RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2010. 08. 31.
    A mindennapos békés családi este teljes anarchiáját (minden szerteszét hajigálva, ordítozva rohangálás, fürdés még sehol) próbálja nejem csökkenteni.
- ÁLLJ MEG! GYERE FÜRDENI! TE IS! NE MÁSSZ FEL ODA! A KÁD FELÉ! NE MENJ VISSZA! ERRE! NEE... ...ÁÁÁHHH! NE ORDIBÁLJ! TE SE! ITT MINDENKI ORDIBÁL! ... ÉN IS ... !

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Küldték nekem ezt az árajánlatot.
- Igen?
- Hát ez nagyon drága.
- Köcsög úr, amit önök kértek, azt nemigen lehet kevesebből kihozni. Nagyon biztonságosra kérték, a nagyon biztonságos pedig sajnos ennyibe kerül.
- Azt én értem, de például miért van ebből aizéből kettő? És több is van ilyen. Gyanús ez.
- Azért van kettő, hogy ha az egyik elromlik, akkor még mindig ott a másik.
- Ugyan már, hát ilyen nekem is van otthon egy, de annak nem volt soha semmi baja.
- De ha lenne...?
- De ha nincs!
- Na de ha lenne...?
- DE HA NINCS! Mondtam már, nekem az soha nem romlott el. Meg miért van ez a másik izé is? Ez már tényleg teljesen fölösleges.
- Nem fölösleges az, Köcsög úr, hadd mondjak egy hasonlatot. Ha nagyon fontos dolga van az embernek, mindig elérhető akar lenni, akkor a telefonjához meg a laptopjához visz magával még egy tele akkumulátort, meg töltőt, esetleg autóstöltőt is.
- Én azt nem szoktam. Reggel rendesen feltöltöm, soha nincs vele baj.
- De ha ...
- Nincs. És ez, ez, ez mi, ennek tényleg lehúzásszaga van!
- Köcsög úr, ez is a biztonságot növeli, olyan, mint a kocsihoz a téli gumi. A nyári gumival el lehet közlekedni télen, a hóban, de nem biztonságos, könnyebben megcsúszhat.
- Nekem nincs téli gumim. Jó az a nyári, ez a téli gumi egy nagy humbug.
- ...

2010. 08. 29.
   A gyermeknevelés csődje vagyok.
  Mellém tömörödött a kölyök, a számítógépre mutogatva, hogy jombijombi. Afasztakarszmán, kérdeztem tőle segítő és építő szándékkal, mondd meg, mit akarsz, ne csak itt mutogass, tanulj meg már végre beszélni, baszki. Réééééz, így a válasz, sajnos akkor jól gondoltam, hogy a szótára bővült, csak talán nem a megfelelő írányba. Mindegy, a bölcsődébe úgyis a nejem jár majd szülői értekezletre, ha mégis nekem kell megjelennem, akkor majd csak vonogatom a vállam, hogy nem tudok semmiről, milyen gyerek? enyém? itt? zombi? brains? ugyan már.

   A gyerekből meg kurvaélet, hogy ügyvéd lesz, olyan, aki felmenteti a többszörösen pedofil sorozatgyilkost azzal, hogy bebizonyítja, hogy a vádiratot nem a megfelelő ember írta alá, így -mivel vád sincs- védencem ártatlan, tisztelt bíróság. És mindenki fogcsikorgatva jajveszékel, a bűnös pedig a megrontott lányok szüleire vigyorogva bemutat, majd villáminterjút ad a kifelé vezető lépcsőn. Konkrétabban mindenbe beleköt, főleg olyasmibe, aminek semmi köze az ügy lényegéhez.
   Még konkrétabban. Persze, átmehetsz a szomszédba a Józsikához, hétre legyél itthon. Hétkor persze sehol a gyerek, fél nyolc tájt beesik, a hélló, már fél nyolc vanra pedig fel van háborodva, hogy nem igaz! nem igaz! Még csak hét huszonnyolc! De most nem erről van szó, arról van szó, hogy hétre kellett volna itthon lenned. De az előbb azt mondtad, hogy már fél nyolc van, pedig csak hét huszonnyolc! Ismétlem, te gebedelem, arról volt szó, hogy HÉT. De az előbb meg fél nyolcat mondtál és még nincs annyi!
   Most mentünk egy kört a faluban biciklivel (Tunyacsáp semmit nem fejlődött), azzal kezdtem a túrát, hogy ne maradjon le, jöjjön utánam. Persze le-lemaradt, mert végig pofázott, egyszerre pedig nem tudja jártatni a száját meg a lábát. Aztán amikor megálltam, hogy izémán, akkor még neki állt feljebb, hogy azért maradt le, mert én orvul felgyorsítottam, amikor ő pedig egyenletesen jött. Közöltem vele, hogy egyrészt nekem van sebességmérőm, neki meg nincs, másrészt pedig nem azt mondtam, hogy egyenletesen jöjjön, hanem azt, hogy jöjjön mögöttem, ne maradjon le. Bármennyivel is megyek. De ő számolta, ütemesen, amikor lent volt a lába, az volt az egy és mindig ütemesen volt az egy. Hát, akkor az az ütem minden bizonnyal lassult kissé. Teljesen bedühödött, hogy de nem, mert én gyorsultam-lassultam orvul és ő mindent jól csinált. Gondoltam, hogy egy kicsit fogcsikorgatva jajveszékelek, de aztán szó nélkül visszaszálltam a biciklire és eltekertem. Jött utánam, de végig hallgattam a dödögést. Egyszer fogok neki csinálni egy túlélőtúrát, kirakom valami távoli erdő szélén, ellátmányként egy kiló paradicsommal, amit utál, hogy ha hazatalál, kap vacsorát, ha nem, nem.
   Mást is gondoltam, de aztán letettem róla, nagyon hülyén nézne ki az évnyitón ünneplőben és egy nyaka köré csavart bicikliben.

2010. 08. 27.
    Nejemnek állítólag az ő biciklijéről leszállásom

   azon volt kosár, azzal mentem boltba. Mire hazaértem vele, két dologról feledkeztem el. 1. női bicikli, előre kényelmesen ki lehet belőle lépni 2. a csomagtartón viszont ott magasodik a gyerekülés. Nem estem pofára, de állítólag érdekes volt az a lólengésbe oltott gerendagyakorlat. És persze nem mosolyogtam a végén büszkén

   adta az ötletet, hogy menjünk inkább strandra (én nem értettem az összefüggést, elmagyarázta ugyan, de nem értettem, mert még mindig röhögött). Ott először a gyerek miatt kellett leállítani egy csúszdát, mert a gatyája benne maradt a medencében, aztán a kölyök fosott bele sikeresen egy másikba, pedig volt rajta úszópelenka. Azt a medencét is kiürítették. Amikor nejem szólt, hogy takarítsam el a fikát az orromból, visszavágtam, hogy ő meg igazán eldughatná az alul kilógó fonalat. A kilógás ugyan nem volt igaz, de nejem a plafonig ugrott, amit én édes mosollyan nyugtáztam, mindenki megvolt, bravó, gusztustalan család strandol. Egy darabig ide nem jövünk.

   A faluban biciklizés közben meggyőződtem róla, hogy Tunyacsáp helyi lakos lett, valaki ezerrel tolta Benny Goodman Air Mail Specialját, csak Bennynél lényegesen kisebb tehetséggel.

   A szúnyogháló pedig a pontosság diadala és egyben a pontosság átka. Merthogy gyorsan ácsoljak egyet a bejárati ajtóra, mert bejönnek rajta a szúnyogok. Mondanom sem kell, mire megcsináltam, szúnyog már nem volt, mert közben irtottak, de hát nem ez volt az első dolog, amivel fölöslegesen dolgoztam, és tartok tőle, hogy korántsem az utolsó. Mindenesetre a hálókeret -véletlenül ugyan, ilyet direkt házi eszközökkel nehéz csinálni- atompontos lett, tizedmilliméter pontossággal passzolt az ajtókerethez. Büszként mutattam is nejemnek, hogy nézze csak a precíz iparosmunkát. Sajnos másnap eleredt az eső, a megázó fakeret pedig duzzadt pár tizedmillimétert, én pedig kevésbé büszkén anyáztam, mert nem lehetett becsukni. "Nem baj, majd jövőre csinálsz másikat" biztatott nejem, de mielőtt elővettem volna a baltát a sufniból, mondta azt is, hogy inkább hagyjuk, majd kiszárad.

2010. 08. 20.
   Internetes könyvbeszerzős ámokfutásom

   nem gondoltam át kellőképpen, ezért most a búcsúba menés előtt konkrét keretszerződést csináltam a gyerekkel, mennyit zabálhat, mennyi bizbaszt vehet meg, illetve mennyit költhet az errearra felülésre. Nyilván az egésznek az volt a lényege, hogy bruttó x összegnél ne kerüljön többe az egész mutatvány, de kénytelen voltam kitérni arra az esetre, hogy ha például a céllövöldében vagy a célbadobdában lő/dob valami szart, akkor az beleszámít-e a bizbaszvételi keretbe, vagy nem

   eredménye az a sommás megállapítás, hogy az orosz szerzők ugyan kicsit nemzetközileg konformabbak lettek, de azért a szerző származása még megállapítható a szereplők nevei

   gondolok itt például egy Vlagyimir Vlagyimirovics Kisztihandra (ezt így egybe egyszer írják le, később soha), aki a könyv elején Vlagyimir Vlagyimirovics, mert az irodában vagyunk, eddig rendben, később viszont aztán lesz belőle per tu Ványka (ugyanazokkal a kollégákkal a kocsmában), illetve Kisztihand bácsi (szomszédban). Néha van több Vlagyimir is, szerencsére megkülönböztethetőek, mert amikor együtt vannak, az egyik Vologya lesz, a másik Vágyik. Szerencsére van egy Vaszilij is, akit az egyértelműség kedvéért szintén Vologyának becéznek. A többi alakkal hasonlóképp, ezért néha kicsit összefüggéstelen a cselekmény, állapítja meg az egyszeri olvasó, ráadásul kurva sok a szereplő

   nélkül is. Legalább egy "lelkem, galambocskám", vagy valami hasonló eszemaszíved elsül, valamint tuti van egy (osztály)öntudatos mondat a munkamorállal kapcsolatban, amit a beosztott/fegyenc süt el a főnöknek/fegyőrnek, amikor az a munkateljesítményt kevesli.

   Stieg Larsson meg elbaszta, hát hogyan lehet egy trilógia harmadik kötetének egy olyan címet adni, amiről azonnal tudni, hogy a gonoszok megbűnhődnek, jól? Legfeljebb azon lehet izgulni, hogy a jókból elhullik-e valamennyi. Mintha egy dobpergős, vízbefojtós bűvésztrükk azzal kezdődne, hogy az asszisztens bejönne, hogy a végén úgyse lesz semmi baja a művészúrnak, akár most haza lehet menni, legalább nem lesz vizes a művészúr, meg nem kell utána feltörölni az összecsöpögtetett padlót. És ami a legrosszabb, hogy olyan költői igazságszolgáltatás van a végén, hogy ahhoz képest egy pásztoridill véres csáposbaszós horrornak tűnik.

   Mezítláb meztelencsigára lépni pedig nem jó.

   Stay tuned, szúnyogháló, DarkSector.

2010. 08. 11.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Van nekem ez a PintyőkeMadárka(TM) Zik-Zik(R) Edition és nem működik.
- És mi a hibája?
- Hát ha fel akarom tekerni a zikzikelést a százra, a maximumra, akkor csak kilencvenig megy fel, és nem megy tovább. Ez egy szar.
- Százra...? Köcsög úr, a zik-zikelést általában 20-ra szokták tekerni, az bőven elég szokott lenni.
- Én is, csak meg akartam mutatni a szomszédnak, hogy ez százat is tudna zik-zikelni, aztán tessék, csak kilencvenet.
- Értem. Próbálta már kikapcsolni, aztán vissza?
- Nem. Most nem. Mert egyszer már csinált ilyet, és ha kikapcsolom, meg bekapcsolom, akkor ez a hiba elmegy és egy évig nem jön elő megint. Jöjjenek ki és szereljék meg.
- Megint...? Volt már ilyen?
- Igen, megvettem, aztán rögtön egy év múlva ezt csinálta. Megpróbáltam azonnal kicseréltetni az egészet, mert ez egy szar, de nem voltak hajlandóak, kijött valaki, az kikapcsolta, bekapcsolta, akkor jó volt, de azért kicserélt valamit, aztán most tessék, megint itt van, biztosan nem jó dolgot cserélt ki benne.
- Több probléma is van, Köcsög úr, sajnos ez lehet a fázisrezonátor, a hűtőszivattyú, a zik-zik-membrán, az abszorpcióemitter. És még pár dolog. Mit cseréltek ki benne?
- Honnan tudjam én azt...? Valamit.
- Hát ezt mi is meg tudjuk tenni, semmi akadálya.
- És aztán százon fog zik-zikelni?
- Egy évig biztosan.
- De nekem véglegesen oldják meg a dolgot! Addig ne kapcsolják ki, hanem cseréljenek benne mindent addig, amíg jó nem lesz!
- Drága Köcsög úr, egyrészt ez egy nagyfeszültségű típus, szerelni csak kikapcsolt állapotban lehet, másrészt ha bekapcsolt állapotban újat is teszünk bele valamiből, azt a rendszer nem fogja észrevenni, csak kikapcsolás/bekapcsolás után. Ööö, ennyire kell a folyamatos üzem?
- Igen! Mert minden délután jönnek ide, tele van a határidőnaplóm, állandóan zik-zikeltetnem kellene és nem tudok!
- És délelőtt?
- Akkor alszom.
- Nem lehetne azt, hogy mielőtt lefekszik, kikapcsolja?
- Nem!
- Aha, értem, minden világos.
- És különben se javítgassák ezt itt nekem, ez egy szar, mert állandóan rossz, hanem cseréljék ki az egészet!
- Köcsög úr, mi ezt nem tudjuk megcsinálni, azt az importőrnél lehetne elérni. Mi csak javítjuk ezeket.
- De az importőr nem akarja kicserélni, azt mondja, hogy javíttassam meg! Pedig minden jogom megvolna kicseréltetni!
- Miért is?
- Hát először is mert ez egy szar. Másodszor meg állandóan csak javíttatom és benne van a törvényben, hogy akkor ki kell cserélni!
- Köcsög úr, ha jól számolom, két év alatt ez a második meghibásodás, szóval az "állandóan rossz" talán túlzás egy kicsit.
- Nem az! Mert egyszer már javíttattam! És tessék, most megint rossz! Ez egy szar! Követelem, hogy cseréljék ki!
- Nem tudjuk kicserélni. Meg tudjuk javítani.
- De cseréljék ki! Törvény van rá!
- Nincs rá törvény.
- De van!
- De nincs!
- De van!
- Melyik is?
- Az UNESCO gyermekbántalmazásról szóló törvénye!
- ... tessék?
- Mert ha nem zik-zikel a gép, a nálam levő kölcsöngyerekek szomorúak lesznek és sírnak, mintha bántalmaznám őket és ezért ki kell cserélni!
- Hm, Köcsög úr, nem hinném...
- De mondok másikat is! Az állatvédelmi törvény! Mert tilos állatokat kínozni, és ha ez a PintyőkeMadárka(TM) nem zik-zik(R)-el, akkor magát becsukhatják akár öt évre is!
- Köcsög úr, ne fenyegetőzzön, az lenne az állatkínzás, ha maga százasra feltekerve zik-zikeltetné a gépet.
- Akkor is cseréljék ki, mert a szoftverkalózkodásról szóló törvény alapján is ki kell, hogy cseréljék ezt a szart! Na, erre mondjon valamit!
- ...

   Laci bácsi, aki az ebédemet főzi, ma egy, a dobozra nyomtatott önkéntelen szabadverssel is megörvendeztetett. Tökéletes négysoros haiku lenne, ha létezne ilyen, tekintsük hát formabontó úttörésnek a dolgot. Ha nem sikerül elsőre átérezni, próbáljuk meg mély hangon, lassan, beleérzéssel, hangosan elmondani. Figyeljünk a szótagok finom lüktetésére, amit oly hirtelen akaszt meg a záró sor váratlan rövidsége. Egyértelműen az élet allegóriája a mű, lassú fejlődéssel és kiteljesedéssel, majd csendes, három szótagos lezárással, ami nyilvánvalóan a végigzabált élet puritánul dísztelen, mondhatni diétás befejezésére utal.

Roston csirkemell
csíkok tárkonyos,
gombás mártással,
jázmin rizs.