RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2004. 08.30.
   Kövezzetek meg, nem tudtam, hogy a gyereknek névnapja volt. Akkor sem kezdtem gyanakodni, amikor vasárnap a fél rokonság beállított, mindenfélét hozva a gyereknek. Amikor ma a másik fél rokonság is eljött, esett le a tantusz, bár csak félig. Diszkréten érdeklődtem nejemnél, mi az istenharagja van, ő blazírt arccal annyit mondott: tudnod kellene. De tőle az ilyesmit már nem veszem fel.
   Tudom, az nem mentség, hogy a sajátommal sem foglalkozom, de ez legyen az én bajom. Az pedig, hogy a nejemével sem foglalkozom, szintén az én bajom, erről nejem gondoskodik.
   Mindenesetre kapott a gyerek egy pár adóvevőt (talkie-walkie), amikkel susmust is lehet küldeni. Szegénynek magas volt az ügy, hosszas magyarázás után sem bírta megérteni, hogy a gombot kizárólag akkor kell nyomni, amikor beszélni akar, de akkor feltétlenül. Szerencsére házon belül a kis távolságok miatt ez nem jelentett problémát, simán hallottam, amit mondott, válaszoltam is, ő pedig boldog volt, milyen jól adóvevőzünk.
   Két napig kutattam, mi a franc az a zaj, ami úgy hangzik, mintha a szomszéd folyamatosan húzná le a vécét. Aztán jöttem rá, a gyerek időnként bekapcsolja azt a szart és az sustorog engem meg tört a frász, hogy a cédé után az erősítő is kezdi beadni a kulcsot.

   A grillsütőknek meg a kurvannyát. Nejem kiharcolta, hogy vegyünk egyet, mert ő grillezni akar a családnak. Vettünk is egy lapraszereltet. Olyan összerakási útmutatóval, ami mentén akár tolólapos kistraktort is csinálhattam volna az elemekből, annyira nem nem volt kivehető rajta semmi. Végül nettó öt óra munkával készrefaragtam, közben azon méláztam, mit kezdhet egy ilyennel az a panelapuka, aki hirtelen nem rendelkezik fúrógéppel, kalapáccsal, satuval és sarokcsiszolóval.

2004. 08. 27.
   Kénytelen voltam bevinni a kocsit a szervizbe, nézzék már meg, vagy ne is nézzék, csak hallgassák, az is elég, amikor tekergetem a kormánykereket. Kis turkálás után az lett az eredmény, hogy azonnal ott kell hagyjam. Vagy ha nem, akkor öten fogják eskü alatt vallani, hogy sosem jártam ott. Jól van, mondtam, akkor majd hétfőn viszlát, addig nem ismerjük egymást.

   Kaptam próbára egy Reasont, mondván, ez kiválóan kezel soundfontokat, van benne sequencer, minden istennyila, öröm ezzel zenét csinálni. Fel is telepítettem, na nézzük. Hö, virtuálrack, elölről csillió gomb meg tolóka meg forgató meg átkapcsoló meg minden, hátulról pedig lehet a kábeleket félvirtualice duggatni. Két óra hosszat bökdöstem, aztán amikor ez alatt nem bírtam egy rohadt hangot sem kicsiholnom belőle

   Ez tulajdonképpen nem igaz, a dobot egyszer sikerült felizzítanom valami előre beprogramozott looppal, de aztán elkattintottam valamit, sztannyi. Soha többet nem sikerült elindítanom.

   feladtam. Bakker, ehhez már nem is pilótavizsga kell, ez legalább három év Cape Canaveral. A helpje pedig legalább annyira segítőkész, mint egy BKV-ellenőr.

2004. 08. 26.
   Rászántam magam, hogy kipucoltatom a CD-lejátszómat, mert időnként kicsit züttyög, majd zavartan köhécsel, hogy hát ő ezt a lemezt momentán nem. Semmi baj, az internettel felsoroltattam a Sony-szervizeket, telefon elő. Igen, persze, csak egy pucolás-kalibrálás, másfél-két hét, és tizenegyezer forint. Köhhm. A másikban szintén másfél hét, igaz, csak nyolcezer forint. Még hívtam párat, de ez alá aztán egyik szerviz sem akart menni. A nénikétekkel szórakozzatok, szétszed, optika papírzsebkendővel óvatosan megtöröl, kész. Kalibrálja ezt a kapurthalai maharadzsa, nem ti, rablóbanda.

2004. 08. 25.
   Egyik kedvencem az őseredeti Mézga-sorozatból az a jelenet, amikor Géza fejvakarva nézegeti a Kriszta bulijára küld. fénypost. erősítőt. Egy kis ládika, oldalán felirat, Géza betűzi: "Ultratubuláris fényszonikus erősítő. Teljesítmény: két megawatt". Felnéz: "Csak kettő? Nem lesz az kevés?"
   Ez jutott ma eszembe. Nejem telefonált anyósomnak, csak fél füllel hallottam a fél párbeszédet. Arra figyeltem fel, hogy nejem szeme kidülled és kezdi nehezen venni a levegőt. Mint kiderült, a következő hangzott el annak kapcsán, hogy a kis Matizzal

   Kocsinévnek a Matyi persze teljesen természetesen adódik, éppen ezért, mivel a Matizok négyötöde alighanem erre a névre hallgat, nejem valami egyedit szeretett volna. Persze engem is basztatott, mondjak már neki valami nevet. Először kitértem, mondván ez alapvetően női tulajdonság, megszemélyesíteni a tárgyakat. Nekem nincs szükségem arra, hogy nevet adjak a kocsimnak ahhoz, hogy bármelyik pillanatban leanyázhassam. Ugyanez a mosógéppel, a kompúterrel, bármivel, ezeknek nincs lelkük, vagy ha van, az női, éppen ezért tökéletesen meddő ügy megpróbálni kiismerni, hatni rá, kedvében járni.
   Aztán elunva a hosszas macerálást javasoltam, hogy legyen Kim Ir-szen, vagy Kim Il-dzsong. Vagy ha ez hosszú, legyen Csong. Mind fasza koreai név, a legutolsó tulajdonosa ráadásul az évfolyamtársam volt, amíg valami nemzetközi balhéból kifolyólag haza nem rendelték őket egytől egyig. Asszem szegény marad Matyi

   ki kellene menni anyósom elé a vasútállomásra.
- Hány köbcentis az az autó?
- Á, kicsi, nyolcszáz.
- Azért beleférünk hárman...?

   Bementem egy kutyaboltba, van-e kutyariasztó spray raktáron. Mert most már a tököm tele a szomszéd ebeivel. Meg az én szomszédomé is, meg annak a szomszédjáé is. A többi két szomszédot már fel sem sorolom, az ebek harciasan védik a területüket, ha a saját kerítésemet két méterre megközelítem, már jönnek acsarogni. Az eladó -nagy kutyabarát- elszörnyedve hallgatta, mire készülök, és javasolta, próbáljak meg inkább barátkozni velük.
   Mert -magyarázta- el kell ismerni, hogy az ő területükön ők az urak. Ellenvetésemre, miszerint én azt nehezményezem, hogy az én telkemet is a sajátjuknak tekintik, csak legyintett, kutyaszemmel nem úgy van az. Amíg az ki nincs lőve vagy szúrva - mutattam rá igazi állatbarátként, mert még mindig hatszáz volt a vérnyomásom a riadalomtól, amit a három dög okozott, amikor a kerítés tövében lapátoltam

   Nejem látta szomszédban, hogy a kerítés mellett félméteres sávban ki van emelve a talaj és abban milyen jól néznek ki a mindenféle virágok. Később átmentem a szomszédhoz és közöltem vele, hogy gyűlölöm

   ilyen közel még nem álltam az infarktushoz. Méghogy Doom3, haha. Magyarul -foglaltam össze- alázkodjak meg a rühes dögök előtt és ismerjem el, hogy az én területemen is ők az urak? Hát, így is lehet fogalmazni - volt a válasz.
   Most gondban vagyok. Az rendben van, hogy a főnököm, meg annak a főnöke (meg az APEH, meg a TB meg az összes tolvaj állami intézmény) seggét kell nyalni, hogy a gyerek kitúr a kompúter elől, hogy a nejem lapátoltat. De hogy még a szomszéd kutyáit is magam fölött álló legitim hatalomnak ismerjem el, ehhez a gondolathoz még szoktatnom kell magamat. Addig meg marad a spray, illetve adok egy esélyt a petárdának is.

2004. 08. 24.
   Emilet váltottam egy meglehetősen nagy szoftvercég képviselőjével, nem szakmai vonalon, bár messziről megpöcögtettem a témát. Mivel konkrét dolgot nem kérdeztem, a válasz ez volt: "Olcsó szoftver elfogyott, a lefagyás nem hiba, hanem neked teremt pihenőidőt, a homokóra pedig esztétikus. Egyébként segíthetek valamiben?" Yo.

   Na, nejem beszorult az M0-son, megyek a gyereket kimenteni a nagymama karmaiból, vagy fordítva.

2004. 08. 23.
   Kellett nekem töröközni. Nem vagyok biztos benne, hogy spam-e, mert hát ugye nem tudok saját törökül. Egy " Sorunsuz Ya?amanýn keyfi!" subjectű emilben többek között afelől biztosítottak, hogy "Günlük birebir takipler, çekimler ve raporlarla bildirim."

   Megazisten, elkúrták az egész napomat. Most hazamegyek, az estémet már saját magam szeretném elkúrni.

2004. 08. 20.
   Két nap, két bebaszás. Eddig jó, de már látom, hogy meg fog szakadni a sikersorozat.

2004. 08. 19.
   Nosztalgia. "Irénke úgy elhagyott, aszonta bunkó vagyok" "...amikor a kedzsegugut nyomta Józsi..." Lehet, hogy unják már a többiek, akkor jön a másik, amiben máma megiszok vagy ...hatot! és siet a trombitás.

   Nem találom a céges ki/belépőkártyámat. Úgy döntöttem, amíg meg nincs, nem dolgozok. Vagy csak kicsit. Vagy.

   Faterom tegnap este telefonált (éppen vacsoráztam, majd a guta ütött meg), hogy ne lepődjek meg, ha a gyerek furcsákat mond. Közöltem vele, hogy mivel szinte csak furcsákat mond, kevéssé szoktam meglepődni. Ó, nagyon jó, akkor ő majd beszélni fog a gyerek szellemi vezetőjével. Vagy a gyerekkel az ő szellemi vezetőjéről, nem értettem pontosan saját csámcsogásomtól.
   Abbahagytam a rágást, mi ez a hülyeség. Átgondoltam, láttam-e a gyerek környékén gyanúsan jógikülsejű valakit, vagy hogy a gyerek nem feltűnően gyakran jár-e zsinagógába vagy templomba, de nem tudtam felidézni semmi ilyesmit. Még pénzt sem kért tagdíjra vagy adományra.
   Mert a gyerekeknek van szellemi vezetőjük, aki egy darabig irányítja őket, aztán úgy ötéves koruk könyékén, amikor meggyőződött róla, hogy már stabilan megállnak az élet viharában, akkor távozik.
   Felszedtem a falatot, ami kiesett a számból, közben gondolkodtam, hogy mit mondjak. Mivel csinálok kisebb kárt, ha hagyom, vagy ha nem. Aztán opportunista módon ráhagytam, beszéljen. Neki ettől jó lesz, a gyereknek meg ha van vezetője, szintén jó lesz, ha meg nincs, akkor mindegy, legfeljebb meg fogja állapítani, hogy a nagyapja megkergült.

2004. 08. 18.
   A cégen belüli információáramlásra kiváló példa volt a mai nap. És arra, hogy a jereváni rádió budapesti Mercedes-osztogatásról szóló vicce még mindig használható. Már másfél hete vigyázzban dolgozunk, mert eccercsak jönnek valami németek és egynapos tanfolyamot tartanak, hogyan kell műholdat fellőni, vagy műholddal kecskét fejni, vagy műholddal vizet keresni, vagy valami ilyesmi, nem derült ki tisztán. Mindenesetre műhold.
   Ma délben rohanvást jött a nagyfőnök, hogy menjünk azonnal, vigyük magunkkal az antennákat(?), a WiFi-egységet(?), mert a németek várnak bennünket az irodaépület(?) portáján. Aztán elrohant. Alig félóra alatt kiderítettem, melyik irodaépületre gondolt, milyen antennáról beszélt (ott volt az asztala alatt), WiFit meg majd veszünk útközben. Csendben morogtam, hogy kecskét nehéz lesz keríteni.

   Az irodaépület portáján persze nem voltak németek, senki nem tudott semmiről, a kínos csendet végül egy véletlenül arra járó takarító törte meg, aki arról világosított fel mindenkit, hogy a szerverszobába bevette magát pár olyan ember, akiknek nem lehet érteni a beszédét. Aha.
   A szerverszobában a három holland boldog volt, hogy hoztuk az antennákat, csak azt nem értették, miért kellettünk ehhez hárman. A szállítólevelet nem nagyon akarták aláírni, mert az antennák az övék, isten tudja, hogy került hozzánk. Oktatás? Hát persze, de két hónapja arról van szó, hogy az majd szeptemberben lesz, ez most itt pilotproject. Bemehetünk nézni a kezüket, de egyrészt akkor már nem fogunk elférni azon a két négyzetméteren, másrészt van jobb dolguk is, mint pont most, rendszerélesztés közben elmagyarázni, mit miért csinálnak. Aztán az egyik csak megszánt bennünket és felvázolta, mi a lófasz is ez az egész. Megköszöntük és elkullogtunk.
   Nem tudom, nem járnánk-e jobban, ha a főnököt kicserélnénk egy műholdra. Vagy egy kecskére.

2004. 08. 17. v2.0
   Tegnap este valamelyik kereskedelmi tévé híradójában a férfi bemondó kínai földcsuszamlást (vagy dél-amerikai robbantást, mindegy, vesztek oda emberek) kommentál: "A túlélők azt mondják, nem volt esély a menekülésre."

   A királyi tévén új jövendőmondó van a H. Bóna Márta helyett. Tudom, nem szép dolog, de már nem is azt figyelem, milyen idő lesz, csak azon röhögök, amilyen ízesen tudja mondani. "Ánticiklon miatt vástágodik a fálhőríteg." A tárjáni kábeltévétől jött a fickó, én mondom.

2004. 08. 17.
   Kezd elegem lenni, a napjaim rohangálással telnek, illetve olyasféle ügyek intézésével, amit 1.) "csak te tudsz megcsinálni", 2.) "neked sokkal egyszerűbb megcsinálni". Ami nem igaz, mert 1.) más is meg tudná csinálni, 2.) nekem sem egyszerűbb, csak akkor 1.) soha nem lenne meg, 2.) rokonságot nem küld el az ember haladéktalanul a retkes picsába.
   Egy példa. Vegyémámég csempét, mert nem vettük eleget és kéne még három dobozzal, valamelyik barkácsáruházban vettük fél éve. Csempetípus legalább megvan. Összes komolyabb barkácsáruház körbejár, persze az utolsóban bólogatnak, hogy igen, volt, de már nincs, és de már sosenem is lesz. De valahol a Gubacsi út elején van egy csempebolt, onnan vették ők is.
   Gubacsi út elejétől végéig kétszer oda-vissza, csempebolt sehol. Illetve van egy a közepén, aminek az europlakátosok biztosan kurva sokat fizetnek, mert a bejáratot két plakát is takarja, csak az tudja, hogy hol van, aki tudja, hogy hol van. Ott közlik, hogy van egy másik csempebolt is, kicsit arrébb, van egy lepukkant gyártelep, amellett be, ott valahol.
   Harmadikra el is találja az ember, hol kell bemenni. Semmi mozgás, betört üvegek, pusztulás, mindenütt gaz, már tudni, Szrugackijék honnan vették a Zónát. Aztán jön egy gyártelep olyan barakkokkal, hogy a rezgő hőségben az ember zuhanyzókat, kemencéket, őrtornyokat és innen-onnan előimbolygó, csontig soványodott embereket vizionál. Némi bolyongás után megvan a barakk, némi pusztába ordibálás után van ember is hozzá, negyedóra tökölés (biztos az atombunkerből kell felhozni), végre megvannak a csempék, amik egyébként drágák, mint a rosseb, éppen kifutja.
   És ebben a pillanatban telefon, hogy "vegyémámégegyet".
   És van még ilyen. Már csak azért sem veszek PDA-t, mert pont az ilyeneket kellene beleütnöm, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a földhöz basznám az egészet és még ugrálnék is rajta.

2004. 08. 13.
   Megtört az átok! A tetőfedő berakta a szellőzőket a tetőbe, pedig lassan azt hittem, soha nem csinálja meg. Jó, mondtam, hogy ráér, de azért majd két év után kissé lemondó kezd lenni az ember. Baszogatni meg kínos dolog, elvégre tulajdonképpen szívességet kértem. Tényleg anyagárban számolta el, de amikor megmutatta a számlát, majdnem mondtam, hogy menjen vissza a tetőre és szedje ki.
   A fakivágás pedig, amit két hónapja indítottam el, ugyan még mindig sehol, de legalább van új ígéretem augusztus végére. Persze pont én ne beszéljek, az időnként felgyűlő emilrestanciáimmal.

2004. 08. 12.
   A Desperados is elég szar. Tequilával ízesített kukoricasör. Az alkoholtartalma 5.9%, azaz lófasz, cserébe viszont szabályosan édes. Azért duzzogva, de le lehet tolni.
   A felderített kisboltban, ahonnan a reggelit beszerzem, van üveges feles. Az őszintébbik, mert a közelben van vagy hat építkezés és gondolom, rájöttek, hogy a melósok nem értékelik a minőséget, mindegy, csak üssön. Ennek megfelelően a választék a "szeszesital"-ban merül ki, hogy mégis milyen szeszesital, az a névből derül ki, van például a "MOCKBA szeszesital", "NAP*LEON szeszesital" (így, csillaggal), illetve a közérthetőbb barack, illetve cseresznye szeszesital.
   Ja és celebrityspotting, ebből a kisboltból láttam kijönni Schmidt Verát (Megasztár-körösztény), lehet úgy százhatvan centi. Szeszesitalt nem láttam nála.

   Holnap vége a szabadságnak, hazahozzuk a gyereket.

   Megnéztem a félelem.com-ot (feardotcom). Először jött a Pengéből a fővámpír, aztán jött a Pengéből az ifjú főgecivámpír, kezdtem reménykedni, hogy ez jó film lesz. De nem volt az, borzalmas hülyeség volt, van az internet mint élőlény, és van a meggyilkolt nő, aki beleköltözik az internetbe. Vagy mi. És aki megnézi annak a weboldalát, aki őt meggyilkolta, az rábaszik, mert a nő bosszút akar állni a gyilkosán, ezért szétszopatja azt, aki megnézi a weboldalt. Vagy mi. És valami járványügyis nő együtt nyomoz a nyomozóval, pedig -ha a hatásköröket nézzük- a tizedik percben balra ki kellett volna mennie és soha többet vissza se jönnie.
   Talán mindennél többet mond, hogy hullák repkedtek mindenfelé, élveboncolás, vérfröcskölés, én meg ásítoztam. Még hogy Bárányok hallgatnak, meg Hetedik, bah.

   A Doom3 meg szar. Pont az a jó kis hentelős fíling nincs meg benne, ami az előző kettőben megvolt. Az nekem meg főleg nem poén, hogy mindenütt atomsötét van, szinte folyton zseblámpázni kell és persze azzal együtt nem lehet lövöldözni. Vagy lát az ember, vagy lő. Aztán egyszercsak valami hörögve előjön hátulról és szétharap, mint Floki a lábtörlőt. Ráadásul lassú. Bakter, ehhez a sok setéthez mi a fasznak kellett grafikus motor csinálni, amikor úgyse látszik semmi?

2004. 08. 11.
   A haverom spyware-irtásért vett nekem banános (igen, banános, Banana Breed Malt vagy mi az apjafasza) sört, tegnap este bele is ittam. Így szakadnak meg a barátságok.

   Közben nejemmel megnéztük a Donnie Darkót, utána szerepet cseréltünk. Ugyanis ő belealszik az ilyesmikbe (üvöltő multiplex-terem sem akadály), aztán a végén faggatózik, hogy mi miért is volt hogyan. Viszont most ő volt boldog, hogy érti, és én néztem nagyon bambán, még csak bele sem kellett szundítanom. Bár amikor rendesen nekiálltam faggatózni, ő is elbizonytalanodott. Hogy tulajdonképpen Donnie előreugrott az időben, visszaugrott az időben, vagy nem ugrált, csak képzelte az egészet, illetve ezek tetszőleges kombinációi. Ha lett volna benne csábos nő meg lobogó selyemfüggöny (háttérzene cool swing), az mondtam volna, hogy David Lynch rendezte, annyira nem bírtam követni.

   Budapest, Budapest, te csodás. Régebben az öntözőrendszer-tervező ember lesajnálta a szivattyúmat és mondott egy típust, hogy az a jó. Erre a típusra mondtak a Határ úton olyan 50e Ft körüli árat. Máshol a hasonló tudásúakat hasonló áron mérték, ekkor határoztam úgy, hogy majd eccercsak, de most semmiképp.
   Aztán el kellett mennem a távolabbi falu legtávolabbi végén levő szutykos gazdaboltba (ráléptem az egyik pofozós locsolófejre), ott a nyúltápos zsákok és az ipari csirkeitatók között felfigyeltem egy Pedrollo feliratú dobozra.
- Hö, maguk adnak el ilyet?
- Igen, ez a kicsi. Van nagyobb is (doboz mutat, ilyen kell), de az most nincs.
- És ha van, akkor mennyiért van?
- Háááát... (hátra a raktárba) Ilonkám, mennyi volt a nagy petró? Harminc?
- Ööööö, ez eléggé...
- (raktárból valamelyik pétisós zsák kiordít) Á, dehogy!
- Aha, aha, mert...
- (pétisó befejezi) Harmincegy!

   Ettől még nem fogom megvenni, viszont köcsög módon most azért fogok imádkozni, nehogy egy éven belül elkezdődjön valami falufelzárkóztatási kormányprogram. Illetve imádkozik a fene, fölösleges.

2004. 08. 09.
   Egy szavam nem lehet, az idénre tervezett három undorító melóból kettő megvan. Bár reggel, amikor beértem

   hatos úton befelé szemből sok rendőr, szalag és egy páncélkocsi, ami úgy festett, mintha leadtak volna rá egy sorozatot. Este nézem a híradót, azért nézett ki úgy, mert tényleg

   többen megkérdezték, hogy aknára léptem-e a hétvégén. A barna festék maradványaival meg az enyhén rendezetlen mozgásommal ugyanis akaratomon kívül meglepően hűen idéztem egy légnyomást kapott partizánt. Még egy hátravan, de azt már nem én fogom megcsinálni, rászánom azt a pénzt, szívjon vele más.

   A bejárati ajtóról van szó, aminek a helyét úgy tervezték meg az okos mesterek, hogy elfeledkeztek a padlófűtésről meg a burkolatról, ami elvett a helyből úgy nyolc centit. Így a standard 100x210-es ajtó csak nehezen fért volna be a lyukba, de ügyesen megoldották: a tokból egyszerűen lefűrészelték a fölösleget. A szemöldökfa ilyeténformán kb. egy centi vastag lett. Szabvány ajtó tehát ide be nem megy, csináltatni kell egyet, mint púposnak a zakót és azt még valahogy be is kell tenni.

   Mert én nem. Nem én.

   Ismerősöm autót vett. Rábeszélték a drágább típusra, mert -suttintották meg neki- ezt nem Törökországban gyártották, hanem echte francia. Haza is vitte, elkezdte belakni, az lett neki gyanús, hogy a kocsi eldugottabb helyein (térképtartó stb.) nyomtatott cédulákat talált olyasforma szöveggel, hogy "Cümhüriyet meghmedoglu", ami mellett olvashatatlan aláírás és hatalmas, piros "Iszkiri" feliratú pecsét tanúskodott a minőségellenőrzésről.

   Ezt nejem hozta haza, én nem ismertem. Mi az a három kérdés, ami egy kocsmai verekedés előtt elhangzik? A hiteles előadás érdekében közben a hallgató vállát kell lökdösni -"Miva, miva, miva...?!!"

2004. 08. 07.
   Két nap küzdés után kijelenthetem, hogy a F99-Symantec mérkőzés eredménye 10:0.

   Beteszed CD-t, mondod, hogy install, hátradőlsz, malmozol, kész, kiveszed a CD-t, ajánlod magadat. Elvileg ennyi. A sok W98-as géppel szoptam be, azokra fel sem ment a kliens, mert valami root certificate upgrade kellett nekik. Amikor kaptak, az installer letörölte a régi klienst, félig feltette az újat, majd közölte, hogy újra kell indulni és választási lehetőségként felajánlott egy "OK" gombot. Amikor azt megnyomtam, nem indult újra, hanem ismét megpróbálta leszedni a régi klienst, persze nem találta és volt a köpködés.
   Aztán az összes Outlook összehányta magát, mert a régi program "Norton Antivírus" néven futott, az új pedig "Symantec Antivírus" lett, ennek pedig a registryben maradandó nyomai is voltak.
   A kegyelemdöfést az adta meg, hogy az egyik gép Monoron van, csak onnan lehet idetárcsázni modemen (egy perc inaktivitás után vonal lebont), cserébe a vírusdefiníciós fájlt csak innen lehet oda tolni. Egy pici bizonytalankodás és Mancikának lehet megint elmagyarázni, hogy bal, mondom BAL EGÉRGOMB!

   Nejem elment gyereket látogatni, én pedig elhatároztam, nekiállok ereszt festeni, mert a jó minőségű fenyőlambéria (igen, azt tettek fel) már kezd itt-ott kunkorodni. Kibéreltem egy állványt, mert az eresz helyenként 3 méter magasan van. Hazavittem, összelegóztam, aztán visszamentem és még kértem pár alkatrészt, amit elfelejtettek odaadni. Össze lehetett rakni, csak a merevítést hagyták ki. Anélkül is lehet dolgozni rajta, csak közben ügyesen kell egyensúlyozni, mint az egykerekű biciklin, de ezt nem vállaltam be. Faszán lealapozóztam az ereszt, a falat és magamat. Nem tudom, ebben a lenolajos izében mi van még lenolajon kívül, de a kezemről szabályosan lerohadt a gumikesztyű.
   A hibát ott követtem el, hogy amikor viszketni kezdett a tököm, megvakartam. Nem akartam azzal tetézni, hogy utána küldök egy kis lakkbenzint. Amikor lejöttem az állványról, majdnem ugrottam egy hátast a sziklakertbe, mert a lecsöpögött lenolaj csúszik ugye. A sziklakertnek különben is a kurva anyját, nagyon útban van.

   Holnap még két kör. Kedves ID, ha a Doom3-at ijesztőre akartátok csinálni, közlöm, hogy sikerült, basszátok meg.

2004. 08. 05.
   A Symantec korporét antivírusának a kurva anyját. Még küzdünk egymással, egyelőre 4:6 az ő javára.

   Sziget megvolt. Várjá várjá várjá. Mindenki csihadjon le. Majd az antivírus után beszélünk egymással.

   Megkínáltak egy CD-nyi virtigli goával. Sokkal rosszabbra számítottam.

2004. 08. 03.
   Kinyitom a csapot: jön a víz. Elzárom a csapot: nem jön a víz. A primitív kauzalitás mögött pedig közel egynapos meló búvik meg. Amit nem részleteznék, mert -ha maradunk a kauzalitásnál- kibaszottul kellene káromkodnom. De most már ha kinyitom a csapot, heheeee, jön a víz. Ha elzárom a csapot heheee, nem jön a víz. A világnak legalább egy kis része úgy működik, ahogy én szeretném.

   Szép új tulajdonosi gárda gyanút fogván külső menedzsert fogadott, derítse ki, mitől veri a cég teljesítménygörbéje a nagyon alacsonyat. Meg esetleg a gyűlölködő nézések, merev arccal elsziszegett kurvanyák okára is kíváncsiak, nem tudni.
   Mindenesetre kaptunk kérdőívet, névvel kellett kitölteni, így nyilván meglehetősen visszafogott, a kérdéseknek megfelelő válaszok születtek.

Hová pozicionálná a céget a piacon? - Bejárattól balra a harmadik stand.
Főnök: Túl sok
Beosztott: Túl kevés
Van-e panasza? - Izzad a lábam, ezér mindig Pesre kell mennem pamukzokniér.
Mivel nincs megelégedve? - A munkával, a fizetéssel és a körülményekkel.
Min változtatna? - A munkán, a fizetésen és a körülményeken.
Mivel van megelégedve? - - (kihúzva)

   Próba, izé, Sziget. Harcra fel.