Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2006. 12. 30.
   A Mekdonácban dicséretesen működik a tolerancia koegzisztencia antirasszizmus az a nemtommi, ami miatt felvesznek mindenkit dolgozni, aki a szigorúan vett szakmai feltételeknek megfelel. Bár vannak előírások és járnak ezzel hátrányok is.
   Az előírást akkor vettem észre, amikor szembekerültem egy csajjal, aki úgy nézett ki, mintha reggel kicsit megszaladt volna a kezében a borotva, vagy arccal esett volna játékos kedvű krokodilok közé, sebtapasz volt az orrán, mindkét fülén, a szája alatt, komolyan megsajnáltam. Aztán sorra kerültem, láttam, hogy a tapaszok orrkarikát, plusz fülbevalót, piercinget takarnak. Nem értettem, miért, mert ha nem ragasztják tele a képét, tulajdonképp fel sem tűnik.
- Mekdonác poliszi? - kérdeztem részvevően a ragacsokra bökve, egyben tesztelvén, csakugyan minden mekdonácos állástalan bölcsész-e.
- He? - esett ki a ritmusból. Hát nem.
- A ragtapasz - feszegettem tovább - céges előírás?
- Nemtom, aszonták, ez kell.
- Kis kólával. -könyörültem meg rajta.
- Rendben. - könnyebbült meg, hogy a társalgás a vendég részéről is visszazökkent a cég által előírt vágányba.

   A hátrány. Este beestem egy mekdonácba, valamiért csupa dagadt csaj volt szolgálatban. Nemcsak a pultban, beláttam hátra is. Nem értettem, ez az évvégi bulikból önként kimaradó csapat volt, akik reménytelenül előre lemondtak arról, hogy bárki is megkúrja őket legalább szilveszter alkalmából, akár részegen is, vagy a cégvezetés döntött úgy, hogy ezeket úgyse akarja megkúrni senki legalább szilveszter alkalmából se, még részegen se? Megkérdezni nem mertem.

   A bulvárújságíróság remek szakma lehet. Időnként reppennek fel hírek, hogyan is készülnek a bulvárlapok, a ...köhm... sztárvilágban ki kivel, illetve ki mindenki buzi, ilyesmi. Nekem -mivel nejem révén olvasom ezeket- eleve voltak kételyeim a hírek valóságtartalmával szemben, de amit hallottam egy szakmabeli ismerősömtől, kicsit azt is túlzásnak tartottam. Szerinte a bulvárlapok híreinek igazságtartalma alulról közelíti az öt százalékot. Iletve ezt még nem. De következő pár mondata után felmerült bennem, hogy szerkesztőségbe, színházba, tévébe, rádióba, meg egyáltalán az utcára kizárólag acélalsóban megyek.

   A kínai tűzijátékok használati utasításának az utolsó mondata a legjobb. Mintha valami alapfokú bankrabló- vagy terrorista-tanfolyam anyagából emelték volna át. "Light the fuse then get away."

2006. 12. 28.
   Karácsony óta minden este valamilyen szintű berúgással végződik. De a denzelvasingtonos Dézsavú

   Vagy dözsavű. "Egy szöbát kérek." "Tessék?" "Egy szöbát." "Aha! Szobát!" "Nem, szöbát." "Igen, szobát." "Én is ezt mondtam." Ha valakinek ennyi nem elég: mazsom, illetve fühdőmedanszié.

   meg valószínűleg nem amiatt a másfél liter vörös miatt tűnt egy talicska szarnak, amit előtte ittam meg apósomnál. Azt hittem, hogy ijesztegetős pszichohorrorthriller és majd jól összepisálom magam rajta, ez ugyan majdnem bejött, de nem azért. Egy gyenge hollywoodi kísérlet, hogy egy A4-es papír segítségével demonstrálják, hogyan oldható fel az időparadoxon, és hogyan válhat mégis valaki például a saját apjává.
   Illetve erről nincsen benne szó, meg tényleg van benne gyilkosság, de aztán mégse, mert a denzelvasington beleszerelmesedik az áldozatba, aki révén eljut a robbantósgyilkoshoz, aki ebből kifolyólag nem ott robbant, ahol attól sokan meghalnak, a denzelvasington az felrobban, de az csak az egyik denzelvasington, aki egy post-it címke után maga is visszament az időben, mert van a másik, aki meg nem ment vissza, mert már ott volt eleve és teljes happy end után hogy nézne már ki, hogy két denzelvasington gruppenszexel a most már nem meghaló ex-áldozattal. Egyedül a robbantósgyilkos hal meg rendesen a végén, senki más, Shakespeare zokog.
   Meg a denzelvasington azonnal mindent kiszúr, mint a szovjet felügyelő a filmben, aki -mivel lejárófélben az epizódra szánt idő és még mindig nincsen meg a kapitalista kém, aki kilesi a népi vasgyártás titkait- a homlokára csap, majd azt javasolja, hogy állítsunk egy rendőrt a gyárkapuhoz, és aki egy háromtonnás bugával a hóna alatt jön ki, azt kapja el, mert az lesz az. És tényleg az, és úgy összeszégyelli magát a leleplezéstől, hogy ott helyben elsírja magát és visszaadja a titokot és megfogadja, hogy soha többet. Akkora képtelen hülyeség az egész, hogy ha félidőben beküldenék Hannibal Lectert a kispadról, ő sem tudná megfordítani a mérkőzést.

2006. 12. 27.
    Ex-nagybácsimnak volt egy haverja, akivel rendszeresen züllöttek városszerte. A haver sem járt sokkal jobban, mint ex-nagybácsi, pont ex-nagybácsi temetésén figyelt fel a gyászoló nép, hogy te Józsi, neked kibaszottul büdös a lábad. Józsi ugyan védekezett, hogy mosott lábat, de nem hittek neki, mint kiderült, érszűkületből kifolyólag simán rohadt a lába, kórház, fűrész.
   Mentek be hozzá látogatni, a női szakasz -amely tagjainak jó része egyébként nemcsak Józsi lábát ismerte meghitt közelségből- óvatosan tapogatózva, célozván arra, hogy az iváson meg a baszáson kívül talán valami mással is kellett volna foglalkozni, meg mintegy lelkiismeretfurdalást gerjesztendő feltette a kérdést, hogy te Józsi, nem fáj a lelked? Ezt Józsi villámgyorsan lerendezte.
- ...a lelkem, bazmeg...? A lábam!

2006. 12. 25.
   Hasznos ajándékokat kaptam, amiknek következtében rövid időn belül sikerült elérnem azt, amit az autógyártóknak csak hosszú évek alatt, vagyis hogy alkohollal tudjak működni. Közben komoly identitásválságon mentem keresztül, vennem kellett egy karórát, a régi végképp beadta a kulcsot. Azért identitásválság, mert ez az óra ha nem is nagyapám órája, amibe még a Don-kanyarban karcolt egy "Csak most, csak önnek" feliratot egy kósza gránátszilánk, de mindenesetre régebb óta megvan, mint a nejem. Ragaszkodtam is hozzá

   mármint az órához. Nejem már régóta nem féltékeny az órára, tudomásul vette, hogy van sorrend és magázódva csak mint "öreg barátod"-at emlegeti a szerkezetet

   elnéztem neki, hogy a mechanikus része havonta négy-öt órát késik, mert a digitális része még pontos volt, igaz, kicsit meg kellett rázni, hogy a kijelző a számlapon neki vágott lyuk elé csússzon. Elnéztem neki, hogy a gombjai -már amelyik még megvolt neki- annyira lekoptak, hogy alig lehetett megnyomni őket, a világítás meg amúgy se érdekli a lófaszt sem. De most már a csatja is beadta a kulcsot, azért meg nem veszek mellényt, hogy elegáns punkként budiláncon tartsam a zsebében. Mit is akartam?

   Ja igen, a kínai játékgyártást a lengyel játéktervezés egészíti ki. A gyerek által összeállított kívánságlista

(Csokitojás-gyártó gép, nyüszörgős kutya (nem szakállas), fémsárkány (?), mágneses robot

   itt közöltem a gyerekkel, hogy a nejem értsen belőle, hogy ha ilyet hoz a mikulás, akkor a világ hosszan fog zokogni, mert a mikulást nyársra húzva lassú tűzön pirítom meg

   távirányítós repülő, lego, bobby (?))

  láthatóan a szokásos pályázati könyörödvények stíljében készült, mindent beleírunk, aztán ha csak a felét megadják, már az is kétszerese annak, ami valójában kell. A nyüszörgős műkutyát sikeresen szabotáltam, viszont amivel agyvérzésig kellett játszani -ráadásul nem is szerepelt a listában-, az a Worms Live volt (nem ez a rendes neve). Ezt nem hittem volna. Van két csapatnyi kukac, amiknek lejár a rohamsisakos feje és szivacstöltetű pisztollyal kell rájuk lövöldözni, aki öt lövésből az ellenfél több kukacát dekapitálja, az nyer. Azért rendesek, hogy lángvágót meg szőnyegbombázást nem mellékeltek hozzá.
   És még nem voltunk a vidéki rokonoknál.

. 2006. 12. 22.
   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 12. 21.
   A Heineken partihordó nem öt liter sört, hanem kb. tizenöt liter habot tartalmaz.

2006. 12. 20.
   És az újabb megbízás anyámtól: vegyek neki madáreleséget. Az első megdöbbenés után épp rá akartam kérdezni, miért nem jó neki a müzli, de közben elmagyarázta, hogy a szomszéd erkélyen ott maradt valami költözőmadár és annak kell. Inkább csokit viszek, hátha Gombóc Artúr személyesen.

2006. 12. 19.
   Nem, nem tudjátok megmagyarázni nekem, hogy a japánok igenis normálisak. Legelső élményem ezzel kapcsolatban valami kosztümös ninjafilm volt, amit remegő térddel néztem végig, annyira illegális volt (nyugati kultúrmocsok, az) és a konfliktus rögtön az elején valami olyasmivel csúcsosodott ki, hogy "Az én mesterem piros nadrágot hord, a tied meg nem tudom, milyet, ezért most meg kell halnod, hai!". És innen már csak a suhogás volt végig. Meg a csíkos kép.
   Persze lehet, hogy bennünket meg a japánok tartanak nemnormálisnak egy "Szép ez a könyvtár" "Seggbe szeretem, te csődör" indítással.

2006. 12. 17.
   Bolt.
- (hát mögül) Appaappaaaaezmieeezezmiez?
- (reflexből, hátra sem fordulva) Nem tudom, de ne nyúlj hozzá!
- Áááááááááííííííííííí!
- (na! most már muszáj megfordulni) Hősugárzó.

   Sikerült nagyjából megnéznem a Vándorló palotát, objektív okokból mintegy kilenc darab húszperces részben

   nem ilyen hosszú, volt olyan rész, amit többször is láttam és valószínűleg több olyan is, amit viszont egyáltalán nem

   emiatt nem igazán értem, bár ahogy olvastam az internetet, sokaknak az egyben megnézés sem segített. Van pár éca, mi mért van benne, de valahogy az egész nem áll össze. Van egy olyan érzésem, hogy megint a kultúrkörök át nem fedése a probléma, a japánoknak sok olyan dolog teljesen magától értetődő, ami az európaiaknak nem.
   Konkrétan ez nekem ott jött elő anno, hogy valami bűnszar japán nindzsás film után

   amit én leginkább önmaga paródiájának tekintettem, de nem, a rendező atomkomolyan gondolta az egészet

   elmagyarázták

   valami filmklubos őrület volt, olyan faszival, aki hátulról megdöbbentően hasonlított Psota Irénre

   hogy például a legutolsó, mintegy tíz másodperces jelenet, amikor a két nindzsa kifeszített kötélen elmegy a Hold felé, az egy egész utaláshalmaz, tekintettel arra, hogy a japánok a Holdat egy szerencsehozó sárkány áttétes májrákjának tekintik, így nekik a Hold egyszerre szimbolizálja a végső megnyugvást, valamint az otthon nyitva felejtett gázrezsó feletti aggodalmat.
   Persze mivel a két nindzsa _megy_ a Hold felé, ezért itt ez a tíz másodperc teljesen mást jelent, pláne, hogy csak az egyik vakarja meg távoztában az orrát, ezért a jelenet egyben komoly társadalomkritika, amely világosan érzékelteti a nyolcvan emeletnél magasabb épületeken dolgozó japán kéményseprők méltatlanul alacsony társadalmi státuszát. Ha jönnének, akkor persze már azt a szaké okozta enyhe bódulatot szimbolizálnák, amelyet a kamikáze minitengeralattjáró legénysége érez bevetés előtt tizenkét és fél perccel, bennfoglalva természetesen a szégyent is, amiért mindeközben a balról másodiknak nincs rendesen kipucolva a cipője. De hát mennek. És ez tíz másodperc volt, el lehet képzelni ebből másfél órát. Azóta én nem csodálkozom semmin, ha kiderül, hogy japán. És nem zavar, ha nem értem.

2006. 12. 13.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Ön eladott nekem egy számítógépet, ami rossz lett. Ez tűrhetetlen! Egy csomó pénzt fizettem érte, erre elromlik!
- Értem, Köcsög úr, elnézést kérek a számítógép nevében is. Teljesen igaza van, ez valóban tűrhetetlen, hogy valami, amiért ön pénzt adott, el mer romlani. Mindazonáltal megkérném, hogy legyen szíves nekünk küldeni egy faxot vagy e-mailt, amiben leírja, mi a számítógéppel a baj.
- Én küldtem e-mailt, több mint egy hete! És azóta semmi! Semmi! SEMMI!
- ... kis kutatás... Köcsög úr, mi nem kaptunk öntől e-mailt.
- De igen!
- De nem.
- DE IGEN! Válaszoltak is rá!
- Egy pillanat! ... kis körtelefon, senki nem tud semmiről... Köcsög úr, ki válaszolt önnek?
- Hát a postásuk!
- A postásunk...???
- Igen, valami postizé küldött nekem majdnem azonnal választ!
...

   Palatábla, palavessző, az.

2006. 12. 10.
   Nejem úgy döntött, reggel elmegy karácsonyibevásárni

   persze, tudom, szeretet ünnepe, meg csak gondolj rám melegen, meg annyapicsája. Egyszer próbáltam meg a nejemet saját kezűleg sztaniolba csomagolt dióval meglepni -piros cérnával, aha-, meg is lepődött annyira, hogy pár napig nem is szólt hozzám

   én meg a faterral meg a gyerekkel meg majd közben játszunk. Ennek következtében, amikor telefonált, hogy már az ebéd is kész, hol vagyunk, a Kocsordinéban, vagy a Pagonyban, kénytelen voltam megállapítani, hogy jól van ez a világ elrendezve, vannak férfi szerepek, meg női szerepek

   amik lehet, nehezebbek, mint a férfi szerepek, de legalábbis sokkal nagyobb hajcihővel meg görcsöléssel oldják meg a nők. Például én teljesen szabad kezet adtam a nejemnek, azt vesz anyámnak, amit akar, aztán még hőbörgött

   ha most fordítva lett volna, szerintem mindenki sört kapott volna karácsonyra, nejem meg nem tudom, meg bírt volna-e inni nyolc sört meg három unikumot meg két habos kakaót.

2006. 12. 08.
   Nem akarok tanulni, hülye akarok maradni, nem akarok tervezni sem, ha meghallom még egyszer azt, hogy "oktatási terv", akkor némán vetem ki vagy be magam akárhonnan akárhová, bazmeg, ha tudom, hogy a tanulás ezzel jár, biztos, ami biztos, az általánosból is készakarva kibukok a pöcsbe. Meg rajzoljak ívet áttételesen. Sajnos én csak konkrétan tudok, ahogy pisálok, az az ív. Meg ahogy szarok, az a nagy ív.
   Bezzeg boldogok a lélekben szegények

   ez biztosan nem igaz, nejem szerint nekem ez megvan. És mégse. Na jó

   boldogok a szegények

   ez is de mekkora kibaszott nagy hülyeség már, ki faszom találta ezt ki?

   boldogok a szelídek, mert mind kinyalhatják a seggem

   ez most nem fog menni

   áh, egs.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 12. 05.
   Egy teljes szerver- és egy nem teljes idegösszeomlás után a maradék ufók

    egy felhasználó (Lófasz Béla), egy gép (faszbela) és egy szerver (lopicsa). Ha Lófasz Béla a saját gépéről próbál a lopicsa szerverre csatlakozni, az menten jelszót kér, aztán bármit üt be az ember, nem fogadja el. Ha Lófasz Béla gépéről bárki más próbál a lopicsa szerverre csatlakozni, akkor az nem kér jelszót (ez egyébként az elvhelyes). Ha Lófasz Béla bárki más gépéről próbál bejelentkezni, akkor sem. Ha bárki bárhonnan bármely más szerverre (loszar, lohugy stb., ezek mind egy domainban vannak a lopicsaval, eseménynaplóban csupán egy gyenge userenv bejegyzés, hogy invalid a credential) próbál bejelentkezni, akkor sem, a három dolog együtt kell a jelenséghez, megfejtéseket a kiadóba

   takarítgatása közben hallgattam kihangosítva azt a párbeszédet, ami után meg kellett állapítanom, hogy másnak sem könnyű.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Ön küldött nekem több konfigurációról is árajánlatot. Én kiválasztottam egyet. Ön el is küldte a gépet, és én most reklamálni akarok.
- Igen...?
- Abban a gépben a DVD-író NEM A LEGJOBB FAJTA! Márpedig ön azt ígérte, hogy az!
- De Köcsög úr, ezzel a típussal eddig soha senkinek nem volt baja, gondoltam, ön is meg lesz vele elégedve.
- NEM! Én mindenből a legjobbat akarom! És ez nem az! Mert a másik típusú DVD-író az az! És én olyat akarok!
- Ööö, de drága Köcsög úr, ha ön mindenből a legjobbat akarja, akkor a felajánlott öt konfiguráció közül miért a harmadikat választotta? Miért nem az elsőt, vagy a másodikat?
- Mert azok nagyon drágák voltak!

2006. 12. 01. v2.0
   Hazaérve olyan japános hangulatom támadt. Megálltam a cseresznyefa alatt és miközben egy kőben gyönyörködtem, tíz aprót fingtam.

2006. 12. 01.
   Fasz kivan. Áááááááááj vaaaanaaaabeeeeeeejö eeenáááárkééééééééjjaa.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."