RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2003. 06. 30.
   Ennyire telt.

   Azt hittem, tudok csinálni egy csomó dolgot vagy végre végignézhetek valami filmet, erre tegnap, amíg locsoltam, valamiért kiöntött a budi, büdös volt, mint a rosseb. Lehetett sikálni. Jelzésértékű volt, hogy ne bízzam el magam, nem olyan fasza, hogy nincs itt a család. Bár ha belegondolok, ez még mindig a jobbik eset volt, ilyenkor szokták a nők felhívni az embert, hogy "folyik a szar a budiból, CSINÁLJÁL MÁR VALAMIT!!!" Mit, bazmeg, húsz kilométerre vagyok onnan, ha meg ott is vagyok, gyorsan tömködjem vissza, vagy kiabáljak bele a kagylóba? Majd kézenállok, azt csinálom. Segíteni a problémán nem segít, de csinálok valamit.

   Vasboltba se jutottam el, éppen feltápászkodtam, hogy kicsit elosonok balra, erre megtaláltak. Csak elmégy és odaadod, hangzott a mindenre kiterjedő eligazítás, ami után nyilván volt sok kínos pillanat. Ennél már csak az volt jobb, amikor a kollégámat az Oktatási Minisztériumba küldték be a Pénzügyminisztérium helyett, ott is volt nagy meglepetés.

   Megyek, még kenyeret kell szerválnom, mert amit tegnap vettem, este kint felejtettem a konyhaasztalon. Viszont reggel senki nem nézett rám randán. Höhö.

2003. 06. 27.
   Tegnap kis esti tréfa, apósomékat segítettem költözni. Volt jó sok növényük, nagyon idegesítő, amikor az ember hatodszor fordul és még mindig van valami nyamvadt zöldség. Ráadásul sikerült belenyúlnom valami alattomos, geci kaktuszba, aminek apró tüskéi vannak és törnek, mint a rosseb. Elég picit megsúrolni, máris száz apró tüske van az ember kezében, amiket marha nehéz kiszedni.

   Csoffadok rendesen, mellettem a kolléga a "Lágy fuvolaszó" c. filmet nézi. Igen, természetfilm,

    Kategóriaismertetés. Természetfilm = általános szopásbaszás. Alkategóriák: Fekete-fehér természetfilm = néger basz/szop fehéret és/vagy fordítva. Színes természetfilm: egyéb típusú (sárga/vörös/kis zöld) ember basz/szop bármilyet és/vagy fordítva. Hangalámondásos természetfilm = garbós-pajeszos német VHS-minőségben gyüfköd valami randaságot, közben komoly időeltolódással szól az "Ach, Monika, ich komme jetzt."

   a nagy csemcsegésre figyeltem fel, ahogy elég nyálasan szólt a fuvola, időnként több szólamban.

   Jött okos kereskedőkolléga egy internetről kinyomtatott papírral, fordítsam már le. Plamplamplam, ezt pedig letöltheted itt. Okos kereskedőkolléga a papírra mered.
   -Itt...????

   Most megyek haza. Rokont kiengedték a kórházból, holnap viszek mindenkit a Balatonra, majd vasárnap gyüvök. Spájz feltöltve konzervvel, sört majd vennem kell még.

2003. 06. 25.
   Valamennyire lehiggadtam, tájékozódtam, egyelőre a taktikus kivárás lesz, illetve a lemerülve kibekkelés. Legfeljebb az APEH megpróbál egyetlen jelentősebb vagyontárgyamra, a fél házra jelzálogot bejegyeztetni, akkor majd megverekszik az OTP-vel, amelyik ezt már megtette. Most a sok kényszervállalkozóból lesz sok kényszerbété, a legutolsó információm az az, hogy a BT-re, mint jogi személyiségre nem lehet ráverni, hogy rejtett munkaszerződéssel tulajdonképpen állásban van valahol.
   Közben folyamatosan térdelek a többieknél, akiknek BT-jük van, hogy vegyék fel ők a pénzemet, én meg majd nekik számlázok. Vagy valami diszkrét körbeszámlázással elterítjük az ügyet.
   Értem én a kormányt, hogy a választás utáni pénzszórásból (ami teljesen felesleges volt, Viktoréknak is elfelejtették, hogy csak ígérgettek) valami vissza kell hozni, de mintha nem gondolták volna ezt át. Jól van, velem annyira most nem basztak ki, meg tudom oldani valahogy, ha mást nem, majd azt mondom, hogy őstermelő vagyok és elültetem a processzormagot, aztán majd kikel belőle a pécé, de van pár ember, akiről el tudom képzelni, hogy nem egy nap alatt teszi túl magát az ügyön.
   Mintha kicsit mohón csinálnátok, fiúk. Érdekes, rendes országokban egy-két százalék adóemelésnél már országos vihar van, itt pedig messzi saccom szerint úgy harminc százalékot vágnátok rá egy emberre. Kapjátok be, csakazértsem leszek EVÁ-s, csakazértis gyűjteni fogom a számlákat, még azt a tizenöt százalékot sem fogjátok megkapni, amit egyébként ugyanúgy normális méretű sarcnak tartok, mint a jelek szerint igen sokan, ugyanis tudomásom szerint jóval több pénzt folyt be ebből, mint vártátok.
   Kifújtam a mérgemet, köszönöm.

   "Ismerkedj, randizz, szeretkezz mobilon!" - hangzik el időnként a Rádió Café egyik reklámjában. A kitalálóját arra ítélném, hogy ezt a legutolsót, csak ezt alkalmazhassa élete végéig.

   És egy régi-régi dilemma oldódott meg, megvan az autentikus megfejtés, hogy is hangzik az a vers, amin annyit töprengtünk a nejemmel.
"Becses nevem
Bakó szabó
Nyissz.

Makón vagyok
zakószabó
Nyassz."

   Szameg. Azért nem írom le végig, mert eddig emlékszem, a gyerek meg valahova eldugta a könyvet, holnap oknyomozó riport lesz, mert könyvtári.

2003. 06. 24.
   A nagyfőnök befosott a Munka Törvénykönyve módosításától. Hirtelen összehívott egy miniértekezletet az érintettekkel és kiadta a parancsot, hogy aki eddig egyéni (kényszer-) vállalkozó volt, az most azonnal (jó, két héten belül) legyen (kényszer-) betéti társaság. Indokai nagyjából a következők voltak: 1. ) ő nem akar fizetni mindenféle faszom járulékot, 2.) bemegy az ember a sarki bétéboltba és ötven-hatvanezer forintért már gründolnak is egyet neki, ilyen egyszerű ez, 3.) van mindenféle átalakulási művelet, lehet a bété az egyéni vállalkozás jogutódja, 4.) nem muszáj itt dolgozni.
   Voltak ellenvetések (bété nem lehet egyéni vállalkozás jogutódja, másfelé is számlázunk stb.), a vita hamarosan az "1.) A főnöknek mindig igaza van, 2.) Ha a főnöknek nincs igaza, lásd 1.)" szintjére süllyedt, illetve jelen esetben bővült a bármely esetben alkalmazható 4.) ponttal (nem muszáj...).

   A könyvelőm szerint ez égbekiáltó faszság, a bété ugyanúgy kényszervállalkozás, ugyanúgy kilóg a lóláb, ugyanúgy büntethető. Meg persze mivel jogutódlásról szó sem lehet, az egyéni vállalkozást rendesen be kell csukni, ÁFA, SZJA, TB, istennyila (lúzer vagyok, ha három nappal hamarabb adom be az ipart, most lehetnék EVÁ-s, de így sajnos nem), így ezt sittysutty csak párszázezer forint befizetésével lehet megoldani (most két hét alatt kellene ezt ellenszámlákkal lefedni).

   Hasonlóképpen éreztem, mint anyám kollégája érezhetett, akit felfektettek a műtőasztalra, kinyitották, aztán szinte azonnal becsukták, ébredéskor pedig közölték vele, hogy dohányozzon csak nyugodtan bármennyit, igyon, amennyit csak akar, nőzzön, lóversenyezzen, teljesen mindegy, de húzzon bele. Én is ilyesmit mondtam nejemnek, aki megkérdezte, szerintem jó ötlet-e most cipőt meg effélét venni. Sóhajtva közöltem vele, hogy persze, bármit, már mindegy.

   Alapvetően a 4.) pont már foglalkoztat egy ideje, de -ismerős?- nem most kellett volna ez, bazmeg. Pedig igazán hozzászokhattam volna, a gyerek több, mint két éve dörgöli ezt az orrom alá.

   Mivel az egyik rokon kórházban, őt látogatni kell mindennap, vinni ezt-azt. A kórház miatt tolódik az előre leszervezett üdülés, mindenki ideges, hogy mi lesz. Megjött az anyósom is, mert ő már kivette a szabadságát, az üdülésig hátralevő időt nálunk tölti. Hm. 4.) pont?

2003. 06. 23.
   Kellemes, dolgos hétvége péntek kora délutántól vasárnap estig, szinte folyamatosan, csupán egy kis vasárnap délelőtti megszakítással, amibe épp a vasárnapi délebéd már nem fért bele. Kifizették, egy szavam nem lehet, de akkor is kinyalhatja a seggemet
- az összes vírus
- az összes operációs rendszer
- az összes felhasználói program
    - különösen a török gyártásúak,
    - legkiváltképp pedig a hardverkulcsos török gyártásúak
- az összes nemnormális hardver.
   Otthon nem mertem közel menni a géphez, mert hányingerem támadt.

  Nagyon tele volt már a faszom, csendre vágytam és nyugalomra. Errefel a kollégám itt idomít egy bladecentert, ami nem jön le a képről, az az, hogy van benne két kibaszott nagy ventillátor (a gép mögé kellett tenni egy dobozt, mert az ott ülő embernek lobogott a haja), és folyamatosan olyan a hangja, mint egy repülőgép-teszthangáré. Kollégát meg fogom kérni, hogy menjen ki vele valahová, különben odamegyek és felkonfigurálom neki egy baltával.

   A hálózat-tévén valami Rózsa Gyuri-produkció ment, a legvégét kaptam el, színészek csoportos éneklése zongorakísérettel. Ami érdekes volt, hogy többet is felismertem. Aha, mondtam, leveskocka, Spar (régebben valami bank), meg még valami/valaki, ami/aki most nem ugrik be. Meg a Magyar Attila, őt megismerem, mert olyan kretén feje van.

   Vettem szivattyút, jaj de jó. A gyerek teljesen megkeveredett, mert a régi kék volt, ez meg sárga. Ott állt előtte, hogy "nincs szivattyú, nincs szivattyú" és kétségbe volt esve, hogy most mit fog ő bekapcsolni. Hát az absztrakciós képességein még van mit fejleszteni.

   Meg akartam nézni a bloggerműsort, nem sikerült. Mostanában alig nézek tévét. Kilencig világos van, addig kint a kertben utcán, akárhol, aztán vacsora, fürdés, gyerekfektetés, fél tizenegy-tizenegy, mire béke lesz. Valószínűleg ekkor van reklámtarifaváltás a kereskedelmi tévékben, mert általában valami negyed filmet lehet megnézni, aztán jön egy kurva hosszú reklámblokk, amit szinte sosem bírok végig, kikapcs.

2003. 06. 19. v2.0
   Ja, még kettő. Az egyik, hogy láttam egy kb. két négyzetméteres macskát. Legalábbis úgy vélem, macska lehetett, mert ugye kb. két négyzetméteren terült el. Ritka jóltáplált jószág lehetett.
   A másik pedig, hogy a gyerek kiváló tükör. Mostanában, ha megkérjük, hogy csináljon meg valamit, azonnal rávágja, hogy "mindjárt". Ideje az asszonnyal magunkba szállni. Illetve majd mindjárt.

2003. 06. 19.
   "Mindig átmeneti időket élünk", ez így igaz, függetlenül attól, hogy most nem bírok rájönni, ezt ki írta, valamiért Popper Péter ugrik be, fogalmam sincs, miért. Ez azt jelenti egyébként, hogy mindig azt hisszük, ha majd kifizetjük a kölcsönt, ha majd elköltözünk, ha majd lelőjük a szomszéd kutyáját, ha majd állást váltunk, akkor fasza lesz, mert akkor lesz pénzünk mindenre, elmehetünk nyaralni, nem veszekszünk az asszonnyal, minden rendbe jön. De ez sosem lesz így, mert amint kifizettük a külcsönt stb, azonnal lesz helyette más, ami felborítja a családi költségvetést, a szomszéd vesz új kutyát, az új főnök meg ugyanolyan köcsög, mint a régi volt.
   Ez lefordítható a "miért pont most" mondatra is, ennek is pont most kellett felfordulnia, mindig a legrosszabbkor. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy soha nem jókor romlanak el a dolgok. Nálam például nekem a kerti szivattyú adta be a kulcsot, nejem szólt, hogy tegyünk egy könnyed sétát, addig meg kapcsoljam be a szivattyút, hadd legyen öntözés. Nyomtam is a gombot kapok libacombot, de némi köhécselés után a szivattyú csak állt és szomorú dalt dünnyögött a dolgok mulandóságáról. Na jó, menjetek csak sétálni nélkülem, nekem dolgom van.
   Az estét jól eltöltöttem a szivattyúval, másnap vettem bele csapágyat (útbaesett, vittük a gyereket műtét utáni felülvizsgálatra, meg még ide, még oda, el is ment a nap jól), este beraktam, nyomtam a gombot, ugyanaz. Sajnos a gyerek -akit nem vettem észre, hogy mögöttem áll- a "lófasz" szót azonnal megjegyezte, azt mondjuk nem értem, miért pont ezt, volt ott más is jócskán.

   Jaj de jó, lehet másik szivattyút venni, pont nem erre akartam pénzt költeni. Mondjuk akartam venni másikat, de nem most. Meg el akartam adni a régit, de most már azt sem. Oda fogom adni a gyereknek játszani. Tegnap este, miután kiderült, hogy mindegy, már szerelte egy kicsit (egy csavart kalapált bele a motortestbe, minden ütésnél közölte a szivattyúval, hogy "lófasz", nejem megrovóan nézett rám, én igyekeztem faarcot vágni), talán ebből jó állandó játék is lehet még.

   Mindjárt megyek kórházba látogatni, rokonnak érdekesen ver a szíve, két hosszú, egy rövid (ilyen verslábat nem találtam, még a daktilus hasonlít legjobban). Vigasztaltam, hogy kap majd pészmékert, aztán ha szarik, az erőlködéstől kinyílik az automata garázskapu, ő még örült is volna ennek, csak intézzek egy garázskaput, mert most egyáltalán nincs neki.

2003. 06. 16.
   "A kiszolgáló nem található"- mondja nekem a böngésző. Mutassak rá ujjal? Hülye. Ott van az, hidd el nekem. Vagy csak kicsit beteges. Hát akkor offline, aztán majd felteszem, ha meg lesz található.

   Zűrös hétközepe még zűrösebb hétvégével, diszkrét veszekedéssel, enyhe infarktussal. A zűr szinte állandósult állapot, nem is érdemes részletezni, sok kis szirszar meló, amihez sok-sok kis szirszar alkatrész, eszköz kell, amiket boltból, szomszédból, innen-onnan kell beszerezni, majd elpakolni, visszavinni. Komolyan, ezért utálok nekikezdeni egy csomó dolognak, mert maga a művelet negyedóra, a hozzá tartozó rohangálás meg másik másfél, hasonlóan a főzéshez. Például a "fokhagymanyomóval nyomjunk bele két gerezdet" azzal jár, hogy el kell menni egyik boltba fokhagymanyomóért, a másikba fokhagymáért, az elvileg tízperces levesfőzés ezzel máris egy óra tíz percessé válik. És inkább az ember beleüt egy tojás, mert az van otthon.

   A veszekedés. Nejem elmegy családilag Balatonra (anyós szerzett valami rokonságon keresztül üdülőt) két hétre. Én közöltem nejemmel, hogy ezt az örömöt én kihagynám az életemből, hétvégi illendőségi látogatást természetesen teszek, egyébiránt pedig felejtsen el. Érvrendszerem meglehetősen cinikus és militarista (ugye x megatonna = y megahalott) jellegű volt, azt fejtegettem, hogy
1.) Mivel a gyerek mindenütt útban van, pihenésről természetesen szó sem lesz.
2.) Mivel a gyerek anyafüggő, neki ott kell lennie a gyerek mellett.
3.) 1.)-ből és 2.)-ből kifolyólag neki (a nejemnek) rossz lesz.
4.) Ha én ott vagyok, neki attól még nem lesz jobb, lásd 1.) és 2.)
5.) Akkor meg minek szopassam magam én is?
   Érzelmi alapon döntő egyedeknél ez a fajta nem szokott bejönni, megértik, megértik, de nem szeretik. De most összeszorított foggal fogok küzdeni. Haverom a nejével két-három hetente egy hétvégét külön tölt, hogy ne menjenek egymás agyára. Mi ezt már lassan egy éve nem követtük el, időnkét elővesz az az érzés, hogy ámokfutni fasza dolog. Mondjuk ha meg anyjuk balra el, a visszaszokás is elég borzasztó. Sehogy nem jó ez.

   Az infarktus pedig a nyaralásra felkészülés miatt. Nejem elsorolta, hogy mi minden kell egy nyaraláshoz. Vett már egy fürdőruhát (10e), de kell még egy másik, kell egy melegítő, egy izé, egy mittudoménmi (ezekre azért nem emlékszem, mert szerintem nyaraláshoz tökéletesen szükségtelen, ám kurva sokba kerülő dolgokról van szó) és még felsorolt pár dolgot. Valahol a gyerek második fürdőgatyájánál elakadtam, addigi saccaim szerint ez az ócsó családi nyaralás borzalmas pénzbe fáj, éppen kilihegtem azt a kibaszott esküvőt, most itt van ez. És ennek tetejébe a nejem folyton azzal macerál, hogy vegyek egy kerti hintát. Ilyenkor mindig visszavágok azzal, hogy télen a huzat hintáztatja a szarrá vetemedett bejárati ajtót, inkább azt kellene venni. De most van nyár. De tél meg akkor lesz, amikor a sűvítő huzatban reszketünk, fizetjük a kibaszott nagy gázszámlát, a hinta meg beröhög az ablakon. Felhúztam magam, kimegyek cigizni.

   Hangulatomnak nem tesz jót a Postal2 sem, ami egyrészt pontosan az ámokfutásról szól (és amiben -ellentétben az élettel- lehet menteni/visszatölteni), másrészt viszont komoly gépigénnyel olyan randa, mint... mint... kimegyek cigizni.

   ...mint mondjuk a Jedi Knight 1. Na jó, annál valamivel szebb, de fílingre ugyanaz. Kockaházak kockaajtóval. Az pedig, hogy egy csomót kell menet közben töltögetni, az is elég irritáló. Ha hazaérek, előveszek egy partvisnyelet és bedugom a szomszéd macskájának a seggébe. De előbb kimegyek cigizni.

   A paksi atomerőműnél a Greenpeace-mozdulás a másik oldalról nézve. A tüntetést nem jelentették be. Mondjuk ha bejelentik, nem engedélyezik, tekintettel a "kiemelt közüzem megzavarása" tényálladékára, ami a teherporta elzárásával megvalósul. Persze ha teszem azt a parkolóban akartak volna járkálni táblákkal fel-alá, azt engedélyezték volna.
   Háromszor lettek felszólítva (magyarul, angolul és németül), hogy legyenek szívesek távozni, majd ugyanezt megkapták szórólapon is, kinyomtatva. Eztán kezdtek neki a rendőrök az élőlánc szétszedésének, erről az egyik (német) Greenpeace-es azt mondta, hogy a magyar rendőrök keményebbek voltak a német rendőröknél. De a korrektség határain komolyan belül.
   Az a hat, akit végülis bevittek, át akart mászni a kerítésen, hogy valami toronyra transzparenst akasszanak. Közben széttoszták a kerítés tetején a jelzőrendszert, ezért a csoportos garázdaság. Három évet is kaphattak volna, ha nagyon példát akar valaki statuálni. A tárgyalás pedig az őket védő ügyvéd sztárolásáról szólt, már délben hazamehetett volna mindenki a fenébe, ha az nem ugrál.
   Magyarul ez az egész a Greenpeace médiába bekerüléséről szólt, ami nem is baj, csak ezt én ugyanolyan szar trükknek tartom, mint az ElectroWorld nyitóbulijait.

   Gyerekek, értelek én titeket, meg kell menteni a zatomtól a világot, persze, de talán nem ilyen egyszerű ez. Azért szólok, amikor mentek a bálnákat menteni, ne láncoljátok hozzá magatokat, mert vizesek lesztek. Én meg most elmegyek haza, de előbb cigizni.

2003. 06. 11.
    Szinte minden ajtó nyikorgás nélkül nyílik, csak jól meg kell kenni a zsanérjait. Tegnapelőtt bevittem mindenkit a kórházba, a gyerek lett az első a műtőben, kapott valami orrfröccsöt, amitől teljesen hülye lett, csak bámult bambán, vigyorgott és folyt a nyála. Próbáltam volna kérni egy kicsit, hogy ilyen jó anyagot régen láttam, de azt sem akarták elárulni, mi a neve. Amikor félóra múlva visszahozták, félig még aludt, az orra alatt enyhe vércsík, a fogain is vér ült, úgy festett, mint egy miniatűr Lugosi Béla, bőséges vacsora után darvadozva. Aztán felváltva szunnyadás illetve félig ébren ordítás. Közben leléptem játékért, mert az közel s távol nem volt. Mire visszaértem, már infúzió volt belekötve. Nejem elment ebédelni, közben én dicsértem a gyereket, milyen ügyes, kevés ember van a világon, amelyik a lábfején keresztül étkezik. De ő nem értékelte ezt a poént. Aztán még elmentem pár helyre, közben mindig visszamentem beugrani. Estefelé nyomtak a gyereknek valami csodaszert, amitől végre rendesen felébredt, lehetett vele beszélni. Este fél tizenegyre értem haza, közben hatszor teljesen átizzadtam, nekiálltam locsolni, aztán felbuktam az ágy szélében, reggel hatkor pedig riadó.

  Ez itt a reklám helye.
   Egyik köröm a BEPA volt. A soroksári úti BEPA (Baumax után kicsivel) fürdőszobaboltban vettem anno a csempét. Több, mint két éve. Maradt még belőlük öt doboz, randán elszámoltam magam, aztán ott maradt az egész a pincében, nem volt erőm foglalkozni vele. Tegnapelőtt elhatároztam, hogy na most visszaviszem nekik, hátha. A számlám nincs meg, legfeljebb kidobom náluk a konténerbe, nem nálam foglalja a helyet. És visszavették! Levontak 25%-ot és írtak róla egy levásárolható kupont. Ez máris több nagyságrenddel nagyvonalúbb dolog volt annál, mint amire számítottam. És a fürdőkádat is a nagyker ajánlott árán adják, ellentétben itt most meg nem nevezett barkácsáruházakkal.

   Fél nyolcra mentem a családért, mindenkit hazahoztam, nejemmel elolvastuk a papírt, amit mellékeltek a gyerekhez. "Tartsuk a szobában, ne hangoskodjon, ne egyen forrót meg fűszereset." A legutóbbi az oké, mert amúgy se, viszont az első kettő esélytelen volt. Nejem vett valami tetűirtót, hogy permetezzek (fuj). Ez sajnos a házból nem megoldható, a gyerek mindenáron ki akart jönni, hogy igyon a szép zöld léből, amikor elzavartam, akkor meg ordított. Meggyógyítottam a numero kettő pumpát is, amit én törtem el, a kölyök persze belemászott az egy percre magára hagyott ragasztóba, aztán összefogdosott mindent. Szóval boldogan kijelenthetem, hogy semmi baja.

   Ez a meleg, ez kicsit sok a jóból, de még mindig inkább, mint a mínusz húsz. Két percig szar, amíg beülök a hatvan fokba a kocsiba, aztán már mindegy. Csak gondolkodni ne kelljen, de az defaultban sem megy, szóval ez sem hátrány. Nyár rulez.

2003. 06. 10.
   Hosszú hétvége után döglött szerver (inkább kell ötmillióért új autót venni az új kereskedelmi igazgatónak, mint százezerért egy légkondit a szerverszobába, igaz, az autóban van légkondi) , élesztés után közvetlenül emilbomba-támadás (én hibám, kapkodva konfiguráltam újra a cuccost), közben hatfelé el (mert azért dolgozni is kell valamit). Most jól vagyok, kicsit csüngnek a beleim, de semmi probléma. Délelőtt még húgyexpressz, nejem telefonon rendelt egy szállítást, a gyerek végre pisált és azt el kellett vinni a laborba, de izibe, mert bomlik. Az ismételt vérvétel eredménye azt mutatja, hogy van neki (a gyereknek) véralvadása (az előző szerint nem volt), holnap lehet vinnni műtétre, már ha ki nem derül, hogy fehérjét pisál, de már csak nem. Holnapután meg el lehet hozni.

   Több lábon is áll a cég, amikor mentem előre a faxhoz, éppen kunkorodott elő egy papír, nem bírtam ki, megnéztem. Azongya, szállítási szerződéstervezet. Szállító (itt az én, tudomásom szerint kompúterrel foglalkozó cégem neve szerepel), vevő (itt egy távoli, de még magyar városbeli cég), a szállítás tárgya pedig kristálycukor tonnás tételben. Ejha, mindig mondják az okosságot, hogy egy cégnek diverzifikálni kell a tevékenységét, de ez azért meredek. Pontosabban sejdítem, hogy az egyik főnök maszekjáról van szó. Ez megint a medencés eset. Tudomásul kell venni, hogy a strandon mindenki belepisál a medencébe, de muszáj ezt a trambulinról?

   A rákosborzasztóiaktól pedig szeretnék bocsánatot kérni. Nem tudom már, honnan maradt meg bennem ez a kifejezés (illetve tudom, de nem mennék bele, bonyolult történet, van benne hattyútojás meg biciklilánc), ez nem az ott lakókra és a környezetükre vonatkozik, hanem arra, hogy kihullik a haja az embernek, mire oda eljut. És szerintem van olyan jó, mint a Rio de Töröxentmiklós.

   Cserélni fogok majd fejlécet munkahelybarátra, ötlet már megvan, passzol a képességeimhez is, csak előbb fel kellene tennem valahová valami képmaceráló programot, türelmet kérek. De nagyon sokat.

2003. 06. 08.
   Szóval bloggertalákozó. A helyet meg a zenét leszámítva egészen korrekt volt, kicsit töprengtem, az izzó nyár közepén mi a fenéért egy pincében kell tartani, de hát ugye a szervezésbe nem folytam bele, fogjam be a pofám. A zenével meg az volt a baj, hogy egyáltalán volt, ordítás nélkül a hallhatósági sugár úgy háromnegyed ember lehetett, ez nem segítette elő a társalgást. Kértem egy sört, rohadt meleg volt, öt percen belül elkezdett verni a víz, egy darabig azzal foglalkoztam, hogy autistán ültem és kapaszkodtam a korlátba (hűtőfelület) és próbáltam leplezni, hogy rosszul vagyok.
   Bejött, ami ilyenkor várható, hogy a jelenlevők erősen csökkentett részhalmazával lehet csak társalogni, de ez mindig így van, ha háromnál több ember van jelen. Azért viszonylagos sikerrel próbáltam körbehaladni, hogy mindenkivel tudjak beszélni, de közben többen leléceltek, legközelebb majd a másik irányba haladok.
   Az, amiért mentem, hogy arcokat lássak, bejött, a blogokból azért az olvasó több-kevesebb sikerrel következtethet az író habitusára, háttttööö nem voltam túl sikeres, viszont egy-két nick meglepően találó volt, részleteket nem mondanék, mert kiderülne, hogy egy rosszindulatú dög vagyok. Ez most egy olyan mondat volt, amilyet ha másnál olvasok, fennhangon átkozom az illetőt, de most nekem is jólesett. Arcról reklám is bevillant, biztos csak hasonlított, de akkor már egy végighúzott munkanap, majd egy azonnali reptérlátogatást követő falukörbebiciklizés (a gyerek biciklin, én gyalog, nehezebb részeken a gyereket bicikistül átemelni) után elég laza a szinaptikus szigetelés. Szóval jó volt ez, jó volt, nem kell azt várni, hogy most itt lelki rokonságba kerülünk mindenkivel és akkor nem töri le az embert az esetleges sikertelenség.
   A végén pedig a váratlan csúcspont (vagy mélypont), kifelé menet Jossal két nőt sikerült tökéletesen meggyőzni arról, hogy a férfiak mind használhatatlan barmok. Ilyen szplínes, hülyítő dumát régen eresztettem el, nagyon jólesett, mondjuk gyáva voltam, de hát egy röhintés elrontotta volna az egészet. Jos, köszönöm.

2003. 06. 07. asszem.
   Jól van, azért oldódnak meg a dolgok maguktól, vagy söprődnek a szőnyeg alá ugyancsak maguktól és ez így elvhelyes (illetve nejem kifejezésével, aki valami kalandjáték folyamán elfekkel nyilaztatott le egy csapat naonranda mittudoménmit, majd megsimogatta a képernyőt az elfcsapat felett és odasusogta nekik, hogy ez "elfhelyes").

   Szóval az úgy történt, hogy délelőtt jött az asszony, hogy a gyerekkel együtt menjünk már el ahhoz a doktorhoz, aki tán télleg ki is veszi a gyerek manduláját. Fél tizenegyre a tetthelyre is értünk, bejelentkeztünk és vártunk. Vártunk. Vártunk. Volt egy kis vihar, mert amíg mi vártunk ötödmagunkkal, oldalt folyamatosan mentek be a kontrollra visszarendeltek, a csak eredményért jövők, a mittudoménkik. Két óra múlva már nagyon nehéz volt a gyereket kordában tartani, az egyetlen, amivel le tudtam foglalni, a közben vásárolt iceteás palack gurigatása volt be a várópadok alá, amiért aztán ő bekúszott és kiszedett.
   Aztán végre mi jöttünk. Doktorbácsinak finoman megemlítettem, hogy voltunk mi már doktornál, ahol a műtét ellenjavallatánál valószínűleg nem az orvosi indokok voltak a döntőek. Megírt egy röntgenbeutalót (arcüreg). Ott vártunk. Közben nejem kiment lónyálért a büfébe. Persze hogy akkor hívtak be. A gyerek teljesen begazolt a géptől, hiába magyaráztam neki, hogy ez nem fáj, nem bök, csak három másodpercig nem kellene mozdulni. Mintha egy kaktusznak magyaráztam volna, hogy egy kicsit nem kellene szúrni. Hát jó, akkor a nyers erő. A harsogó üvöltést, takony- és nyálfolyást figyelmen kívül hagyva ketten az asszisztensnővel rászuszakoltuk az asztalra a gyereket, aki közben lerúgta a fotólemezt. Azt vissza, közben gyerek félig elszabadult. Végre sikerült stabilizálni úgy, hogy gyakorlatilag feküdtem a gyereken. Aztán mondta az asszisztens, hogy tartsam, mert neki el kell menni a gombot megnyomni. Na ne. Tartson maga egyedül mozdulatlanul egy feldühödött rozsomákot. Szerencsére nejem megjött közben, őt behívtam, így már ment.
   A doktorbácsinak a lelet alatt odacsúsztattam egy borítékot is, jelezvén, hogy a nem orvosi akadály szerintem most nem szükségszerűen áll fenn, ő bólintott, megírt egy laborbeutalót (hajjaj, néztünk össze az asszonnyal, labor=vérvétel=bök=ordenáré balhé) és hirtelen talált egy egész közeli időpontot, ahová be lehet súvasztani a kölök műtétjét, ha a laborleletek jók.
   A labornál az történt amire számítottunk, bök=ordenáré balhé. Már csak majd pisát kell a gyerektől szerválni, azt másnap reggel beadom nekik és mindenki boldog lesz.

   Aztán egy jótanácsot (öntözőrendszerügyben) követve kimentem Rákosborzasztóra, ahol megállapítottam, hogy ugyanolyan vézna szórófejek vannak ott is, mint ami nekem van. Tehát homokszűrőt kell venni és gól. A mukinál kicsit feszegettem, hogy kinek a termékeit forgalmazzák, mert azt nem tudtam elhinni, hogy ők gyártják. Nem akarta elmondani, csak ködösített. Őszintén nem értettem, hogy miért, mert a homokszűrőn, amit (nagyon olcsón) adott, centis betűkkel állt, hogy IRRITEC, Made in Italy.
   Haza, haza, mint ítí, már tudtam, a sültmalac hogyan érezne, ha érezne. Gyenge vacsora után a gyereket (aki közben szarrá törte a szuperpumpát) a hónom alá vettem, hogy most elmegyünk még pótslagért, meg kenyérért meg pumpáért, mert nem szeretném ha félreállna a szája, hogy nincs ugrálósvár. Első körben Brico, a gyerek kiválóan elvolt az árellenőrző csippantós istennyilával, csak kimenni volt nehéz, hosszan kellett magyarázni, ezt miért nem vihetjük haza.
   A katasztrófa az Auchanban következett be, a pénztár előtt húszméteres sor. Ezért hagytam, hogy felfalja a fájdalomdíjul vett kindertojást, sőt össze is raktam neki, bassza meg az Auchan, ha nem képesek még tíz pénztárost beállítani, akkor írják le kálóba ezt a kindertojást. Egyetlen kínos pillanat volt, a gyerek a pénztárosnak mindenáron meg akarta mutatni, milyen szép dolog került elő a tojásból, de sikerült elvonnom a figyelmét azzal, hogy megpróbáltam fejenállni a bevásárlókocsin.

   Ennyit írtam ötödikén, aztán a következő nap is kicsit sűrű volt, a tetejébe megjött anyám, hogy kicsit pihenne nálunk, mert otthon nagy az etvasz. Szóval a mediterrán precizitással készült (made in Italy) pumpát sikerült visszaváltani, a gyerektől viszont még kell pisát kell szerezni, nem adja olyan könnyen, legalábbis mindig kihúzza laborzárásig a kis aljas.
   De most betaknyosodott. Nincs igazság. De úgyis megszívja, mert ha ezért nem lesz műtét, újabb vérvétel lesz a vége.

   Bloggertalálkozóra úgy indultam el, hogy alkalmas lécelési pillanatot keresve benéztem a fürdőszobába, a gyerek négynapnyi nem szarás után éppen baromi nagy dologra készült, rezegve kapaszkodott az anyjába szegény és ordított, hogy "apa nem nééhéézz!". Jól van fiam, már itt sem vagyok. Odafele autózva azon méláztam, hogy de jó lesz, sokan a blogjukban a világot váltják meg, filozofálnak, mindenféle elméleteket állítanak fel, én meg odaállok, hogy ippeg szart a fiam. Azzal vigasztaltam magam, hogy valakinek ezzel is foglalkozni kell, Winnetouék is csak lovagoltak a végtelen prérin, lövöldöztek csípőből meg ették a grizzlytalpat, a valósággal meg, mármint hogy a jó emberek éppolyan gyakran fordulnak fel, mint a rosszak, May elegánsan megfeledkezett. Ezért én fogom képviselni a súlyos setét magyari rögvalóságot oszt basszafasz.

   Ez a soproni sem szólalt meg, ilyet sem veszek többet, mert annyira azért nem jó. Sem erőm, sem időm nincs most több, sajnálom.

2003. 06. 04.
   Mindjárt felfordulok. Elég zűrös volt a mai nap, majd holnap elmondom. Most csak azért írok, mert emileztek, hogy elbasztam egy linket és meggyógyítottam, és ha már internet, akkor miért ne ide is.

   Csak egy dolog gyorstájékoztatóként, életmentő jelleggel: az Auchanban ne vegyen senki olasz gyártmányú, háromliteres szürke pumpát, mert gagyi, a szelepgumi egy erősebb nyomásra átbukik a szelepüléken, aztán már nem fúj, csak aki megvette, az szív.

2003. 06. 03. v2.0
   Nem ment el a kedvem, még nem. Csak kicsit, a szokásos "még mielőtt bármit csinálnál, valami mást is meg kell csinálni"-ról van szó. Ez jelen esetben a Java Virtual Machine felrakását jelentette, mert a zenvörksz pökött egy hegyest, hogy aki van, az neki nem jó, egy hónappal későbbi kell neki.
   Rohadj meg, akkor kapsz. Letöltöttem három különböző verziószámú Javát, mindhárom pökött egy hegyest, hogy erre a verziószámú rendszerre (NetWare 5.0) ők márpedig nem. Erre meg én pöktem egy hegyest, hogy akkor nem lesz semmi feltelepítve, ott rohadtok el mind az interneten, moha nő rajtatok, vadállatok játszanak majd szétszóródott bitjeitekkel.
   Végül valami elfeledett CD-n találtam egyet, ami jónak tűnt, start, két óra múlva tartott az install felénél. Lelőttem az egészet, kis rendszerfaragás, start, navégre. Persze előre nem súgta meg, mikori is ő, a felküzdés után derült ki, hogy a jelenleginél még régebbire frissítettem, ez az a pillanat, amikor abba kell hagyni, de mindent, maximum a böngészőt szabad nyitva tartani. Majd egyszercsak, a Sun Microsystems pedig a Novellel együtt testületileg megnyalhatja a bal herémet.

   A zenélős kuka nálunk nagyon megy. Nejem kb. egy hete azzal fogadott, hogy rossz az ajtócsengő. Az ilyen információra tapasztaltabb embernek összerándul a gyomra, mert tudja, hogy ez a "valamit előbb mindig meg kell csinálni" jegyében azzal is végződhet, hogy ki kell tapétázni az anyós malacólját (mielőtt kiszabadítaná azt a vályútámasztó drótdarabot, amivel majd rögzíteni lehet azt a műanyagot, ami majd a csengő ideiglenes némításához szükséges kapcsolót tartja satöbbi). Hirtelen eszembe jutott, hogy leugrom a boltba egy doboz gyufáért és majd két év múlva hazamegyek, amikorra már mindegy lesz, van-e csengő vagy sem.

   Idáig drótnélküli csengőnk volt (kezdeti ideiglenes megoldás úgy egy évig), aztán húztam be drótot, de drótos csengőt meg nem vettem, mert majd ráér egyszercsak (átmeneti ideiglenes megoldás még egy évig). Aztán a gyerek egy elejtéssel meg egy rálépéssel akuttá tette a problémát. Nem szólalt meg az úristennek sem.
   Kezdésnek kidobtam a kukába az egészet, mert még megjavítom, aztán végleges ideiglenes megoldás marad. Kb. nettó egynapos harc után megcsináltam a csengőt (Boltba el, nej nem jön, mert biztos jót hozok. Persze nem, mert halk, a másik meg undorítóan berreg. Boltba vissza, visszacserél, de csak olyan van, ami elemről bimbammol, viszont a falon már fent van a rohadt drága csengőtrafó, ezért elem helyett gyorsan mini tápegység barkácsol, felrakáskor derül ki, hogy a gázcső útban van, némi töprengés után úgy döntök, csak nem fúrom meg, máshova rakva meg kis távtartó kell, pinyóba leszalad, távtartó barkácsol satöbbi, satöbbi), de nem ez a lényeg.

   Éjszaka arra riadtam, hogy valaki be akar jönni hozzánk. Mert mintha csengetett volna az illető. De gyorsan visszaaludtam, áh, hülyeség. Később arra riadtam, hogy a nejem felkel, kioson, visszaoson, az udvariasan elsuttogott "miafasztmászkálszmán?"-ra azzal védekezett, hogy szerinte csengetett valaki.
   Később megállapítottuk, hogy alighanem valamelyik szomszéd vett egy ugyanolyan hangú csengőt, mint a mienk volt, mert a hülye kölkei időnként azzal szórakoznak, hogy megzenéltetik. Rutinos krimiolvasók biztosan tudják már azt a megoldást, amire mi csak három nap múlva jöttünk rá, hogy a kukába elemestül kidobott csengő valamiért életre kelt. De három napnyi szemét alól már nem guberáltam ki. Mulassanak vele a kukások.

2003. 06. 03.
   Végre egy olyan reggel, amikor nem úgy értem be a céghez, hogy rögtön tele a tököm. Hónapokon keresztül folyt ez, ahogy beléptem, menten valami hihetetlen punnyadási inger fogott el. Régebben is volt már ilyen, de egy hónap alatt elmúlt. El is határoztam, hogy zenvörkszöt fogok installálni (másfél hónapja szemezek a CD-vel, hogy ...áh, figyu, te cédé, majd holnap), mert egy ilyen jól induló napot csak el kell baszni valamivel.
   Viszont a főnököm most besegített, lehet, hogy mégsem fogok zenvörkszöt installálni (most tessék mind karban velem együtt a Neoton-féle "szeretek u-u-u-ugrálni" dallamára, hogy "szeretek inst-inst-inst-al-lálni, olyan jóóóóó!"), most akkor csak azt szeretném mondani, hogy szerintem alkotmányszinten kelle megtiltani, hogy azok a cégek, amelyeknek sétálóutcában van a telephelyük (vagy lift nélkül a második emeletnél magasabban), nagy és nehéz dolgokat rendelhessenek másoktól, ha mégis, alapban büntetőper lenne indítható, a büntetési tétel pedig 3-8 golyó közt.

2003. 06. 02.
   Az ember akkor egészséges, ha mindennap máshol fáj. Öregszem, nekem ez már kétnapos periódusokkal megy. A hétvégét úgy húztam végig, hogy még pénteken valaki alattomban egy féltéglát csempészett a beleim közé. Meg is állapítottam magamban, hogy biztosan bélrák vagy prosztatarák. Aztán hétfőre a rák átmászott a bal oldali lapockám alá, most ott fáj, de úgy, hogy nem merek egy nagyot sóhajtani. Közben itt volt anyós is, miután elment, elmentünk mi is vendégségbe. Gyermekes családhoz. Sajnos nekem nem volt olyan szerencsém, mint Szatyornak. (Monday, June 02, 2003) Igaz, csak egy gitárelőadást kellett végighallgatni, de aztán nem törhettem szét a hangszert gyerek fején, mert a zeneiskolából volt kölcsönbe. Nem a gyerek.

   Vettem pár szórófejet, a próbafröccsentés után bólintottam és belecsaptam a lecsóba, vettem minden istennyilát, nem fogunk itten slaggal bohóckodni, nyomjuk a kapcsolót és elégedetten hentergünk, míg a rendszer locsol. A sasszemsacc mellett azért nem baj, ha az ember mér és számol is egy kicsit, nagy nehezen megalkottam a telek (általános trapéz) térképét. Kitaláltam, berajzoltam, mi hol van, mi hova kerüljön, aztán elégedetten elmentem ebédelni és punnyadni. Ébredéskor pedig konstatáltam, hogy a gyerek vastag piros zsírkrétával áttervezte az egészet.

   Elveimmel ellentétben egyébként Gardena szórófejeket vettem. Mert nem volt másféle. Tapasztalatom szerint egyébként a németek nem tanultak semmit, a Gardenának ugyanaz a baja, mint 43-ban a tankoknak meg minden másnak is volt, hogy túl precízen van legyártva. Valószínűleg a kipróbálás is egy steril laborban megy, aztán hajrá. Konkrétan nekem két pofozós szórófejem ment rá, hogy a gyerek kicsit megigazította (kihúzta, majd meghengergette a sárban) őket , aztán már nem voltak hajlandók irányt váltani. Ezekben nics mozgó alkatrész, majd kiderül, hogyan bírják.

   Ja, BricoStore-ban Brico hétvége volt, minden ötszázadik vásárló ingyen vásárolt. Azért ez mégscsak jobban hangzik, mint az, hogy a vásárlók két ezrelékének nem kell fizetni.