RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2003. 07. 28.
    Kicsit már összeszedtem magamat, vasárnap este az ismét rohanósra sikerült hétvége lecsengetéseként sikerült rendesen berúgnom némi fehérrum/sör segítségével. Ez még rendben is lett volna, otthon a nappaliban felbuktam a szőnyeg szélében

   mivel ilyes berúgások után az ember kíván valami fűszereset, a legkézenfekvőbb megoldás a kolbász/vöröshagyma kombó. Sikerült is a halomból kiemelni egy egész formás kis hagymát, "kam tu papa, csipolínó" dörmögtem. Az a kis aranyos olyan erős volt, hogy az első harapástól bekönnyeztem, a másodiktól már a taknyom is eleredt. De végeztem vele. Ezek után nejem közölte velem, hogy hiába mostam fogat, a sör/hagyma leheletnél ő csak a mentolos sör/hagymát bírja kevésbé, legyek szíves az éjszakát a pincében tölteni. Ehhez képest sikerült egy nappalit kialkudnom

   a mobiltelefont magam mellé tettem (karnyújtásnál kissé nagyobb távolságban, hogy mondjuk ha fel kell kelnem pisálni, ne tapossam azonnal széjjel) és úgy gondoltam, jól elleszek reggelig, amikor majd a telefon ébreszt. Sajnos arról elfeledkeztem, hogy az a rohadt telefon lemerülőfélben van, ezért átlagban óránként arra riadtam, hogy csippan egy jó hangosat a rohadt, de felkelni nem volt erőm. Most tombol a kipihentség.

   Hogy tudjátok, mivel basztam még el a hétvégét, itt a két magyarázat. Rock And Roll DJ és Hé József majdnem kész változatban.

   Elfelejtettem linket tenni a "a Peter-elvet Scott Adams már aktualizálta és Dilbert-elv néven könyvet is írt róla"-ba, de most tessék.

   A gyerek taknyos, ma reggel össze is fosta magát (meg a padlót), amikor nejem elment vele a Tescoba, ott meg rókázott egy jó nagyot. Ez rendben van, előfordul. Ami problémám van az egésszel, hogy jó eséllyel a szomszédból szerezte. Átjöttek a szomszéd kölykök, nekiálltak macerálni egymást, együtt fürödtek, miegymás. Jó félóra múlva panaszolta el a szomszéd anyuka, hogy a gyerekei egy hete taknyosak meg fosnak. Hát, nem is tudom, ugye hosszútávon biztos jobb a gyereknek, átesik ezen is, hadd erősödjön az immunrendszere, meg ilyesmi. De akkor is mégismá.
   A másik problémám, hogy néha nagyon nehezen állom meg, hogy el ne kezdjem nevelni a szomszéd gyerekét. Átcsalogatja az enyémet, aztán egy perc múlva elunja és nem hagyja játszani semmivel, mindent kivesz a kezéből, beül a csúszdába, nehogy más is csúszkálhasson, ilyesmi. Most az anyja jelenlétében magyarázzam el a kisköcsögnek, hogy mi illik, meg mi nem? Nehéz, nehéz.

2003. 07. 25.
   Após vett húszezerér kompútert, most tuningolom, amennyire lehet. Egy nagyon nagy baj van vele, nincs rajta a pasziánsz. Sajnos valami általam nem ismert verziójú windows 98 van rajta (valószínűleg valami hibrid, mert minden további nélkül előadja a "Fehler! Tovább, cancel"-t, mert semmivel nem hajlandó együttműködni , sima 98, 98SE, dobozos, frissítő, mindegy neki, egyként köp, hogy nem jó. Megdöglesz, gecó, le leszel törölve.

   Ha megnézzük a Coca-cola kupakjáték nyerteseit (eddig öt van belőlük), láthatjuk, hogy mind nő (eddig). Jó volna látni a többi szirszar nyerteseinek a nevét is, hogy megbízhatóbb statisztikát kapjunk, de ennyiből is leszögezhetjük: a ilyen susmus-, címke-, vonalkódbeküldős hülyeségekre a nők robbannak rá.

   Most jött okos kereskedőkolléga, hogy nem megy a zinternet. Megnyugtattam, hogy nekem sem, de még itt kóborolt negyedórát fel-alá, közben az időnként felhangosodó "kéne valami megoldás" kifejezést hallatta. Mondtam neki, hogy ezzel nem tudok mit csinálni, meg kell várni, amíg a szolgáltató magához tér. De csak tolult, hogy csináljak már valamit. Kabbe, bazmeg, azt sem tudod, mi a különbség az operációs rendszer meg az óperenciás tenger között, ne ugrálj itt nekem. Azt csinálom, hogy elzavarlak a picsába, az lesz a megoldás.

   K&H Bank reklám: "Osztály, vigyázz! A pénzedre." Trambulin Osztálykassza. Ide lehet gyűjteni az osztálypénzt. Ez már igen, nem hagyunk ki semmit és senkit. Lassan visszatérni érzem a kisdoboskori régi szép takarékbélyeges időket, hogy még azok a kiskorúak is takarékoskodhassanak, akiknek nincs joguk számlát nyitni/kezelni. És az ultimate szlogen, ami már valami dél-amerikai elnökválasztáson sem sült el túl jól. "K&H. A válasz." Azonnal adódik: jó, válasz, rendben, de mi a kérdés? Ehhh, barmok.

2003. 07. 24. v 2.0
   Az egyik (nekem) érdekes eszembe jutott. Kóla. Ideírom, el ne felejtsem. Majd kifejtem. Kifej(t)em fejemből a kifejezések kifejtését egy fejezetben. Hello Zetor.

2003. 07. 24.
   Eszembe jutott pár érdekes dolog, amit feltétlenül ide akartam írni. De már elfelejtettem mindet. Majd a kocsiban hazafelé. De vezetés közben meg utálok jegyzetelni. Sírjatok.

   Gondolatébresztőként megnéztem a Charlie Angyalai 2-t. De csak gondolatlohasztás lett belőle. Sehogy nem bírtam eldönteni

   Közben telefonált az apósom, hogy vett valami kompútert, vigyem már neki haza. Mondtam, hogy holnap. Rögtön után a telefonált a feleségem, hogy mikor jövök már, reflexből majdnem neki is mondtam, hogy holnap, aztán azt akartam mondani, hogy mindjárt, csak még elugrom egy doboz cigiért (aztán majd öt év múlva jövök), a telefonban persze mindebből csak némi nyökögés hallatszott, ennyi telik. Most már biztosan nem fog eszembe jutni semmi mindabból, amit ide akartam írni.

   hogy ez most mi, nagyon elbaszott akciófilm, nagyon elbaszott vígjáték, nagyon elbaszott klipgyűjtemény vagy nagyon elbaszott (ön)paródia, aztán rájöttem, hogy ezt valószínűleg a rendező sem tudta eldönteni, ezért koncepciótlanul egy nagyon-nagyon elbaszott kevercset gyártott.

   Nejem egyébként valószínűleg azért érdeklődik most utánam, mert tegnap este majdnem ma értem haza a maszekból és töpreng, hogy ne csináltasson- e rólam fényképet, amivel nevelheti a gyereket. Vagy szimplán rémisztgetheti.

...ööö... szasztok. Hol is a tollam...?

2003. 07. 23.
   Magyar Bálint szép nagydarab ember, bár a Kuncze Gábort nem üti. A Pető Ivánt viszont még nem láttam még élőben, állítólag akkora, mint a kutya ülve, szóval az SZDSZ-t ebből a szempontból sem tekinthetjük tökéletes élcsapatnak.
  A jelek szerint Magyar Bálintnak nem adott a biztonsági csoport belépőkártyát, úgy kell a saját minisztériumából kislisszolnia, hogy a titkárnője seggéhez tapadva együtt mennek át azon a forgó mittudoménmin, amin olyan jól fenn tud akadni az ember, ha kicsit is lusta a gépezet.

   Kedves Trilak-Haering, jó, hogy úgy döntöttetek, ideje megreklámoznotok magatokat

   nem viccelni azzal, hogy háromszor lakkozott hering, ezt én már lestipistoppoltam. Egyébként a festékgyár környékén tényleg afféle rothasztotthal-szag terjeng, ha nem tudnám, hogy nem, azt mondanám, hogy egy jól szűrt állatifehérje-feldolgozó (=dögégető) dolgozik ott

   bár nekem abból a kedélyes bohóctréfaszerűségből (ezt a műfajt egyébként hatéves korom óta utálom), amit ti tévéreklám gyanánt nyomtok, kizárólag az jött le, hogy ezzel a festékkel csakis kétbalkezes balfaszok dolgoznak. Még hogy festékmester, röhögnöm kell.

   Itt az APEH, három nő egy félreeső sarokban három íróasztalnál nyomja az ipart a jelek szerint étlen-szomjan reggeltől estig. A könyvelő folyamatosan reszket, szerintem este otthon be fog baszni, hogy egy kicsit relaxálni tudjon. A titkárnő folyamatosan reszket, rohangál a pincébe iratokért, fénymásol, a könyvelőnek segít mint kottalapozó. Nem irigylem őket. Lehet, hogy este együtt mennek el bebaszni.

   Sikerült legyőznöm azt a késztetésemet is, hogy egy baltával szétcsapjak az ellenőrök között. Még régebben volt ilyen destruktív ellenzéki elképzelésem, hogy maszekban büntetni kellene az ilyesmit. Pl. szervezni egy csapatot, amely a parkolóórákba pillanatragasztós egyforintosokat dobál, és amely az elvontatott kocsik szélvédőjét bebassza féltéglával (ekkor ugyanis a parkolási társaságnak ki kell fizetni a kárt, nem érné meg neki, abbahagyná). Ennek a vadabb verziója, hogy időnként fel kellene költözni pár magas ház tetejére távcsöves puskával és a nagyon kopasz nagyon BMW-s/Mernyós vállalkozókból csak úgy kilőni párat. Hadd tanulják meg, veszélyes dolog virítani. Betonnal kiöntött elejű Trabanttal véletlenül nekimenni a trafipaxos rendőrautónak, az állványos-lézeres mérőt egy lopott autóval ugyanúgy fel lehetne lökni, hadd törjön szarrá.
  És ugyanez az APEH-hel is. Le kellene lőni pár ellenőrt, lehet, hogy nem lennének ilyen vehemensek. Úgy tudom, sikerorientáltak, azaz minél több mindent kiderítenek (erre egyébként kiválóan alkalmas a homályosan fogalmazott adó- és TB-törvények sokasága), annál több pénzt kapnak. Kellene valami kis ellensúly, mert most minden kockázat nélkül lehet szívózni az alannyal.

   Én meg most elmegyek világvégére maszekolni, hogy tudjak mit adni az APEH-nek.

2003. 07. 22.
   A kirakós másik fele pedig az, hogy szarrá dolgoztam a fejemet két szám (ööö... zenei) összerakásán, de már leadtam, most már más szív vele.

   Van egy kedvenc cégem, ahol az IT-t angolok csinálják, időnként idejönnek, állítanak valamit, aztán két nap múlva megyünk mi és rendbehozzuk. Az egész persze azzal kezdődött, hogy a titkárnő beaggódott, hogy sok a drót körötte és azok ártanak neki, ezért mindent rakjunk ki az előszobába. Ez két napos meló volt, mire átkábeleztük az egész rohadt irodát, de hát ugye a titkárnő az nagy ember. Sokszor megyünk oda, a legtöbbje faszság, de szemrebbenés nélkül fizetnek.
   Legutóbb telefonáltak, hogy rossz a szünetmentes tápjuk. Mi a fene, ezeknél nincs is ilyen (de volt, jöttek az angolok, precízen bekötötték és elmentek). Mint kiderült, a szekrényben levő hét eszközből egy volt rádugva a tápra. Namost egy ilyen jószágnak kétféle kimenete van, olyan, ami tényleg az, ami, meg olyan is, ami nem szünetmentes, csupán villámvédett. Ez utóbbi más színű, mint a többi, meg mellé is van írva, hogy non-uninterruptible, vagy valami ilyesmi. Mit gondoltok, kedves gyerekek, az az egy is hova volt dugva? Úgy van.

   És hallgassatok meg egy tapasztalt embert is.

   Csak szólok, hogy a Peter-elvet Scott Adams már aktualizálta és Dilbert-elv néven könyvet is írt róla. Röviden annyi, hogy a mai üzleti életben már nincs szükség arra, hogy az emberek buborékszerűen emelkedjenek szintről-szintre; ma már a felső-középvezetők egyből az inkompetenciaszintjükön kezdhetik a pályájukat.
   Feltéve persze, ha elolvassák Scott szájbarágós manager tankönyvét.:-)

   Ezzel kapcsolatban már írtam, de most megismétlem: a Parkinson által kielemzett típusok is élnek mind a mai napig.

   Szétcsúsztam agyilag, megyek haza, illetve az apóshoz, mert ha bekapcsolják a mosógépet, büdös lesz a fali csatlakozódoboz. Már tegnap mondtam neki, hogy párszázezer forintból tök jól felújítják neki az összes villanydrótot, de nem lett lelkes. Kicsit unom, hogy én vagyok a család ezermestere, de egyszer akárminek lesz baja, függetlenül attól, hogy vízcsap vagy táskarádió, odaviszem a sarokcsiszolót és a gyémántbetétes koronggal állok neki. Aztán legfeljebb vállat vonok, hogy bocs, nem sikerült.

2003. 07. 21.
   Kezdek már magamhoz térni, rohanós és munkás volt ez a pár nap, a nem rohanós részek pedig simán munkásak voltak. A fennmaradó időben pedig próbáltam összeszedni magam, mostanra sikerült. Kezdődött egy koncerttel, amiről majdnem lemaradtam, mert az egyik maszekomnak volt valami azonnali hasfájása. Sikerült a szőnyeg alá söpörtetnem a problémát, majd berúgtam, aztán reggel hatkor ébresztő, mert ki kellett takarítani a szőnyeg alatt is. Rohanvást haza, mert már pár helyre elígértem magam, a koncerten pedig kaptam egy CD-t, ami munkát tartalmazott, mégpedig sokat.
   De ma sikerült átpasszolnom a labdát, hétvégére állítólag meglesz az eredmény, majd meghallgathatjátok, ha Isten és a Párt is úgy akarja. Most azért vagyok ilyen rejtélyes, mert a kirakós másik felét még nem írtam meg.

   Sosem voltam komoly véleménnyel a felső-középvezetői rétegről (a saját cége persze senkinek nem ilyen). Ez az a csoport, amelyiknél legtisztábban előjön a Peter-elv (Mindenki addig emelkedik a vállalati hierarchiában, amíg el nem éri a saját inkompetencia-szintjét). Egyik ismerősöm is ilyesmivé avanzsált. Három nap után elmondta nekem, milyen újításokat vezetett be, nem akartam elhinni. Az előd két éven át nem tudta elérni, hogy a névjegyén ne "osztályvezető", hanem "igazgatóhelyettes" legyen. Kitalálta továbbá, hogy kreatív mítingek előtt pár nappal meg kellene mondani az embereknek, mi lesz a míting témája, mert eddig mindig a mítingen tudták meg, miről is fog az szólni. Hát igen.

   Még régebben a feleségem nagyon meglepett. Sóhajtoztam volt, hogy legalább a híradót igazán áttehetnék sötétedés utánra, mert így sosem látom, vagy ki kellene találni az időutazást. Aztán egy este bezuhantam a küszöbön, a gyerek a hátamon, a tévében meg a híradó. Höjj, de rendesek ezek az RTL-Klubos csávók, miért nem mondtam már hamarabb. Végig is néztem, közben folyamatosan papoltam a nejemnek, hogy látod, látod, ANNYIRA nem köcsögök ezek, az egyszerű polgár kívánsága figyelembe vétetik, meg ilyesmi. Reklám, kezdődött valami film, elmentem mittudoménhova, visszajőve bepunnyadtam a fotelba és néztem tovább. Nem tudtam ugyan követni a cselekményt, kicsit lyukas volt a történet, de ez annyira nem érdekelt.
   Aztán másnap lebukott az asszony. Megpróbáltam csatornát váltani és nem sikerült. Negyedórát nyomkodtam a gombokat hiába, mire levontam a következtetést, hogy mindkét távirányító megdöglött. Egy elemcsere (még mindig van valami gebasz) után már éppen nekiálltam volna hibát keresni, amikor nejem megszánt és közölte, ne erőlködjek, megmondja a megfejtést, ő találta fel az időutazást. Beállította a videomagnót, ami automatikusan felvette a híradót, meg még utána ami volt. Amit én láttam, az a kazettáról ment. Á, nem röhögött ki, egyáltalán nem.

2003. 07. 16.
   Tegnap este jól eltöltöttem az időt, kis vésegetéssel megbolondított párkányszerelés, miközben a kertben óvoda, csúcsidőben bruttó négy család tartózkodott nálunk, a gyerekek ott örvénylettek a létra lábai között. Mondjuk a negyedik családra kicsit berágtam, azok a másodikhoz jöttek. A nő bevisított a kerítésen, hogy nahát, de jó, hogy látlak, már jött is befelé, a gyerekét eleresztette, hogy jáccá aranyom és nekiállt beszélgetni, bennünket le se szart. Szerencsére nejem meghallotta a halk hörrenést, amit a létra tetejéről eresztettem el és hozzám vágtatott, hogy "menjél be a házba MOST!" mert látta, hogy mindjárt lejövök a létráról és megkérdem a nőtől, hogy te meg ki a lófasz vagy és mi a lófaszt keresel itt, legalább köszönnél, vagy mialófasz.

   El vagyok nyomva, alig látszom. Este az erősítőjavítást csak rövid ideig (mintegy öt percig) tudtam művelni

   az erősítőnek konkrétan az volt a baja, hogy nagyobb bemenőjelnél elkezdett torzítani. Namost egy mikrofonerősítőnél ugye ez azt jelenti, hogy jelgenerátor híján üvöltözni kell egy mikrofonba, csak akkor lehet kideríteni, hogy mi is a helyzet

   mert jött a nejem, hogy azonnal hagyjam abba, valószínűleg most már a fél falu tudja, hogy itt egy elmebeteg él, aki azzal szórakozik, hogy este tízkor

   itt kellett abbahagynom, mert jött a nagyonnagy főnök, hogy ezt a borítékot azonnal vigyem el a mégsokkalnagyonnagyobbabb főnökhöz, de már, de azonnal, de menten. Jó vammá (bazmeg). Autós futárszolgálat (bazmeg)? Félúton sem voltam, utánam szóltak telefonon, hogy oda ne adjam, hozzak mindent vissza, de már, de azonnal, de menten (pálljon bele a pöcsöd egy félig telt lekvárosbödönybe, bazmeg).

   azt üvöltözi egy kierősített mikrofonba, hogy "gyökkettő, gyökkettő, hápszíépszi, hápszíépszí". Próbáltam kitérően védekezni, hogy az "egykéthá-egykéthá" már Radics Béla óta unalmas, de megfenyegetett, hogy ad a gyereknek egy kombináltfogót és beküldi segíteni. Ismét elvéreztem a dolgok jobbításának csatamezején.

   Még mindig tegnap volt, nekiálltam hangbankot piszkálni, mert úgy hallottam -miután hosszas macerával kiszűrtem a zajokat- hogy a lábdobhang lecsengésében van valami fémes kis pengésszerű hang. Ekkor már kezdtem fáradni, mert egyébként biztosan bele sem kezdek ilyen hülyeségbe. Nem is volt érdemes, nem is sikerült.
   Már ma hajnal volt, amikor úgy éreztem, nem teljes az életem, ha nincs a kompúteren DirectX, a kilences (mert e nélkül nem fut a Tömbréder, a hatos, azért, bazmeg). Félúton leállt az install, nincsen nekem aláírva valamim, ő most ezért/ettől nem. És nem. És nem. Hát add ide, aláírom én, itt a toll a kezemben, ne szopass már. De csak nem. Elmondtam a viccbeli mondatot a békával és a hajóval (gy. k. Békapod a faszom, hajó, hanemjó) és elmentem aludni. (Asszem már tudom a megfejtést, az a cryptographic services kell hozzá, amit én rögtön az XP-install után kitiloltam, hogy ottholra, falura nemkő.)

   Ja. Bukta. tjp a maga szűkszavú stílusában megírta, hogy biztosan a "pizza" van áthúzva. Kb. hét percembe telt, hogy megfejtsem, mi is ez, közben örültem, hogy nem írt hosszabban, mert akkor ellennék reggelig. Természetesen a politikailag talán mégsem annyira korrekt fejlécről van szó. Igen, tjp tudja a megoldást, ez látens olaszozás. Remélem, a magyarországi olasz önkormányzat képviselői még nem fedezik fel egy darabig ezt a blogot, mert aztán fizethetek védelmi pénzt a blogbevételeim után.

   A Trabantnak megint eltört a hátsó kereszttartója. Asszem a szervizt bézbólütővel fogom kifizetni, mire jó a blog, most napra tudom, hogy mikor tört el először.

2003. 07. 15.
   Úgy jártam, mint Zöldfülű Bill, aki tapasztalatszerzésre ment el Joe-val. Napok óta lovagoltak a pampákon, ezért Bill levonta a következtetést, hogy a pampa egy lófajta. Egy este vacsora közben Joe felsóhajtott, hogy nagyon unja már a pampát, mire Bill rájött, hogy a pampa lóhúsból készült étel. (Ezt loptam.)

   Kollégáim valamin vitatkoztak, csak fél füllel figyeltem oda, brutusz így, brutusz úgy. Nocsak, irodalom, történelem, mijazisten van itt? Aztán világos lett, hogy valamit valamivel össze akarnak kötni, ehhez egy Brutusz nevű programot kell felinstallálni. Hö, de érdekes, micsoda ötlet egy kommunikációs programnak ilyen nevet adni, érdekes asszociációkra ad lehetőséget. És csak sokára jöttem rá hogy a bluetooth-ról van szó. De jó, hogy nem szóltam közbe valami okosat. Természetesen az azonnal adódó, kurva gyenge, de kihagyhatatlan "Te is fiam, Bluetooth"-ot kivéve.

   Egy keverőerősítő fekszik mellettem, bizakodóan néz rám, hátha tudok vele valamit csinálni, mert torzít az előfoka. Időnként megvakargatom a hátát, hogy persze, persze. Már megállapítottam, hogy hol kell felnyitni, este felboncolom. Aztán vagy túléli, vagy nem. Egy létra is áll itt mellettem, hogy ugye őt is hazaviszem, mert ablakpárkányt kellene szerelni (csavart már vettem tegnap, annyira zazi voltam, hogy eltévesztettem a lehajtót és az M0-son tekeregtem egy darabig, mire vissza tudtam fordulni). A zárbetét-beszerzést lepasszoltam a nejemnek. Volt egy másik beszerzési köröm is, de azt is sikerült lepasszolnom. Fizetés is lesz holnap. A kólaautomata meg nem nyelte el az utolsó százasomat. Eddig jó, remélem, az ekvilibrium elérése érdekében nem ég le a ház, mire hazaérek. Vagy tapossa le a gyepet egy komplett ukrán páncéloshadosztály.

   Ja, reklám, hogy menyire nehéz kitalálni valami eredetit. A Fix tv-n láttam egy teljesen szar, mindazonáltal nem teljesen ötlettelen, ráadásul önreflektív cuccost, majdnem összepisáltam magam. Genex klíma. Kreatív csapat ül a tárgyalóban, kurva meleg van, mindenki izzad, szenved, gyötrődik. Valakinek eszébe jut, hogy hirtelen ki kellene hívni a Genex-klímaszerelőket. Azok egy snitt alatt fel is szerelik a klímát, hirtelen rendezetté válik a tárgyaló képe. A kreatív csapat vezetője a homlokára csap: legyen az a reklámban, hogy mindenki itt izzad, a Józsi szenved, te ott gyötrődsz, valaki kihívja a klímaszerelőket... Mindez valami rettenetesen amatőr beállításokkal, fényképezéssel és szereplőkkel. Valahol még el is hiszem, hogy ez így megy, egy csapat sarlatán összeül és nagy pénzekért kitalál valami ostobaságot. Mondjuk attól a klíma még lehet jó. De hogy ezekkel reklámot nem csináltatnék, az tuti.

2003. 07. 14.
   Az első munkanap mi mással is kezdődhetne, mint hogy egy irodaházba bebasz egy meteor vagy neutronbomba vagy affranc tudja és az alkalmazottak nem halnak meg, csak a gépek, de azok egytől egyig. Pedig szerencsétlen kompúterjavító kisiparos inkább az előbbit szeretné, inkább állna másfél órát egy temetésen, mint hogy sok monitort cipeljen mindenhova, közben pedig hallgassa az alkalmazottak sirpákolását, hogy most mi lesz így velük kompúter nélkül. "Majd hozok nektek két pakli franciakártyát és kézzel pasziánszoztok, bazmeg"-gondolja a kompúterjavító kisiparos és a retkes picsába kívánja az előző hét utolsó munkaszüneti napját követő hét első munkanapját.

  Fejlődik a gyerek, fejlődik. Idáig mindig ordítva kunyerálta el a kagylót, ha valaki telefonált, aztán ha megkapta, csak tartotta, gúvadt szemmel figyelt és hallgatott, mint a csuka. Néha bólintott. Szóval valljuk be, nem volt nagy élmény vele beszélni telefonon. Most már viszont beleszól (a toporzékolva kagylókövetelés maradt). Amúgy is eléggé újmagyarul beszél, ezen a telefon még ront egy kicsit. Képzeljük el például, amint a MATÁV SMS-felolvasó szolgálatát (az alapban is érdekes hangsúlyozású beszédszintetizátort) lényegesen feljebb hangoljuk és beállítjuk, hogy kb. minden negyedik szótagot hagyja ki. Na pont ilyen, amikor a gyerek telefonál. De legalább beleszól. A háttérből az anyja segít, a távoli visszhang sokat segít a szövegértésben. Mai példa. "...far... ése..." "Mondd meg apának, mit csináltál és hova!" "...far...éfé..." "Na mondd, mit csináltál és hova?" "...ar... éfe..." satöbbi, ez még sokszor. Ha ennyiből nem lenne érthető (nekem nem volt az), a gyermek vécécsészébe szart, szóval fejlődik, fejlődik. Meg is dicsértem. És arra gondoltam, menyivel jobb lenne, ha a macerás ügyfelek is maximum ennyivel hívnának fel. Őket is megdicsérném, meg én.

2003. 07. 13.
   Sikerült anyámat hülyére sérteni. Három hete megkért, hogy nézzek meg valami lakóparkot, mert esetleg odaköltözne (hozzánk közel). Mondtam, hogy jó, persze. A mai telefon arról szólt, hogy én biztos nem is szeretném (mármint a közelbe költözést), ő semmit sem számít nekem, eddig is tudta, de most már biztos benne, hogy hol a helye a családban, mert az após, anyós, sógor, mittudoménki, mindenki előbbre való őnála, blablabla. Eléggé tanácstalan voltam, mert kb. húsz éve visszamenőleg nem bírtam emlékezni olyanra, hogy egyszer is ne csak kellemkedett volna, másrészt több ellenérvem is lett volna,

   ezek közül az egyik legtuskóbb az "ilyenre szocializáltál, most itt az eredmény" lett volna, persze az ember ilyet nem mond. Az igazság természetesen az, hogy azonmód meg is feledkeztem az egészről. A feleségem ezt nagyon jól tudja, ezért emlékeztetőket állít be a mobilomon. Ha pedig ennek ellenére hazaérkezéskor megállapítja, hogy a két telefon ("ugye nem felejtetted el, hogy....") és az emlékeztető ellenére pl. nem hoztam haza a céges létrát, csak lemondóan legyint

   csak ha ezeket elmondom, széttöri a telefont. Van ez így. Majd lenyugszik. Én bízom magamban, tizenéves korom óta mindig én nyertem a családi duzzogóversenyt, nem látom be, ez miért változott volna.

   A gyerek valamiért rákapott egy régi "könyvére". Kövér, műanyaglapos könyv, ezt követeli folyton. Sokszor fel kell neki olvasni. A mese a következőképp hangzik.
   "Teknőc Benő kalandjai

   Benő, a kis teknős elindul sétálni.
   A baromfiudvarban találkozik tyúkanyóval és a csibéivel.
   Átballag a játszó cicákhoz.
   Benő, játszol velünk? - hívják a cicák. -Nem, már haza kell mennem.
   Benő visszament a tengerhez, ahol már várta a mamája."

   Ennyi. Egy sor egy oldal. Egy este minimum hat-hét felolvasás. Személyes lassúsági rekordom ötvenhét másodperc. Aha, aha.

   Kész a kapu, mindenütt zár (a zárbetét külön történet), nejemmel kis szertartás keretében végső nyugalomra helyeztük a még az építkezés idejéből az éjjeliőrtől ránk maradt biciklilakatot, amivel eddig csuktuk a kaput. Az ablakpárkányok fele is fent van már, talán egy nagyobb esőnél nem fog leázni bent az ablak alatti tapéta. Jól eltelt ez a hét szabadság. Uff.

2003. 07. 11.
    Feleségem hívta fel a figyelmem egy joghurtreklámra. Volt már olyan joghurt, amelyiknek a híg változatát valószínűleg hosszas, kínos kreatív-mítingek után a "nem kell hozzá kanál" mondattal bírtak csak nyomni, minden bizonnyal azért, mert semmi mást nem tudtak felhozni a mentségére. Ennek viszont méltó párja akadt most: a "mert így magammal vihetem".

   Nemtom, miért lettek az interneten kalaposak az "ű" betűk, nekem itthon jó.

   Voltunk a Heim Pálban, az ortopédián, mert csámpás a gyerek. Csináltassunk neki spéci cipőt, aztán neki jó lesz. A kórházba azért mentünk el, mert receptre olcsóbb a gyógycsuka. Ami a magyari társadalombiztosítás nagyvonalúságát illeti, egy évben egy cipőt lehet így intézni, a többi teljesárú (8e és afölött). Namost, kedves TB, tudod te, meddig jó egy gyereknek egy cipő (most az évszakok változását nem is számítva)? Kabbe.

2003. 07. 09.
   Kicsit sűrű volt, a programom, aztán pedig a szerver dőlt össze részvétnyilvánításilag, vagy franc tudja miért. De már jöttek a nagydarab néger javasemberek a kakasvérrel, aztán most jó megint a gép.

   Erősen zanzásítanék. Voltam pár (2) napot a Balatonnál, elég is volt. Családi nyaraló (távoli rokonság). Csak hosszas magyarázás után értettem meg, miért áll az a pici nyaraló két, teljesen szeparált részből, és hogy nekünk miért a szakadtabb fele jutott. Pihenni... hát, a balatoni nyaraló mint műfaj, nem kedveltette meg magát velem.
   Itt nem érvényesül a két ház közti minimum 5 méter (tűzvédelmi előírás), ezért este a szembeszomszéd mintha az ember szobájában cigányozna dühödten, a sarokszomszéd rohattkomcsizása is tisztán kivehető. A ház melletti szomszéd pedig gond nélkül bele tud folyni a társalgásba. És bele is folyik. Ez egy dolog.
   A másik dolog, hogy a nyaralórész (vagy az egész? pedig elmondták) valaha a Gyula bácsié volt. Gyula bácsi sokat biciklizett, legalábbis a falon levő ezer fotó és emlékzászló tanúsága szerint. Az is látszott, hogy Gyula bácsi nem volt az állam kegyeltje, ő kizárólag Tallinnban, Aradon (Organizatiola Velocipede Romanului vagy ilyesmi), Lipcsében és efféle helyeken tekert. És persze nagyon sok mindent ő alkotott meg a nyaraló körül.
   Felette sikerült meglepnem a család többi tagját, mert hátulról előbukkanva megkérdeztem, hogy Gyula bácsi kb. egy méter hatvan volt, ugye? Igen, válaszolták döbbenten, de honnan tudom ezt? Nem árultam el a megfejtést. Dühömben persze, mert egymás után kétszer (először befelé, aztán kifelé) sikerült lefejelnem a Gyula bácsi által tákolt fedett ebédlő szemöldökfáját.

   Volt egy hétvége, amit eredetileg ötleteléssel és zenéléssel töltöttem volna, ebből a masszív ivás maradt meg. Nem mintha az olyan nagy baj volna, nem rossz az sem, csak ne kellett volna kétszáz kilométert autózni hozzá. Most szabadságon vagyok, ami azt jelenti, hogy itthon hegesztek, meg cipelem a slagokat mindenfelé, meg elmegyek a gyerekkel kenyeret venni a sarki boltba (ne nézzetek, ez egy kétórás út tud lenni!), estére meg atomfáradt leszek.

   A mai nap csúcspontja az volt, amikor emeltem ki a kész kapuszárnyat a garázslejáróból. Van ott egy vézna, térdig érő vadászkerítés, hogy a gyerek lendületből ne ugorhasson fejest a lejáróba, legalább küzdjön egy kicsit érte. A kapuszárny szépen beleakadt a vadászkerítésbe, majdnem pofára estem, a dupla leszúrt Rittberger közben sikerült belebotlanom az oda letűzött locsolófejbe,

   ez az a fajta locsolófej, ami csak a katalógusokban létezik, mert boltban sehol nincs, csak rendelésre. Illetve egy helyen volt élőben, a BricoStore-ban, felvársároltam az egész készletet (mind a hatot) egy hónapja, tegnap voltam ott, megnéztem, még mindig üres a helye. Nem, nem fogok rendelni, rohadjon meg a Gardena

    ami tőből le is tört. Ekkor ment el a kedvem az egésztől (vö. Örkény: In memoriam Dr. K.H.G., de ez nem az, hanem egy másik, hagyjuk. Megvan, valami Moldova asszem. Asszem hagyjuk tényleg).

2003. 07. 03. v2.0

Kedves Fortuna!

   A feleségemet már régen elcsábítottad. Mindenféle nemnormális akcióban részt vesz. Olyan öblítőszert vásárol, aminek ki lehet vágni és beküldeni a címkéjét. Bármiből lehetőleg olyat vesz, amihez kötődik valamilyen nyereményakció. Mindenről szorgalmasan beküldi susmusban (SMS) a kódokat. Nálam azzal tette be végképp a kaput, hogy Kaiser helyett Sopronit vett (nem olyan rossz az a Soproni, ha attól az enyhe döglöttmacska-bukétól eltekintünk), mert az beszél.
   Persze nem ő az egyetlen. Rokon házaspár is ilyen. Mindketten az autókereskedelemben dolgoznak. Az egyiknek olyan kocsija van, hogy még az index is gondolatolvasós-elektronyos. A másiknak meg már nem lehet semmit szerelni a kocsijába, mert ami extra létezik, az már benne van.
   Ezek után azt magyarázd meg nekem, légyszíves, hogy mi a mocskos istennyiláért velük nyeretted meg a Coca-cola játék fődíját, egy piros Peugeot 206 CC-t, he???? (A négyszemélyes Beach House VIP hétvégét leszarom.) Te is csak egy rohadt szűzkurva vagy, Természet Anyánkkal egyetemben, aki csak azzal nem baszik, aki ácsingózik utána. Vedd tudomásul, hogy végeztünk egymással, a feleségemnek a kezét letöröm, ha csak egy lottószelvényt is meglátok nála.

   Gebedj meg,

F99

2003. 07. 03.
   Már lenyugodtam. Kis dühöngés után beletörődtem, hogy a jóisten se akarja, hogy én valami értelmeset bírjak tenni, amíg a család odavan. Most a másik maszekomnak van hasfájása, ezzel el is fogom baszni a késő délutánt meg az estét, amikor hazamegyek, akkor még valami takarításszerű dolgot is kellene csinálni. Aztán vége is a napnak, reggel meg megyek értük.

   A Westel-boltok meg bekaphassák, háromnegyed órát kell bennük sorbaállni/sorbaülni, hogy öt másodperc alatt megmondják: olyan akkumulátor, amilyet én szeretnék, nincs.

   Viszont legalább nem kell locsolni.

2003. 07. 02.
   Beleszakadtam az irodalomba, persze csak pici szeletébe, periferikusan és pletykaszinten.
   Az egész onnan indult,

   Ez most olyan lesz, mint egy Dale Carnegie-könyv, teljesen nyilvánvaló dolgokat fogok írni. És abból a szempontból is olyan lesz, mint egy Dale Carnegie-könyv, hogy picit felbosszantottam magam rajta. Mire a végére érek, talán azt is kitalálom, hogy miért, mert egyelőre nem tudom.

   hogy reggel felkeltem, sütött a nap, csicseregtek a rigók egyszer elgondolkoztam azon, milyen jól fel lehet térképezni azt, hogy ki kinek közeli ismerőse, ki kinek munkatársa, ki kinek osztálytársa. Egyszerűen a linkeket kell megszámolni (a linkajánlót figyelmen kívül hagyva), bizonyos relatív gyakoriság felett a napi kapcsolat bizonyítottnak vehető. Szövegelemzéssel még tovább lehet jutni, tipikusan Z blogjában az "X az előbb elment nélkülem ebédelni" mellett gyakran megtalálni X blogjában is a "Az előbb Z nélkül mentem el ebédelni"-t.

   Közben azt hiszem, rájöttem, miért irritál ez a fajta. Több oka is van, bonyolult, hagyjuk. Ráadásul van sok más dolog is a blogszcénában -de jó szó-, ami időnként irritál, hagyjuk ezeket is. Ami pedig tulajdonképpen most legjobban irritál, az az, hogy a telefonomnak már nagyon szar az akkumulátora és el kellene mennem venni egyet.

   A másik módszer (ami csak az üzenőfalas blogoknál működik), hogy meg kell nézni, kik írnak be oda, a haveri/munkatársi kört 80%-ban máris felderítettnek tekinthetjük. Ezután érdemes megnézni az első blogbejegyzés dátumát, innen lehet tudni, hogy a csapatból ki kezdte és milyen sorrendben rántotta magával a többieket.
   Nem mintha ez az egész fontos volna, de jól lehet vele szórakozni.

   Az egyik ilyen kör követése során vettem magam észre azon, hogy másfél órája Karafiáth Orsolyát, Onagy Zoltánt, Pál Katát olvasok (meg Andrassewet, de őt máskor is), ez alatt nem a blogokat értem, hanem amit linkeken keresztül csak el lehet érni. Gyűlések, bemutatók, publicisztikák. Háttööö... érdekes szubkultúra. Be kell valljam, néha irigykedtem is, azért nekem erőst egzotikum volna mondjuk a Vámos Miklóssal vagy a Kepes Andrással csak úgy együtt sörözni.

   Tegnap szétszaladtam maszekolni, tizenegytől délután fél négyig autóztam. Jó volt nagyon. A legszebb pillanatom a vaskereskedésben volt, ahová délután kettőkor jutottam el, negyven fokban. Rámutattam pár dologra, hogy az kell, meg az. Az illető tárgyak fölött rezgett a levegő a melegtől, régen utáltak már így.

   Sikerült tegnap este a tévében meghallgatnom Gergényi antréját. Hm. Az rendben lett volna, hogy rendet akar csinálni a testületen belül, mert maszekban autóznak, mittudomén. Viszont amikor többször is (remélem, nem vagyok olyan hülye, hogy ismételtek a felvételben és nem vettem észre, vö. két gólt rúgott a Ronaldo, meg még kettőt a Replay) azzal jött elő, hogy a rendőrök intézkedjék végig a műszakot, beaggódtam. Tényleg muszáj ezt? Nem lehetne, hogy csak akkor intézkedjenek, amikor kell? Már látom magam előtt, a rendőrök folyamatosan pörögnek, mindenkit igazoltatnak, időnként kifutnak az út közepére forgalmat irányítani, közben pár nénikét átkísérnek az út túloldalára, ha kell, ha nem.
   Arra is kíváncsi leszek, hogy ezek után pl. az ötödik kerületi rendőrök elkezdik-e bírságolni azokat a nagydarab BMW-s kopaszokat, akik rendszeresen szinte a kerületi rendőrség előtt parkolnak (megállni tilos tábla van), mert ott egy presszó.

   Egyébként én a rendőrségi korrupciót a legmesszebbmenőkig támogatom, legalábbis közlekedési vonalon. Nyilván azért, mert érintett vagyok. A pontrendszert értékelve egy illetékes régebben valami olyasmit mondott, hogy nem érte el a célját (mármint a pontrendszer), mert még egy jogosítványt sem vettek el. Bazmeg, EZ a cél??? Szakadjatok meg.

2003. 07. 01.
  Na. Most néztem meg jobban, mit csináltam tegnap, hát kérem, Voga és Turnovszky örülhet, zőccsárga, zőccsárga, Csingacsguk pávája. Most nosztalgiázok, eszembe jutnak a tábortüzek, amik mellett atomra bebaszva Neoprimitív-számokat adtam elő, meg persze a Schultz Gizit.

    Tegnap már kicsit bekönnyeztem, éppen mentem haza locsolni

   Automata locsolórendszer, bah! Megnézném én azt a rendszert, ami itt mindent belocsol. A nejem a leglehetetlenebb helyekre rakott növényeket (kis beugróba, lépcső melleti ficakba stb), ráadásul a kerítésen kívülre is jó hosszan, becslésem szerint úgy négyszáz méter csövet kellene elásni kb. negyven szórófejjel, hogy ne kelljen kézzel adni az érzésnek úgy háromnegyed órát.

   amikor az egyik maszekom megtalált, hogy segítsek már vindózot aktiválni, mert az elviekben még hátralevő két hetet ügyesen sikerült neki nullára redukálnia. Kis csalódottságot éreztem a hangjában, amikor mondtam neki, hogy holnap.

És egy senkit nem érdeklő, de nekem fontos dolog: a zakószabós versnek még azt a két versszakát is elbasztam, de tessék, most itt van, fogalmam sincs, miért tetszett meg, talán mert a versszakok végén a "Nyissz!"-t jól lehet ordítani. Szóval
"Becses nevem
Bakó Manó
-Nyissz!

Makón vagyok
zakószabó
-Nyassz!

Makón ahány
zakót szabok
-Nyussz!

Annyi bakó
bankót kapok
-Nyissz-nyassz-nyussz!"

   Egyébként tahó vagyok, nem szeretem a verseket. Mindig az az érzésem, hogy -kisszámú kivételtől eltekintve- az érthetőséget feláldozzák a stimmelő szótagszám, a ritmus- és/vagy rímképlet oltárán . És ha már itt tartunk, szerintem az egész a középiskola első osztályában hosszasan feszegetett Odüsszeia miatt van. Értem én, hogy időrend, meg hogy már a régi görögök is, de valljuk be, tizenöt évesen a lófaszt sem érdekli, hogy holmi sosemhallott, ütődött görögnek miért tart tizenmittudoménhány évig hazautazni. És főleg mindezt olyan nyelvezettel, amire több év bölcsészkar segítségével kell külön treníroznia magát az embernek.
   Mondom mindezt azért, mert elolvastam végre a Harry Potter első részét (le vagyok maradva kicsinyt, de vegyétek figyelembe, hogy az Odüsszeia elolvasására a mai napig nem bírtam rászánni magam), ha úgy vesszük, többnyire ismerős (igaz, stilizált) figurák és élethelyzetek vannak benne. Nyilván itt nem arra gondolok, hogy sokaknak ismerős, milyen érzés egy négyméteres hegyi trollt közelről szagolni, hanem a stréber kislányra, a sokgyerekes, de vidám csóringer családra, a részeges pedellusra, a melegszívű igazgatóra, a messzemenően köcsög mostohaapára satöbbi, de ebből a szempontból pl. Hugo (a Victor) sem volt jobb egy jottányival sem.

   Most pedig megpróbálok elsompolyogni vasboltba, mert egy kaput csinálnom kell még az idén.