Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2009. 10. 29.
   Őslakosok szerint ha vala Lacháza híres lesz, az nem a gyilkosságok meg az onnan származó híres emberek, hanem a rotacs miatt lesz. "A Lacházi Rotacs", mondják kissé fátyolos szemmel és szinte látni, hogy elképzelik a szobrot. Miután megtudtam, hogy egy kutyáról van szó, először azt hittem, hogy ez valami fajtiszta nemtommi, amit egy helyi biológus génkezelt különlegesre és el is nevezte szülőfalujáról meg magáról és a DNS-szekvenciáról

   voltam pár kutyaversenyen - nem magamtól- és amikor előszólították mondjuk NagyfelVidéki BeachAmoroso Csongort (vö. Dr. Kolompár Winnetou), ami ráadásul egy pincsi volt, mindig röhögnöm kellett és nem értettem, hogy ezt emberek hogyan vehetik komolyan

   de aztán az is kiderült, hogy a természet maga intézte az ügyet. A helyiek azért kiáltanak csodát, mert nem tudják elképzelni, fizikailag hogyan tudott összejönni egy rottweiler egy tacskóval. A szobor természetesen olyan lenne, mint Rómáé, hogy ki szopná a kutya faszát, egyelőre vita tárgya.

2009. 10. 07.
   Nejem valamikor régen bizonytalanul és idegesen jött haza valami iskolai baszról, annyira, hogy nekem is feltűnt. Rövid faggatásra aztán kibökte, hogy nem emlékszik pontosan, hogyan is

   vagy emlékezne, csak nagyon nem akar

   volt több szavazás, valóban úgy gondolja-e minden szülő, hogy operabérletet vesz a gyerekének, aztán elbábozzák nekik a teljes Nibelung-ciklust, meg hogy engedi-e a szülő, hogy önkifejező táborba menjen a gyerek az őszi szünet második harmadának első négy napját követő vasárnappal végződő hét után kezdődő két napon, meg akarja-e a kedves szülő, hogy papírgyűjtésnél matyómintás papírzsákokba gyűjtsék a gyermekek a papírhulladékot, mert papírgyűjtésnél az milyen stílusos és hozzájárulnak-e a kedves szülők, hogy az osztálykirándulás-hozzájárulás havi kétszáznegyvenkét forintról kétszázhatvan forintra nőjön, mert ésatöbbi ésatöbbi, nagyon lelkesek voltak a szülők.
   Ennyi körítés után már bármit vártam, egyezzek bele, hogy a gyerek lányfuttató szakkörbe járjon, vagy irdatlan pénzt fog kérni az iskolahelikopter beszerzésére, de nem. Úgy jött haza, hogy tagja lett az Egyél Hódot Bioaktív Szülői Munkaközösségnek, ami, magyarázta, semmi tulajdonképp, csak néha muskátlit ültetünk. Esetleg. Semmiség.
   Két kérdésem lenne, mondtam, az egyik, hogy miért hagytad, hogy beléptessenek? Azt kell mondani, hogy nem. Ha ezt nem értik, akkor azt kell mondani, hogy NEM, a kurva anyátok. A másik pedig, hogy a "-tünk" alatt ugye nem azt érted, hogy én is?

   Két hét múlva, amikor megjött az iskolaigazgató, hogy hozott üdítőitalt a megfáradt muskátliültetőknek, odaballagtam a kocsihoz, láttam, hogy van sör is, kivettem egyet, hogy hát akkor köszi, egs, akkor az igazgató kicsit ferde mosollyal közölte, hogy a sör a sajátja, az ültetőknek a buborékos vizet hozta, de egészségemre. Hát akkor köszönöm, mondtam és kivettem még egyet meg megveregettem a vállát, hogy élmény ez a muskátliültetés, még ha nagyon szar is.

   Nejem belátta, hogy az Egyél Hódot morálját többet rombolom, mint amennyit az általam ültetett muskátlik (2 db) érnek, szóval a továbbiakban nemigen erőltette a mozgalmárkodást. Én néha feszegettem, hogy tag-e még, vagy kilépett végre ("csak azt kell mondanod, hogy NEM"). De azért csak megpendítette a múltkorában, hogy nem csinálnék-e weblapot a munkaközösségnek. Mondtam, hogy nem. De másnak már csináltam. Az régen volt, plusz az a más pénzt adott érte. De most már pénzért sem csinálnám,

   megtaláltak valami templommal, hogy csinálnék-e honlapot, mondtam, hogy nem, van annyi ingyen webtárhely előregyártott weblappal, mint a nyű, csak ki kell tölteni, majd pörög a gyóntatószékblog, a hívek kommentben visszakérdezhetnének, hogy mi a rosseb is volt a múlt heti példabeszéd, mert nem értették, a lehetőségek korlátlanok. A szószékbe laptopot lehetne építeni, mise közben twitterelhetne a pap, hogy már megint nem figyelnek az igére ezek a bunkók.
   Meg akkor már -fűztem tovább- tulajdonképp kibaszhatnák az egész bútorzatot és vehetnének rajta öt-hat kivetítőt. A falakat fehérre kellene mázolni és olyan berendezést vetíthetnének, amilyet akarnak. Ha a papnak megtetszik, tölt egy átméretezhető skint a Vatikánból és aznap a Notre Dame-ban megy a mise. Ráadásul az ökumenizmust is szolgálná ez, ha másnap bemegy a rabbi vagy az az imám, csak egy gombnyomás. A kékhaláltól most tekintsünk el

   az Egyél Hódotnak meg sok pénzért sem, a muskátlikat nem bocsátom meg, amíg élek. Vitatkoztunk egy darabig, nem nagyon értettem, miért töri magát a nejem ennyire ezen, ha ez neked ekkora gond, hát lépj ki, tanácsoltam újfent. Nejem majdnem elzokogta magát. "Nem lehet...! Én vagyok az alelnök...!"
   Kis szünet után remegő szájszélekkel érdeklődtem, hogy mióta. "Március óta, csak nem mertem megmondani!" Nem bírtam tovább, szerencsére mire abba tudtam hagyni a vinnyogó röhögést, nejem rájött, hogy mégsem válóok a tagsága. Az esetleges válóok az a szerintem kimeríthetetlen humorforrás lesz, hogy amikor hazajön, szertartásos "hogy vagyunk ma, alelnök asszony, kíván esetleg egy csésze teát?"-tal, vagy valami hasonlóval fogadom.

2009. 10. 05.
   Már amikor nejem kezdte emelt hangon kérni a kölyköt, hogy legyen szíves ne terítse el a mosogatógép, valamit az összes konyhaszekrény tartalmát egyenletesen a konyhában

   van gyerekzár, hogyne volna. De ilyet csak műanyagból árulnak, acél nincs, pedig ide az kellene, a kölyök addig rángatja izomból a konyhaszekrény ajtaját, amíg a PVC gyerekzár halk sóhajjal el nem enged, aztán elégedett fejjel tör-zúz a kis nyüves

   láttam, hogy mindjárt jön az alkalom a tartalmas háromnegyedcsaládi hétvégére. És igen, nejem melegen ajánlotta, látogassam meg a gyerekkel meg a kölyökkel Pityu bácsit, aki a falu széle után valamennyivel tart egy mini ranchot, lehet lovagolni, meg van kecske meg puli. Meg kacsa meg tyúk, meg kakas is, amint az később kiderült. És lószar meg villanypásztor meg bogáncs és tüskésbokor is. És akkor nem mi leszünk kifilézve egytől egyig ebéd gyanánt.
   Értettem a finom célzást, el is terveztem, hogy az lesz, hogy Pityu bácsinak elmondom, a gyereket ültesse fel valami lóra és a segédjével küldje el egy legalább egyórás körre, kifizetem, a kölyök meg csak ellesz, a pusztában csak nem tud kárt tenni magában.

   A kölyköt kiemeltem a bicikli gyereküléséből, majd Pityu bácsihoz fordultam a gyereket kommendálandó, vinnék el jó messzire, de levegőt sem tudtam menni, már visítás volt, a kölyök kipróbálta, milyen a villanypásztor szép színes drótjában megkapaszkodni. Kis loholás, jóvanna, akkor a kezemben leszel, nem jó, mert üvölt, na jó, akkor eredj. Még egyszer csak nem fogod meg, esetleg még kérek Pityu bácsitól otthonra is. Vissza Pityu bácsihoz, hogy a gyereket akkor ... egy pillanat, a kölyök után rohantam, aki épp egy halom ingatagon felrakott gerendahalmon próbált felmászni, leszedtem, Pityu bácsi szóval akkor kérem, de akkor Pityu bácsi már intett, hogy ne fáradjak, érti, volt már itt más apuka is, na gyere, te gyerek.
   A kölyök közben beleesett egy kupac szerencsére nem túl friss lószarba. Aztán valami hintaállvány keresztmerevítőjén akarta átvetni magát, mert otthon az ágy támlája is hasonló magasságú, csak az volt a vadonatúj élmény, hogy otthon az ágy az puha, a pusztában a föld meg nem, faszán lefejelte a talajt, akkor megint ordított egy sort. Aztán átment ismerkedni a kacsákhoz, azok elzavarták a picsába (ordítva menekülés), néztem, hogy szerencsére a kecske az ketrecben van. Próbáltam rágyújtani, a kölyök közben becsámborgott a kecske ketrece mögé, ott pedig valahogy sikerült belekötnie az ott ejtőző kakasba, visítás, rohanás.

   Valamikor közben be is szart a kölyök, büdös volt, mint a görény, de hát a pusztában elfér. Csak csípte a seggét a fos, azért is ordított időnként. Persze ezt is el lehetett vele feledtetni a közeli bokor szép zöld lombjával, nézd, hogy hintázik felheheee, leheheeNEMENJBEALÁ! Hiába magyaráztam a bokor alá benyúló kezemnek -aminek a végén ott volt az egyre befelé igyekvő kölyök- hogy én ez alá a térdmagas ág alá nem vagyok hajlandó bemászni, csak húzott, eleresztettem, akkor menjél, találkozunk a túloldalon. De nem ott jött ki, hanem valahol oldalt, az ordítás után mentem, a porban henteregve próbálta magáról leszedni a bogáncsokat, ez volt az a pillanat, amikor hazatelefonáltam, hogy készen van-e már az ebéd, mert már nagyon éhesek vagyunk és nagyon mennénk haza. Hogy a gyerek közben eltűnt valahova, nem is vettem észre, csak otthon, még egy emlékem van, pont a porbanfetrengés közben haladt el mellettem lovon a következő körös gyerek és valamiért megkérdezte az anyukáját, hogy nem tudja-e, miért ideges a bácsi.
   Békés családi délelőtt, az, bazmeg.