RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2004. 09. 29.
   A gyerek mostanában éjszakánként hadakozik. Jönnek a sárkányok, jönnek a rákok (?), jönnek a rabok (???), meg mittudoménmik. Mások is jönnek, például a szúnyogok, de az nem afféle transzcendens félelem, hanem konkrét, bár szúnyogot egy hónapja egyet se láttam, nem is hallottam. Végül nejem vett a kínai boltosnál egy hetven centis kardot. Nagyon komoly darab, valahogy be van krómozva vagy mittudoménmizve a pengén a műanyag. Gyanakodva nézegettem, hogyha egy hirtelen suhintásra ez is elcsipogja nekem az Ó máj dárling velöntájnt (ritmikus villogás included), nejemet ezzel együtt vágom ki, de ötszázért ez az extra hálistennek nincsen benne.

   Este hosszan győzködtük a gyereket, hogy ha jönnek a sünik, akkor ettől a kardtól úgy megijednek, hogy szanaszerteszéjjel fognak szaladni. A gyerek erre elkerekedő szemmel közölte, hogy hát a sünik jöhetnek! meg a nyuszikák is! Nyuszikák, basszátok meg a fűnyírótokat kardotokat, gondoltam, majd tovább ment a gyúrás, hogy a sünik valójában nem is ijednek meg a kardtól, meg a nyuszikák se, de a sárkányok, meg a rabok azok nagyon félnek tőle. A rákok meg egyenesen lefossák mind a hat bokájukat, ha ezt a kardot meglátják.

   Valamiért a gyerek nagyon élénk volt, ezért a kard hatásmechanizmusáról vég nélkül érdeklődni kezdett, miért is ijednek meg a rákok, mennyien ijednek meg tőle egyszerre, hová menekülnek el az ijedés után és milyen messze van az a nagyon, ahová ijedten menekülnek, hányat kellene aludni, hogy odajussunk, ahova az ijedt rákok menekülnek, miért pont annyit kellene aludni satöbbi, satöbbi. Lassan kezdtem azt fontolgatni, hogy csak kidobom a kardot, inkább jöjjenek a rákok, az az éjszakánkénti két-három rákzavarás kevésbé kimerítő. Aztán maradt a kard, egyelőre félsiker, egy rákkergetés csak volt. Talán fejlődik az ügy.

2004. 09. 28.
   Nincs ugyan bajom a zekszplorerrel, de gondoltam, megnézem a Firefoxot is, mit tud. A fájltársítások közül azonnal kitilolta a Dreamweavert, énnyemá. A freemailnak csak a címlapja jön be, aztán csak huzigálja alul a csíkot. Tudom, az én k. anyámat, hogy nem jövök rá azonnal, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Pár weboldalt kicsit átrendez, szacs iz lájf. Objektív valóság ebben az esetben úgysem létezik, minden attól függ, milyen szemüvegen át nézzük.
   Őszintén szólva gyengébb böngészőnek tartom, mint az explorert. Mielőtt leszart telepítőcédét postázna nekem valaki, ezt most a böngészésére mondom. A biztonság nyilván ezzel rokon ügy, az explorer szolgáltatásait vírusterjesztésre is lehet használni. Melyik ujjamat harapjam.

   A CD-lejátszó mellett a videomagnó is kezdi beadni a kulcsot. Szalagot csakis fekete-fehérben. De ismerősöm ismerősétől kaptam egy Óperenciás tengeren túli címet, ott él az Aranykezű Javítómester, aki esetleg mindkettőt megcsinálja anélkül, hogy a gyémánthegyet oda kelljen neki hordani a végső nagy boldogsághoz. Vagy mégis és akkor tanulság lesz belőle.

2004. 09. 27.
   A szombatot végigsportoltam. Hálózatépítés. Szívesen elbeszélgettem volna Kós Károllyal. Száradt volna le a keze, mielőtt épületeket kezdett volna tervezni. Szinte látom, ahogy élesszögben egymás mellé tervez két hetven centi vastagságú falat, majd heherészve dörzsölgeti a tenyerét, milyet fognak itt szopni, ha megpróbálják átfúrni. Létezik ez a fajta, hogy díszdoktor, meg utólag diploma, meg ilyesmi. Nem lehetne mondjuk ezt a faszit -legalább utólag- kizárni az építészkamarából?
   A vasárnap ennek megfelelően méretes izomlázzal telt, semmit nem segített, hogy a bicikliző gyereket én kísérgettem, sőt.

   A cégnél a vödör szar ki lett cserélve egy vödör fosra. A szép új (ugyancsak DOS-os) könyvelőprogram egy (1) nyomtatót tud kezelni. Ha az emeleten beállítasz egyfélét, a földszinten is az lesz. Aztán meg jön a sírás-rívás. De van újabb verziója, az már vindózos. Attól szifiliszt lehet kapni. Semmivel nem jobb, mint a DOS-os, csak sokkal lassabb. És ami szíven ütött, alapban szeretne húsz (20) gigabájtot. Mi a kurvannyának, benne van a részletes világtérkép kétszáz parszekes körzetben? De ha még tán adat is kerül bele ez lehet 40, 60 illetve 80 is.

   Autót cseréltem kollégámmal, a hétvégén egy Toyota Starlettel mászkáltam, egész korrekt kis jószág. Egy bajom volt vele, hogy érzésem szerint a váltó széthullani készül, szombat este szerintem az egész IKEA

   Tök jó játszóház van benne, le lehet adni a gyermeket, nyugodtan meg lehet ebédelni, aztán elheverni valami kimondhatatlan nevű kanapén, miközben az asszony tallóz. Utána az összegyűjtött fél bazárról megmagyarázni, hogy semmi szükség rá, szívem, utoljára mikor vertél kézzel habot? Feltétlenül kell nekünk ez a sorozatlövő úszómécses-tartó? Tényleg jól néz ki ez az irdatlan nagy rozsdamentes acél lábos kurvasokért, komolyan lekvárt fogsz főzni? Mindig azt mondtad, hogy utálod és soha nem csinálnál ilyesmit. Tedd le szépen azt a teáskannát is, van otthon, csak azért nem emlékszel rá, mert soha nem használjuk. Menjünk inkább a gyerekért.

   hallotta, ahogy két határozott rántással hátramenetbe raktam. Aztán rájöttem a frankóra, nincs annak baja. Csak női autó és úgy tervezték, hogy a kuplungot kizárólag hegyes orrú körömcipővel fogják nyomni. Ha valaki csak úgy odalép, a doblemezben feltétlenül megakad a cipője (és azt hiszi, hogy ennyi a pedálút, pedig egyáltalán nem), a kocsi pedig kétségbeesett recsegések közepette abszolválja a gangolást. Óvatosan, külső lábéllel kell taposni, akkor még lehet öt centit nyomni rajta, és akkor már jó. Kiszállás után persze egy darabig megvan a fíling, hogy ortopédcipőben járunk.

2004. 09. 24.
   Nem IT-sek ezt hagyják ki.

   Tudtam, hogy ez a nap nem lesz jó. Voltam már másodmagammal ennél az embernél. Aki kitalálja, hogy a klienseken megosztott hálózati nyomtatókat vegyük vel a szerverre, ott azokat osszuk meg ismét és úgy tegyük fel a kliensekre (ismét), mert akkor központilag lehet megmondani, ki hová nyomtasson. Mindketten azon gondolkoztunk, hogy vérhasban megbetegszünk vagy csak disszidálunk Csecsenföldre, az is jobb ennél.
   Nem is tévedtünk. A csávó már a múltkor eljátszotta azt (egyben a jóindulatomat is), hogy valami faxprogramot használni akar mindenhonnan. Kicsit tépelődtem, mert úgy tudtam, az ilyes program sok pénzbe kerül, ez meg nem tűnik olyannak, de hajrá. Két óra nyűglődés után kijelentettem, hogy ezzel ezt nem lehet megcsinálni. Akkor mosolygott és közölte, hogy volt már egy másik cég, azok két hét után mondták ezt. Csak azért kérte, hogy csináljuk meg, mert hátha mi. Meg tudtam volna fojtani, persze ügyféllel nem csinál ilyesmit az ember, de aztán céget kerültem, mint a pestisfészket. Sajnos most nem sikerült.

   Most is a nyomtatókkal baszakodtunk órák hosszat, mert volt vagy hét. Ebből tulajdonképpen kettő élt (a többi szekrényben, szekrény alatt, illetve lent a pincében), de mi van, ha előveszik. És ide dugják, vagy oda. És ha a seggedbe dugom fel mindet, akkor mi van, gondoltam. És a szerverről állítgatni mindet, mert az nagyon kell azon a húsz négyzetméteren. És mindegyik géphez (nem felhasználóhoz, aminek esetleg még volna értelme, bár itt annak sem, hanem géphez) csináljunk egy scriptet, ami belépéskor a környezetet elintézi, milyen hálózati mappa hova kerüljön meg milyen nyomtatóra nyomtasson.
   Ennél a pontnál vettem egy nagy levegőt, hogy ugyan ezt (rengeteg baszakvással) meg lehet csinálni, de mi az orbáncos fasznak? Ezt egyszer megcsinálja az ember, aztán évekig úgy hagyja. De ha ő elővesz egy nyomtatót (ekkor már rezgett a fejem) és ide dugja meg oda, akkor... Akkor is minek? Már minden nyomtató fel van installálva mindenhová, szegény nők azt sem tudják, hová nyomtassanak, akkor még ezt is? Meg mindenkinek van egy nagy eff, azt minek megváltoztatni scriptből másra? Azért, hogy a kurva adatbázisa, amibe ácskapoccsal van gyárilag belerögzítve a hálózati drive betűje, menten felforduljon? És nem tudtam meggyőzni. Meggyőződésem, hogy volt valami tanfolyamon, ahol elmagyarázták neki a net use-t, aztán most mindent ezzel akar megoldani. Félműveltség rulez. Jól van bazmeg, legközelebb veszek neked egy villát, egyél mindent azzal. A levest is. Meg vágd vele a kenyeret meg a szalámit. Faszkalap.
   Megegyeztünk, hogy ezt nem fizeti ki, mert nem csináltuk meg. Mondtam, hogy persze. De nyugodtan hívja ki a másik céget, hátha majd ők.

2004. 09. 23.
   Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy itt a nagy lehetőség, indirekte bekerülni a Fábry-showba. Csupán kövér gázfröccsel kellett volna hátrálnom fél métert. Az én kocsimnak már úgyis mindegy, viszont Fábry Avensisét rommá törtem volna, nem beszélve arról, hogy kis szerencsével magát a Mestert is odacsukom a kocsija meg az amögött álló közé. Ez esetben pedig a teljes bulvárvertikum garantált az újságosstandoktól a Fókuszig. Talán még a híradókban is kaptam volna tíz másodpercet.
   De gyáva voltam, aztán mire megvettem a parkolócédulát, Fábry már benyargalt a M. Kir. Rádióba. Ráadásul neki van saját kártyája, nekem meg a portásokkal kellett bajmolódnom. Sic transit. Ráadásul nem volt nálam elég apró, kaptam mikuláscsomagot.

    A Határ út csatatér, az az egy kilométer kb. húsz perc menetidő. A soroksári úti vége kész van, de a harmincas táblák még végig kint. És az elvtársak mérik. Én észrevettem a tényálladékot, viszont a velem szembejövő szerencsétlen Wartburgos nem, kapott is egy villanást. A kinézete alapján valami vidékről felsodródott atyafi volt, szegény bejön a Városba és ahogy lejön az autópályáról, rögtön azzal szopatják, hogy megy ötvennel, erre legalább két hónapra elveszik a jogosítványát.

   Techrovat.
   Veritas Backup Exec. Mindent tud, vindózot, novellt, linuxot, szervert, munkaállomást, bármit, mindent kiment szalagra, vagy akárhová. Természetesen javás konzol van hozzá, pár szem Xanax vagy egy füves cigi után egész jól elvan vele az ember, miután kellően lelassult. Két kattintás, fél perc várás. Két nap ismerkedés után nagy nehezen összekattintgattam, mit szeretnék vele elvermeltetni. Beállítottam este tizenegyre, addigra csak mindenkit hazaesz a fene.
   Másnap reggel még mindig ott állt vigyázzban a program, egy rohadt bitet nem rakott el sehova. Hiba sehol. Naplók üresek. Csak a job áll ott felakadt szemmel. Nyalom a szíveteket. Na jó, sikáljunk, menjünk még egy kört. "Cannot delete. Invalid job ID. Error code xxxx. Look at support page." A support pagén egy kurva szó nincs ilyen hibaüzenetről, a fórumon se, seholse. Dögöljetek meg. Monitor ilyen-olyan testnedvekkel illetése. Kikapcs.
   Másnap a kiakadt job nincs sehol, viszont közben alighanem összehaverkodott a szalagos eszközzel, mert az elment vele világgá, "No device found". Nagy nehezen visszacsalogattam, ismét fellőttem egy mentést, de ha holnapig megint nem történik semmi, rászarok a telepítőcédére és az egészet feladom a Veritasnak.

2004. 09. 20.
   Kivettem egy nap szabadságot. Ugyan csak délutánra terveztem maszek programot, de már megvan a délelőtti műsor is. Életem egyik legbonyolultabb postára menéséről lesz szó. Kaptam ugyanis levelet az egyik hivataltól. Mindezidáig nem volt probléma a levelek átvételével, mert a cégnév mellett ráírták az én nevemet is, személyi igazolvánnyal fel tudtam venni a másik hivatalban. De most az én nevem nincs rajta, az a levél meg kellene erősen.

   A postán heverő ajánlott levél megszerzése a következőképp néz ki ebben az esetben. El kell menni a cégbíróságra (parkolni hat kilométeres körzetben kizárólag max. két órát lehet), sorszámot tépni, fizetni sok pénzt, majd várni úgy három órát. A megszerzett papírral be kell jelentkezni egy közjegyzőhöz, majd elmenni és várni egy-két órát. Majd igazolni, hogy én vagyok én, a cég meg a cég, és -mily meglepő- sok pénzt kell adni. Erre ő ad egy pecsétes papírt arról, hogy én vagyok én és a cég a cég. Ezzel a pecsétes papírral már el lehet menni a postára, ahol személyi igazolvánnyal igazolom, hogy én vagyok én, a pecsétes papírral pedig igazolom, hogy a cég, akinek küldték a levelet, a cég. Ezt az egészet pedig kurva gyorsan kell lejátszani, mert különben a levél visszamegy a feladóhoz azzal, hogy a címzett nem hajlandó átvenni.
   Egyszerűsítettem a folyamaton, a meghatalmazós kurflikat kihagytam. Azokat, akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy pl. miért nem az Atari a király, vagy miért használja sok ember a zekszplorert, irigylem.

   A kocsinak vége lesz két hónapon belül. Eleje törve, hátulja törve, nejem pedig a minap észrevette, hogy az alja is végig van rohadva, a vezetőülés és a küszöb között egy méter hosszan látni lehetne az aszfaltot, ha nem volna a szőnyeg. Nem merem lemosatni a kocsit, mert félek, hogy szétesik.

2004. 09. 19.
   Nejem régebben kitalálta a kerítés melletti virágágyást. Kiástam a helyét, aztán a többit (ágyásszegély elültetése, földdel telehordás) sokáig sikeresen szabotáltam. Sajnos nejem megvette a szükséges fél teherautó földet, nem volt mentség, csinálni kellett. Magyarul az aktív szókincsem jelentős beszűkülése mellett a hétvégén semmi érdekes nem történt.
   Ezen a véleményemen a falusi búcsú sem változtatott, hiába szólt kánonban többfelől is a marjahííííí, marjahaaaaa, marjahaaaaaa, marjahohhhóóóóó. Még az apósom is olyan importsört vett, amin az ugyan érződött, hogy német szabvány szerint tiszta vízzel indították a gyártását, de az is, hogy sörkészítés többi lépése valahogy lemaradt. A Kassai Törökméz (cukor, szirup, illetve a három íznek-színnek megfelelő három E) pedig egyszerűen fertelmes. Úgy néz ki, mintha egy mekdonácos salátáspoharat telenyomtak volna fagyival, alulra a rózsaszín, középre fehér, felül sárga (málna, nemtom, vanília), tetején csokiöntet. Szerűség, mert nem az. A standard törökméz is iszonyat, de így ízesítve még a nosztalgia által keltett minimális jó érzés sincs meg. Bár meg kell hagyni, jól néz ki. Fogyasztható karácsonyig. Addig ki is fog tartani.

   A nihilt mindennél jobban jelzi, hogy a hétvége fénypontja egyértelműen a gyerek mutatványa volt este a kádban. Egy mosogatószivacs, egy fakanál és egy gumibéka segítségével mintegy tíz percben reprodukálta a Némó nyomábant. Mielőtt valaki producerért vagy művészeti vezetőért kiáltana, közlöm, hogy természetesen meglehetősen redukált szereplőgárdával és a cselekményből is sokat húzott. Ha nem lett volna a hangalámondás, rá se jöttem volna, mi az a kurva nagy pancsolás.

   Lassan másfél hete, hogy leesett a hátsó fogamról a fémfeltét. Talán ezen a héten alábbhagy a bolondokháza és eljutok egy fogorvoshoz, hogy visszaragassza.

2004. 09. 17.
   "To: F99
   a lajkó félix miatt sok mélt fogol kapni!"

   Aú.

2004. 09. 16.
   Itthon nem vindózapdételek. Jöjjön be modemen keresztül, aki akar. Eddig senki nem akart. Tegnap viszont ráfutottam

   szkennert akartam használni. Minden ígérgetés ellenére nem volt hajlandó menni, pedig állítólag az XP csípőből támogatja ezt a típust. De frissítsek, mert akkor még jobban támogatva lesz, annyira, hogy talán akár még működne is

   azzal kezdte, hogy frissítette magát a vindózapdételő programot. Ami ezek után furtonfurt basztatta a modemet, öt perc volt, amíg bejött a freemail. Bekattyintottam, hogy ne legyen automata update, majd én szólok, ha kell. Nem volt elég. Kilőttem pár szervizt, de csak nem, csak nem, mindenáron tovább akart frissülni a gennyláda. Végül sóhajtva leszedtem azt az egy gyorsjavítást is és béke lett. Vindózapdét, olyan vagy, mint a köcsögebb újságárus hontalanok. Adok egy húszast és meg vannak sértődve, mert ők kétszázat akarnak. Akkor azt a húszast se kapjátok meg, viszlát.

   Bakter, az M1-en az előbb volt egy muki, fogalmam nincs, hogy kicsoda, úgy nézett ki, mintha Varnus Xavért keresztezték volna egy mongol ugróegérrel. De ahogy hegedült meg citerázott(!), az félelmetes volt.

2004. 09. 15.
   Reggel jött a telefonszerelő, hogy egy melléket felköltöztessen az emeletre. Kicsit babrált a szekrényben, mondta hogy kész, majd balra el. Öt perc sem telt bele, négy könyvelő ugrott nekem, hogy nem megy a könyvelőprogram. De nem figyeltem rájuk igazán, mert telefonáltam és hatodszor mondtam el, hogy tudom, hogy nem megy a levelezés meg nem megy az internet, persze.
   Mert nekünk határidős munkánk van! siránkoztak a könyvelők, mint egy elbaszott görög kórus. Látják, nekem milyen jó - próbáltam nyugtatgatni őket. Nekem például nem adnak határidőket. Minden azonnal kell. De semmi nem megy! mondták és meg kellett néznem, hogy az asztalra kirakott harminc könvyelőprogram-ikon tényleg egytől egyig azt mondja, hogy passz. Amikor végre sikerült elszabadulni tőlük, kicseréltem a derékszögbe hajtott üvegkábelt, minden jó lett. De sokkal hamarabb meglett volna, ha nem jajonganak nekem kurva hosszan.

   Levezetésként három adminisztrátor gubancát fésülgettem. Volt valaha egy központi dokumentumcsapat, kb. háromezer állomány. Ezt ők egyenként mind lehúzták magukhoz a saját gépükre. És aztán hol a sajátjukba gyógyítottak bele valamit, hogy a szerveren levőbe. Úgy félévente az egészet lementették úgy, hogy a saját "szirszar" könyvtárukba csináltak egy másik "szirszar" könvytárat és abba átmásolták az egészet. Aztán hol abban folytatták, hol nem.
   Egy rendes kollégám csinált a szerveres verzióról is mentést, teljesen hasonló eljárással. Az eredmény persze az lett, hogy egy nagyjából 1 GB méretű trágyahalom kisebb-nagyobb változtatásokkal kb. hét példányban létezik. Ebből kellene csinálni egyet.
   Ilyenkor roppant sajnálom, hogy Magyarországon nincs apartheid.

2004. 09. 13.
   Ma reggel a rádióban hír. Tömör, lényegretörő. "...az egyik horgász beleesett a vízbe, a másik kettő pedig megpróbálta kimenteni. Két holttestet már megtaláltak."

   Nejem kihúzta a gyufát. Doom3, békésen irtogattam, illetve engem irtogatott békésen a szörnycsapat, a mérkőzés nagyjából döntetlenre állt, csak ugye nekem van mentés/töltés. Épp elmerülve hallgatóztam, jön-e a sarok mögül valami hörgés, de nem jött, helyette nejem osont be a fürdőszobából és ordított rám hátulról. Az egeret azonnal a sarokba vágtam és majdnem hanyatt estem a székkel, azt sem tudtam hirtelen, merre meneküljek. Még nejem is megijedt egy pillanatra. Aztán valószínűleg bocsánatot kért, de a vinnyogó röhögéstől csak nehezen értettem, mit mond.

   Amikor nejem elmegy pár napra itthonról, mindig elhatározom, hogy sok mindent meg fogok csinálni, mert lesz rá időm. De tegnap például csak arra volt időm, hogy délután négykor elővegyek egy sört a hűtőből és elkezdjek locsolni. Aztán elővettem még egyet, hogy játszok egy kicsit. Aztán még egyet, mert tévénézéshez kell. Aztán már le kellett feküdni, mert másnap menni kell dolgozni. Hát így nehéz lesz.

   Szeretem a könyvelőprogramokat. Meg a könyvelőket is. Feladat: könyvelőnek új gép kell, a program meg fusson egy másik szerverről. Egyszerű átmásolással persze nem oldódik meg a dolog, trükközni kell. Könyvelőnek megmond, hogy eriggy a géptű. Ennek ellenére -miközben az újat macerálja az ember- a régi gépén csak belefirkant valamit, aztán amikor a mentett állományokkal az új helyről elindul a program, meg van sértődve, hogy hol van, amit beütött. Ráadásul van öt ikonja az asztalon (könyveles, könyv2004, könyvmentes, könyv_uj, könyvjo), amik mind máshova mutatnak. Találd ki. És mint persze utólag derül ki, a könyvelés igazából a Start menüben mélyen megbúvó "mezeskalacs.bat"-tal indul, ami egy szerveren levő .bat-ra mutat, ez persze azonnal visszahivatkozik a kliensre és még van egy ilyen kör. Szóval most hazamegyek locsolni, sör még van.

2004. 09. 10.
Nejem: - ...aztán elmegyünk mind a mamához, te ott maradsz, mi meg visszajövünk.
Gyerek:: - És hányat fogok ott aludni?
Nejem ujjain számol: -1...2... hatot, szívem.
Gyerek: - De én ötöt szeretnék ott aludni.
F99: - Akkor egyet meg szimplán muszáj lesz.

   Több dolog, amit nem értek.
- Dagatt nők miért hordanak ejtett csípőjű nadrággal hasipólót?
- Ha valakinek S-Klasszés Mernyója van, miért nem tanulja meg vezetni? Vagy miért megy be vele belvárosi parkolóházba, ahol be tud szorulni a kanyarba? Vagy ha nem tud vezetni és muszáj neki bemenni, akkor miért van neki S-Klasszés Mernyója?
- Ha valakinek bármekkora kurvanagy terepjárója van, meg a haverjának bármekkora kurvanagy BMW-je, az illetőnek miért kell a haverját a belső sávban vontatni?
   Költői kérdések. Nem várok választ.

2004. 09. 08.
   Én nem tudom mi volt ma, mindenkire rájött valami. Sajnos leginkább az, hogy engem megtaláljon. A csúcspont valamikor délelőtt fél tíz tájt jött el, amikor állt előttem a közvetlen főnököm, hogy ide-oda el kellene menni, és az elvileg semmilyen, de gyakorlatilag igen nagy főnök

   A cég átszervezéséből békaperspektívából annyi látszik, hogy egyre több a főnök. Illetve egyre több az ember, ráadásul nemigen mutatkozik be senki teljes névvel-címmel, így soha nem lehet tudni, valaki előtt földig hajolva kell bokázni, vagy el kell hajtani a picsába. Vannak ráadásul besorolhatatlan elemek is, pl. a külső menedzsment-tanácsadó, aki sehol nincs a cégstruktúrában (=elhajtani a vérbe), viszont még a két polccal arrébb levő hivatalos főnököm is retteg tőle és mindig az van, amit ő mond (=korlátlan és elvtelen seggnyalás).

   hogy hirtelen szervezzem át az egész cég IT-struktúráját. Azért álltak, mert éppen telefonáltam, az egyik maszekomtól hirtelen elment a zinternet, a másikhoz meg reggel óta meg se jött. Reménykedtem, hogy a takarítónő nem talál meg azzal, hogy a budiból kifogyott a guriga, csináljak már valamit.
   Úgy tizenegy felé végre sikerült elindulnom, azonnal kaptam is egy telefont bent maradt kollégámtól. Miután elmentem, őt találták meg valami olyasmi feladattal, hogy jönnek majd valami szuperkönyvelők, kell nekik öt gép, amiből három csak egymást kell lássa, kettő másik meg az előző hármat ne, de az összes többit igen, de ezt az ötöt valahogy együtt, mert mindnek látnia kellene valami szervert.
   Volt még tovább is, de csak eddig értettem, illetve tulajdonképp eddig sem. Mondtam kollégának, ne csináljon semmit, amikor visszamegyek, hegesztek a drótba csapóajtót, hogy csak egyfelé tudjon benne menni a szupersztráda. Ráadásul -jósoltam, mint utóbb kiderült, helyesen- biztos, hogy két óra múlva már nem ez lesz az igény, szóval ha lehet, ne csináljon semmit.
   Délután négyre, mire visszaértem, már senki nem volt sehol, jól van, majd holnap.

   Nejem valami nemzetközi konferencián vesz részt mint szervező almunkás. Ugye egy ilyenre jelentkeznek ezren, ilyen előadást szertnének tartani, olyan posztert kirakni, vagy csak szimplán hallgatni az előadásokat és nézni a posztereket. Vagy tulajdonképpen egyiket sem, csak előadáshallgatás/poszternézés ürügyén üdülnek egyet. Vagy.
   Főszervezőnek gyanús lett az egyik jelentkező csapat (tán Zimbabwéból, vagy honnan), pedig küldtek abstractet, posztertervet, minden fityfenét, precízen, ahogy azt kell. Fel is hívta a zimbabwei követséget, hogy izémár. A válasz az volt, hogy igen, ismerik ezeket az embereket.
   Ezeknek az embereknek ez a trükkjük. Jelentkeznek ilyen-olyan tudományos konferenciákra, ha sikerül, akkor ugye kapnak meghívólevelet. A meghívólevéllel már könnyedén átjutnak Magyarországra, innen meg valahogy továbbdobbantanak. Ezt az écát, az ész megáll.

   Kolléga úr vezet, jövünk be Érdről. Valahol az ELTE budaörsi kollégiumánál motor fekszik, harminc méterrel utána (előtte, attól függően, merről nézzük) ott van maga a motoros is, tetőtől talpig (motoroscsizma, sárga pöttyel a talpán) precízen becsomagolva fekete fóliába. Jaj. A helyszínelés miatt négy kifelé vezető sávból egy él, látszik, hogy félórán belül borzalmas dugó lesz a városban. Kolléga úr megrázkódik, kifejti, hogy szegény ördög de megjárta, ráadásul ezek azok a pillanatok, amikor úgy gondolja, mégsem kell neki motor, pedig néha igen szeretne egyet.
   Később mennénk vissza Érdre. Megyünk egyre kijjebb. Lassan a Hungária körúton kerüljük az araszoló kocsikat, Hegyalja útnak vége, hidaknak vége, valahol a Keleti pályaudvarnál lehet a sor vége. Kolléga úr rezignáltan tekergeti a perecet, majd kiböki: Eddig sajnáltam, de most már kibaszottul utálom.

2004. 09. 06.
   Decens, nyugodt kis érettségi találkozó volt, szinte mindenki megjelent. A legnyilvánvalóbb változás a tömegben (mármint a testsúlyban, fizikusok kíméljenek) volt, én a plusz tizenöt kilómmal még egész jól álltam. Voltak érdekes fordulatok, de tulajdonképpen senkire nem voltam igazán irigy. Egy kivétellel, az ember -aki az osztály egyik szégyene volt- most heppből ógörögöt meg arámit tanul. Speciel nem az ógörögöt irigylem, hanem azt, hogy le tud ülni és tanulni. Bakter, én már csak nagyon nehezen tudok koncentrálni, ráadásul épülök is le rendesen. Önismertetőm során egyáltalán nem akart beugrani az, hogy "kognitív disszonancia", de végül kivágtam magam a kevésbé formális, ám közérthetőbb "fasz voltam"-mal.
   Óvatosan sörözgettem, úgy a hatodik után kezdtek elmenni az emberek, maradt egy kemény mag, ami egyáltalán nem volt azonos a régivel. Az előre elhatározott viszafogottság körülbelül ekkor adta végképp fel a küzdelmet, fél négykor még mindenféle unikumokkal kezdtem emberkedni, persze elég gyászos eredménnyel.
   Aznap még anyámmal is autóztam egy sort. Borzalmas volt, nem elég, hogy a szemgolyóimat belülről valaki időnként végigkaristolta egy szöggel, anyámnak is el kellett ötvenedszer is magyaráznom, hogy nem tudom, mikor lesz fizetésemelés.

   Ja, egy dolog. Az egyik ember rajta volt azon a vonaton, amelyik Szajolban beköszönt az állomásba. Abban a kupéban, ahol ő ült, kivétel nélkül mndenki meghalt. Ő kiment cigizni egy kocsival hátrébb, az ütközésnél kizuhant az ajtón, be valami szobába. Felállt, leporolta magát, annyi. Kéretik ráírni a cigisdobozok egy részére, hogy "A dohányzás életet menthet!"

   Nejem valami doktori védésen vagy mi a görcsön van (mint nem fizetett hallgatóság), megyek a gyerekért. Most már az oviba. Még csak egyszer mentem be, remélem, nem fogok eltévedni.

2004. 09. 03.
   Izomláz állt a nyakamba, most úgy közlekedek, mint egy programhibás robotzsaru. Ő először a fejét fordította el, majd a feje után fordította a többit is. Én ezt a két fázis leredukáltam egyre.
   Jöttem vissza Szegedről, haladtam bambán, mikor felfigyeltem arra, hogy az előttem haladó mini Peugeot közelebb jött. Még közelebb. Akkor vettem észre, hogy mintha gyertya gyúlt volna a bal indexlámpájában, annyi volt a fényerő, zistenit, ez be akar fordulni balra a kocsmába. Beleálltam a fékbe, komolyabb gumikoptatás nélkül meg is tudtam állni mögötte egy méterrel. Höjj, veregettem gondolatban vállom magam, azért a reflexek még rendben vaCSATT!! ...szameg. Szóval most kicsit fáj a nyakam, a csomagtartóba csak a hátsó ülés támlájának előrehajtásával lehet pakolni, a jobb hátsó ajtó pedig -mivel a fél kasztni két centivel előrébb van a kelleténél- felejtős.
   Lassan búcsúzom a kocsitól, ez olyan gazdasági totálkár lesz, mint a huzat.

   Asszem meg fogom spammelni az IBM-et. Ezek nem bírnak magukkal. Valami idióta belgának rajta vagyok a listáján, szinte hetente küld valami faszom meghívót a tuvalui Tivoli-konferenciára, a honolului Websphere-koktélpartira, a Queen Mary II-n tartandó e-commerce előadás-sorozatra, ilyen helyekre. Sajnos beugrót mindig kell fizetni, ezerötszáz euró alatt még nem volt egyik se. Azzal együtt sem sikerült kierőszakolnom, hogy a cég fizessen már be egyre, hogy jár vele kitűző is. De igazán nem is ez a baj, hogy hetente emlékeztetnek a lúzerségemre.
   A baj az, hogy ezeket az emileket mindig valamikor este adják fel, én meg otthon ahogy húzom le modemmel, mindig elátkozom a redvás konferenciáikat, amikre a meghívót, a jelentkezési lapot, a programfüzetet, az előadások rövid összefoglalását, minden kutyaszart elküldenek mellékletben (ezek egyébként fent vannak az interneten), ráadásul -biztos, ami biztos- doc-ban, rtf-ben, pdf-ben és pps-ben is, nehogy véletlenül arra hivatkozhassak, hogy nem tudom elolvasni. Így esetenként mintegy 6 MB szirszart kell leráncigálni, néha kétszer is, mert ketten is szerveznek és nem beszélnek egymással és mindketten végigszórják az összes partnert.

   Holnap meg megyek érettségi találkozóra. Igyekszem majd nem lemenni kutyába, de nem ígérem biztosra a sikert.

2004. 09. 01.
   Bakker, két napja nem bírom feladni azt a nyomorult csekket, ami nálam van. A mai nap különösen hajtósra sikerült, a csúcspont délután három órakor jött el, amikor még volt előttem úgy három órányi autóznivaló. A Gellért tér közepén (sok kanyar) találtak meg valamelyik önkormányzattól, hogy két éve vettek tőlünk valami kompútereket és hogy a garancialeveleket hol találják. Mittudomén, kisnagysága, mondtam udvariasan, miközben a fülem majdnem elkezdett sípolni, mint a kuktafedő robbanás előtt. Keressék meg, ott kell lenniük valamelyik szekrényben, vagy ha nincs szekrényük, akkor valamelyik fiókban. Ha az sincs, akkor a páncélban, vagy az irattárban.

   Honnan a büdös lófaszból tudjam pont én pont azt, te idióta korcs? - akartam tulajdonképpen kérdezni - Meg különben is honnan vetted a számomat, meg miért gondoltad, hogy pont én fogom tudni neked pont azt megmondani, hova dobáltad el a saját szaraidat? Többek között az magadfajta agyatlan emberszabásúak miatt ilyen a magyari ügyintézés, mint te, hogy drótkefével töröljön neked segget szarás után egy horda felbőszült pávián.

   Ahogy letettem, azonnal másik csörgés, vidéki iskolának az a problémája, hogy nem megy a zinternet, meg van egy gépük, amire nem tudnak vindóz instállni. Őket relatíve rövid úton próbáltam elhajtani a retekbe (nemtom, híják fel a Katona Kálmánt, a Straub Eleket, vagy a Microsoftot, vagy az IBM-et, vagy bárkit, csak engem hagyjanak békén) de csak hajtogatták, hogy van egy hibaüzenet, amit nem tudnak elolvasni, mert gyorsan elmegy. Na, mondtam, ez a baj, hogy tulajdonképp nem tudják, mi a baj. De én sem tudom, mert ha ők ott helyben nem tudják elolvasni, hogyan tudnám én innen.
   Még két ilyen telefonom volt gyors egymásutánban, az utolsót elintéztem azzal, hogy most már mennem kell. Felballagtam az emberhez, aki szerint neki belebújt a kékhalál a gépébe és aki miatt elautóztam a halál mocskos faszára. Ránéztem a képernyőre és arra gondoltam, hogy most, hogy új arculatot akarnak szabni a cégnek, az új arculatot mennyiben határozná meg, ha én most egy csavarhúzóval és egy kombináltfogóval teljesen új arculatot szabnék az ürgének.

   A kékhalál az IBM télleg kék BIOS-képernyője volt, ami nem örült, hogy a faszi USB-s egeret tett belé, mert hiányolta a PS2-set. Nyomtam egy entert (save configuration and exit) és lőn minden jó, kivéve a kedvemet, ami viszont lőn roppant szar.

   Hazaérve pedig nejem fogadott egy kertbe leszúrható méteres műanyagvirággal, amibe ha slagot dug az ember, elkezd mindenfelé csapkodni és vizet szórni, mindezt nemcsak jelképes összegért. Vett a gyereknek egy kis pénztárgépet is (még kevésbé jelképes összeg), amiből megállapíthattam, hogy a kínai játékiparnak még van hová fejlődnie. Ugyanazt a pár taktusnyi zenét csiporássza el ugyanis, mint a három kínai mobiltelefon, a kínai játékautó, a kínai játékgitár, kínai békahorgászós kurvannya, hirtelen nem jut több az eszembe.

   Tjp pedig népszerű ember lehet, estére vagy tizennégy emilt kaptam az ő nevében, bár egynek sem ő volt a feladója. Ja, a freemailes spamszűrésre most kitaláltam egy jót, eddig ugyanis kulcsszavakra szűrtem, most már címzettre. Ha nem kizárólag nekem jött, kidob.

   A freeblog is összefosta magát. Aha, csak félig. Ez a mai nap valahogy nem az igazi.