RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2002. 02. 28.
    Egérvész elhárítva, számla majd megy. Aki nem tud egeret pucolni, az fizessen. Höhö.

   Nem szeretem túlzottan a Microsoft által gyártott operációs rendszereket, de most már a Novellt sem kedvelem annyira. Az volt a véleményem, hogy a Novell sokkal kezelhetetlenebb, viszont sokkal következetesebb az NT-nél vagy a 2000-nél, ez utóbbiaknál a legvéletlenszerűbb problémák tudják felütni a fejüket. Ez a véleményem továbbra is megmaradt. Most viszont, hogy lassan két hete szívok azzal, hogy nem tudok áttenni egy Novellt az egyik gépről egy másikra, a szakmai önbecsülésem kezd apró darabokra hullani, valamint a NetWare következetességét is kezdem nem kedvelni. A migrálásnak ugyanis következetesen mindig ugyanazon a pontján akad el a folyamat, hogy kúrná meg egy talicska maki azt, aki az NDS-t olyanra találta ki, amilyenre. A support site szerint egy ilyen migrálás viszonylag egyszerű, de mint tudjuk, a support oldalak mindig éppen azzal a problémával nem találkoztak még soha, amelyikkel küzd az ember. Megfelelő eszközökkel az egész nem volna kunszt, de az egyrészt drága volna (venni kellene ilyen-olyan programokat), másrészt nem volna semmi sportértéke.

   Tegnap este kínomban belenéztem a BorosBochkor sóba, hát, kár volt a fiúknak kijönni a kis dobozból és átmenni a nagy világítós dobozba. Talán majd az ügyeletes mindenes Jáksó ezt is átveszi, akkor egy picivel jobb lesz, bár a műsor alapjaiban van elbaszva.

   De mindegy. Itt a tavasz, elmúltak a fagyok, végre lehet kátránypapírt ragasztani a falra.

2002. 02. 27.
   Kedvenc monopolhelyzetű vezetékes távközlési szolgáltatóm egyik telephelyén kitört az egérvész. Egy nap alatt húsz egeret jelentettek be, mint használhatatlant. Eddig a három-négy egér per hét volt a jellemző az ország egész területéről. Van egy tippem, mi lehet a magyarázat, de nem írom le, mert súlyosan becsületsértő lenne a lokális rendszergazdára nézve. Egyébként megállapították, hogy súlyos konstrukciós hiba van ezekben az eszközökben. Érdekes, másik kb. nyolcezer ember ezt nem vette észre.
   Mindjárt nekiindulok, csak feltankolok Andaxinnal, meg hát adjunk egy esélyt annak is, hogy hátha mégsem akkora hülyeség az egész. És persze csak ne háborogjak, nem lehet mindig a legújabb technológiákkal baszni a rezet, néha süllyedni is kell, különben az ember elkapatja magát.

2002. 02. 26.
   Érdekes figyelni, ahogy az öntudatos bloggerek tiszteletteljesen marják egymást. Höhö. Nekem nincs bloggeröntudatom. Höhö. Legalábbis nagy. Höhö. Mondjuk az persze jólesik, ha annyit mondanak emilben, hogy :-)) . Höhö.
   Alapvetően tisztában vagyok, hogy ez, ami itten van, ez nem klasszikus blog, a dizájnról meg ne beszéljünk, mert az sincs, de hadd védjem meg a szemétdombomat: ez mind nem is célom. Höhö.

   DIY, azaz Do It Yourself. Mit tegyünk, ha azt találjuk, hogy a hotswap HDD-keretek nem férnek be a számukra kitalált helyre, mert 2 egység szélesek a szükséges 1 helyett? (Hi-tech útmutató kifinomult IT-seknek.)
- Vegyünk elő egy satut a nagyobbik fajtából, egy fémfűrészt, egy lemezollót, egy kombináltfogót, egy kalapácsot, smirglit, valamint egy kisebb és egy nagyobb csavarhúzót.
- A satut csavarozzuk fel egy masszívabb asztalra. Fogjuk bele a winchestert keretestül, a nagyobbik csavarhúzó végét támasszuk az egyik rögzítőcsavar imbusznyílásának közepén található kis pöcökre (ez az, ami megakadályozza, hogy spéci célszerszám nélkül szét lehessen berhelni a cuccost) és egy határozott kalapácsütéssel törjük le a francba. Ismételjük ezt meg az összes rögzítőcsavarral.
- A kisebbik csavarhúzóval próbáljuk meg kitekerni a rögzítőcsavarokat. Ha az imbusznyílást sikerült teljesen szétbaszni, fűrésszel vágjunk bele egy egyenes nútot, ha kicsit leforgácsolunk a keretből is, az nem baj, lényeg, hogy a nagyobbik csavarhúzó meg tudjon a csavarban kapaszkodni. A winchestert a nagyobbik csavarhúzó segítségével erőteljesen mozdulatokkal feszegessük le a csatlakozóról. Közben a túloldalon két kis műanyag rögzítőpecek le fog törni, ez nem probléma, úgysem azok tartják a winchestert.
- A keretet fogjuk be a satuba, majd szívbaj nélkül fűrészeljük le a fölösleges részeket a picsába.
- A maradék -elfűrészelhetetlen- földelőlemezt a lemezollóval vagdaljuk be, majd a kombináltfogó segítégével egy/több határozott rántással szaggasuk ki a helyéből. Közben káromkodjuk, mint a kocsis.
- A smirglivel simítsuk el a sorját, egyáltalán próbáljuk elfogadható állapotba hozni a keretet. A kisebbik csavarhúzóval a maradék földelőlemezt illendően tuszkoljuk vissza a helyére.
- A széttoszott csavarok helyébe keressünk újakat, a winchestert püföljük rá a csatlakozóra, majd csavarozzuk be a keretbe.
- Örüljünk, hogy a modern technika korában alapot tudtunk biztosítani az SQL-nek, az XHTML-nek, meg minden efféle párbetűs dolognak, amik nélkül biztosan kőbaltával kergetnénk egymást a sivatagban.

2002. 02. 25.
   Namán. Itt vergődtem, hogy mit is írjak a sok minden közül, aztán eszembe jutott persze a blogsör, mint legaktuálisabb, hát már miért ne. Előrebocsátom azt a nyilvánvalóságot, hogy természetesen minden-minden, ami kicsit is véleménynek, értékítéletnek, bármi ilyesminek tekinthető, szubjektív lesz.
   Kissé későn érkeztem és kissé nagyobb társaságra számítottam. Az első benyomásom az volt, hogy a mai fiatalok igen pontosak, az idősebb generáció már ráérősebben intézi az ügyeit, ugyanis az L alakú helyiség rövidebb szárának kevésbé hozzáférhető végén ültek az ifjabbak, a később érkező idősebbek kicsit kijjebb. Két embert ismertem fel, k3y-t és I-t.
   I. -aki egyébként relatíve hamar távozott- önmagában jelenség volt. Először is úgy ült ott, mint akit hasbaszúrtak és most a kiomlófélben levő beleit próbálná visszatartani, azért a többiek autó- és buszvezetős történetein kacag, mert tudja, mi az illem. Végigjattolva a társasággal I. úgy mutatkozott be, hogy Charles Bronson megszégyenülve takarodott volna a harmonikájával együtt egy távoli sarokba, amiért olyan szószátyár.
- I.
Miután távozott, kissé aggódva megkérdeztem, hogy mindig ilyen-e, de megnyugtattak, hogy igen.

   Erősen érződött a generációs különbség. Wotan kollégája rengeteg különféle sztorit mesélt -volt köztük jó is-, valószínűleg egy korábbi reinkarnációjából is származott néhány, ennyi esemény Indiana Jonessel sem történt meg. Időnként kitört a viccpárbaj, azokat alámerülve kibekkeltem. Ez az öregség átka, mindet ismertem. Ahogy tjp mondta volt, a nyóckeres cigányozásnál egy kissé felengedett a hangulat, viszont én ezt nem értékelném olyan negatívan, legalább volt valami, aminél egyetértett a banda. Éppen zsidózhattunk is volna. Hát, bevallva-bevallatlanul mindannyiunkban ott lapul egy kis fajgyűlölő irredenta posztkommunista kiszfideszmiépes, ez van.
   Valahogy az volt az érzésem, hogy a fiatalok a saját stílusukban ugyan, de megpróbáltak alkalmazkodni az idősebbekhez, és vica versa, de az idő kevés volt ahhoz, hogy igazán felengedjen a társaság. Szóval olyasmi volt a hangulat, mint az első randevún, az ember észreveszi, hogy szőrös a nő lába, de még nem teszi szóvá, mert annyira nem borzasztóan, meg hátha rá lehet még beszélni némi Wilkinsonra. Talán legközelebb szóba kerül a szőrös láb is, meg pl. hogy az ember a túróscsuszát libatepertővel, vagy nagy kanál kristálycukorral eszi, esetleg mindkettővel, efféle, remélem, értitek, mire gondolok.

2002. 02. 22.
   Egészen jól aludtam, sokat álmodtam -a részleteket nem mondanám el, mindenféle rackszekrények voltak benne, meg üvegszálas közös diszkalrendszerek-, bár ébredéskor a nejem kissé meglepődött, amikor azzal keltem fel, hogy "...mhmrrrr... Az adapter teaminget nem is a /BALANCE, hanem a /FEC kapcsolóval kell elindítani, mert..." ekkor ránéztem az arcára és láttam, hogy ezt nagyon nem kéne. Legalábbis nagyon nem most.
   Elég régen volt ilyen érzésem. A leghatározottabb emlékem ebből a fajtából a Tetris volt, két nap folyamatos tetrisezés után feküdtem le aludni, de a szemhéjam mögött egyre csak hullottak-hullottak azok a színes kis izék, kis idő után fel kellett kelnem és egy kétdekás felével lenyugtatni magamat.
   Egyébként pedig a megálmodott megoldás nem volt jó, illetve jó volt, csak egyáltalán nem úgy, ahogy én azt elképzeltem, de ebbe nem mennék bele.

   És ha már az olyan megoldásoknál tartunk, amik jók, ám nem úgy, ahogy annak igazándiból lennie kellene... kedves zeneszerető apukák, figyelem!

   Bocs, hogy ilyen f@szsággal zavarlak, de írnom kellett (19-i bejegyzés) =>
   Mint kétgyermekes apuka, megnyugtathatlak, hogy pontosan két éve áll beporosodva a CD része a minitoronynak, mert feleslegesnek tartom elvinni kitisztíttatni. Nálam a következők jönnek be:
   ürügy1: feleség+gyerekek már felöltözve ajtóban, én szólok, hogy mindjárt utánatok, na ekkor csutka hangerő kiélvezése 2-5 percig.
   ürügy2: táncolunk mondás, levegőgitározás tanítás nagyobbiknak - ez csak fél hangerő, de hosszabb ideig űzhető. Illetve remek látványt nyújt, amikor egy hároméves az ágyra feltett féllábbal, seprűvel gitározást imitál :-)

Keresz

   Ennyit a drum'n'bassról, meg a triphopról, meg az összes többiről, kedves fiatalok.

2002. 02. 21.
   Reklámfüggő vagyok, na. Szeretem nézni a reklámokat. Azzal szórakozok, hogy megpróbálom kitalálni, mi bennük a csúsztatás, a ferdítés, illetve hogy mennyire nézik hülyének a fogyasztót.
   De tegnap este azon méláztam el, hogy mennyit fizethetett a Luminarc a reklám alatt futó zenéért, ami -az ilyen-olyan poharakat, meg üvegkübliket éltető szövegtől eltekintve- tunképpen a "Diamonds Are A Girl's Best Friends" volt. Szegény Marilyn Monroe erre biztosan nem gondolt.

   A zenehasználatról szólva pedig mindig kiderülnek mindenféle érdekességek. Igazában mostanában kezdek rájönni, milyen nagymértékű is a reciklálás ebben az iparágban. Igen meglepő, amikor a Sláger Rádióban lejátszott, kissé már sistergős nótában az ember ráismer egy friss numero unóra. A legutóbbi két felfedezésemet osztanám meg, az egyik nem túl meglepő, mert az eredeti (Neneh Cherry meg még valaki: Seven Seconds) is viszonylag új keletű (ebből lett az Orsi, meg Ákos: Hét másodperc). Nem úgy, mint a "Nem vagyok James, nem vagyok Bond" kezdetű csoda, aminek a Chevy Chase főszereplésével készült, rettenetesen szar, Hurrá, nyaralunk c. filmben pontosan, precízen elhangzik az első kb. húsz másodperce. Nem néztem utána, ki lehetett az előadó, olyan Beach Boys-szerű volt, ha lesz sok időm, majd utánatúrok, de úgysem lesz.

   Az IBM meg dugja fel magának az összes üvegszálas RAID-vezérlőjét.

2002. 02. 20.
    Tegnap kaptam meg azt a tegnapelőtt írt rövid emilt, miszerint "Jó a blogod, csak hogy hízzon a májad :-)". Jólesett, de nem mondom meg, hogy ki volt, ne legyen szegénynek rossz, még minden blogger ráront és széttépi a ferde ízléséért. Meg hát ugye én igyekeztem ezt úgy érteni, hogy csakugyan ez a véleménye az embernbek, a szmájli a végén nem azt jelenti, hogy "Á, az előbb csak vicceltem." Szóval kösz.

   Ugyancsak tegnap láttam a tévében azt a kézbesítőt, aki a Vágó-féle vetélkedőben húszmilliót nyert. Namost én dolgoztam postán három évet, igaz, nem mint kézbesítő. Szeretnék mindenkit megnyugtatni: a kézbesítők döntő többsége nem ilyen, egyáltalán nem kell félni attól, hogy mondjuk a Glatz Ferencet lecserélik egy pénzespostásra. Mondjuk sokszor van olyan érzésem, hogy számos politikai/médiabeli közszereplő funkcióját egy postás ugyanolyan jól ellátná, persze az illető közszereplőket menten vissza is kellene minősíteni levélhordónak. Abba is hagyom, ezen mindig felhergelem magam.

2002. 02. 19.
   Már régebben kint lehet a plakát, de én csak most figyeltem fel rá. Ha valaki emlékszik, volt egy olyan europlakát, amin egy őszes fiatalember gondterhelt arccal néz, a magyarázó szöveg szerint ő egy sikeres üzletember, aki mittudoménhány éve képtelen a szexre. Jóval később megjelent a plakát párja, miszerint ez a problémája sikeresen megoldódott. Most meg ha jól láttam -ugyancsak neki- prosztataproblémája van. Szegény ember, nagyon rájár a rúd.

   Irigykedem, kimondottan irigykedem. Van olyan blogger, aki ajánlott zenékkel tolul, én asszem négy éve vettem utoljára CD-t. (A másolással természetesen más a helyzet, de pl. az utoljára másolt -az sem a közelmúltban volt- Rage Against The Machine CD-t is csak akkor lehet betenni, amikor az asszony nincs otthon, vagyis kurva ritkán. Sajnos alapban különbözik a zenei ízlésünk, illetve a kettőnk ízléshalmazának van ugyan metszete, de pl. egy Oscar Peterson már nem megy szegénynek.) Bulizásdombok, videokártya-vásárlás, mifene. Zenei stílusok, amikről ugyan hallottam, de lövésem sincs, miről van szó tunképpen. Hajh, nem megy ez már nekem. Tegnap sikerült ma hajnal háromkor lefeküdnöm. Hétkor úgy keltem fel, hogy valószínűleg valami köcsög kis törpe alattomban irgalmatlanul fejbebaszott egy gumikalapáccsal, azóta csak kóválygok, azért ez a nyavalygás. Majd elmúlik.

2002. 02. 18.
   Frissen, fürgén, frissen, fürgén - próbálom magam hipnotizálni, de még gyakorolni kell, egyelőre csak a tömény undor van. Pedig a hétvége viszonylag tisztességes volt, nem kellett menni sehová és nem jött senki, békés tütymörgés, már amennyire a gyerek ezt lehetővé teszi, azaz igen kevéssé, de az ember idővel megtanulja, hogy ennek is örüljön. Még az idő is szép volt.
   Mivel a gyerek taknya nem javul, rendszeresen ki kell porszívózni az orrát. Ez nappal még nem is annyira probléma, de éjszaka rossz hallgatni, ahogy szörcsög a kölyök, az ember nem mer elaludni, nehogy az alatt fulladjon meg az utódja. Ha mégis sikerül elaludni, akkor kiderül, hogy a gyerek pontosan tudja, hogy neki mikor nagyon nem jó, és ezt ordítással azonnal jelzi is. Riadó, gyerek nappaliba kicipel, ahol ott a készlet: a porszívó, az orrbadughatós csövezet, szemcseppentő, sós víz, orrcsepp, pelenka. Meg az ezer más szirszar is, de ezek most lényegtelenek, illetve max. az orrszívás utáni levezetésben lehet szerepük.
   Gyerek lefog, porszívó beindít, gyerek már ordít, mert tudja, hogy most vele -rövid távon legalábbis- ki lesz tolva. Orrszívás elkezdődik, a gyerek az elhaló nyögdécseléstől a halálsikolyokig előadja a komplett repertoárt, amivel csak rendelkezik. Egy éjszaka alatt háromszor erre ébredni, az nem fasza dolog. Az csak egy bizonyos határig vigasztaló, hogy nekem a kevésbé rossz, mert a nejem az, aki mindezt elejétől végéig végigszívja, nekem csak akkor kell felkelnem, amikor az ő hangjában ("Ne ugrálj, neked lesz jó, már csak egy kicsit kell kibírni, mondom, ne ugrálj már" stb., stb.) már némi hisztéria is jelentkezik, ekkor villámgyorsan erkölcsi támogatást kell nyújtani ezerrel, különben extrabalhé, a végsőkig feszített idegzetű feleség megharap mindenkit, aki a közelébe kerül.

   Reggel pedig felkel az ember és megpróbál jó képet vágni a munkahelyéhez. De nem sikerül, az úristennek sem. Megyek, iszok egy vödör kávét. Sokkal jobb nem lesz, de legalább úgy fogom érezni, tettem valamit az életben maradásom érdekében.

2002. 02. 15.
   Bocsánat, nem GYES-en, hanem GYED-en van a nejem, de ebben ő sem biztos igazán. Egy a lényeg, valamilyen címen kap pénzt.

   Nem értem, igazándiból mi baja van igen sok embernek a Valentin-nappal azon kívül, hogy egy Amerikából importált bizniszgeneráló hülyeség. Aki szerelmes, annak megadatott a lehetőség, hogy örüljön neki, mint az anyák az anyák napjának, a többiek meg nyugodtan menjenek el mellette behunyt szemmel. Ugyanennyi erővel fel lehetne háborodni mondjuk a mobilos BEE csomagon, ami gusztustalan módon egyenesen a kisiskolásokat célozza meg, akik ha kikunyizták a szülőktől a mobifónt, már bátran szopathatják anyagilag gyengébben eleresztett, vagy elvekkel rendelkező szülőkkel bíró társaikat. "Bi-bi-bíí!" Szinte lehet hallani a folytatást: "Nekemmávaaaan, nekedmegniiiincs!"
    Felháborító még a Mónika-só, meg a Leggyengébb láncszem, meg a Calgon-reklám, meg a... mindegy, ezer ilyen van, amit nap mint nap tömködnek, ezt a szerencsétlen Valentint meg csak évente egyszer kell kibekkelni. Nekem egyetlenegy bajom van vele, hogy nem munkaszüneti nap. Igaz, én meg vagyok vesztegetve, az Aral-kútnál a blokk mellé ("Nincs szmartkártyám. Nem, igénylőlapot sem kérek.") kaptam egy iszonyatosan ronda, felfújhatós kék szívet, LOVE Aral felirattal. Tulajdonképpen meghatódtam, hogy nem valamilyen hülye nyereményszelvényt adtak, amit ki kell tölteni, bedobni, az ember semmit nem nyer, viszont jól hízik a cég adatbázisa.

   Eddig nem kaptam semmi emilt, ezt pozitívan úgy értékelem, hogy amit itt csinálok, az elmegy, szódával legalábbis.

2002. 02. 14. v2.0
   Kaptam egy susmust (SMS-t) a GYES-en levő feleségemtől. Kaptam már ilyet korábban is, és tökéletesen biztos vagyok benne, hogy még fogok is kapni.
   "Felmondok!!!"

   Most ígérhetek megint dupla fizetést, meg extra prémiumot cukrászdából.

2002. 02. 14.
    Én is írok egy levelet a Dzsonszonsz bácsinak, mint az a selypítő hülye kis picsácska egy régebbi reklámban, akitől menten hidegrázásos rohamot kaptam. Van egy másik is, a "ma én főzök nektek vacojááááát!", de most nem erről lesz szó.
   "Kedves Dzsonzonsz bácsi!
   Amikor megláttam a tévében, hogy a kis herceg aztán már el tud költözni Álomföldre, hogy egy hű szolgáló kinyitotta a nyugtató aromás habfürdőt, azonnal tudtam, hogy irdatlan marhaság az egész. Azt is borítékoltam, hogy a nejem -aki ugyan szintén nem hitte el a dolgot, de ő legalább szokott sanszot adni a bizonyításra- max. két napon belül hazaállít egy flakonnal az Ön termékéből. És valóban, mindkét dolog bejött. A kis herceg baszott elköltözni Álomföldre, legalábbis a szokásos esti nyűglődésében semmi jelét nem lehetett felfedezni az Ön terméke által ígért nyugtatásnak. Az pedig, hogy az Ön termékébe bele van téve a "Nincs több könnycsepp (TM)" formula, egyrészt hazugság, mert a flakonban nem volt más a habfürdőn kívül, másrészt ezt a fícsört már négy évvel ezelőtt is tudta a Gabi babasampon, csak nem találtak ki neki külön nevet. Ennyi erővel beletehetnék a flakonba még az "Oldódik a fürdővízben (TM)", a "Szép színes, meg szagos (TM)", esetleg a nemesen egyszerű "Habzik (TM)" formulákat is.
   Remélem, még sok ilyen hasznos dolgot fognak kitalálni a marketingesei, amivel az elkínzott anyukákat -akik mindent kipróbálnak, ami csak egy kicsi könnyebbséget is ígér- újabb vásárlásra ösztönözhetik. És az apukák is örülnek, mert látják, hogy fizetésük hasznos dolgokra megy el.
   Egyszóval Dzsonzonsz bácsi, kabbe.

   Ui. A szartörlő kendő az jó, az maradhat."

2002. 02. 13.
   Tegnap este jutottam el a HVG-ben ahhoz a cikkhez, ami a bódvarákói barlangban rekedt búvárral foglalkozik. Amin meglepődtem, az az, hogy a kimentett fickó civilben budapesti adóellenőr. Hát, ööö... van tippem, ezt az apróságot miért nem nagyon szellőztette meg a témával egyébként -szerintem a valódi jelentőségén messze túl- rengeteget foglalkozó média. Ha jól emlékszem, Balzac volt az, aki egy jótékonysági gyűjtés (öt frank egy szegény megboldogult illendő temetésére) során a hozzá bekopogtató mukitól megkérdezte, hogy mi is volt az elhunyt foglalkozása. A válaszra, miszerint végrehajtó volt az illető, Balzac tíz frankot adott, hogy ha lehet, azonnal temessenek mellé egy másikat is.

   Még régebben, amikor a nejem bevonszolt egy gyerek-kiegészítőkkel foglalkozó boltba, jót mulattam azon, hogy mi mindent lehet kapni a gyermek- és vagyonvédelem témakörében. Asztalsarok-puhító, lopásgátló ajtóra, fiókra, hűtőre, mindenhová, legjobban a videomagnó kazettanyílására szerelhető savanyúcukorka-bedugásgátlón csodálkoztam. Nahát, hogy a gyártók mennyi hülyeséget ki tudnak találni, milyen ferde gondolkozású agyvelő kellett ezek kiötléséhez, nevettem nagyot. Ma már nem nevetek. A gyerekhez képest a bagdadi tolvaj lófasz a hideg vízben. Szemvillanás alatt elemeli pl. az ottfelejtett kulcscsomót, ami aztán több órás keresés után kerül elő a tévé mögül, egyszerűen rejtély, hogy került oda, a gyerek keze ugyanis defaultban nem ér el odáig. Ki kell hívnom az ufológusokat, a gyerek nyilván pszichokinetikus képességekkel rendelkezik.

2002. 02. 12.
   Szerencse fel, szerencse le, ilyen a hardveres élete. Az a baj, hogy ebben ritkán van középszer, vagy hótt egyszerű minden, vagy napokat szív az ember egy első ránézésre primitív mutatvánnyal. Például migráljunk egy novell-szervert (ami egy szingli szkázi vincseszteren van) átalfele egy raid-vezérlős, simán tükrözött vincseszterpárra. Hápersze, seperc alatt. Aztán jönnek a tréfák: a gépben nincs nincs elég PCI-slot, a raid-vezérlőt nincs hova dugni. Ha egy hálózati kártyát eltávolítva mégis betesszük, a régi szkázi-vezérlő menten befagy, kivenni meg nem lehet, azon van a CD-olvasó, amit viszont a raid-vezérlő nem hajlandó vezérelni. A raid-manáger program induláskor azonnal befagy, tehát előszed az ember egy másik gépet, abban szépen felkonfigurálja a raid-vezérlőt, visszapakol, navégrekurvanyád, a nortongószt mindent felismer, hurrá, másolás indít, nortongószt szemvillanás alatt megfagy.
   Satöbbi, satöbbi, nem mondom végig, mert csinálni is unalmas volt - a rendszeres agyvérzések ellenére-, olvasni még unalmasabb lehet. A lényeg, hogy háromórás kemény meló után legalább az eredeti állapotot sikerült restaurálni. A legfőbb akadály persze az volt az egészben, hogy a szervert nem lehet leállítani, kizárólag munkaidő vége után egy órával, indítani pedig a munkaidő kezdete előtt egy órával kell, ugyanis a nagyfőnöknek folyamatosan rendkívül fontosan sürgős dolga van mindig rajta (az illető szerver egyébként az internetet intézi). Hát ezért nem fogok elbaszni egy hétvégét.

   Elkapott egy másik nátha. Vagy ugyanaz, mint ami egy héttel ezelőtt, a fene tudja, de ez most a tüdőmre utazik. Egy jóízűt nem lehet cigizni, mert azonnal jó kis lepedékes köhögés rázza az embert. Azért csak dohányzom, megmutatom én, hogy ki itt a főnök. A többiek ennek nem dőlnek be, mert hosszas, fulladozó, harákoló köhögés után dülledő, vörös szemmel irdatlan nagyokat csulázva nehéz elhitetni bárkivel, hogy én uralom a helyzetet. Pedig igen.

2002. 02. 11.
   Vadászvágta, trappban szarás. Egy kollégám kedvenc mondása szerint a dolgok kiegyenlítődnek. Ezt ugyan ő konkrét esetekre mondja, az én értelmezésem viszont globális. Ha most nagyon jól megy, később irdatlanul meg fogod szívni a faszt. Ha nem nagyon, akkor hosszan. És persze fordítva is igaz, előbb-utóbb felmerülsz a szartóból. Ezt a tényt több népi bölcsesség is rögzíti, ám csak szűkebb értelmezésben, esetleg csak egy aspektusból.
   A lényeg, hogy reggel kényelmes kávézgatás, cigizgetés után úgy tűnt, hogy ez igen kényelmes nap lesz, ráadásul kint jó idő volt, havaj, dizsi, napszemüveg. Ráérősen tökölgettem, már kezdtem abban bízni, hogy ez a hétfő más lesz, de nem. Mindig vannak izgága állatok, akik délután háromkor találják, ki, hogy kurva sürgősen kell meg kell csinálni egy csomó dolgot, mert másnap jön a kuncsaft. A kuncsaft már régi ismerős, ő az, aki pénteken reggel találja ki, hogy még aznap kell neki húsz kompúter, persze húsz különféle konfigurációban. Délben telefonál, hogy várni kellene még egy kicsit, mert mindjárt megmondja, hova kell majd mindezeket tenni. Ilyenkor az emberben feltámad a vágy, hogy megmondja neki, majd ő mit tegyen és hová. Két hét után a gépek még mindig ott állnak a sarokban, mert már a negyedik módosító telefon jön, hogy az egyikbe mégse kéne CD, hanem DVD kéne bele, a másikba meg kicsivel több RAM, stb., stb. Kapjátok be mind. Még az isiászom is kiújult.

2002. 02. 08.
    Végre egy kellemes nap, egyelőre nem kellett elmenni nyolcfelé korpára malacnak, van idő a hét közben felgyűlt emilekre (Incredible Cunts!, Gay Erection!, Free Money!, etc.) válaszolgatni (Fuck you!, Fuck you!, Fuck you!, etc). Van olyan gyanúm, hogy egy volt kollégám merő jóindulatból beírta az emilcímemet néhány ilyesféle nívós szolgáltatást végző weboldalba, azóta nincs megállás. Az ember próbálkozik ezzel-azzal, szervert blokkol, feladót blokkol, "user not found" üzeneteket küld vissza, de ezek az emilküldők olyanok, mint a csótányok, amik ha egyszer beköltöztek a házba, nincs menekvés. A számukat lehet csökkenteni, de teljesen kiirtani őket csakis a ház alapokig rombolásával lehet, de még ez a megoldás sem bombabiztos.
   A másik hasonszőrű banda a saját ráérős férfikollégák csapata, akik az n-szer körbeküldött "pina.avi", "eztolvasdeltökjóvicc.doc", "ErikaEleniak.pps" csatolmányokat haladéktalanul továbbítják a címlistájukban szereplő összes címre, beleértve ebbe a sajátjukat is. A nők ugyanezt csinálják, csak télapósapkás macskákról készült sorozattal, tökari kutyusokkal és bölcs mondásokkal ki is egészítik az áradatot. Nem is beszélve a szerencsehozó/vivő emilekről, amiket ugye tíz példányban tovább kell küldeni, különben baj lesz.
   Igaz, ebből a fajtából találkoztam egy megkapóan köcsöggel is, amelyik nem fáradozott a hosszú győzködéssel, miért is kell őt minél több helyre továbbítani. Ha valaki nem emlékezne rá:
   "Szétkúrunk!
    Küldd tovább, különben szétkúrunk!"

   Ezt az egészet csak azért írom, mert az előbb többen megtaláltak, hogy "nem mennek el az emilek, csinyájjá má valamit!". A valamit csinálás abból állt, hogy némi tájékozódás után a várakozó emilek közül kitiloltam kb. fél gigányi Anettkát, autóra leszálló repülőgépet, X-box reklámot, ilyesmit. Igazságtalan a világ, még csak le sem lőhettem senkit.

   Egy kicsit méláztam, a tartalmat feldobandó nem kéne-e hülye linkeket csinálni, képeket keresni, efféle. Aztán úgy döntöttem, hogy ha valakinek nagyon hiányzik az ilyesmi, majd szól.

  A gyereknek meg tényleg kezd kinőni az első foga.

2002. 02. 07. v2.0
   Picit dizájnoltam tegnap, mosmá színes keret van fent is, jaj de jó.

   Időnként kétségbeejtő tud lenni ez az "Információs Magyarország" hülyeség, amit a Fidesz nyomat, mindenki pályázhat kompúterre, mindenki pályázik is, mer már mér ne, ha egyszer lehet. A meglepődés számos esetben akkor van, amikor meg is kapják. Ekkor a felhasználók megdöbbentően nagy része esik kétségbe, mi a faszt is kezdjen a géppel, egyáltalán hova tegye, nahát, még áram is kell neki...? Ezekkel az emberekkel tulajdonképpen kibaszik az élet, tekintve, hogy az eddig boldog tudatlanságban élő polgár eztán boldogtalanul lesz tudatlan, a jobb híján a konyhaasztalon pöffeszkedő, helyet foglaló, útban lévő (le kellett pakolni a nippeket, a kávéfőzőt, meg a déditől örökölt kurvaronda mázas tányérokat) készülék minden percben emlékezteti a szerencsétlent önnön hozzá nem értésére, a rettenetes elszakadásra a modern időktől. Rossz nézni, ahogy szegény félve böködi mutatóujjal az egeret, biztatásra pedig egyik kézzel tologatva-húzogatva, másik kézzel kattintgatva (egy kézzel hirtelen nehéz ám koordinálni a kétféle mozgást) próbál rájönni, mi a getva is ez az egész, és ettől miért lesz neki nagyon jó.
   Annál kétségbeejtőbb kérdést pedig már régen kaptam, mint azt, hogy "És most...?" Mármint hogy oké, látja ő, hogy világít, meg színes, meg minden, de most micsinájjon? Jajanyám.
   Inkább kaptak volna négy kereket, vagy a Deutsch csinált volna mindenkinek három gyereket, az konkrét, kézzelfogható. De így a távoli, homályos misztikum költözött be a házba, egy idegen vallás modern oltára, amihez egyszer talán majdcsak jön egy felszentelt pap, és megmondja, hogyan is kell imádni az ehhez tartozó istenségeket. Mert persze tanfolyamot, könyvet, ilyesmit azt fel sem kínálnak hozzá. Áh, hagyjuk.

2002. 02. 07.
   Tegnap este és ma reggel ismét sikerült enyhén felbosszantanom magamat. Reklám volt mindkettő, az estit először láttam, a reggelit már többször is, csak hát ébredés után alacsonyabb az ember ingerküszöbe. Az új az Avon Anew kréme volt, amit egy igen sürgető hangú női hang kommentált, hintázó, ugráló, stb. mosolygós ifjú hölgyek látványa mellett, hogy ne várjuk meg, amíg a ráncok kialakulnak, kezdjük el kenni magunkat már most, roppant sürgős megelőzésileg.
    Eddig még csak olyanokat láttam, hogy öregek vagyunk már, tüntessük el a ráncokat, ez új volt. Szinte láttam magam előtt az Avon marketingeseit, amint kétségbeesve keresnek egy célcsoportot, amire eddig még nem próbáltak rásózni semmit. Amikor ez megvan, a kreatív csoport összebújva töpreng, mi legyen az a dolog, amikkel ezeket a tizensok-huszonkevés, sajnos meglehetősen problémamentes bandát megijeszthetik. És sikerült! Ezért nem dolgozom én ebben a szakmában.

   A másik ma reggel a Mazda zooom-zooom-os tréfája volt, amiben egy sivatagszerű helyen fasza kis sportkocsival kevernek. Én ezt itt Magyarországon két okból sem tudnám megtenni. És gyermekkoromból sem emlékszem erre az érzésre, akkor a jobbaknak volt ezerkettes Ladája, azzal sem nagyon lehett zummzummolni, a Trabanttal meg a Wartburggal még kevésbé. Húzzatok ti a faszra a színrefújt lökhárítótokkal együtt.

2002. 02. 06.
    Most már, hogy nagyjából múlófélben van a náthám, hangosan nevethetek a halál arcába, már megint nem sikerült neki.
Ebből az alkalomból lecsengetésként egy igen rövid fikológiai ismertető.
- híg takony : víztiszta, vízízű, vízszagú anyag, bár ez utóbbiak nem biztosak, tekintve, hogy az ember sem szagokat, sem ízeket nem igazán érzékel. Mindenütt jelen van, az orrban, agykoponyában, szemüregben. Nagynyomású anyag, ezért mindig kicsöpög, eddig ismert módszerekkel eltávolíthatatlan.
- félfolyós/félszilárd takony : sárgászöldes, illetve világoszöld intermedier állapot a híg takony és a szilárd halmazállapotú fika között. Funkcionális részét képezi a következő fikafajtáknak.
- vándorfika : Félfolyós takonyból álló kocsány végén elhelyezkedő szilárd darabka. Ki- és belégzéskor a kocsány engedte határokon belül fel-le ingázik az orrban. Kurva zavaró.
- szelepfika : A kocsány igen rövid, ezért a fikadarabka az orrban nem ingázik, hanem ajtószerűen leng, a kocsány tapadási helyétől függően gátolva a be- vagy a kilégzést.

   Végre van valami nyoma annak, hogy lesz foga a gyereknek. Jó, jó, az ember tudja, hogy előbb-utóbb megtörténik a dolog, de ha a valóságra inkább az "utóbb" a jellemző, akkor azért van némi aggódás. Úgyhogy most a családon belül boldog SMS-ek röpködnek.
   Most kezdem megérteni azokat a szülőket, akik munkahelyen, villamoson, piacon, bárhol elmondják boldog-boldogtalannak, hogy pl. "már ül a gyerek!!!" Eddig úgy voltam ezzel, hogy rendben, ül, ez biztosan nagy öröm, de mi a fenéért kell ezt hirdetni úton-útfélen, egyáltalán mire fel az eufória egy ilyen mindennapos cucc miatt? Ül a gyerek, nagy dolog, én is ülök naphosszat. De most megvilágosodott bennem, hogy ez olyasmi, mint amikor az oroszlánszelídítő rohan be a cirkuszigazgatóhoz, hogy a frissen befogott oroszlán már karikákon ugrál át, szóval ahhoz képest roppant nagy változás ez, hogy a jószág eladdig az illető tevékenységre még csak hajlamot sem mutatott.

2002. 02. 05.
   Depresszió ON.
   Nem vagyok méltó. Nem tanulok. Pökjön le mindenki. Ismét eljátszottam azt, amit már párszor, de még mindig nem okultam belőle. A feleségem születésnapjáról van szó. Most nem felejtettem el, viszont a relatíve korán beszerzett ajándékot egy depresszívebb pillanatában odaadtam, hogy felvidítsam kissé. Ez sikerült is. A hiba ott volt, hogy közölte, milyen aranyos vagyok, stb. (idáig jó), akkor a dátum szerinti születésnapján már nem is kell neki semmi (ez a neuralgikus pont).
   Én vadtulok, hát nem elhittem? Én ugyanis ezt szó szerint értettem, ő persze nem, ő úgy gondolta, hogy venni nem kell neki semmi drágát, de azért valami apró meglepi, szál gaz, sportszelet, bármi, csak úgy jelképesen, azért járna. Úgyhogy este duzzogás, satöbbi, már nemigen tudtam olyasmit csinálni, amit pozitívan lehetett volna megítélni.
   Most verem a fejem a falba. Bazmeg, itt állok, némileg túl a statisztikailag várható életkorom felén, és még mindig nem vagyok képes semmilyen szinten felfogni a női és a férfi észjárás közti különbséget. Most persze megígértem neki is, magamnak is, hogy legközelebb nem követek el ilyen hibákat. De már előre tudom, hogy valamit el fogok hibázni, ezt csinálom idestova hét éve, ezeknél a születésnapoknál mindig elhibázok valamit. Tessék. Férjnek szar vagyok, apának szar vagyok, még jó, hogy nincs otthon semmilyen háziállat, szakmailag nem fejlődök, ráadásul otthon azt a kurva kombikazánt sem sikerült tisztességesen kisavaznom, mert azóta is állandóan ingadozik a fürdővíz hőmérséklete. Csődtömeg vagyok, üssetek.
   Depresszió OFF.

2002. 02. 04. v2.0
    Úgy vélem, a nagyvállalati struktúrákat profin le lehetne írni a termodinamika törvényeivel. Ha sok ember dolgozik egy cégnek, akkor a káosz elkerülhetetlen, bár nagy vonalakban azért sejhető, hogy az illető vállalat mondjuk buszgyártással foglalkozik, bár időnként ez sem biztos. Ugyanúgy, ahogy ugye a gázt összenyomva az illető gáz felmelegszik, bár ez is csak statisztikusan valószínű. Atomi (egyénenkénti) szintre lebukva viszont kiderül, hogy a Brown-mozgás vezérel mindenkit, azaz -hangsúlyozom, kellően nagy cégnél- soha nem lehet tudni, hogy ki mikor mit csinál éppen, és/vagy hol van (vö. Heisenberg-féle határozatlansági reláció). Betegebb esetben az illető létezése is kérdéses.
   Ez kívülről persze nem nagyon látszik, csak akkor, ha az ember megpróbál valakit megtalálni egy rohadt nagy irodaépületben. Soha senki nincs a helyén, esetleg a kollégája, aki frissen jött és nem ismer senkit, de különben sincs olyan nevű osztály/csoport, amelyikbe az illető elvileg tartozik. Illetve volt, csak azt közben szétszervezték három másik alcsoporttá, amiből egyet később megszüntettek, egyet pedig -összevonva egy másik alosztály kétfelé osztódásából származó egyik ágazati igazgatósággal- átkereszteltek valami mássá, és elköltöztették egy másik városba. Mindezenközben persze a régi gárdából senki nem maradt, mert friss arcokkal töltötték fel a keretet, akiket senki nem ismer, de nem is fontos, mert úgyis mind ki lesznek rúgva, mert megszűnik az a tevékenységi kör.
    Nagy dolog ez az amerikás stílusú szervezés. Szerintem a régi, szoci időkben sem volt sokkal másabb a hatékonyság.

2002. 02. 04.
   Mire elmúlt a náthám, elkezdődött a hét. Ez a fasza, amikor az elvileg masszív semmittevésre, döglésre, rokonlátogatásra, rokonlátogatás-fogadásra, szóval ilyesféle nullfázisú agytevékenységre szánt hétvége csakugyan a betervezett eseményekkel telik. Gond akkor van, ha az ember fejében még pénteken felfújnak egy nagy-nagy lufit, ami nyomja kifelé a taknyot, a levegőt nem ereszti be (ugye mert belül van a túlnyomás), a szemeket pedig vörössé és dülledtté varázsolja. A beszédhang egy nap alatt érdekesen nazális és rekedt lesz, Charlienak ehhez évtizedekig kellett züllenie. Szerintem egy nátha és mondjuk egy végstádiumos tüdőrák fílingje között annyi lehet a -mondjuk felette lényeges- különbség, hogy az ember tudja, hogy az előbbibe nem szoktak belehalni.
   Senki nem tette fel a kérdést, de most megválaszolom: hétvégén azért nem írok semmit, mert otthonról valami okból nem megy az ftp. Előbb-utóbb rájövök, hogy miért, de valószínűleg csak utóbb.
   Most megyek, beszerzek némi cigit. Sajnos a közeli kiskoszosban nincs, a kissé távolabbi nagykoszosban ugyan van, de az relatíve messze van, ezért felöltözős expedíciót kell szervezni.

2002. 02. 01.
   RTFM. Aranyos.
   Már-már azt hittem, hogy az ember-router mérkőzés fix kettesre vehető. Pedig a régi szar helyett szép új van. Celofánból ki, polcra fel, madzagok össze, CD betesz, varázsló elő, kész is, ping - nem jó. Zanyád. Két napi baszakvás, először programozás varázslóval több ízben, több módon. Később pökés, programozás kézzel, statikus routokkal, majd ilyen-olyan routoló protokollokkal, nem, nem, nem. Következő lépés a bérelt vonal túlfelén levő emberek gyanakvó faggatása, hátha-e nem-e véletlenül-e, ők persze egyrészt soha nem érnek rá, mert mítingre kell menniük, különben is ők mindig mindent jól csinálnak, biztos itt a hiba. Öngyilkossági módozatok összeírása, válogatás, végül telefon egy szakértőhöz, aki megerősíti a lappangó gyanút, hogy valószínűleg a szemberouterben nincs jól belőve az itteni hálózatra mutató útvonal. Szakértő nevével és titulusával felszerelkezve újabb telefon a bérelt vonal túlfelére, ahol most már nagy nehezen hajlandóak egy pillantást vetni a... mennyi is a címetek? Ja, akkor itt ezt a kettest átírjuk egyesre, most jó? ... Igen, most már megy, köszönöm szépen (telefon letesz, sikoltozva hajtépés), hogy kúrnátok meg mind egy medvecsapdát.
   Eufória, kicsit később totális leeresztés. Jó, hogy jön a hétvége.