Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2011. 11. 23.
   Voltam anyacéges izén, hát, végig nem tudtam, miért pont engem hívtak meg, ráadásul repülővel

   bármilyen szégyen, nekem ez volt az első. És rögtön légcsavaros, a zajos, rázós, hánykolódós fajtából, jó, túléltem, de folyton azon stresszelni, hogy a hat-hétféle morgásból, fütyülésből, dübörgésből, sivításból álló folyamatos zajból melyik milyen irányú változása után várható, hogy többedmagammal hír leszek valamelyik kertévén, az azért kimerítő

   végig facsartam a vizet a karfából, nyomoromon az sem segített, hogy az ülésszomszédom, aki saját bevallása szerint rutinos repülőgépező volt, közvetlenül az elrugaszkodás

   nem bírom ki, hogy 2012, az elrugaszkodás éve kapcsán le ne írjam, hogy -mivel mostanában láttam God of Wart sokat- attól félek, hogy a fiatalok (mármint a demokraták) is játszottak ilyesmivel, és megszokták, hogy az X gomb második megnyomására a levegőből is el lehet rugaszkodni (double jump), pedig valójában nem

előtt -biztos, ami biztos- azért vetett egy keresztet.

   Olyan volt az egész, mintha öszetévesztettek volna valami azonos nevű kémmel. Adtak kézről kézre, de hogy mi lesz, arról senki semmit, megjöttünk, Mr. F99, ott menjen be. És amikor bementem...? Fogalmam sincs, én annyit tudok, hogy ide kellett magát hoznom, és azt mondanom, hogy ott menjen be. Alig voltam ideges.
   A szállodában a recepción elkérték egy pillanatra a bankkártyámat (csak hitelképesség-ellenőrzés, ez nem kerül pénzbe), nejem (a kártya tkp. az övé volt) egy perc múlva hívott, hogy még szinte ott sem vagyok, a mi a faszt vettem én rögtön huszonötezer forintért. A recepciós a felvont szemöldököt látva elmagyarázta, hogy ez csak amolyan letét, ebből vonják a minibárt. Például. A kurva anyátokat, azt, például, gondoltam.

   Ezek után rögtön nem tudtam felmenni a lifttel, egy perc kínlódás után egy boy látta, hogy ez nekem nem megy, felvílágosított, hogy a lift is kártyával indul, kivette a kezemből, ide bedug, így, nécsak, már lehet is nyomni a gombot, na, mucsai gyerek megjött a Hiltonba. A szobában egy üveg félliteres ásványvíz fogadott (többek között), rajta a címke, hogy 150 cseh krajcár. Mintegy 12 forintjával, úgyhogy gondosan feltettem a szekrény tetejére, nehogy véletlenül kinyissam. A tévé is be volt izzítva, nézzük csak, milyen adók... szobaszám...? A távirányító alatt lapuló papírról megtudtam, hogy itt nem ám csak úgy tévé van, hanem műsortár, aminek használatát "Kommunikációs szolgáltatások" néven fogják a számlámra terhelni, mintegy 800 krajcár értékben. Piros gomb, tévézni nem fogok. Ezek után a budit is gyanakodva jártam körül, hol van a kis nyomtató, amiből a vécé lehúzásának pillanatában kitekeredik a slejfni, hogy ön 320 grammot szart, ezt mint környezetterhelési díjat, grammonként 0,5 krajcárért fizettetnénk ki a nagytiszteletű önnel. Például.
   Szóval elég feszülten töltöttem az idő jó részét, mindig arra kellett figyelni, mi az, amit nekem kell fizetni. Ebben nem az zavart, hogy venni kell valamit, szoktam én vásárolni, de azért ezt az ember magától csak legvégső esetben teszi szállodai árfekvésben. Kimentem a ferdén szemben hetven méterre levő boltba és vettem két doboz sört (11 krajcár, ez már vállalható), ezzel elleszek, amíg nem jön a kivégzőosztag.

   Ennyiféle akcentust egy helyen összezsúfolva régen hallottam, vacsora, sör, viszki, reggeli, előadás, ebéd, sör, szabad program (azaz sör) után még mindig nem értettem, hogy mit keresek itt. Végül az egyik multikulti

tán magyarnak született, Floridában élt egy darabig, aztán mittudoménhol Oroszországban, sorrend tetszőleges, most éppen valahol Strasbourg környékén lakik, de már készül, hogy Svájcba vagy Olaszországba költözzön

   kolléga -aki a többi, Európa minden sarkából származó kollégákkal együtt- ugyan szintén nem értette, hogy mi ez az egész, látta, hogy az ebéd, a négy sör meg a két viszki ellenére kicsit még mindig vagyok tökéletesen ellazulva, nyugtatgatott, mondván, hogy baszki, sörözve és dohányozva itt henyélünk egy ...ö...
- Hey, boy! Szkólka stars this <széles, körbemutató karmozdulat> putri has...?
- Er... five, mister.
- Danke.
   ...szállodában, akkor meg mi a faszt aggódsz? Addig sem kell dolgozni, az meg, hogy időnként hülyeségeket kell hallgatni, teljesen belefér. Szép próbálkozás volt, mondjuk ettől függetlenül továbbra is folyamatosan kerestem a rejtett kamerákat.

   A csehek ipara -amennyire a belvárosban szétnézve meg lehet állapítani- teljes mértékben az üvegbizbaszok, marionettbábuk és szőrös sapkák, valamint fülvédők gyártásán és kereskedelmén alapul. Melléküzemágként jelen van még a matrjoska és az obligát I love <paraméter> póló. Ja és a sör. Amiért még az üvegbizbaszokat is meg lehet bocsátani, bár a néger matrózok azért elég meghökkentőek voltak. És szerencsém volt, nem vertek meg, pedig voltak szirénázó kengururácsos rendőrautók is, mert a Vencel téri rendszerváltó tüntetés évfordulójára rendezett nemzeti ünnep kicsit harciasba fordult, úgyhogy minden jó, ha vége jó, kivéve, hogy hosszas gecizés után hoztam szuvenírt, de a büdös kölykök rá se szartak, csak az utazásra kölcsönkért laptop érdekelte őket, meg hogy hoztam-e spéci hányós zacskót.

2011. 11. 13.
   Importáru-beszerzési ezmimár. "Forintban adott árajánlatunk bármely kormánytag legközelebbi gazdasági jellegű nyilatkozatáig érvényes." Meg kellene kérdezni az exjugoszláv országokban, nem maradt-e elásva pár milliárd német márkájuk.

   A szakmainak szánt, ám főképp totálisan érdektelen anyacéges hírlevelek között

   megakciózták aizét nagyon, meg megjelent a szép új akármi is, amit aizére is fel lehet installálni és most egyszerre lehet menüben megvenni a kettőt, szóval ezentúl hatmillió főnél kisebb törpevállalatoknak is szinte már érdemes belőle vásárolnia, plusz kis krumpli

   időnként szokott jönni olyan, hogy itt-ott konferenciát szerveznek, szeretettel várnak minden érdeklődőt, meg ilyesmi. Nem szoktam ráugrani ezekre, mert maga a program ugyan általában ingyen van, de az oda-visszajutást meg a szállást azt mindenkinek magának kell kigazdálkodni, és ez például egy kétnapos sacramentói disznóperzselés esetén bármennyire is hangulatos, nem túl költséghatékony. Szóval egy függőleges átfutás után törlés a sorsa az ilyesminek, illetve legtöbbször az átfutás is elmarad.
   Akkor lepődtem meg, amikor egyszercsak felhívtak, hogy kedves miszter, nem kaptuk meg a visszaigazolást. Mivel ez közel egy hét elteltével történt meg, hirtelen fogalmam sem volt, miről van szó, aztán kiderült, hogy a legutolsó ilyen spam után érdeklődnek. Sajnálkozva mondtam, hogy sajnos az az állat főnököm nem engedélyezte, mert nem fér bele a költségkeretbe. Kis, meghökkent csönd. De hát az egészet az anyacég fizeti.

   Ezúttal én hallgattam egy kicsit, enyhén kínos volt, mert világosan kiderült, hogy el se olvastam az egészet. Háttööö legyenek szívesek elküldeni megint a meghívót, plíz, mertööö hát valahogy kitörlődött. És lehet-e érdeklődni az anyacég magyar filiáléjánál a részletek iránt? Kis csend, majd jön a válasz, hgy nem igazán, legyek szíves azzal értekezni, aki küldi a meghívót.
   Itt azért elkezdtem gyanakodni, bazmeg, ezek -mivel pénzem nem igazán van- valószínűleg a vesémet akarják, bár nem értem, miért, eléggé használt. Felhívtam pár embert, hogy ezmiez, de senki sem tudott semmiről, na, mondtam, majdnem megszívattak, de én kitoltam mindenkivel. Aztán kisvártatva beesett egy emil, amiben az anyacég osztrák fiókja ír a magyarnak, hogy ilyen rendezvény tényleg van, másolatban pedig ott van Ms. Akárki (ő hívott), hogy tegyen meg mindent. Ms. Akárki válaszában enyhén sértődötten leszögezte, hogy ő két meghívót küldött meg telefonált is, ennél többet nem tud tenni.
   Ekkor voltam kénytelen visszaigazolni, hogy jól van, elhiszem, elnézést, hogy mindenkit nigériainak néztem. Tény, hogy ezek után a paranoid hülyegyereknek járó megkülönböztetett figyelemmel kezeltek, és bár nem különösebben van kedvem elmenni

   tök ismeretlenekkel smúzolni két napot annyira nem pálya, főleg angolul, és főleg, hogy többet az életben nem fogok velük találkozni

   most már muszáj lesz, mert mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, ha kihagyom. Azért reménykedem, hogy amikor megérkezem, nem azzal kezdik, hogy szia, balkáni gyerek, ez itt a vécé, így néz ki, ebbe kell szarni, vagy azonnal ketrecbe csuknak egy nagy "Hülye" felirattal.

   Kocsmanév: Albán Szamár. Ötös.