RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2006. 10. 30.
   A béglé olyan volt, mint a häklit. De most már van belőle DVD. Mindjárt négy is

   a beyblade tunképp egy pörgettyű, amiből többet egy vájdlingban eresztenek össze az ifjak, és akié tovább pörög, az nyer. A rajzfilm persze nyakon van öntve a szokásos marhasággal, hogy lakik benne állat, meg tud ilyen-olyan támadást meg ilyesmi

   a gyerek azóta mindenkivel harcolni akar. Kivéve engem, mert amikor egy pörgetésnél majdnem kitörte a nappali ajtaját, befenyítettem, hogy én nem pörgettyűvel adok az ő pörgettyűjének, hanem a tenyeremmel a seggének.

   Nejemmel elmentünk a BNV-re, mert bútorkiállítás. Nejem a könyvespolcokat célozta volna meg, mert az kellett volna neki. Valami dizájnosabb fajta, nem az a kommersz laminált forgácslap, ami mindenhol van. De az egész bútorkiállításon nem volt ilyesmi. Nemhogy dizájnos, semmilyen. Eztán átolvasott jópár lakberendező újságot és megállapította, hogy az emberek nem olvasnak. Vagy létezik valami olyasmi, mint a gardrób, csak könyveknek. Egyáltalán hat újságon keresztül nemhogy könyvespolcot, de egy rohadt könyvet nem látott. A jelek szerint a könyvet a modern lakberendezés olyasminek tekinti, mint mondjuk a vécékefét, vagy a műfaszt, lehet, hogy van a háztartásban, de nem szabad, hogy látsszon.

2006. 10. 24.
   Ja és a tegnap esti tévéközvetítés általam most hirtelen alapított "Faszagyerek" díját annak a

   nem tudom, szimpatikus-e mert csak állkapocstól lefelé mutatták és a gesztikulációja is visszafogott volt, mert fel volt kötve az egyik keze

   fiatalembernek adományoznám, aki valami ilyesmit nyilatkozott a rendőri brutalitás kapcsán, hogy
"...és akkor a rendőrök elkezdtek gumilövedékekkel meg könnygázgránátokkal lövöldözni. Én ettől úgy megrémültem, hogy felszedtem néhány féltéglát és azzal dobáltam őket ." Ungárise kamikáze, bazmeg.

2006. 10. 23.
   Egész nap elvoltam, csak este néztem a tévét, csakugyan olyan volt-e az 56-os megemlékezés, mint amilyenben majdnem biztos voltam, hogy lesz. És sajnos igen.

   Az "elvoltam" sajnos pedig az az eset volt, amit késő nagypapakoromban sem mesélek el az unokáknak, hacsak nem leszek már teljesen hülye, de akkor meg azért nem fogom elmesélni.
   Elment a kazánban az őrláng, van ez így. Visszapöccentettem, tekertem a gombot

   tudni kell, hogy a kazánon egy fehér gomb van középen, rajta egy kis jelzőpöcökkel. Ha a pöcök lefelé áll, akkor kikapcs, ha középen áll, akkor lehet gyújtani, ha felfelé, az az üzemi állapot

   őrláng kialudt, annyi. Újjaj. Rutinosan szétszedtem a kazánt, nézegettem, kapcsol-e minden. De igen. Belemértem itt-ott, minden jó, csak üzemi állásba tekerésnél még az őrláng is elmegy oszt szevasz. Kínlódtam egy darabig, aztán feladtam és kihívtam egy szerelőt.
   A szerelő örült nekem nagyon, ő is méricskélt, csavargatott, ő sem talált semmit. Egy óra, valamint két teljes szét- és összeszerelés után

   valamint a szokásos élettörténet-végighallgatás után, ő volt Biszku Béla személyi testőre és a kisujjáról az utolsó perc azért hiányzik, mert jakuzakorában egyszer hibázott, aztán tért át a kazánszerelésre

   már ketten álltunk tanácstalanul a kazán előtt. A szerelő hozott magával valami vasdarabot, hogy ez való bele, de ha ő ezt kicseréli, akkor az nagyon sok pénz. És nem érti az egészet, mert ha leszedi azt a fehér tekerőgombot, mert az csak egy toldó, akkor ez a vasdarab pont ugyanolyan, mint amilyet ő már ezret szerelt, nézzem csak, ezen is rajta van a stilizált szikra, meg a láng, meg a nulla. És ha eltekeri láng felé, akkor ennek _be_ _kell_ _indulnia_. És akkor beindult a kazán. Egymásra néztünk, nem értettük. Adtam neki pénzt, igya el, ne hibázzon.

   Miután elment, és raktam fel a kazán burkolatát, jöttem rá a megfejtésre. Amikor feltettem a fehér toldót. Hogy bazmeg idáig mindig rossz irányba tekertem, mert MOST áll felfelé a pöcke. Ahhhahhhhaaaaaa.

2006. 10. 22.
   Karfiol volt ebédre és vacsorára. Most versenyzek a szobaillatosítóval. Egyelőre én állok nyerésre.

   A valóságshow-áradat után itt a tehetségkutató-hullám. Bár valamivel jobb, de ez már sok egy kicsit. Már a második Megasztárt is csak mérsékelt lekesedéssel néztem (értsd:úgy másfelet)

   többször kérdezték már tőlem, miért nincs otthon kábeltévém. Azért mert így négy adó van, amit nem nagyon nézek, amúgy meg pénzért volna ötven adó, amit nem nagyon néznék.

   a Topmodellről lövésem nincs, megy-e egyáltalán és ha igen, melyik adón. Most nagyjából végigkövettem a Megatáncot, elég is volt belőle. Nem értek hozzá, tacskókoromban a versenytáncban egy nyomorult D kategóriára futotta

   ment volna feljebb is, csak akkor már bohócruhát kellett volna venni és annyira mélyre nem akartam süllyedni

   annyit szűrtem le, hogy ez most -valószínűleg a koerográfusok jóvoltából- balett-diszkó, balett-csacsacsa, balett-salsa, balett-hiphop stb. lett. Régi kollégámnak, aki a hiphopot

   őt mindig azzal szopattam, hogy direkt nem értettem, amit magyarázott meg bemutatózott, akkor vert meg majdnem, amikor a háton forgásból indított félkaros kiemelésre azt mondtam neki, hogy pontosan úgy nézett ki, mint egy lefújt csótány

   elég magas fokon művelte, tuti bevérzett a szeme, ha ezt látta.

2006. 10. 20.
   Azt hiszem, az egyik legmívesebb átbaszást hallottam a minap kollégámtól, aki mittudoménholapöcsben volt tenger mellett és olyan szállodában lakott, ami a prospektus szerint ötven méterre van a tengertől. A szám nagyjából stimmelt is, csak az nem volt benne a prospektusban, hogy függőlegesen.

2006. 10. 19.
   Kibaszottul utálom a Kossuth téri tüntetőket. Nem az a bajom velük, hogy tüntetnek

   ahelyett, hogy dolgoznának - engednék meg magamnak egy kis demagógiát. Bár az is érdekelne, hogy ha békeidőben én kérek oda közterületfoglalási engedélyt, nem basztak volna-e ki onnan egy nap után, meg egyébként ha az ember csak a lánchoz közel megy, már jön a tányérsapkás ember udvariasan csőre töltött pisztollyal érdeklődni, mit keresek én ott, ők meg ott vannak már lényegesen több, mint egy napja

    hanem hogy kocsival mennek oda és bazmeg lehetetlen parkolni még a környéken is. Miközben a hatodik kört mentem, már azon gondolkoztam, hogy ki vagy mi szponzorálja ezt a sátortábort? Van ott kint olyan színpad meg technika, hogy a napi bérleti díja olyan százezer, esznek, isznak, ki állja a cechet? Vagy mindez társadalmi munkában?

   Mindig rosszkor próbálok tévét nézni, vagy nem tudom, valamiért állandóan bőröndöket nyitogatnak benne és izzadnak, mintha nem volna teljesen mindegy, a tizennyolcasnak vagy a negyvenkettesnek vágják fel előbb a hasát.
   Nejem nagyot visít.
- Százmilliót nyert a srác!
a fürdőszobából - Akkor este biztos análszex lesz!
- Hülye! Még csak tizenkilenc éves!
- Akkor MILF.

2006. 10. 15.
   Szipál Martin meg a poszturbángeci szemüvegében igazán eldönthetné, hogy a kör-e a tökéletes, vagy a tojás. Ja értem, a tojás a legtökéletesebb, a kör csak olyan gyenge alja tökéletes. Művészember telefonreklámban, kétségbeejtő.

2006. 10. 14.
   Nejem vett egy nagyméretű automata illatosítót, ami nagyjából félóránként beleharákol

   ilyen hangja van tényleg, egy hosszú nyekkenés, ami gyors levegővételre emlékeztet, aztán jön az a hang, amire mindenki azt hiszi elsőre, hogy valaki csulázott a szobában

   a szobába. A készülék rögtön leszopatott, szétszedtem, beleraktam az elemet, aztán elkezdtem elolvasni a mellé adott okosságot. Odáig jutottam, hogy "ha a készülék nem illatosít, a kis műanyag pecket tollal nyomjuk fel." Közel hajoltam, milyen is műanyag pecekről is van szó, mire a készülék menten szemközt illatosított. Miután kimostam a szememet, a következő bekezdésben ott volt a megfejtés, hogy "az elem behelyezése után tizenöt másodperccel a készülék működésbe lép." Nejem nagyon röhögött, de visszakapta, amikor lefejelte a virágállványt, amire felrakta azt a szart. Mert öntözés közben csak azt hallotta, hogy a feje fölött a ...nemtom, valamelyik kusz (kó- vagy hibisz- vagy tamarisz-, ezt sosem fogom megjegyezni) egy nagyot köp és erre felkapta a fejét.

2006. 10. 11.
    Azt az écát kaptam, hogy hátha a numanumázós mekdonácos baszt át lehetne flesselni valami értelmesebbre. Ez jó, mondtam magamban, majd ráveszem a gyereket, hogy szedjük szét

   a mekdonácos tervezők erre gondoltak, ezért mekdonácos baszokat olyan csavarok tartják össze, amiken háromszög alakú a lyuk, így külön kell reszelni hozzá eszközt. Persze a mekdonácos tervezők nem számoltak a közönséges fűrésszel

   vagy sikerül kicserélni benne a zenét és akkor mindketten nevetünk, vagy sikerül teljesen elrontani és akkor mindketten sírunk, mondjuk én a megkönnyebbüléstől.
   De mire hazaértem, a dolog magától elintéződött, a gyerek keresztülhajtott rajta a barbis rollerével. Az es jó.

   Most, hogy testközelből szopok végig egy ISO-auditot, ha lehet, még jobban megundorodtam az egésztől. Azt a szemléletmódot, amit ez megkövetel, sosem fogom tudni magamévá tenni. Ugyanaz a fajta, mint az érintésvédelem

   vagy az amerikai stílusú üzleti szemlélet, ami a "mi lett volna, ha"-hoz méri az aktuális nyereséget. Ha nyitok egy sörfőzdét és egy hónap alatt kaszálok húszmillió forintot, az egy dolog, de ha abból a pénzből cementgyár-részvényt vettem volna és kaszáltam volna harmincmilliót, akkor máris telesírhatom a zsebkendőmet, hogy buktam tízmilliót. Most abbahagyom, de tudnék még dühöngeni ezen

   amit erőművekre meg többszáz kilovoltokra találtak ki és alkalmazni próbálják máshol is, mert ott bejött. A polgár meg szop, mert egy villanykörte cseréjéhez kitölt húsz papírt

   ebből többet ennenmagának, értesíti magát, hogy villanykörtét fog cserélni, aztán tudomásul veszi, hogy értesítve van, megtervezi a villanykörte-csere folyamatát, azt elfogadtatja magával, majd a körtecsere, fordulatonként lejön a létráról, hogy papírra tegye az eddig elvégzetteket, egy másik papíron ellenőrzi magát, hogy csakugyan, az egész után igazolja magának, hogy kész, az igazolást pedig visszaigazolja magának

    aztán többször meggyőződik róla, hogy le van-e kapcsolva a kisautomata, táblával látja el, nehogy más felkapcsolja, miközben ő papírozik, aztán felveszi a búvárszemüveget meg a vastag gumikesztyűt meg a gumicsizmát, maga alá terít egy gumiszőnyeget, aztán felmászik a gumilétrára (biztosítókötél fokonként) és villanykörtét cserél. Öt perc helyett két óra, a papírgyáros lobbi pedig dörzsöli a markát.

2006. 10. 08.
"-Jöjj el, telefon-ember, gyere és szerelj,
Óóó, telefon-ember, kérlek, felelj!"
   Bár először kimondottan tetszett, haverjával, a Telefon-elégiával együtt

   az az arc, amivel a faszi felnéz, a fehér garbó-öltöny párosban, az leírhatatlan. Az az életkeserv, amivel átéli az alapdíj tragédiáját, egyszerre idézi Latinovits és Major Tamás legnemnormálisabb perceit

   de amióta a gyerek ezzel tesz sírba, mert ezzel kel, ezzel fekszik, ezzel ebédel, ezzel fürdik, már gyűlöletes köcsögségnek tartom.

   A legutolsó csapás a "nyennye, nyenyenyennyennyeee" volt, ezt nejem adta elő kilógó nyelvvel, mint egy maratont lekocogott puli.
- És ez mi volt? - kérdeztem döbbenten.
- Így éneklik el a telefon-embert a delfinek - vágott szemével a gyerek felé.
- ... A delfinek...?
- Ne akard tudni.

   Ha az ember jókor van jó helyen, akkor kap információt, lesz még egy spot. Remélem, a cigányzenekaros cucc, amit még nem pörgettek, nem lesz ilyen fülbemászó.

   Ezzel szoros versenyben van az O-zone együttes Numa-numája, amit a Mekdonácban kapott kis nemtommi danol el gombnyomásra. Ma dél és az esti lefekvés között úgy százas nagyságrendben. Holnap a készülék megfürdik vagy tűzbe esik vagy elviszi a szomszéd Bodrija, még nem tudom, de pusztulnia kell.

2006. 10. 06.
   Megyek kettővel át a Lágymányosi-hídon

   gratulálok mindenkinek, aki így tervezte meg az útfelújításokat, hogy dél felől Budapest megközelíthetetlen legyen. M0-hídnak reszeltek (felújítás), Soroksári útnak reszeltek (felújítás), Budafoki útnak reszeltek (felújítás, ahogy tavaly is), Fehérvári útnak hosszan reszeltek (metró) és mivel az M0-hídnak ugye annyi, ezért annyi a 6-os útnak és az M5-nek is

   hallgatom a Klubrádióban a Bolgár-kabarét (ezt most hétvégén hallottam, mármint a műsorcím-ferdítést), mellettem kolléga egy idő múlva nem bírja tovább és kérdez. "Te, ez kicsit véletlenül nem liberális adó?" Hé, egy újszülött.

   Azt hiszem, ezen a héten az volt a legszebb munkanapom, amelyen egy órát bírtam foglalkozni bármivel is, a többi idő informális mítingekre ment el

   az összes ugyanarról szólt, csak a személyek voltak -rajtam kívül- mások. Így végül mindenki képben volt mindennel, sajnos én már az első előtt képben voltam, ezért kibaszottul utáltam az egészet

   az utolsóelőttin majdnem lebuktam, de hálistennek csak kezdtem rajzolni tervezett szakácskönyvem első illusztrációját, a "kifordított bébimacska franciásan, zsenge szögesdrót-körettel"-t és el tudtam adni, hogy közben hálózatot tervezek.

2006. 10. 01.
   Ha valakinek a ritkás bejegyzésekből feltűnt esetleg, hogy mintha hanyagolnám ezt a blogot, az illetőt megnyugtathatom: valóban kicsit hanyagolom ezt a blogot. Sajnos két és fél embernyi melóval láttak el (a plusz még egy embernyit sikerült valamennyire kikerülnöm) és sajnos preferencialistámon a blogírás kétszámjegyű sorszámmal szerepel. És sajnos egyelőre nem tűnik úgy, hogy egyhamar feljebb jut. Sajnos.

   A gyerek megpróbál hasonlítani az apjára. Már a múlt héten, amikor valami templomi esküvőre mentünk el családostul, nejem az első bevonyított orrhangú Ááááámen

   a hívőket szeretném megnyugtatni, nem kizárólag a templomi esküvőkön tudok rettenetesen köcsög lenni, hanem a polgáriakon is. Én mindig megpróbálom türtőztetni magam, de ezek kivétel nélkül olyan események, amelyeken dagályos és fellengzős körmondatokban próbálnak meggyőzni olyasmikről, amik nyilvánvalóan tökéletes hülyeségek

   után kizavart a gyerekkel együtt, aki végig azt firtatta, miért nem mosdanak meg rendesen az emberek a kis mosdókagylóban, és hogy hol van róla a csap. Nade ott volt a közelben a Négy Szürke, aholis a gyerek menten sört kért. Vettem is neki egy poháraljányit, hadd tanuljon. Beleivott, aztán az arca meglepően elkezdett Gollaméhoz hasonlítani és én azt hittem, ezzel le is zártuk az ügyet.
   Hazafelé viszont a kisábécében ismét sört kért, hát vettem neki egy doboz alkoholmenteset, este pedig a rusztikus szalonnasütés közben nagy bátran bejelentette, hogy márpedig ő most megissza az ő sörét, amit apa neki vett a boltban. Vagy négyet szürcsölt bele, aztán csak kért bodzaszörpöt is kísérőnek. Azóta ezen a fronton béke van, viszont amikor ma egy hétvégés sörtúráról elég zilált (értsd:rókázásközeli) állapotban értem haza és egy doboz cigirágó hevert az konyhaasztalon, komolyan elgondolkoztam az életmódváltáson. Különösen, amikor a gyerek kiállt a teraszra és hosszasan magyarázott valamit arról, hogy kire szavazott, közben rutinosan fityegtette a gumiblázt a szája sarkában.
   Előre félek, mi lesz, ha egyszer kifigyeli, apa meg anya mit csinálnak a hálószobában.