RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2004. 01. 29.
   Megvannak a csótányok! De először egy kis bemelegítés.

Afrikai emberevő gyík.
És rögtön kettő.
Afrikai emberevő hal.
Annyira rémisztő, hogy elég egy fél.

   És a lényeg.

Afrikai emberevő csótány
Ázsiai emberevő csótány
Amerikai emberevő csótány
Szimplán gusztustalan csótány

   Valamelyik Delelőben Majka, Györgyi (Valóvilág 1) és Zoltán Erika (Erika szí, aki a Robi Dí-t). Kérdés: Milyennek találjátok a jelenlegi villalakókat? Majka és Györgyi egymást túllicitálva áradozik. Erika restelkedve bevallja, hogy nemigen nézi, van jobb dolga is, de ha a lakók a jelenlegi fiatalságot hűen reprezentálják, akkor ő már most elkezd aggódni. Piros pont.

   A megkukult Mars-szondáról szakértők azt állítják, hogy vagy hardveres, vagy szoftveres problémája van, azért nem lehet vele kapcsolatot teremteni. Hát ha csak azért nem.
   Ne tessék ilyen szűklátókörűnek lenni. Szerintem elképzelhető, hogy a szondának etikai, vagy lételméleti problémái vannak, most ott kuksol egy kráterben és már eljutott a szolipszizmusig, ezért fölöslegesnek tartja, hogy bármit is sugározzon, úgyis csak ő létezik.
   A másik lehetőség, hogy a marslakók villáskulccsal a csápjukban épp azt vizsgálgatják, mennyit fejlődött a földi űrkutatási technológia a Mariner óta.

2004. 01. 28.
   A gyerek biztonságos, 140 km-nyi távolságban van. El lehetne menni moziba, étterembe, kocsmába, mittudoménhova, akárhova. És egy kanyi vasunk nincs. Szopi.
   Múltkor már felhergeltem magam, hogy mindig arra jövök haza, hogy egy újabb csekk van az asztalon, amit be kell fizetni. Aztán elgondolkoztam, hogy havonta kell fizetni villanyt, vizet, gázt, telefont, szemetet/csatornát, bölcsődét. Valamit biztosan kifelejtettem. Negyedévente lakásbiztosítást, autóbiztosítást. Meg még ami jön. Ez azt jelenti, hogy a polgár hozzávetőlegesen heti két sarcolólevelet kap. Aha, már értem.

   Több kérdés is felmerült bennem az elmúlt hét során. Olyan ember, amelyiknek három autó áll az udvarán (Volvo, Rover, Porsche), miért járatja a 19 colos TFT monitorát 640x480-ban? Miért vesz ócska analóg botkormányt? És miért vesz olyan játékkormányt a kizárólag USB-portokkal rendelkező kallátorához, ami kizárólag gameportos csatlakozóval rendelkezik? Az is egy magyarázat természetesen, hogy nem ért hozzá. A másik magyarázat viszont az, hogy azért, mert az (lévén régi hulladék) olcsó. Ezen spórol. Persze lehet, hogy pont ezért tud három autó állni az udvarán (egy Volvo, egy Rover és egy Porsche). Asszem megyek és veszek én is egy szar botkormányt, hátha.

2004. 01. 27.
   Tegnap este mindenki szegény Fehér Miklóssal és témájának környékével foglalkozott, unalmas volt már nagyon. Egyedül a Batiz Andrást volt érdemes nézni (kb. két percig), szinte világított a feje az örömtől, hogy most nem kell elmenni valami világvégi elbaszott faluba, ahol Náncsi néninek párjanincs módon hatot ellett a papagája, hanem házhoz jön a balhé.
   Reggel az RTL-klubon egy focistakolléga (nem az enyém), még bírt ilyet nyilatkozni a szedett bogyókkal kapcsolatban, hogy azok igen fontosak "nemcsak a labdarúgásban, hanem a sportban is."

   Ha már tévé. Valóvilág3, csendes vacsorakészítési pillanatok, valamelyik faszi szeletel. Nejem hirtelen felvisít: ezt kell mutatni a tél közepén az éhező magyaroknak! Paprika, paradicsom!

   A Friderikusz-műsorban Kovács László és Dávid Ibolya nyomul, nagyon kulturált, nagyon kiegyensúlyozott, öröm nézni két ilyen öreg rókát (bocs, kedves Ibolya, nem úgy gondoltam). Kíváncsi vagyok, ezt az Európa-parlamenti választást mennyire fogják felfújni ahhoz képest, hogy tulajdonképpen lófaszt nem számít.

   Most pedig elmegyek maszekolni, aztán magánügyeket intézni, aztán majd dolgozni. Mindent a fizetések arányában. Apropó, sokéves illegálisszoftver-felhasználási gyakorlattal rendelkező rendszergazda diszkréten munkát keres.

2004. 01. 26.
   Van egy csomó csótányos képem is, csak úgy elraktam őket valahová, hogy most nem találom sehunse. Pedig iiiilllyen fasza képek voltak a pampák vad, emberevő csótányairól, hogy csak na.
   Kéremszépen, a lenti képet nem én csináltam. Nem úgy van az, hogy vizet prédikálok, aztán vakut iszok. Tessék megkérdezni a rákot. Ha ő ellenem vall, akkor is fellebbezek. Különben is, ha a rákoknak nem tetszik valami, jöjjenek a blog elé és égessenek izraeli zászlót.

2004. 01. 22.
   Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog (Lényin zsil, Lényin zsiv, Lényin búgyet zsitty, ha jól emlékszem). Ennyit az ideológiáról.
   Nekem pedig tegnap is tele volt a tököm, már ma is tele van a tököm, és ahogy elnézem, holnap is tele lesz a tököm. Ennyit pedig a gyakorlatról.

Most pedig minden különösebb apropó nélkül kaptok képet az egyik Camponás rákról, amint teljesen össze van zavarodva, ezért hátrafelé megy.

2004. 01. 20.
   Szóltak, hogy a Tropicariumban több helyen is van doktorhal. Bocsánat, akkor tufa vagyok. De legalább nem rémisztgetem vakuval a jószágokat. :-)

   Tegnap kora délelőtt lemerült a telefonom, kerítettem egy töltőt, ráakasztottam a tamagocsit, kiraktam az ablakba, aztán elmentem világgá. Visszaérve nyolc nem fogadott hívásom volt -biztosan van, akinek ez roppant kevés, én kettő fölött már fokozott napfolttevékenységre gyanakszom- mondjuk ebből négyet a nejem prezentált.
   Felhívtam a nejemet, biztonságból messzire eltartva a fülemtől a telefont. Aztán odaballagtam ahhoz a metróállomáshoz, ahol nejem már közel egy órája toporgott, mert nem bírta kinyitni a Trabant ajtaját. Én öt perc küzdés után kiszaggattam, hiába, azért van még dolog a világon, amihez férfi kell (egy másik a nehéz dolgokat szekrény tetejére feltenni), közben nejem elmesélte, mi történt vele.

   Nem tudott megállni a Tűzoltó utcai gyerekklinikánál, ahova fülészeti felülvizsgálatra ment volna a gyerekkel, mert egy daruskocsi ott állt az útban, marha nagy dugót okozva

   szép lesz ez a kilencedik kerület, nagyon szép, bár épelméjű ember most a Haller utca-Mester utca-Üllői út háromszöget nagy ívben elkerüli, mert mindenütt építkeznek. Amúgy is igen sok utca egyirányú, ami még tréfásabb, hogy váratlan egy-két órás útlezárás (mert jön a betonszállító) csont nélkül előállhat, vagy szimplán a kukásautó szorul be egy ott parkoló kocsi és a "gyalogos közlekedés a túloldalon" tábla közé, aztán se té, se tova. Amire nagyon kíváncsi volnék, hogy az őslakosok hova lettek? Azért úgy párszáz nemzetiségit hirtelen elköltöztetni nem kis mutatvány.

   jól van, megállt a Klinikáknál, levonszolta a gyereket a metróba, a klinikán kivárta a sort, ott pedig közölték, hogy csütörtökön jöjjön vissza, mert a gyerek füle nem gyógyul, fel kell szúrni megint, de ezt már ambulánsan nem vállalják, csak altatásban. Mivel ez kvázi műtét, előtte vérvizsgálat, laborba le, gyerek megszúr, gyerek üvölt.
   Visszafelé a metró áramszünet miatt állt negyedórát, aztán mikor végre azt hitte, hogy lehet hazamenekülni, a Trabant kicsukta.

   Nem baj, majd én, mondtam ma, beszerzek egy trabantkilincset, seperc alatt kicserélem, jó lesz minden, gyerek felnéz majd rám, a nap is kisüt, tavasz lesz, galambok ülnek a verebekhez, amikor az uccán majd Trabanttal megy át a kedves, meg minden.
   Nem akartam ezért az apróságért leállni a garázsba, ezért a süvöltő hidegben vacakoltam félórát, kocogott a fogam a zseblámpán, de aztán elégedetten becsaptam az ajtót, elfordítottam a kulcsot, tessék, záródik, tessék nyílik... mondom nyílik... mondom... hhhnngggg... hogy az a. Bent az ajó legmélyén van egy csavaros kallantyú, amit elfelejtettem tisztességesen meghúzni, az elfordult és aztán már hiába nyomja az ember a gombot, nem kap libacombot. Szóval holnap ismét, azzal kezdve, hogy a csomagtartón keresztül be kell kúszni és kinyitni az ajtót. Nejem már odakészítette a széket az ablakhoz, onnan nézi majd a vígjátékot.

2004. 01. 18.
   Az esti meseolvasás unalmát (Macskarisztokraták) nagyban lehet csökkenteni, ha a "macska", "cica", "cicus" stb. szavakat egységesen a "rühes dög" kifejezéssel, a "madame", "idős hölgy" stb-t pedig a "vínbänyá"-val helyettesítjük.

   Kirúgtunk a hámból, családilag Campona, Tropicarium. A gyerek ingyen mehett be, ezért csupán három rugó volt a mutatvány. Ráadásul a gyereket nem is érdekelte az egész, kivéve a rájasimogatót, de az is csak azért, mert van ott egy rövidke víz alatti folyosó, amibe be lehet mászni.
   Viszont a közönség érdekes volt. Még az elején legalább hat helyen ki van írva, hogy az állatokat ne maceráljuk. Érdekes módon a mobiltelefonos, kisportolt, trendi faszi hasonló nőjével (ilyenből volt több is) mind azzal nyitott, hogy a legközelebbi selyemmajmot elkezdte inzultálni. Talán olvasni is meg kellene tanulni.
   A családosak a Nemo nyomában figuráit keresték, többfelől is hallatszott az "itt a Szenilla!", "ez a Búb!", "dik má, fater, Némó!". Ezt persze csak úgy formára mondhatták, mert pl. doktorhal csak egy akváriumban volt. Olyasmi volt az egész fílingje, mintha hirtelen Petőfi több sírját is felfedezték volna egyszerre.

   Ja, fíling. Ezennel felajánlom nejem leleményét reklámszöveg céljaira, amely szerencsésen egyesíti magában a külhoni és a nemzeti elemeket. Fiatalos, lendületes, kellően semmitmondó, viszont kiválóan közvetíti azt, hogy az illető termék/szolgáltatás használatával a vásárló szorosan felzárkózik a fejlett nyugat trendjéhez. "Érezd a fílinget!"

   Szóval a jelek szerint igen kevesen vették maguknak a fáradságot, hogy elolvassák az akváriumok melletti ismertetőszöveget. Fiam nyekergésére felkutattam a bohóchalat (Némó személyesen). Meglepően nyeszlett kis jószág, a nagyobbja van vagy négy centi. Ha a méretektől eltekintünk, a formája igen hasonlít a filmbelire, kivéve hogy -nem meglepő módon- a nagy, kifejező szemek helyett ostoba, apró, fekete halszemei vannak.

   A játszóház nem volt rossz, bár nejem kissé megrendült, amikor a gyerek tízpercenként kétszázért leállt főzőcskézni a kis konyhában. Aztán csak sikerült felcsalogatni a mászórészbe. Naggyon király. Minden hiánytalanul kipárnázva. Van két olyan rész, ahol -legalábbis 120 cm testmagasság felett- csak kígyóként tekergőzve lehet feljutni mindenféle lyukakon keresztül. Először nem értettem, miért ilyen, aztán amikor a másik oldalon a gyerek elbambult, belelépett a lyukba és lezúgott, már láttam a hasznát.    Az első emelet ugyan nyom a gyereknek egy tockost, a második meg egy maflást

   a tockos egyébként a tenyérrel a fej hátsó részére elhelyezett ütés, ügyesebbek csavarinthatják is, mint anno Klampár a szervát. A maflás pedig ugyanez, csak homlokra. Ennél a valódi helyzet kicsit bonyolultabb, de ebbe most nem mennék bele

   de aztán megáll a zuhanás. Bennem először megállt az ütő, de amikor lekandikáltam és megláttam a gyerek paffá lett képét (éppen azt próbálta megállapítani, merre van a fent és a lent), az mindenért kárpótolt.

   A Firestarter nem jött be, uninstall. Azt sem értettem, hogy ha a benchmark alatt 35 fps alá nemigen esik a tempó, akkor mi a szarért úgy megy, mintha két másodpercenként bent valami kis manó rálépne a fékre.
   A Beyond Good and Evil viszont -miután az ember némi káromkodás után megszokja a Tömbrédertől merőben eltérő irányítást- király. Engem leginkább a Little Big Adventure-re emlékeztet, enyhe Oni-s beütéssel, csak -az Oni-tól eltérően- nem kell az embernek befonnia az ujjait, hogy a Shift-F-jobb Alt-$-Backspace kombóval előállítsa a hasoncsúszva haladásból indított, hátraszaltóval kombinált pörgőrúgást.

2004. 01. 16.
   Nakéremszépen. Ezt egy sikeres napnak nyilvánítom. Mindenkinél voltam, mindenkinek elvittem mindent, azért több, mint három év posta nem múlik el nyomtalanul. Már egészen jól megy a türelem is, két éve még idegeskedtem azon, ha például a biztonsági őr szívózik, hogy kell piros papír is, osztályvezetői aláírással. Most már nem idegeskedek, ha kell neki, hát kell neki. Szerezzen egyet magának, mert én nem fogok, kivárom azt a pár órát. Vagy napot. Nem érdekel. Büfé van, a végén úgyis őt basszák seggbe, mert nem halad az ügy, amit ő akasztott meg.
   A legjobb az ilyen kihátrálásban, hogy a helyi kisfőnöknek kell bevetni magát. És diszkrét vigyorral lehet hallgatni, ahogy a kereskedelmi főosztályvezető eredménytelenül vitatkozik a nullahúsz portással.

   Nejem hozott a szomszédból mesekazettát, időnként odapislantottam, hmmm, a figurákból ítélve alighanem a Hamupipőke. De aztán olyan fura volt az egész, nem volt tökből hintó, helyette Hamupatácska díszes lovon nyargalászik, állandóan valami palotában eszi a fene, mi a túró ez? Aztán nejem elárulta: Hamupipőke 2. Baaaazmeg.

   Nem vagyok a csúcson. Maflaságból két hónapon belül kétszer követtem el ugyanazt a hibát. Kétszer kellett levelezőszervert csinálnom, az egyiket (Exchange 5.5) open-relayben felejtettem (mert az újabb verzió, a 2000-es már alapban nem az), az új verziójút pedig szépen bepipáltam, hogy legyen csak spamszerver. Mert a Groupwise-ban is van egy teljesen hasonló pofájú ablak, ott pedig pipálni kell és valamiért beindult az alapfokú kattintóautomatizmus.
   Persze mindkettő legalább 100 km távol van, a hibajelenségekről pedig egy rendszergazdává kinevezett szerencsétlen földrajztanár tudósít, így pedig azért nem egyszerű. De sikerült. Már rúgok is befelefele. Jóccakát.

2004. 01. 15.
   Megvolt az első, kétoldali fülfelszúrással járó középfülgyulladás.

   Már rettegek, mikor hoz haza a gyerek mumpszot, azt én is garantáltan be fogom szívni. Már dolgoztam, amikor nem tudom, honnan szedtem össze a bárányhimlőt. Az orvos visított a boldogságtól és áthívta a kollégáját is a szomszéd rendelőből, mert -ugye felnőttrendelés- ilyet biztosan régen nem látott.

   Érdekes módon a gyerek egész nap elvolt a bölcsődében, aztán anyámnál is, amikor nejem érte ment, akkor tört ki a balhé. Elhanyagolható szünetekkel végigordította az estét, csak akkor mosolyodott el egy kicsit, amikor a karácsonyra kapott minitrambulinjáról majdnem zuhantam egy hatalmasat.

   Nem határoztam el, hogy nem lesz gyerekszáj, ezért most nincs is lelkiismeretfurdalásom ("Nem nyílt ki az ajtó és nem lépett be rajta Bartók Béla, nem jött oda hozzám, nem simogatta meg a fejemet és nem mondta: Csak így tovább!"). Meseolvasás közben

   Hosszú és unalmas mesék felolvasása esetén jó megoldás az azonnali zanzásítás. Az ember lapoz, kis torokköszörülés, hosszú levegővétel, közben gyorsan át kell futni a szöveget. Haladóbb esetben elég az illusztrációkra rápillantani, ekkor az időhúzó krákogást is ki lehet hagyni. És egy mondatban össze kell foglalni az oldalt. Még jobb, ha félmondatban foglaljuk össze, a másik fél mondatot a másik oldalra szánva. Egy húszperces meseolvasást négy perc alatt le lehet így tudni, igaz, a gyerek közben ritka ostobán néz, látszik rajta, hogy sejti: itt valami nem stimmel.

   egyszer csak közölte, hogy kellene neki egy lyukas könyv, amibe ő belebújik, aztán apa is, meg anya is és majd a mami felolvas mindannyiunkat. Yo.

   Ráfázol Bank ismét próbálkozik. Valószínűleg lakossági vonalon nem megy igazán a tömegtermelés, ezért azt próbálják feszegetni, hogy ők nem egy hivatal, egy hatalmasság, aki rászarik a pórnépre, hanem szinte családtag, akivel el lehet beszélgetni. Mert mindenkivel beszélünk mindenről, miért pont épp ővele ne beszélgetnénk el a pénzügyeinkről.
   El is képzeltem, bemennék, kérnék valakit beszélgetni, aztán közölném vele, hogy ugyan egy rohadt buznyákom sincs, beszélni viszont szeretnék róla. És elkezdeném szidni a köcsög APEH-et, a kormányt, az inflációt, a magas járulékokat, az alacsony fizetéseket, az életszínvonalat, a közüzemi számlákat, mindent. Kíváncsi vagyok, meddig beszélgetnénk.

   Közben remélhetőleg kicserélték a kocsim kormányművét valami roncstelepről származóra, ami viszont még mindig jobb annál, mint amilyen a jelenlegi. Meg a csomagtartófedél gázrugóit is, mert kicsit is komolyabb hidegben már nem bírják a fedelet és az a pakoló embernek rendszeresen nyom egy tockost.

2004. 01. 12.
    Írtak nekem, hogy az őszintétlen rokkercsávó nem is az. Megkövetek mindenkit, viszont lássátok feleim, ezt teszi, ha valakinek a tévében kisminkelik a szeme alól a táskákat, elpúderozzák a ráncokat, hajat a kjúrosok legnagyobb örömére Robert Smith-esre lövik be és latexgátyót adnak rá. És aztán úgy néz ki a szerencsétlen, mint ifj. Terry Black.

   A szomszédnak pont ugyanaznap született a fia, mint az enyém. Csak az övé még nullkilométeres. Tegnap találkoztam az emberrel, délelőtt tízkor enyhén zöldes arccal állt a kerítés előtt és nem volt teljesen magánál. Miután a nők elvonultak (hány kilóval született, nehéz volt-e a szülés, rózsaszín volt-e a popsija stb.), egy darabig hallgattunk, majd az emberből kiszakadt a panasz, hogy amikor felébred a kölyök, akkor azonnal nekiáll ordítani és ordít, ordít, egészen addig, amíg el nem alszik. Ez kb. két óra lauf, aztán elölről. Ő éjszaka három órát aludt, ha ez így megy tovább, ő meg fog bolondulni. És reménykedve nézett rám, mondjak valami biztatót.
   Megnyugtattam, hogy pár hónapon belül egészen jól átrendeződnek majd az alvásciklusai (mármint nem a gyerekéi), tök jól meg fog tanulni bárhol, bármikor aludni egy kicsit. Fél éven belül el fog múlni a klausztrofóbiája is, ami eddig meggátolta abban, hogy a nagypárnát a fejére szorítva aludjon. Később (kb. két éven belül) az alvásprobléma szép lassan rendeződni fog, addig viszont elő fog állni sok más, aminek ugyanúgy nem fog örülni, de nem lőném le a poént, maradjon meg neki legalább a meglepetés öröme.
    Embert így összetörni már régen láttam, ezért megfejeltem a dolgot egy jótanáccsal, hogy gyorsan tárazzon be több rekesz sört addig, amíg egyáltalán lesz rá pénze.

   Készen van a kocsim, megyek is érte, két hónapon át nem volt zöldkártyám. Meg állítólag valami távköztartó tolóherkentyűt is cseréltek a kormányműben, ettől majd nem fog gázadáskor egyszerre kétfelé elindulni.

   Kolléga úr megkérdezte, hogy décépluszplusszozhat-e. Felelőtlenül mondtam, hogy hápersze, mit érdekel engem. Aztán amikor már teljesen leült a vonal, szétnéztem. Arra azért nem gondoltam volna, hogy szervert lő be, ráadásul megosztásként nagyvonalúan felajánlja a céges fájlszerver pár könyvtárát.

2004. 01. 10.
   Már egészen közel van a szartó felszíne, haladok felfelé, legalábbis most úgy tűnik. Ma este odáig fajult a dolog, hogy kb. félórás tévénézést is beszorítottam az estébe. Megasztár. Nem rossz, nem rossz. A legutolsó rokkergyerek kicsit őszintétlennek tűnt. Biztos átéli, biztos, de véleményem szerint pont az a kiéltség, az a fáradtságot legyőző koncertdüh, az a legalább egy kiló heroin, több hektó tömény, meg az a kétszáz nő hiányzik belőle (nem feltétlenül ebben a sorrendben), ami hitelessé tette a rock and roll nagyjait. És itt most nem Fenyő Miklósra gondolok.

   Az a bajom a pilitikával mostanság, ami szinte mindennel, hogy annyira új minden, egyszerűen nem bírom követni. Utólag sem. Régen egyszerű volt, volt a Bokros, akit lehett szidni, volt a Békesi, a Kupa, a többi jellegtelen. A Fidesz kezdte el. "Ki a faszom ez a Varga Mihály egyáltalán?" tettem fel a kérdést magamnak, de hát nem vagyok közgazdász, nem ismerem a szakmabelieket, sem az ő kvalitásaikat. Ha van nekik egyáltalán. Aztán jött a László Csaba, akiről szintén nem lehetett tudni, honnan szalajtották.
   De most nagy hirtelen ez a Draskovics, ez meg végképp ki a fene? Kabinetfőnökből pénzügyminiszter? Nem lehetne esetleg valami hiteles, még netánabb hozzáértő embert? Vagy ő olyan lesz, mint a Bokros, akit -miután megtette, amit meg kellett tenni- kirúgtak? Amikor Medgyessy lett a miniszterelnök, azt hittem, végre egy technokrata közdazdász, aki majd rendet tesz. De csak kellemkedett két éven keresztül, meglássátok feleim, szívni fogjuk még a faszt még legalább négy évig, még akkor is, amikor a világ más részein már régen konjunktúra van. Még hogy monetáris unió, röhögnöm kell.
   Itt a Járai is (a Varga elődje), akiről annyi emlékem van, hogy ő vezette azt az ABN-AMRO Bankot, ami annyira randán bedőlt, hogy el kellett adni az egészet a K&H-nak és mindenestül ki is ment Magyarországról, még a kockázatitőke-befektetési filiáléját is felrúgva. Muszáj volt pont az MNB-be buktatni? Bár vannak olyan pletykák, hogy Lászlót Járai menesztéséért cserébe rúgták ki. Áh, hagyjuk.

   Hőbörgés vége, Sétáló Jani mindenkit üdvözöl.

2004. 01. ...miatúróisvanmost... 09.
    Szóval fika, pisi. Nem nagyon szeretnék kompúterekről írni, mert már tele a tököm velük

   de nem bírom ki, mert véletlenül rájöttem, mi okozta azt a rakás galibát, ami miatt egy hete az átlagosnál is jobban hullott a hajam. Az egyik nyomtatón volt egy kis nyomtatószerver. Valami ökör (nem én) úgy konfigurálta fel, hogy egyben DHCP-szerver is. Amíg vindóz volt vindózzal, addig ez nem játszott, viszont amint linux lett, a kis geci időnként szépen átkonfigurált pár klienst valami félhülyeségre. Bocsánat, kedves Torvalds. De azért ettől még nem lettünk haverok

   ezért maradnék inkább az igénytelenségnél.

   Szóval volt egy bónuszpisálásom. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember bemegy egy budiba, ahol töksötét van. Kapcsolóra nincs reakció. Az ember kimegy, megkérdi az első szembejövő azonosneműt, hogy ő hova szokott. Oda, mutat az illető a töksötét budira. De ott töksötét van! Hát igen. De legalább nem látod, mibe lépsz bele.
  Ezek után én sem zavartattam magam, ha lehet, ahova csak akar az ember, akkor már lehet is rajzolni a nyolcasokat, meg megpróbálni belelőni a tartályba. Megvan ennek is a maga perverz bája.

   Egy Tescos pénztáros szerint a gyermek a serdülőkora arra jó, hogy a szülőknek megkönnyítse a gyermektől való elválást.

   Majdnem én is úgy jártam, mint a fater, aki az eset után a kisebb diadalokat fikaéremmel díjazta verbalice. Az öreg még reggel kifújta az orrát, csak egy része mellé ment és a kabátja reverjén landolt. Csak este vette észre, akkor habozott egy kicsit, majd az aznapi hasznos tevékenységéért kapott kitüntetésként interpretálta a zöldséget. Ezután a családi kisdicséret ("szép volt, fiam") kiegészült a családi kicsit nagyobb dicsérettel ("szép volt, fiam, fikaérem"). Ráadásul megvolt az a haszna is a dolognak, hogy nem került semmibe, illetve az ember inkább nem is kért volna belőle a maga fizikai valóságában.
   Furcsa család ez a mienk.

   Sikerült megnéznem a Gyűrűk Ura első részét (igen, én még csak itt tartok, de haladok, haladok), kár volt előtte elolvasni a könyvet. Viggo Mortenstennek már csak egy csálé cowboykalap kellene a fejére, és azonnal válaszolhatna Charles Bronsonnak, hogy "Frank? Minket küldött". Liv Tyler nagyon rendben van. Smith ügynök kicsit zavaró, hogy most elda, de hát ez van.

    Azért hatott a film. Most este a kádból kijövet kerestem a papucsomat, sehol semmi, pedig abban jöttem be a fürdőszobába. Ezért kisziszegtem a nejemnek, hogy gonoc, gonoc, hova tetted kinceckémet, drágaszágomat, papucockámat, tolvaj Zákosz? Nejem annyit válaszolt, hogy találd ki, mi van a zsebemben?
   Furcsa család ez a mienk.

2004. 01. 07.
   Mivel a gyereket nejem nem tudta felébreszteni (mivel előző éjszaka nem bírta lefektetni), én vittem be a gyereket bölcsődébe. Ez persze nem volt ilyen egyszerű. Viszonylag könnyen életet vertem bele (villany felkapcsol, rádió hangosra), viszont amikor kitrappolt és konstatálta, hogy anya biz már oda, megingott a világ stabilitásába vetett hite. Csendesen vigasztalgattam, hogy a világ változik, panta rhei, meg mások is jártak már hasonlóképp, igaz, őket majdnem megégették (persze kifelé menet még sutyiban megjegyezték, hogy eppur si muove), ennél azért egy szimpla bölcsőde csak jobb lehet.
   Valamiért nem értem el hatást, a gyerek csak ordított, meg rugdosott, egy zoknit sem tudtam ráadni. Ekkor kicsit haboztam, hogy betegyem-e a hideg zuhany alá, aztán a némiképp humánusabb megoldást választottam. Közöltem vele, hogy három perce van abbahagyni a cirkuszt, aztán a ruháját belecsapom egy nejlonzacskóba, őt pedig betekerem pizsamástul egy pokrócba, az egészet elviszem a bölcsibe, aztán majd ott Ildikó néni kezd vele, amit tud vagy akar.
   Nem hitt nekem. Egészen addig, amíg be nem mentem a szobába pokrócért azzal a szilárd elhatározással, hogy most istenbizony beváltom az ígéretemet. Utánam rohant, hogy nempokróóóhóóóhóóóc!! és aztán már rendben ment a dolog.

   Tegnap este viszont mondott egy jót a gyerek. Nejem jött ki a zuhany alól, a gyerek letámadta, hogy neki cici kell. Nejem tréfásan megkérdezte tőle, hogy mit akar az ő melleivel, mire a gyerek lakonikusan közölte, hogy "foglalkozni". Ez jó, ezt megvettem.

   Most eszembe jutott: fika, pisi - csak hogy holnap is eszembe jusson.

   A Linux stabilitásáról is megvan a véleményem, a samba rendszeresen leáll, két nap után a DHCP is elég érdekes dolgokat kezd osztani. A konfigállományok minden ígérgetése ellenére a DNS-t is baszik frissíteni. Közben kaptam egy telespammelt Exchange-szervert is, egy parancssoros del *.* tartott rajta egy órát. Nem hülyék ezek az indiánok a füstjeleikkel. Vagy be kellene vezetni a kiput, aztán mindenki ötször meggondolná, mielőtt levelezni kezd.

2004. 01. 05.
   Mélyvíz. A gyerek először teljes napos a bölcsődében. Anyámnak ez az első napja, hogy elhozza. Nejem első napja a munkahelyén három év kihagyás után. Én viszont végigdolgoztam az összes ünnepet, szóval most semmi változás, talán csak annyi, hogy kevesebb a meló, mert amit kellett, leadtam. Most már csak az utózengések jönnek majd.

   Két érdekesség autóvonalon. Lusta vagyok beállni a telekre, mindig kint hagyom a kocsit. Minap, ahogy kimentem, a hátsó ülésen érdekes barna dolgot vettem észre. Úgy nézett ki, mint egy darab megszáradt kutyaszar. Az összes ajtó zárva volt, hogy került ez oda? Kinyitottam az ajtót, közelebbről is megszemléltem, hm, közelről is úgy néz ki, mint a megszáradt kutyaszar. Ki lehetett az az állat, aki azzal szórakozott, hogy valahogy kinyitotta az ajtót, beszaratta az ebét, aztán visszacsukta?
   Még közelebbről megállapítottam, hogy érdekes, nem büdös. Legközelebbről pedig leesett, hogy ez nem is kutyaszar, hanem húsmaradék, annak a hamburgernek a szomorú maradványa, amit előző nap este a gyerek szétcsócsált a kocsiban.

   Nejem telefonált, hogy nem indul a Trabant. Ami viszont bent áll a telken, mert nejem nem olyan lusta, mint én. Legalábbis ebből a szempontból. Le van szakadva a mellső polc, a rádió szól, igaz, kicsit recseg. Ezzel az információval nem voltam sokkal előrébb, mindenesetre apósom felé térültem, hogy hozzak akkumulátortöltőt. Este tízre értem haza, még jó, hogy nem álltam neki kiszerelni. Másnap ugyanis megállapítottam, hogy az indítózárról meg a visszajelzőről lehúzódott pár kábel. Ezt sem értettem. Az a vézna polc -ha magától leesik- nem szedhet le öt kábelt. Ha pedig valaki ártani akart, hogyhogy ilyen maflán és szelektíven csinálta?
   Ufók jártak nálunk, én mondom.

2004. 01. 02.
   Bazz, hajnal három van, még van háromnegyed órám, hogy az a hat gigabájt szirszar átmásolódjon, addig írok.

   Linus Torvalds nemhogy megnyalhassa, de bekaphassa tövig. Céltárgyként egy mexikói sivatagi kaktuszra gondolok természetesen. És análisan is. A szilvesztert békés szambázással (SAMBA) töltöttem

   meg egyáltalán szívással, már majdnem készen voltam, amikor a készülék egy újraindítás után közölte, hogy "read only filesystem" és annyi. Szerencse, hogy a balta kint volt a sufniban, nem volt erőm odáig elmenni. Kedvenc roppant fos tréfám szerint kimentem a legelőre és kezdtem legelőről.

   abból jöttem rá, hogy éjfél van, hogy kitört a harmadik világháború. Még előző nap fontolgattam, hogy veszek én is valami tűzijátékot, petárdát, bármit, csak a szomszéd kutyái felé irányítanám mindet, legalább most tanuljanak illemet. De aztán lebeszéltem magam ról, és milyen jól tettem. Szabályosan körbe lettünk lőve, minden közvetlen szomszéd tűzijátékozott, mint állat, mi a nejemmel csak járkáltunk egyik ablaktól a másikig. Óccsóbb volt így, na.

   A gyereket a nagyanyja elvitte világgá, két nap múlva jön vissza. Telefonálni nem merünk, mert akkor felborzolódik a lelkivilága és ordít. Mondjuk egy gombnyomás és csend lesz, ha itthon van, akkor ezt nem lehet megcsinálni. Én linuxolok, nejem pedig egy masszív Harry Potter-abúzust abszolvál, végignézett két filmet, közben olvasta az ötödik részt, elvagyunk így öregesen. Tévét nézni úgysem érdemes, ilyenkor borítékolható a Reszkessetek betörők valahanyadik része, a Huncutka, Bud Spencer meg Lagzi Lajcsi.

   Anyám is ideköltözött, volt nagy szekrénycipelés, miegymás. Mivel még nem kötötték be a gázt a konyhába, mi visszük neki az ebédet.

   Ha igaz az a néphiedelem, hogy az évet azzal fogom tölteni, amivel az első napot, szomorú évnek nézek elébe. Meg a környezetem is. Folyamatos linuxbasztatás közben folyamatosan fingani (nejem követelésére bab volt a reggeli, az ebéd, a vacsora), az ...ööö... nem lesz jó. Csak az vigasztal, hogy azok, akik bűnrossz versikéket küldözgetnek susmusban boldog-boldogtalannak, ezzel fogják végigszívni 2004-et és kurva nagy lesz a telefonszámlájuk és erre költik minden pénzüket, tán még a mobiltelefonjukat is kénytelenek lesznek zaciba csapni és akkor béke lesz a világon.