rothadó kapitalista ipar gyártmányait. Valami olyasmi megjegyzést is hallottam a lottózó előtt kígyózó sorból, hogy "Látod, bameg, ezért nem fogom a Trabantomat lecserélni!"

   Igazi sufniszerviz, viszont a muki megreparálta a generátort félóra alatt. Amikor ÁFÁ-s számlát kértem (a "szerviz" benne volt valami lokális Arany Oldalak-szerűségben, azért merészeltem egyáltalán), ötperces kiselőadást kaptam, amiben volt átalakítási engedély, rohadt önkormányzat, telephely-átírás, csőkulcs, víztorony és tolószék. Jó, kétezeröccázé nem tornáztam, végülis van kocsi, meg ez mégis lényegesen udvariasabb meg szofisztikáltabb volt annál, mintha egyszerűen a fejemhez vágja, hogy "nem". Vagy kicsit hosszabban: "eddig senkinek nem adtam, miért pont magának adnék."

   Még kis rohangászás (én sógorhoz el, ezalatt nejem zöldségért boltba el, útközben nejem telefonált, hogy a Trabantról letört az egyik ablaktörlőlapát, de örüljek, már sikerült vennie, a boltos fel is tette neki, ez egy ilyen autós nap volt) most a céges betonfúró a sógornál van, cserébe elhoztam tőle az anyóst. Akivel semmi bajom nincs, már a végefelé járunk a repibe kapott Chardonnaynak

   ezt egy iskolában kaptam. Elköszönt a szerverük alaplapja, meg egy vírus kissé átrendezte a viszonyokat. Amikor sikerült beállítanom nekik az internetet (ISA-szerverrel nehezített ügy), nagyon örültek. Én is. Iskolában ilyesmit belőni elég szar, mert nem lehet soha tudni, hogy azért nem megy, mert nincs vonal, agyon van ütve a sávszélesség, vagy tényleg helyben van valami gebasz. Amikor ráadásul mondtam, hogy nem nekem kell fizetni, hanem majd postán jön a számla, az igazgató annyira megörült, hogy kihozott az irodájából egy üveg repibort.

   meg foglalkozik a gyerekkel is, el tudtam sunnyogni.

   A HVG-ben új (annyira nem, de most jutott eszembe) kifejezés jelent meg. A "-nek mondott". Ez még olyanabb, mint a rendőröknél a "fegyvernek látszó tárgy". "Fidesz/MSZP/stb-közelinek mondott cég", az eddigi Fidesz/stb-közeli helyett. Tetszik. Egyben zavar is. Ha egy faluban az egyébként házas polgármesternek viszonya van a családorvos asszisztensével, arról mindenki tud. És amikor meglátják a foltos nadrágú polgármestert elégedett képpel kijönni az asszisztens házából, este a kocsmában nem az lesz a vélemény, hogy valószínűleg baszásközelinek mondott bélyeggyűjtemény-nézés történhetett.

2003. 10. 03. v2.0
   Mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy sütőrumot csak a legvégső esetben fogyasszon. Valami plusz ízfokozó biztosan van benne, viszont alkohol csak 25%, emiatt sokat kell belőle inni, hogy valamennyire is üssön. Cserébe viszont lehet mellé bármit enni, az íz az megmarad.

   Esik szét a kocsim. Ugye csámpás a fényszóró, bal első index kitörve, el kellene vinnem szervizbe négy napra, de közben meg mennem is kellene. Szerdán meguntam, hogy kétnaponta kell pumpálni a bal első gumit, bevittem a gumifoltozóhoz, megvan. Csütörtökön elkezdett pislákolni a töltésjelző (mármint hogy hol van töltés, hol nincs), a kocsi még megy, de azért aggódom. Ma hazafelé már kint voltam az M5-ösön, toltam kilóhússzal, hirtelen enyhe rángatás, átható berregés, bal hátsó guminak annyi. Miközben szerelgettem, végig azt vártam, mikor tapos rajtam keresztül egy tíztonnás kamion, nagyon szar érzés, amikor az ember mögött hatvan centivel húz el százzal egy ilyen kurvanagy dög.
   Ráadásul azonnal el kell vinni gumishoz, mert a pótkerék ennél az autónál tényleg csak pótkerék. Kb. öt centi széles virsligumi, arra jó, hogy fel ne billenjen a kocsi. Nem értem, hogy abba a kurva nagy csomagtartóba, amibe három mázsa cement mellé még könnyedén befér egy gyerekkocsi, miért nem tudtak beletervezni egy normális méretű pótkereket. Viszont azt már értem, miért auto emoción, az ember könnyedén felbassza magát egy szemvillanás alatt.

2003. 10. 03.
   Designing and Implementing Databases with Microsoft SQL SERVER 2000 Enterprise Edition Examination Score Report

Exam number: 070-229
Result: Pass

   A papíron újabban csíkok is vannak, hogyaz egyes kérdéskörökből mennyit teljesített az ember. Hát, adatbázist tuningoltatni ne hozzám gyertek.

   Tegnap nejem demonstratíve elkezdett füvet nyírni. Menten gyanakodni kezdtem. Már csak a viszonosság elve alapján. Ha jól emlékszem, egyszer hoztam valamiért neki virágot, másfél órás faggatás következett, hogy mit csináltam, amiért haragudni kellene rám, mit rontottam el jóvátehetetlenül, mivel tettem neki nagyon rondán keresztbe. Hiába erősködtem, hogy semmi, semmi, egyszerűen csak virágot hoztam. Örülni kellene, nem keresztkérdésekkel bombázni.
   Ilyenkor viszont, ha a nejem pedálozik, szét szoktam nézni, mert biztosan valami hülyeséget vett. Viszonylag hamar sikerült felfedeznem a szép új csepegtetőtálcát. Mondtam neki, hogy ne aggódj, szívem, örülök, hogy örülsz.
    A fűnyírást már én fejeztem be.

   Most pedig megyek, mert a nejem már hívott, hogy mit csinálok, hol vagyok már, mikor jövök, meddig maradok még, hozzak kenyeret. Bakter.

2003. 10. 02.
   A mai nap egy része a szokásos kollektív munkahelyi dühöngéssel telt el. Nincs pénz. Most már értem, lemegy a gázár három hónapra, aztán majd emelik, hasonlóan a régi MOL-os gyakorlathoz, amikor nagy csinnadrattával egy forintot csökkentettek a benzináron. Novemberben. Aztán januárban emeltek rajta tizenötöt.
    Abszolút hozzá nem értőként levezettem, hogyan is lehet az, hogy többet költünk, mint amennyit megtermelünk (nagyobb a bérkiáramlás, mint a mögötte álló teljesítmény, Inforádió, Medgyessy Péter). Ez egy maszek cégnél dolgozó ember számára igen fura megállapítás, mert ugye csak azt lehet elosztani, ami bejött. Valószínűleg más maszek cégeknél is. Tehát ez a megállapítás alighanem az állami szektorra vonatkozik. Igaz, ha most hirtelen elküldenének a p.ba négyszázezer közalkalmazottat és/vagy köztisztviselőt (mert annyi fölösleges van, Demján-> Verebes-> én), akkor meg a munkanélküliségi mutatók szöknének az égbe, szóval nem egyszerű dolog ez.

   Még egy adalék. Kábeltévé telepítési folyamata (erősen vázlatosan): járda felver, drót belerak, visszaaszfaltoz. Ebből az aszfaltozás költségvetése a következőképp néz ki. Vállalási ár: 10 MFt. Ebből 5 (öt) MFt zsebbe annak, aki szerezte a biznicet, kettőből megvan az aszfaltozás, három a bruttó nyereség. És ez állami megrendelés esetén még fokozottabban így van, gondoljunk csak pl. az autópálya-építési minibotrányra, aminek során azt feszegették, miért csak az ötödik alvállalkozó az, amelyik ténylegesen dolgozik.

   Alighanem valami bajom van, kisméretű legyek vagy mik repkednek itt körülöttem tömegével. Sötét van, azt nem látom, hogy kint az ereszen gyülekeznek-e már a keselyűk.

   Utoljára egy megható történet a csendes, meghúzódó, szimpla igavonó júzerről. Nyugdíkorhatárhoz közeli nő, bifokális (sok dioptria+nagyon sok dioptria) szemüveggel. Állítása szerint több hónapja majd meggebed, mert állandóan könnyezik a szeme, törölgeti a szemüvegét, nem lát jól, feje fáj, minden baja van. És nem is ő hívott ki minket, hanem a helyi rendszergazdi, aki odament a kompúteréhez, mert be akart rajta álllítani valamit. Neki ehhez az egészhez semmi köze, ő nem akart senkit zavarni semmivel, ő csak dolgozni szeretne.
   Megnyugtattam, hogy még ne menjen orvoshoz, meglátja, minden jóra fordul majd, mint a mesében. Itt egy másik monitor, tessen ezt nézni. Azt, amin eddig dolgozott, meg elvinném, mert fertelmesen és gyógyíthatatlanul fókuszhibás.