RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2004. 10. 29.
   Elnézést, interneten kívüli dolgaimból kifolyólag korán indulok el és sajnos korán is érek haza mostanában, fejem vattával kitömve. Hogy a munka mellett valami dolgom is legyen

   Nagyfőnök ugye kitalálja a stratégiai frankót. Hogy ez aztán hogyan megy végbe, az nem érdekli. Hogy ki csinálja, azt is csak azért akarja tudni, hogy ha ordítozni kell, ne kelljen keresgélni. Az egészből a Kisfőnök csak azt látja, hogy a jómunkásember csak ül, néha cédét csereberél, gondterhelt arccal egerészik, időnként káromkodik egy kurva nagyot, szóval némi hajtépésen kívül tulajdonképp semmi látványosat nem csinál. Egy idő után elszakad a cérna és figyelmeztetőleg közli, hogy "most már el kellene menni kicsit dolgozni!"

   kitalálták, hogy a cégnél létező vegyes hálózatot egységesre cserélik, vindóz kell vindózzal, közben persze minden működjön.

2004. 10. 26.
   Ha túl serény a boltos, az is ronthatja a bizniszt. A gyerek a kínai boltban kinézett magának valami célbadobós hülyeséget, olyasmit, mint a darts, csak ez mágneses, hogy az első csetepaté után lehetőleg minden gyerekeknek meglegyen az összes szeme. Én mereven elzárkóztam a beszerzéstől. Nejem még hajlott volna rá, hogy megvegye, de aztán a boltos szolgálatkészen üzembe helyezte a jószágot. Az azonnal elkezdett körbeforogni, villódzani és nagyjából 95%-os találati aránnyal eljátszani a "My bonnie is over the ocean" kezdetű slágert. A frontok és az arcok azonnal megmerevedtek, ilyen gyors pártállás-változtatást még Fouché sem produkált, mint amilyet nejem. A gyereket csak a cukrászdáig kellett elvontatni, ott őt is meg lehetett vesztegetni egy minyonnal.

   A Bank für Sozialwirtschaftnak a kurva anyját, két hét alatt nem bírnak jóváírni egy utalást (az ebay-en licitált videomagnó árát ide kellett elutalni). A német csávó hangember magyarnak néz, én meg égek. Kínomban megpróbáltam elindítani egy ellenőrzési processzust, hol szorult bele a pénz a drótba, ennek az ideje tizennyolc nap. Maximum. Ez is olyan, mint a Linux, meg a Firefox, rögtön az első alkalommal belepancsolok a jóba.

   Munkakörből kifolyólag állami céghez kellett elmennem, mert lassú a gép, meg időnként hanyattveti magát, meg ilyesmi. Rutinból spyware-irtóval esik neki az ember az ilyesminek (tízmilliárdokkal játszanak, de akár szerződéses rendszergazdára nem telik), és miközben a program tízesével számolt fölfelé, észrevettem egy papírt az asztalon, rajta a bankom nevével. Nem bírtam ki, kicsit arrébb mozdultam, hogy el tudjam olvasni, hátha sürgősen ki kell venni az összes pénzt.
   De nem. Valami belső tagi elszámolási balhéról volt szó, nem volt érdekes. De a dátumok. "Azt az észrevételt tennénk, hogy az 1997. évi taggyűlést követő igazgatótanácsi ülés jegyzőkönyvét a felperes nem csatolta a perirathoz. Kérjük a T. Bíróságot, ennek benyújtására szólítsa fel a felperest." Mindez 2004-ben. Baze, az ügyvédek unokáinak is megvan a stabil klientúra.
   Ugyanez volt a kisgazdáknál is, mire megszületett a határozat, hogy végülis ki a pártelnök, addigra az egész párt ment a levesbe. Persze az is lehet, hogy egyszerűen addig húzták a határozathozatalt, amíg már teljesen mindegy volt. Pelikán-ügyirat.

2004. 10. 24.
   Szombaton reggel fél ötre értem haza, ami -valljuk be- nem túl nagy ügy. Ráadásul nem is ittam. Viszont most teljesen odavagyok. Ez már a vég. Az egész napot úgy húztam végig, hogy rá tudtam volna mutatni minden egyes csontomra, mert egyenként éreztem mindet. Legalább lealjasultam volna, mint a sakál, akkor érteném, de ez így egyszerűen kibaszás.
   Nyomoromon még Morzsi néni sem tudott segíteni, aki pedig szinte mindig megnevettet, amikor épp nem nálunk van az égedelem unokáival. Most éppen a "Rohadt kibaszott büdös kölyke, hogy szakadjon rád az ég, veddmánfelacipődet, hogy az isten basszon meg, miért nem tudsz te vendégségben illedelmesen viselkedni...?" bonmot-ja hangzott el a szomszédban. Azért lehetett hallani, mert a folyamatosan szirénázó unokát az ajtóig tudta elvonszolni. Mondjuk a szomszédot sem kell félteni, az emeleti erkélyről csont nélkül eligazítják az utcán játszó unokát, hogy "Lajcsika baszdmeg, köszönj szépen a F99 bácsinak!"
   Viszont ilyenek után csepp csodálkozás sincs, ha a gyerek az esti fürdésnél a "megmostad a fenekedet is?" kérdésre az "igen, kimostam a büdös seggemet"-tel válaszol. Tervezett nevelés, hahaha.

   Terjed ez a matulás balhé rendesen, ma este már a híradó is foglalkozott vele. Ugyan szóltak, hogy -biztos, ami biztos- archiváljak mindent, azért remélem, nem kell másik szervert keresnem. Ezt az egészet már a Bácsfi Dianánál sem értettem, csak azért lett belőle ügy, mert pár feltűnősködni akaró elmebeteg felfújta. Mindegy, dőljünk hátra, figyeljük a kardozást, hátha mindenki eszéhez tér és komolyabb vérfolyás nélkül unalmassá válik a móka.

2004. 10. 22.
   Átutalás Magyarhonból Németgrundra másfél hét kevés. Nemzetközi bankszámlaszám, azám.
   EU-s könyvelés EU-s könyvelővel, azám. Teljesen internacionális webböngésző teljesen internacionális Javával, azám. Egy EU-s könyvelő egy kattintás, internacionális Java soha többet, emiatt online adóbevallás (síííp). Azám.

    A Doom3-ban (igen, még tart) két mentés között egyre nő az idő, most két hétnél tartok.

2004. 10. 18.
   A hétvégén behoztam az alvásdeficitemet, a vasárnap pedig a depressziódeficit csökkentésére is nagyon jó volt.

   A rohadt életbe, a bejárati ajtót le kellene festeni, de zuhogó esőben ez nem nyerő, mert nagyon vizes lesz az ember. Ráadásul az ajtólap is megázik. Az pedig már az egyiptomi falvéseteken is szerepel, hogy a fáraó nem csak rituálisan kurva nagy tockost nyom az írnoknak, amiért vizes ajtót kenet le a rabszolgákkal. Meg meg kellene csinálni a környékét is, a mesterek széthántolták a díszléceket, most csak a zöld purhab pöffeszkedik mindenhol. Lehet, hogy telegraffitizem a házat, az is egy megoldás.

   Sokat játszottam a gyerekkel Ki nevet a végént. Ez az egyetlen, aminél legalább nagyjából be lehet vele tartatni a szabályokat. Lehet vele dámázni meg malmozni is, de az életveszély, mert az embernek hamar elmegy a kedve az állandóan változó szabályokat hallva. Viszont eközben ért az újabb reveláció.
   Kb. tízéves lehettem, amikor már ismertem az ulti szabályait (rendesen játszani máig nem tudok, ez egyébként bármilyen stratégiai játékra igaz), a család férfitagjaival időnként leültem kártyázni, ha nem volt meg mind a három ember. Olyasmi szerepet töltöttem be, mint a homokzsák a kétszemélyes repülőben, nem ember, de legalább van ott valami súly. Nagyon meg voltam sértődve, amiért ugyanúgy renonszoztak meg fizettettek velem, mintha felnőtt volnék. Rengeteget vitatkoztam, de ez nem segített, perkálni kellett, pont. És a lelkiállapotomat az sem tette könnyebbé, hogy a kezdőpénzt ők adták. Most pedig eljutottam a másik oldalra. Kölyök, vannak szabályok, amiket be kell tartani. Aú. Öregszem.

   P4 1,6 Ghz, 256 MB RAM, GeForce MX 400, full duplex 100 Mbps. Na, melyik hálózatos játék az, aminek ez az éppenhogy minimálkonfigurációja? Igen, a Libra. A grafikus változata. Bazmeg, egy rühes könyvelőprogramot hogyan lehet úgy megírni, hogy atomerőmű kelljen alá? Ha rámegy az ember egy menüpontra, attól a felirat háttere megkékül. Az egérmutató pedig érezhetően lestoppol pár tizedmásodpercre, amíg a gép kilihegi magát a kékítés után. Emberek! Mi a lófaszban írtátok ezt a szart? Turbópaszkálban és putpixellel? Ha ráadásul még fut is valami a gépen (vírusirtó, nyitott word, excel, ilyes), akkor vége. Egy menügörgetés két perc.
   Nem érdekelne az egész, forduljon fel vele a könyvelés, de állandóan engem basztatnak, hogy csináljak vele valamit. Majd letörlöm jól, nem lesz vele több bajuk. A Volán Elektronikának meg már csomagolom a telepítőcédét, kollégám holnap hoz kutyaszart otthonról, én még ebben a formában sem vagyok hajlandó érintkezésbe kerülni ezzel a... ezzel.

2004. 10. 15.
   Arra jöttem haza, hogy óvoda van. A szomszédból jött át a család nagyobbik fele. Vacsora közben kapkodtam a fejem a repülő lufik, labdák, plüssállatok elől, időnként igazságot osztottam, fasza volt. Komoly kísértést éreztem, hogy átmenjek a szomszédba segíteni, ugyanis több, mint egy hónapja valami átalakításba fogtak, aminek következtében gázcső és működőképes kazán hiányában nincs fűtés, semmi nincs, ami otthon tartsa őket. Sajnos éhesen és széthullva nem vagyok toleráns.

   A gyerek vetetett a nagyanyjával egy játék csavarozógépet (olyan, mint a fúrógép, csak fúrószár helyett csavarhúzóban végződik), állítólag a szépen kérés abból állt, hogy ordítva verte magát a földhöz, az ilyesminek pedig egy nagyanyai szív nehezen tud ellenállni. Rólam már csont nélkül lepattan az efféle, nejem is csak a fejét ingatta a sztorit hallgatva, mindegy, nagyi tanulhatja újra a szakmát.
   A készülék nem zenélt, cserébe viszont két perc után beadta a kulcsot. A szétszedés során kiderült, hogy annyira trágyalé, hogy egy javítás max. újabb két perc játékidőt biztosít. Szerencsére a gyerek közben totálisan elvesztette iránta az érdeklődését. Holnap megy az elfekvőbe, egy hónap múlva pedig ürítés. Tisztára szaúdi olajmilliárdosnak érzem magam. Megvesz, nem tetszik, nem baj, kuka.

2004. 10. 14.
   Eljött a köhögés, nejemet már megnyugtattam, rá hagyok mindent, a nullás bankszámláimat, a gyereket, meg a jelzálogot.

   Nyűgös vagyok, fáj a fejem, dógomvanot adnak sokat, meg szopatnak is. Persze lehet, hogy nem, de mindenképpen úgy érzem, lásd előző mondat elejét. Bár azt nem tudom, miként értékeljem, amikor a nagyon fontos ügyfél hosszas telefonos pöcshegyezés után sem láti a lótusznoteszt meg a zeffet, erőgyűjtés és odaautózás után pedig kiderül, hogy az otthoni laptopjáról van szó (amit behozott a munkahelyére), amin ott figyel egy bekapcsolt és morcosra állított tűzfal.

2004. 10. 13.
   Szatmári Sándornak igaza volt, hiába. Nejem annyira nem bírt magával, hogy árkot ásott, illetve kimélyítette a már meglevőt, takarosan felcuccolva az anyagot az árok úttest felőli szélére (ne kérdezzetek semmit). Este tizenegykor irdatlan motorbőgés, túrázás, zistenvammá. Valaki rosszul vette a kanyart és belement az árokba

   A jól átgondolt falusi közvilágítás-tervezés ékes példája a mienk. Három utca H alakban fogja egymás fülét-farkát. A H két szárán végig jódgőzlámpák vannak, narancssárga fénnyel ordítva tele az -így tél közeledtével- este héttől töküres utcákat. Csupán két hely van, ahol megszakad a sor és csak egy-egy koszos búrájú (hogy a defaultnál is kevesebb fényt adjon) higanygőzlámpa birkózik a sötéttel. Igen, a két kereszteződésről van szó. Évente átlagban egy autó. Szerencsére elég nagy az árok, egy tankot is megfogna, de azért holnap még mélyítek rajta.
   Ennél már csak a falusi forgalomtervezés a jobb, az egyirányú utcákkal meg körforgalmakkal, meg a meglevő kevés aszfalton bőven terjengő festett útjelekkel, amik miatt pl. a lokális bolthoz kizárólag egy "behajtani tilos" táblát megszegve lehet behajtani. Ahogy egy kollégám megfogalmazta, a sok hülye polgármester azt hiszi a falujára, hogy az nyújork

    természetesen magával sodorva a kiásott földet is.

   Közel egy év tökölés után másik pecsétet készíttettem, mert EVÁ-ba átmenve megváltozott egy szám az adószám végefelé. Másnap reggel felhívott a könyvelőm (aki nem tudott az új pecsétről), hogy tudom-e, hogy rossz a pecsétemen az adószám. Persze, vakkantottam neki röviden, épp most csináltattam meg. Ó, hát észrevettem, hogy az utolsó számjegy rossz...?

   Csollány Szilveszter nem szédült meg a sikertől, vagy alapból takarékos ember, 1.2-es Corsával járkál. Vagy csak mostanra elfogyott a zsé.

2004. 10 .12. v 2.0
   Bocsánat, nem fogom beszkennelni a Kunsági világos címkéjét. Nem tudom, milyen szupercsirizzel ragasztották fel a pillepalackra, de három nap alatt sem ázott le, amikor pedig kapargatni próbáltam, apró szálcsákba állt össze, lepöndörödött, sztannyi. Akkor verbalice. A felirat kicsit a Soproni ászokra hajaz a laza pizsamacsíkos háttérrel meg a zöld betűkkel. A lényeg a jobb alsó sarokban van, ott egy ősz, kackiás bajszos bácsi (Bálint gazda light) emel egy teli korsót. Majdnem bandzsítva a korsóra koncentrál, arcán valami fura, várakozó félmosoly, amit egyrészt úgy lehet értelmezni, hogy "beleiszok azt elélvezek", de úgy is, hogy "Mi a lószar ez?". Én erősen hajlanék az utóbbira.

2004. 10. 12.
   Köszönöm mindenkinek a németrőlre-fordítási felajánlást. A tempó miatt a babelfish-ét fogadtam el (ő nem személyesen ajánlkozott)

   Parkinson káderkiválasztási elméletei között van egy, ami pont ilyen. Meghirdetnek egy állást, ezren jelentkeznek rá, végül némi vacakolás után -mivel a döntőbizottság nem tud választani a sok egyforma jelölt közül- olyasvalakit vesznek fel, aki nem is jelentkezett, csak valaki ajánlja

   bár most már minek. Azért futottam vel egy kört, volt egy nagyon érdekes is, de most azt ugyanúgy nem tudom reprodukálni, mint az origónak azt az oldalát, amelyen rokokó ruciban feszítek többedmagammal. Hülye internet.

   Voltam a rádióban is, jó kis lapos lett, mindegy, viszont a Lajos (vagy Józsi, nem emlékszem) nem ért rá, ezért jött egy mosolygós bácsi, hogy ő fogja vezetni a teljesen offline műsort. Ismerős volt, ismerős, de a bizonyosság kicsit később jött el.
- Victor Máté vagyok - mutatkozott be. Flash. Hihetetlen kísértést küzdöttem le, hogy orrhangon el ne kezdjem vonyítani, hogy "Nyívánnyátok-é e mostan (a) Timurlenket jól meghallgatni?". A válaszként dübörögve üvöltött "Igen, akarjuk!!"-at már egész könnyedén visszagyömöszöltem, mert ezt tulajdonképp neki kellett volna mondania, tőle viszont nem vártam el, hogy hirtelen hozza is. A többi pedig feszengés volt, de legalább rövid. <reklám Szerda 18h Petőfi. reklám>

   Aber. Éjszaka eldőlt az ügy, ma takony van, holnap vegyes, holnapután köhögés. Weiter.

2004. 10. 10.
   Németül íbéjezni roppant szar, ha az ember nem tud németül. Két sanszom volt, az egyiket bebuktam, mert a rendszer valami Bestätigungkódot követelt rajtam, aminek a jelentkezéskor kapott emilben nyoma sem volt. Félórás szótárazgatás után (kösz, Sztaki!) megnyomtam a gombot, hogy ugyammá küldjék el azt az emilt, amiben ez a retkes kód szerepel, de félórán keresztül semmi. Még egyszer. Meg még egyszer. Az online világ nagyobb dicsőségére egy napig semmi emilt nem kaptam egy pénisznövelő-reklámon kívül, de azt se ők küldték.
   A másik viszont nyerő volt. Ismét félóra szótárazás, hogy mi a lófaszt akar még tőlem a rendszer. Aztán legyintettem, megnyomtam az összes "Weiter" gombot, amíg el nem fogytak, úgy vélem, ezzel teljesítettem kötelességeimet, aztán írtam egy emilt a mukinak, hogy merre a balra. Aztán ha sikerül az egész, a két szar magnóból csinálok egy működőt, megnyomom a "weiter" gombot és minden szép lesz és vidám és -főleg- színes.

   Csak sikerült ajtószerelőket szereznem, ők is megszopattak (akaratukon kívül egy kicsit), aztán én is őket (akaratomon kívül egy kicsit). Megígérték ugyanis, hogy pénteken délelőtt jönnek. Nejem ki is vett egy nap szabadságot. Délután fél kettőkor rájuk telefonáltam, hogy afaszleszmá. Bocsánatot kértek, de ahol most vannak nem áll vinkliben a dűzni, ezért csak öt felé jönnek. Hát jó. Ezek hatig biztosan nem végeznek, akkor meg nekem is meg nejemnek is el kell mennie otthonról.
   Egy lehetőség maradt, elhívtam anyámat felügyelni. Ezt most megszívjátok. Anyám le is rendezte az embereket, megmagyarázta nekik, mit hogyan csináljanak, iszonyúan kekec volt, a végén pedig úgy alkudott le az árból, hogy még a faszik kértek elnézést.

   Holnap okos kellene legyek (szép nem tudok lenni, akárhogy erőlködök), meg beszélnem kellene. Ez nem biztos hogy menni fog, kapar a torkom. Már látom, holnap vagy a torokfájás/köhögés fog rajtam kitörni, vagy a takony. Később majd ezek helyet cserélnek. Most abbahagyom, mert meg akarom írni a végrendeletemet.

2004. 10. 06.
   Az idióta ügyfélnél van rosszabb, a türelmetlen idióta. Aki ha valami baja van, azonnal, de maximum huszonnégy órán belül megoldást akar. Mert ő ibéjemet vett. És nem lehet neki elmagyarázni, hogy az legalja teszkógazdaságos munkaállomás, amit hajlandó volt kifizetni, ezt az extrát nem tartalmazza. Van még a félművelt türelmetlen idióta, aki nem vár a természetre, saját maga bassza széjjel a gépet, aztán veri magát. Változtatni kellene a viselkedésemen, vagy valami, mert ezeket mindig én kapom. Persze a gyerek mellett edzésben vagyok. Türelmesen, szépen mindent visszagyógyítani, közben nehézsúlyú becsületsértések nélkül elmagyarázni, miért volt orbitális baromság, amit csinált. Mindezt azzal a tudattal, hogy hiába, mert igen hamar csinál valami ugyanakkora hülyeséget, ha nem ugyanazt még egyszer.

   Tegnap este mekdonác, kültéren ültünk, a gyerek csúszdázott, én kínomban azzal szórakoztam, hogy a gyerek kifejezett kérésére kunyerált, majd tökéletesen leszart nyeles lufival próbáltam enni a sültkrumplit. Mellettünk egy párocska a saját lufiját otthagyta, le is csaptam rá, már két kézzel lehetett macerálni a krumplit. Nejem nem szólt semmit, csak lemondóan nézett. Aztán a gyerek előkerült a csúszdából. Jaj de jó, apa, két lufi! Ha az egyik kidurran, még mindig ott a másik és azzal ugyanúgy lehet játszani! (kicsit átszerkesztettem, az eredetiben semennyire nem voltak rendben a mondatrészek) - azzal vissza a csúszdába.
   Felvillanyozódva arra gondoltam, hogy egyszerű a világ. A gyerek tökéletesen elmagyarázta, mi az a failover cluster, azt pedig már tettel bizonyította, hogy az átlagpolgárnak mindez mennyire érdekes.

   Megpróbálok e-bayezni, van ott egy pont olyan videomagnó, mint az enyém, csak annak a tápja füstölt el. A licit eddig 9.5 eurónál tart, ha Labanclandból 20 euró postaköltséget saccolok, még mindig jutányosabb, mint itthon csak panelt venni.

2004. 10. 05.
   Ez a Kunsági világos ma sem jobb. Holnap tényleg megpróbálom beszkennelni a címkét. Ha lesz időm. Egyébként egyliteres műanyagpalackban van. Még anno Szegeden volt a Blonder-korszak, az is rémítő volt a maga édeskés-csípős ízvilágával, valamiért az jut eszembe erről. Pedig ez nem is csípős, nem is édeskés. Csak a belekóstoláskor a rémülettel vegyes döbbenet, az nagyon hasonló.

   Aranykezű Javítómester mondta, hogy a videomagnómat nem csinálja meg, mert a bele való színpanel kurva drága. Aztán számszerűsítette is, és csakugyan az. Az interneten nem találtam videobontót. Sanyar. Kecskemét meg díszpolgárának fog választani, annyit vagyok ott.

   Írnom kellene az izóhoz adatkezelési meg adatvédelmi nemtommit, két oldal értékben. Egy oldalt írtam, aztán végigolvasva gyorsan kitöröltem az egészet, nem hiányzik nekem egy minibotrány. Ilyenben úgyis volt részem. Egy cégnek csináltam valami weblapot, és mivel még nem találták ki, mi legyen rajta a szöveg, hát gyorsan összedobáltam valami rizsát és kitettem az internet egy pókhálós sarkába, nézzék meg, jó lesz-e ilyesféleképp. Ne a szövegre koncentráljanak, hanem az általános kinézetre. Mondták, hogy jó, aztán elfeledkeztem az egészről. Egészen addig, amíg kétségbeesve fel nem hívtak, hogy azonnal töröljem le, mert már a huszadik telefont kapják, mi ez a parasztság. Bár több embernek tetszett a verbális formabontás.

   "Első nap az óvodában". Él még a diafilm, sőt. Lódenkabátos anyuka viszi óvodába Orsikát vagy kia lófaszt, nap végén pedig az öltönyös-nyakkendős apuka és a kiskosztümös anyuka hallgatja az élménybeszámolót. Ilyen figurákat az Őrtoronyban lehet látni, vagy jobb bányászvárosokban a hatvanas években épített és azóta újra nem vakolt középületeken.

   a sarló-kalapács meg a vörös csillag mindenünnen lekerült, de azok a virtigli, szovjet-magyar érát idéző munkás-paraszt képek még ott vannak, szenzációs. Kendős traktoroslány, izmos, kalapácsos jómunkásember, egyenköpenyes gyermeket nevelő egyenköpenyes tantónénik, ami kell. Izmos kezünkben egybefonódik a kalász, az esztergapad és a derékszögű vonalzó. Ratkó Anna meg Kossa István biztos elsírná magát.

    A gyereknek mindegy, maximum annyiban nem, hogy nem érti, miért röhögöm végig a vetítést.

2004. 10. 04.
   Száradjon le a faszom, ha még egyszer valami önkormányzati intézménnyel bizniszelek. Ezek arra hajtanak, hogy rommá zrikálják az embert. A munka már régen megvan, de másik szerződést kell írni, mert az az egy számla nem jó, hanem háromfelé kell bontani, ebből kettőt fed a szerződés. Egyet meg nem, de tulajdonképp annak kellene tartalmaznia az előző kettő áfáját, mert ezt ők nem tudják visszaigényelni, de van egy kht, ami igen, annak kellene számlázni.
   Jaj, mégsem, sztornó, mert ők meg nem rendelhetnek meg javítást, csak új beszerzést, de ha kiállítok egy számlát a a karbantartó gmk-jának (alanyi áfamentes), akkor már majdnem jó, csak az áfát kellene mégis inkább nekik. Bakter, rámegy egy komplett számlatömb.

   Rittal. Ez egy német cég, rackszekrényeket gyártanak, hogy száradna le a faszuk. Ilyen szar, barkácsminőségű cuccost életemben nem láttam. Ráadásul szerelhetetlen. Négy vézna rúd meg nyolc csavar tart úgy másfél mázsát, rezeg az egész. De a bruttó húszmilliós miskulancia így mintegy százezer forinttal olcsóbb. Az én munkaidőm meg nem számít, hogy két órát kell valamivel baszakodni, vagy nyolcat, az nem érdekes. Végül is nem a főnökömnek meg a megrendelőnek (neki is száradjon le a fasza) kell magyarázni otthon, hogy mi a picsáért megyek haza mindennap este nyolckor.

   A gyerek nagyon apás lett, mindig koslat utánam, csinálja, amit én. Amikor a cédélejátszót maceráltam, odaállt a falbontó csavarhúzómmal és elzavart, hogy majd ő megjavítja. Mivel úgyis mindegy volt, hagytam érvényesülni, de azért néha keserves arccal sziszegtem. Aztán visszaépítettem a berendezést (ja, Aranykezű Javítómester szerzett bele másik fejet, most tökéletes). Reggel pedig, amikor a nyirkot törölgettem a kocsiról, megígérte, hogy felszerel egy hátsó ablaktörlőt, de valahogy nincs kedvem a szaván fogni.
   Nejem szombaton gyorskaját készített, a sütőbe berakta a gyorsfagyasztott pizzát, aztán amikor kész lett, kitette tányéron a konyhaasztalra. Sajnos nem láttam, hogy nem cserélt tányért, hanem abban hagyta, amiben sült. Gyanútlanul megfogtam a tányért, kigúvadt a szemem, annyi önuralmam még volt, hogy azonnali földhözbaszás helyett visszategyem, majd folyamatos rikácsolás közben beugráltam a fürdőszobába a hidegvizes csaphoz. Nejem már ezen is jót mulatott, de amikor a gyerek -játéknak vélvén az egészet- ugyanúgy rikácsolva és ugrálva követett a fürdőszobába, akkor már folyt a könnye a röhögéstől.

   Van új bejárati ajtó is (akció, utolsó darab). Ott áll az előszobában. Ki kéne szedni a régit és betenni az újat, a környékbeli asztalosmesterek (faház ugye, azért nem kőmíves) viszont leghamarabb csak decemberben érnek rá. Akkor viszont nem kell. Száradjon le a faszuk.

   Elnézést kérek, kezdek erősen leépülni. De majd segít apósom legújabb szerzeménye, a Kunsági világos. Ez kérem sör, majd beszkelnnelem a címkéjét. Szigorú. Az íze is.