RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2004. 02. 28.
   Legalább annyira érdekes dolog ez az esélyegyenlőség, mint a szólásszabadság. Ifj. Hegedűsre gondolok itt, meg a Tilos Rádióra, illetve a homokos hallgatóra, akit jogerősen vissza kell venni a Károlira. Értem én, hogy jogi alapelvek, de ha én egy fél malaccal meg iránytűs imaszőnyeggel

   ne röhögjetek, láttam ilyet élőben, tök fasza, advanked teknolodzsi, nem a négy égtáj van rajta, hanem csak egy irány: Mekka. Repülni ugyan nem tudott, de lehet, hogy csak a tulaj nem akarta elárulni, hogy pedig de.

   a hónom alatt beállítok a rabbiképzőbe, hogy jópotvánok, Mohamed al-Khvarizmi vagyok és itt akarok tanulni Allah áldásával és kirúgnak a faszba, akkor perelhetek én is?
   A franciáknál is áll a balhé a kendőviselés miatt. Nem is tudom. Szerintem igazuk van, állami iskolákban nincs helye az ilyesminek. Nem a kendő miatt, azt ki nem szarja le, hanem az elv miatt. Legközelebb a krisnások fognak Jumurdzsák-frizurával sárga ruciban dobolni órán. Vagy ha kijelentem, hogy én reformált fundamentalista zoroasztrista vagyok és vallásom szent jelképével, egy kéttonnás, aranyozott szarvú bikával jelenek meg az órákon, akkor sem szólhat senki, mert nincs benne a szabályzatban, hogy kéttonnás, aranyozott szarvú bikát nem lehet behozni. Nem lesz vele baj, csendesen ellesz a sarokban.

   A gyerek kijelentette, hogy ő már nagyfiú és nem kell neki pelenka éjszakára, nem fog bepisálni meg beszarni. Ez utóbbit el is hiszem neki, mert délután bevágott egy egész csokimikulást. A többit még bizonyítania kell, mindenesetre a bizalmat megszavaztuk neki.

2004. 02. 27.
   Nejem náthás, mint a rosseb. Ez rossz. Ráadásul elment a hangja, olyan, mint egy berekedt Amanda Lear. Ezen viszont nem tudok komolyan búslakodni. Amikor mutáló hangon próbálja nevelni a gyereket, diszkréten kikocogok a ház elé nyeríteni.

   Néha már bánom a fürdőkádat. Drága dolog. Az, hogy nagyobb a vízfogyasztás, még elmegy, nem olyan vészes. Ott hibáztuk el, hogy egyszer vettünk valami fürdőmizét (fürdősót vagy pezsgőtablettát, nem emlékszem)

   hááááááhhhh....! Kolléga úr most állította le végre azt a szervert, amihez alap gyári tartozék a hangtompító. Olyan szivacsbetétes istennyila, amit a szerver seggére kell felszerelni. Egy idő után tulajdonképpen már nem hallani, mert a fül kiszűri a monoton üvöltést, de a visítás szépen, lassan azért szétcincálja az idegrendszert. Kolléga úr nem is tudja, milyen közel állt ahhoz, hogy hirtelen felindulásból betuszkoljam az ujjait a ventilátorlapátok közé, aztán rácsukjam a kezére a szerver fedelét, mint a begőzölt kottalapozó a zongoráét a zongorista kezére

   azóta nincs megállás. Valamit okvetlenül kell a kádba tenni. Este, amikor a gyerek laza mozdulattal hajított a kádba egy fél minihóembert (pezsgős, kakaóvajas akármi), nejem lemondóan morogta maga elé: ötszáz.
   Én a fél minihóembert (a pezsgős, kakaóvajas akármit) teljesen más okból utálom. Használat előtt le kell hántani róla a zsugorfóliát, közben kis törmelékek hullanak le a konyhaasztalra (igen, ott kell csinálni, igen). Véletlenül a hántás után jártam arra, a lehullott kis fehér izédarabkáról azt hittem, hogy cukormaradvány és bekaptam.

   Van a cégnél pár ember, aki estin, levelezőn tanul. Főiskolai műszaki manáger, HR, ilyesmi. Izzadnak is vele keményen. Kereskedőkolléga is felbuzdult, csak azon akadt meg, hova is jelentkezzen. És hosszas töprengés után kiválasztotta az ELTE progmat szakát. Amikor megkérdezte tőlem, szerintem jó ötlet volt-e, megnyugtattam, hogy igen, egy kereskedőnél a kudarctűrés fejlesztése igen fontos. Nem vagyok biztos benne, hogy vette a lapot.

2004. 02. 24. v2.0
   A traubiszódával kevert aszútörkölypálinkáról tényleg azt hittem, hogy jó ötlet, elvégre mindkettő szőlőből van. De nem. Olyasmi az íze, mint az echte koreai kígyópálinkáé. Enyhén hányásízű borzalom, amin csak a háttérben lengén bujkáló édeskés hullarothadás-buké segít picit.
   Tény viszont, hogy a fejfájásom múlófélben.

2004. 02. 24.
  Igazán magamévá tehettem volna a Gyűrűkúrában oly veretesen előadott fogadalmat: A büdös k. életben kéretlen nem nyúlok senkihez, semmihez. Igaz, most kértek, de nem ezt. A lószarért kellett nekem förmvert frissítenem. A Drayteknek meg a kurva anyját, hogy az ADSL-routere egy ilyentől megfekszik. Még a reset gomb sem használt. A belső panelon levő nagyonreset sem, amit szétszedés után lehetett fellelni. Amikor már mindegy volt, alufóliára raktam a panelt, hátha az kisüt valami nemtommit, amitől jó lesz az egész. De nem.

   Az egész egyébként onnan indult, hogy az a cég, amelyik csinál itt nekünk raktáprogramot, kért a raktárprogram-szerverhez VPN-hozzáférést, mert az nekik kell. Csináltam. Aztán terminálszervert-hozzáférést is kértek, mert nekik az is kell. Azt is csináltam. Aztán amikor ftp-hozzáférést is kértek, kénytelen voltam udvariasan megkérdezni, hogy mi a vérveres, tarjagos lófaszt szórakoznak velem.

   Végül én sem tudtam mást kisütni, kikocogtam a boltba, vettem egy SMC routert, aztán öt perc múlva lett internet. A nap viszont faszán eltelt.

   Holnap valami rettenetes dolog fog velem történni, ebben bizonyos vagyok. Vagy ha nem holnap, akkor egy héten belül. Még nem tudom, mi lesz az, de minimum porig ég a ház. Ma reggel mire kiértem a nappaliba, a gyerek félig már levette a pizsamáját, aztán szó nélkül jött mosakodni. Nem vitatkozott tíz percet minden egyes ruhadarab fölött, hogy nem ilyet szeretne

   Egyik kedvenc reklámomban egy focicsapat menedzsere próbálja jobb belátásra bírni egyik focistáját, aki nem akar játszani, mert nem találja a kabalamaciját. Menedzser hord oda mindenfélefajta macit, ez túl kicsi, ez túl sötétszőrű, ennek nem olyan a szeme stb. Az öltözőben már halomban állnak a mackók, a többi játékos feszülten figyel, mi lesz már, végül az ember egy macit hosszan mustrálva kijelenti, hogy ez nagyon hasonlít. Felszabadult örömünnep, konfetti, szerpentin, brillantin. De... szólal meg focistánk, ennek nem olyan a szaga. (Mars csoki, ha már nem bírod.)

   ne azzal a lábával kezdjem, ne fölülről húzzam, hanem alulról toljam. Egyből megtalálta a maciját, amit be akart vinni a bölcsibe. Nem kellett neki a teljes felöltözés után pisilnie. A bölcsődébe vezető utat sem balhézta végig. Bent nekiállt magától vetkőzni, elment a váltócipőjéért.
   Földrengés lesz hamarost, meglássátok.

2004. 02. 23.
   A szombat jól telt, reggel jött a rokonság, a hozott tokaji aszútörköly-pálinkát kíváncsiságból menten megsebeztem. Aztán jött a faterom is, hogy meg kellene végre már beszélnünk az izét meg a hogyishívjákot. Értettem a szóból, elköszöntem a rokonságtól, elmentünk a Pagony büfébe, sör/unikum mellett megbeszéltük az izét is meg a hogyishívjákot, délután fél egyre már haza is értem, de akkorra már szét volt csúszva az arcom, mint szinkronhibás tévén a kép. Megebéd után tán elköszöntem a rokonságtól, de nem biztos, mindenesetre mire felébredtem, már csak a szűk család volt jelen.
   Nejem borús arccal dohányzott, mert miután elvonultam aludni, a gyerek egy törpe Shakespeare-színész teátrális mozdulatával széttárta a kezét, majd közölte vele, hogy "puppantani és böfögni - ez az én dolgom", majd tette is a dolgát. Azért vacsorát kaptunk.

   Vasárnap

   közben ifjabb kollégák hallgatják a minden hónap augusztusábant, az útelágazódást, meg a felcser... felcserepedő gyermekeket, egyöntetű a vélemény, hogy Medgyessy hülye, még olvasni se tud. Én védelmembe vettem, hogy ez csak részfeladat, attól még lehet kiváló miniszterelnök. Politikusokkal kapcsolatban én minimalista módon már csak egy szempontot tartok lényegesnek: hogy minél kevesebb kárt okozzon az illető. Ha ehhez az kell, hogy ne csináljon semmit, akkor azt is elnézném neki.

   meg jött a jégpálya. Délelőtt még kis utószerelgetés anyámnál, képek falra, ugyanúgy a Westminster

   a költöztetők nevezték el így anyám ingaóráját. Nagyméretű, régivágású, sötét fadarab, rohadt erős hanggal. Anyám már nem meri felhúzni, ahol lakott, ott egy komoly lakógyűlés témája volt, hogy ki az a barom, akinek az órája éjfélkor elveri a tizenkettőt, de olyan hangerővel, mintha hirtelen egy komplett templom osont volna a panel tőszomszédságába, benne egy csapat egzaltált Quasimodóval

   meg a karnisok, amiket végre méretre fűrészeltem. A gyerek örömmel asszisztált. Legalábbis addig, amíg ki nem vettem a kezéből a kalapácsot.
   Aztán békés, otthonülős családi vasárnap délután. Estefelé -miután kétszer végignyomtam a gyerekkel a manómatekot, már gondolkoztam, hogy felvágom az ereimet, de aztán nejem jött szörnyecskézni (DynaBlaster). Ez az időjárás alkalmas lenne rá, hogy teljesen kiszívja az összes erőmet, de hálistennek nincs.

2004. 02. 20.
    A gyorsétkeztetés ellenzőit megnyugtathatom: A Fővám téri Burger King a javulás útjára lépett.

   Ilyet se láttam még. Ha feliratkozok, "izgató pics és movies a mailboxodba!"

   Két nap alatt a következőkre lehetett volna adakoznom. Hajléktalanújság (gyalog 3, autóból 8), kávé, kifli, vonatjegy. Hova lett a csak egy kis bor, hova lett a tej a gyermekemnek, akit egyedül szoptatok?

  Kolléga úr most jött vissza valahonnan, feje lufi. Szarrá szívatták. Szép új szerver, szép új domain, szép új minden. Vindózből kilépésnél legördülő menüben lehet beállítani, hogy leállítás, újraindítás stb. "Eddig kilépésnél szép színes gombok voltak, tegye vissza őket. Meg belépésnél mi ez az írogatás? Eddig volt a kattinthatós kiscica, az is kell." Ilyen problémákkal telt el a napja és még lesz egy köre. Legalább.
   Kolléga úr összetörve kérdezte tőlem, hogy hát pedig ezek okos mérnökök, hidak, épületek, még a faliórát is szinusziksszel olvassák le, miért, miért??? Némi rosszindulattal felvilágosítottam, hogy ha hidak és épületek, akkor ezek építőmérnökök. Acélgerenda és vasbeton. Ami húsz tonna alatt van, az már nem az ő világuk.

2004. 02. 19.
   Úgy jártam, mint az egyszeri hülyegyerek, amelyik mindig kukás akart lenni, aztán egy szép nyári nap, amikor árnyékban negyven fok van, a kuka felett pedig rezeg a levegő, végre közel ment egy kukához és kiderült, hogy az általa eddig idealizált kuka távolról sem olyan, mint ahogy eddig képzelte. Én pedig most voltam egy verihájtek szoftvergyárban.

Meglepetés - a pici programocs
Amivel gyártom ezt a weblapot
péhá

script, amellyel több hígfos délután
volt a szívás - de most már talán
kampó
basszó.

Én kérek bocsánatot az ő nevében is.

  Popper Péternek (valláspszichológus) van egy sorozata, Az égre néző ember. Tunképp füzetkék, csak kis könyv alakban

   az ilyen könyvekről az embenek önkéntelenül Hitler jut az eszébe, kizárólag abban a vonatkozásban, hogy őneki volt spéci írógépe kurva nagy betűkkel, mert rövidlátó volt, de nem hordott szemüveget. Ezért bármilyen ostoba kis szösszenet automatikusan több oldalas, komoly műnek festett. Ma ezt a funkciót a szövegszerkesztők töltik be. Nagyon sokszor. Túl sokszor

   kemény borítóval, úgy mégis komolyabban néz ki. Gondolatébresztőnek szánt izécskék. Nem baj. Ilyen is kell hosszú téli estékre.
   Amikor azonban Szu Vu Kungot a sátán egyik megnyilvánulásaként írta le a négy közül, akkor már kényelmetlenül mocorogtam. Tunképp igaza van, nagyképű köcsög volt az illető majom, de a Majomkirály krónikája (abban egyébként Szun Vu-Kung) két kötetéből kb. egyharmad foglalkozik ezzel, a többi pedig azzal, milyen fasza csávó lett belőle a bünti után. Szóval én nem satanizálnám szegényt. Ennyi erővel lehetne Mátéról is állítani, hogy a gonosz küldötte, micsoda dolog adószedőnek lenni, sanyargatni a népet, fuj. Az a mellékes apróság, hogy utána apostol lett, nem számít.

2004. 02. 17.
   Már valószínűleg körbement a világban az az apróhirdetés, melyben albérlőt keresnek, természetben fizetés ellenében ("Te ingyen laksz itt, én meg megduglak"). Legalább nem köntörfalaz.
   Viszont lehetne fordítva is, vérmesebb természetű hölgyek is adhatnának ki szobát mondjuk heti két baszért. Persze ez nehezebb ügy, megnézném azt a faszit, aki ott helyben leteszi a szokásosnak mondható két-három havi kauciót.

   Megint megtaláltak a Matávtól egy körlevéllel mint cégvezetőt. Na nézzük, aszongyahogy megoldásportfólió. Ezt a szót eleve nem szeretem, ez azt jelenti, egyszerre sok mindent akarnak rámsózni.
   "Hogyan szerezzek új partnereket és hogyan tartsam meg a régieket?" Nemá, ezt a Cosmopolitan ezerszer leírta. Be kell kenni a partnert ylang-ylang olajjal, aztán szopni, aztán nyelni. Nem bonyolult ez. Csináljátok.
   "Hogyan tudom csökkenteni költségeimet?"és "Hogyan növelhetem vállalatom eredményességét?" Ez is végtelenül egyszerű, Kohn bácsi már a századelőn megmondta: olcsón kell venni és drágán adni.
   Az a lényeg, hogy ők tudnak mindent, bearanyozzák az életem, adnak tűzfalat, VPN-t, távoli menedzselést, távhőszolgáltatást. Szállodák és kereskedelmi láncok részére külön összeállított komplex ajánlat extra sípos portással. Amit nem értek, hogy kimondottan számítástechnikai cégeknek -ahol azért várhatóan van hozzáértő- minek kellett ilyet kiküldeni.

2004. 02. 16. v2.0
   Nejem is megéri a pénzét. Este próbált egy kis mézet belediktálni a gyerekbe, aki elég bizalmatlanul figyelte a kanálon üldögélő anyagot. Nejem segítőkészen: "Ez méz. Lassan folyik. Olyan, mint a foszfor-oxiklorid, világos...?"

2004. 02. 16.
   "Mély fájdalommal tudatjuk, hogy X. Y.-t hosszú szenvedés után -akarata szerint- csendben eltemettük."
Ez rendben is lenne, de mi a szarért kellett ezt a helyi Szuperinfóban közzétenni?

   A másik, ugyanebben a Szuperinfóban. Az elbaszott reklámok gyöngyszeme. Sajnos valaki eltüntette a szkennert, úgyhogy csak verbálisan. Édenkert lakópark. A képen egy sorház fotója mellé valaki jobbról és balról is odafotósoppolt egy festményről származó meztelen nőt és egy férfit. Valószínűleg azzal a szándékkal, hogy az "Édenkert" szó mellé a polgár odaasszociálja a paradicsomi ártatlanságot, idillt, fityfenét.
   Sajnos első blikkre az egészről az jön le, hogy "a gatyád is ráfizeted, bazmeg".

   Medgyessy évértékelő beszéde elég érdekes. Rizsa, persze, rizsa. Kedvencem az "Alakítsuk meg az Európa-párti magyar képviselőjelöltek közös listáját! Mutassunk példát!" volt. Nahát, hogy a hazai dolgokat milyen prímán lehet nemzetközi vonalon is alkalmazni...! Igaz, aztán a Hazafias Népfront felborult, de hátha most mégse, elvégre most már kulturált européer társaság volnánk, vagy mi a lófasz.
   A másik a vége. Az "Isten, ember engem úgy segéljen!" Kedves Viktor, egy plágiumper...?

2004. 02. 15.
   Vasárnapi Szuperbuli a háttérben. Valami Dina énekel arról, mennyire vágyik rá, hogy a messze levő kedves megérintse a kezét

   Honnan a tökömből kerülnek ezek elő? Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy van van valahol ilyen műanyagképző szakközép. Vagy a vendéglátóipari iskoláknak nyílt lagzitagozata, előadói, zeneszerzői és szövegírói ágazattal. Bár ha környezetvédő lennék, egy szavam sem lehetne, ebben az iparágban olyan magasfokú a reciklálás, mint sehol máshol. És még csak nem is kell betétdíjat fizetni érte. Bár szerintem nyugodtan ki lehetne rá vetni valami környezetszennyezési adót.

   aztán jön a frász. Emberek! Összedőlni készül a világ! HOVÁ LETT KOZSÓ TINCSE...?!

   Nem teljesen hevertem még ki a péntek este/szombat hajnali elfoglaltságomat. Szombat este elmentünk anyámhoz látogatóba, nem sok vizet zavartunk. Nejemmel versenyt ásítoztunk, csak a gyerek amortizált, igaz, ő teljes lendülettel. Ma délelőtt játszóház. Nem tudom, ki volt ki jobban, a gyerek, vagy én. Törpékre méretezett lyukakon kúszni-mászni nem nekem való már. De megérte. Amikor hazaértünk, a gyerek azonmód, kabátban eldőlt az előszobaszőnyegen és bealudt.

   Höjj, emilezett egy RAID-kártya, hogy szerinte nem kerek a világ. Megvan a holnapi program.

2004. 02. 12.
   Kicsit elgondolkoztam, hogy modernizálni kellene, tjp már régen megrótt, hogy ne framézzak itten, mert jakobnilzen. Alternatív megoldásként javasolta a javascriptet, mert javanilzen jakobnilzen. Most volt egy kis időm, nézelődtem, a javascriptet most elkerülöm. Majd ha fejből megy, milyen szülő-, gyermek-, sógor-, komaojjektumok fogják egymás fülét-farkát milyen eljárásokkal és tulajdonságokkal, majd akkor. Marad a php-s print() oszt fasza.
   Viszont én is olyan vagyok, hogy inkább gondolkozok sokat, csak minél kevesebbet kelljen dolgozni. Ezért most alaposan megfontolom, csakugyan kell-e nekem ez az egész modernizálás.

   Minap a Pénzügyminisztériumban barangoltam. Az ember vándorol a kibaszott hosszú folyosókon, unalmában a táblácskákat olvasgatja. Ilyen osztály, olyan osztály, ilyen előadó, olyan előadó. Bátran kijelenthetem, hogy a PM-ben igenis gyakorlati dolgokkal foglalkoznak, mert az Elvi Osztály (nem viccelek, ez a neve) csupán két ajtónyi.

   A gyermeknevelés nehéz dolog. A kézzelfogható, konkrét dolgok viszonylag egyszerűen mennek (mondom viszonylag). Nade mit kezdjen az ember olyan problémákkal, amikben a modern liberálista felfogás ütközik a nagyanyáink korából átörökölt hagyományokkal?

   Az egész azzal kezdődött, hogy a gyerek kapott egy afféle minizongorát. Idáig is volt zajkeltő berendezés jópár, én ennek most kimondottan örültem, mert volt rajta hangerőszabályozó gomb. Ráadásul polifonikus, igaz, eléggé visszafogottan, mert egyszerre csak két hangot tud. Le is pötyögtem rajta a szamárindulót az egész család bámulatára. Aztán jött nejem, aki pedagógiai célzattal elkezdett szolmizálni a gyereknek.

   "Dó, ré mi fá, szó lá, ti dó..." és én már tudtam, igen, TUDTAM, mi fog következni, kívácsi voltam, nejem mikor kapcsol. "Szalonnát eszik ...ööö..." Még idejében. Összevillant a szemünk, most mi lesz. Persze ebből a pillanatnyi zavarból a gyerek azonnal rájött, hogy valami nem stimmel, a "Szalonnát eszik a...ööö... z apa" kissé suta befejezést olybá értékelte -egyébként helyesen-, hogy itt most tulajdonképpen valami átbaszás van folyamatban.
   Eztán többször követelte a dóremifát, hátha megmondjuk a helyes megfejtést, de nem árultuk el neki.

   Megtette ezt viszont a rokonságból valaki, leadtuk pár napra zongorástul. És már úgy jött vissza, hogy zsidózott. A "zs" még nem megy neki, "sz" van helyette, de tisztán érthető. Nejemmel most rettegünk. Próbálunk ugyan úgy tenni, mintha nem foglalkoznánk vele, de a gyereket nem tudjuk átverni.
   Ezek után már alig rezzent az arcom, amikor egy este fürdésnél arra lettem figyelmes, hogy a gyerek az üres habfürdős flakonnal él nemi életet.

2004. 02. 09.
    Kint hagytam az asztalon a HVG-t, aminek utolsó oldalán a portré rovatban Zuschlag János van. Azt elolvasva rögtön úgy döntöttem, hogy ilyen ember csak fényképen meg lexikonban létezik. Vagy templomban ott kapaszkodik az oltár fölött. Pl. egy évvel érettségi előtt már belépett az MSZP-be. Nem az a baj, hogy pont oda, hanem hogy egyáltalán. Bakter, 17 évesen az átlagember nem mozgalmárkodik, hanem annál értelmesebb dolgokkal foglalkozik, igaz, nem is lesz igen fiatalon honatya. Bár annál is van értelmesebb dolog sok. Mindegy.
   Rokon meglátta cikket, felrikkantott, hogy némá, a Zuschlag! Kiderült, hogy ismeri még az ELTÉ-ről. Részletekbe nem mennék bele, nem volt túl közkedvelt. Ez addig fajult, hogy egy tanár, aki különösképp ki nem állhatta nyüzsgését, addig-addig kérdezgette vizsgán szegényt, amíg végre valamit nem tudott, háhá, ez csak négyes. Rajta kívül mindenki más ötöst kapott. Van ez így.

   Reggel a gyerek levágta a szokásos balhét. Ha kihagy pár hetet, hétfőn olyas lendülettel megy a bölcsődébe, mint anno az arénába az őskeresztények. Én meg mint gonosz római hajcsár csak tuszkolom befelé az oroszlánok közé, aztán amikor Ildikó néni lefejti rólam, uccu neki. Csak visszakézből dobok egy puszit, ne is halljam az ordítást, ami olyan, mintha éppen most koncolnák fel a vadállatok. Azért este még hajlandó megismerni.

2004. 02. 08.
   Mivel a karácsonyra kapott háromliteres Heineken lejárni készült, gyorsan meghívtam egy haveromat. Amikor az elfogyott (nem a haverom), megittuk a nőinknek (azért voltak ott, hogy a mi magvas társalgásunk közepette valaki foglalja már el a gyereket) szánt Cinzanot. Már éppen kezdtünk volna whiskyre fanyalodni, amikor megjött apósom és pezsgőzni kellett vele.
   Szóval most nem vagyok túl jól. Fürdéskor majdnem bealudtam a kádba, az esti gyereknyugtató Süsünézésből nejem rugdalt fel, a Macsakrisztokratára is víg horkolással reagáltam. Jó volt ez a nap. Mindenkinek szép álmokat, az APEH pedig, amelytől -ez ma derült ki feketén-fehéren- nem tudok egy csomó pénzt visszaigényelni, forduljon fel.

2004. 02. 06.
   A Manó Élővilág

   ez egy gyerekeknek készült, rajzos-zenés-táncos ismeretterjesztő program, ami valamiért kizárólag full rendszergazdai jogosultságokkal hajlandó elindulni. Vannak neki haverjai, a Manó Matek, meg Manóka-land. Egyébként nem rossz, a gyerek lelkesen kattintgat, elvan vele. Mondjuk Albert professzor unalmas magyarázatainál két másodperc múlva ajtót mutat az öregnek

   randán leszívatott. De a nejemet is. Bazzeg, nem bírunk egy csomó, öt-tízéveseknek tervezett feladvánnyal. De mit kezdjen az ilyen ember egy ilyen kérdéssel, hogy "mely állatokat tartjuk a húsáért?". És oldalról rögtön elsőnek bekúszik egy kecske, másodiknak egy birka, harmadiknak egy ló, aztán egy tyúk, egy liba, tehén satöbbi, alig van pár, amit kizárólag a húsáért tartanak, most hirtelen a nyúl meg a malac jut az eszembe. A lehetséges megoldások száma a valószínű variációkat figyelembe véve valahol kétszáz körül van, egy menet egy perc, a lófasz fogja végigpróbálgatni.
   Apa béna.
   Ugyanez a húsleves hozzávalóival. Paprika, paradicsom, krumpli, hagyma, fokhagyma, zöldség, répa, meg egy-két rajzról felismerhetetlen dolog, tán tapióka meg szusi. A program írói nem tesznek répát a húslevesbe, ezt véletlenül sikerült eltalálnom.
   Apa ügyes.

2004. 02. 05.
   Volt itt nagy felháborodás, hogy a testeket meztelenül, egymásra stócolva raktározzák a hullaházban. Persze, értem én, kegyelet, meg minden, viszont nem értem, miért most kell ezen felháborodni, voltam én boncoláson jó régen, akkor is ugyanez volt a helyzet. Egyébként mindkét dolognak objektív oka van. Az egyiknek a helyhiány. Mint a szállodában. Ha nem elég nagy, de sok a vendég, akkor egy szobára több vendég is jut. Vendéget elküldeni meg talán még kevésbé etikus, mint fejtől-lábtól illeszteni.
   A másiknak pedig célszerűség az oka. Próbáljon meg a tisztelt riporter felöltöztetett hullát boncolni. Nagyon nehéz dolog. Arról nem is beszélve, mit szólnának a rokonok ahhoz, hogy nagypapán szét van vágva az ünnepi zakó.

   A gyerek tegnap nagyon nyűgös volt, mert az oltás után fájt a lába, amibe kapta. Semmi nem volt jó neki, mindent oda kellett neki vinni (vagy őt cipelni a célobjektumhoz). Már gondolkoztam, hogy sikerítek neki egy kis mankót, de aztán kihagytam ezt a poént. De a legjobb mégis az volt, amikor a gyerek csak fél lábbal toporzékolt. Nejem kirohant a ház elé röhögni, én nem voltam ilyen szégyenlős.

   Hopplácsak. Éjfél előtt háromnegyed órával egy ilyet kaptam.

>Tárgy: Blog-val kapcsolatos interjú felkérérs!
>[...]
> A műsorunkban szeretnénk egy 6 perces anyagot készíteni a Blog témakörével
> kapcsolatosan, s az Ön blogját nagyon érdekesnek találtuk.
> Szívesen készítenénk Önnel interjút a témáról.
>
> Amennyiben Ön is szívesen adna interjút, úgy kérem a mai napon (akár éjfélig
> is elérhető vagyok) keressen meg!
>
> Az anyagot a stábunk a holnapi napon forgatja! (de estelegesen még szóba
> jöhet a szerdai nap is.)
>
> Kérem, az idő rövidsége miatt mihamarabb legyen szíves megkeresésemre
> válaszolni!
> [...]

   Most légy okos, kópé róka. Azt hiszem, ezt most kihagyom.

"Kedves Hölgyem!

   Először is köszönöm, hogy blogomat olvasva érdemesnek találtak arra, hogy megkeressenek.

   Viszont sajnálattal tájékoztatom Önöket, hogy megtisztelő meghívásuknak több okból sem tudok eleget tenni.
Ezek közül most az igazán döntőt ismertetném.

   A Blogokat a széles nézőközönséggel megismertetni nem érzem magam hivatottnak, pláne nem többedmagammal hat percben.
   Úgy vélem, a magyar blogírók között vannak sokkal elhivatottabb figurák is, akik -lévén pl. professzionális újságírók- ezt a véleményem szerint meglehetősen bonyolult témát közérthetően és röviden szét tudják boncolni (a részeket pedig egymásra rakni).

Tisztelettel: F99"

Sajnos ezt most a freemail döglődése miatt nem tudtam elküldeni. Majd holnap.

2004. 02. 04.
  Ezek a dolgos hétköznapok, ezek de hiányoztak már. Ráadásul a nap végefelé a lokális adminisztráció is megtalált. Legyek szíves nyomban (de lehet azonnal is) nyilatkozni azügyben, hogy kérek-e idén adójóváírást. De jól gondoljam meg, mert ha kérek, akkor ugyan havi 9k-val több, de ha az éves bruttóm mittudoménmennyi fölé megy, akkor már nem jár, sőt 12%-os büntikamat. Az ilyennek örül az ember. Februárban saccoljam meg, mennyi lesz az egész éves keresetem.
   Nyilatkozzak, hogy a gyerek után járó évi két nap szabadságot én veszem-e ki, vagy a feleségem. Mert ha ő igen, akkor én már nem és vica versa. A családi pótlékkal, a gyerek után járó betegszabadsággal és a gyerekkedvezménnyel ugyanez. Ezzel egyidejűleg a nejem is töltsön ki ilyen papírokat, írassa alá az ő munkahelyén, aztán az én aláírt papírjaim átmennek az ő munkahelyére, mialatt az övéi az enyémre. Aztán aláírás után vissza. Minden négy példányban, hogy mindenkinek jusson. De már tegnapra kéne. Elmebaj.

   Aztán jött a főkönyvelő, hogy ezentúl amit csinálunk, arról jegyzőkönyv, szállítólevél, átadás-átvételi elismervény, minden mifene, mert ha jön az APEH, akkor legyen mindenféle papír és lehessen látni, hogy mit csinálunk. És persze külön vezetni a garanciális (=alkalmazotti) és a nem garanciális (=vállalkozói) papírokat. Elmész te is a picsába.
   Most mindjárt hazamegyek, írok átadás-átvételi jegyzőkönyvet a gyerekről, a vacsoráról, aztán majd hó végén elszámolunk a nejemmel.

2004. 02. 03.
   Hogy szalad az idő! Az ember észre sem veszi, aztán már megint adófizetés.Volt egy kis tohuvabohu, mert az OTP-kölcsön után lehet visszaigényelni adót. Ehhez egy dolog azért erősen kell: hogy legyen miből. Eddig anyósom igényelte vissza (ő adóstárs), csak most ő sem fizetett annyi adót, amennyit kellett volna. Na nem baj, majd én. Aztán megkaptam a cégemtől papíromat, miszerint adóelőlegként 30e Ft-ot vontak le tőlem mindezidáig. A könyvelőm hitetlenkedő arccal olvasta a beléget, majd közölte, hogy ez per sacc úgy egy százassal kevesebb a kelleténél. Azzal rémítgetett, hogy nemcsak hogy be kell fizetni a maradékot, de dupla bukta, mert vissza sem igényelhetek, mert visszaigényelni csak a már befizetettből lehet.
   Gyorsan megígértem neki, hogy az eddig végzett jó munkája miatt nem gyújtom rá most azonnal az irodát, de öt percre van egy benzinkút, mire visszaérek, találjon ki valamit. És igen, lesz megoldás. El fogok menni HR-esnek, nagyon megy nekem az ösztönzés. Azért ha az újságban egy tragikus hirtelenséggel elhuny bérszámfejtőről olvastok, ne csodálkozzatok.

  Szombaton elmentünk a gyerekért. Amikor otthagytuk, anyós nagyban biztatta, hogy majd sokat fognak vonatozni. Jóvan, vonatozzanak csak, arra gondoltam, hogy biztos felülnek a Gyíkfalva és Csótányos-alsó közti Bzmotra és nagy lesz az elégedettség. Nejem otthon felvilágosított, hogy nem úgy van a, hanem van otthol összerakós kisvasút. Nem tudja, milyen, nagypapától maradt. Fiúágon öröklődik egy dobozban.
   Na, mondtam, most már megnézem azt a vasutat. Már messziről gyanús volt az a kb. négycentis nyomtáv, aztán amikor közelről megnéztem, leizzadtam. A gyerek egy több, mint hetven éves (az adat utólagos tájékozódás eredménye) eredeti Märklin vasúton taposott át, amikor meglátva bennünket kirohant elénk. Bazmeg, modellezők a helyszínen facsarnának magukból több liter spermát egy ilyen készletért (mozdony, négy vagon -közte posta- és hűtővagon-, töméntelen sín, váltók, kis híd). Nem teljesen olyan, mintha valaki a kék Mauritiust felnyalná egy borítékra és bedobná egy postaládába, de majdnem. Most már jobban értem a Syberiát (az első részhez nem találtam normális linket) is, egy felhúzással ment tíz kört a mozdony.

   Kivettem két nap szabadságot, a gyereket nem adjuk be bölcsibe, mert ott valami csirkevész tombol. A hároméves korban esedékes oltást pedig csak egészséges gyereknek adják be, nem kockáztatunk. Nejem elment dolgozni (mostanában ő keresi a pénzt), én pedig elvoltam a gyerekkel. Jól megoldottam, délelőtt átvittem anyámhoz, délután érte mentem, végre egy kis béke.

   Nejem kikérdezett, hogy telt az első nap, majd kidühöngte magát. Másnap aztán az előző napinál lényegesen megértőbb arccal kezdeményezett beszélgetést. Kolleginájának ugyanis elfröcsögte, milyen óvatlan paraszt vagyok, a gyerek másfél órát gyakorlatilag felügyelet nélkül volt el a lakásban, mert nem keltem fel vele negyed hétkor. Kollegina megértően bólogatott, majd mindentudó arccal megkérdezte, hogy reggelit kapott-e a gyerek. A nemleges válaszra csak bólogatott, náluk is pontosan így volt.
   Úgy látszik, ez is afféle genetikusan kódolt dolog.