RSS 1 (caleb.hu)

RSS 2 (feed43.com)


Jogi basz: GLL(TM)



Aktuális

2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

 


2005. 04. 28.
   Hazafelé jövet meg voltam elégedve a világgal, Madonna arról énekelt, hogy elmúlt a gyerekének a székrekedése (my baby's got a széklet), mindent megcsináltam, mindent elintéztem, mindent megtudakoltam,

   kivéve persze, amit nem, de azt vagy sikerült elnapoltatni-heteltetni, vagy telefonon megoldani vagy meggyőzni, hogy nem olyan sürgős az

   beszereztem, felraktam, leszedtem.
   Bár amikor a liftben kánkánozás közben (én sem értem. Egyszerűen muszáj volt) panaszosan megnyikkant a leszakadásgátló fék, akkor éreztem, hogy nem szabad túlzásba vinni az életkedvet. De már elmúlt.

2005. 04. 27.
   Aktuális kedvenc az ócsón vett márkás gépre előtelepített vindóz (egyrészt az op. rendszer benne van az árban, másrészt csak odamégy, bekapcsolod, kattintasz kettőt és eljössz), ami bekapcsolás után kaján vigyorral közli, hogy "Installazione di Windows in corso..." Itt lőttem le a folyamatot, és már tudtam is, mivel fog elmenni a nap, de teljesen. Már régen örültem így, akkor olyan géppel találkoztam, amire rendszervisszaállításkor a mellékelt cédé egy nagyon korrekt finn vindózt reszelt fel, a tulaj bekönnyezett, amikor meglátta. Nem adtam neki zsebkendőt, mert nekem kellett.

   Itthon viszont a gyerek, amikor meglátta, mennyire kivagyok, azonnal odarohant és megvigasztalt, mondván a zsinór nélküli seprőgép olyan csendes, hogy telefonálni is lehet mellette! De örülök, megint a nagymama vigyázott rád, ugye, lelkem.

   A gyereket tanítgatom, hogy most már felnőttesen kell bemutatkozni. Jó darabig csak "pocok" volt, később ez valamiért "pocok berci" lett. Ezért most azt sulykolom, hogy kevésbé ismerős közegben a sokkal komolyabb "Putzok Bertalan vagyok, kérlekalássan"-t eressze el. De nemigen hajlik rá. Nekem meg pihennem kellene egy kicsit.

   HVG portré, Hoffmann János, a rendőrség fejvadászfőnöke:"A Colombo-tévésorozatot pedig még ma is nézem, és ötven százalékban előre megfejtem, hogy ki a tettes." Elég rossz arány, egy Columbo-epizód mindig azzal kezdődik, hogy ki a tettes. Vagy már akkor megfejti, amikor még el sem kezdődött? Úgy tényleg dicséretes, de ebben az esetben viszont félek. Bemegyek a rendőrségre, mert ellopták az irataimat és ötven százalék esélyem van, hogy kérdezés nélkül, azonnal lecsuknak?

2005. 04. 25.
   A munka osztódással szaporodik. Az érte járó pénz meg szorzódással, bár ennek annyi esélye van, mint a mikrobiológiában

   Dévényi Tibor (a "Dr. Ezésez Géza élete" kutatási alapmű) Hová lett Artúrjában van egy novella, amiben a kutató megállapítja, hogy vegyületének hatására a sejtosztódás megáll, a sejtek lassan szorzódni kezdenek

   sci-fi, érted.

    Mintha nem volna elég bajom enélkül is, kollégának felelőtlenül megígértem, hogy a Frank Sinatra-féle New York, New York-ot karaoke változatban előállítom neki. Mert nekem van minden, program, tudás, hatalom és persze jóisten (hiába szájra) mindörökkön örökké. Arra ugyanis nem számítottam, hogy a bluesra-rockra kihegyezett itthoni hangbank fúvósszekció-része úgy szól, mint egy döglődő elefánt, aminek nejlonzacskót húztak a fejére. Újabb kihívás.

   De előtte kicsit még hegesztgetek, nem lehet gondtalanul szórakozni, amíg a tegnapelőttre kellő, de feldolgozásra ma megkapott anyag le nincs darálva.

2005. 04. 22.
   Eszembe jutott. De már elmúlt.

   Nejem mindig macerál, hogy reggel, amikor viszem a gyereket az oviba, küldjek neki susmust, legalább annyit, hogy "minden rendben", ettől ő megnyugszik. Egészen délutánig, amikoris nem találja a gyerek sapkáját (mert be sem vittem) és az óvónő követeli rajta a papírzsebkendőt (amit szintén nem vittem be). De ez reggel mind nem derül ki, én tehát a tudatlanok nyugalmával veszek részt a következő, tökélyre fejlesztett minimálkódolású üzenetváltásban.

Nejem: "Y?" (Már megint elfelejtettél susmusolni, mivammá?)
F99: "O" (Szerintem minden simán ment, minimális balhéval leadtam a kölköt.)
Nejem: "R" (Rendben van.)
F99: "CS" (Sőt, most jut eszembe, még a csekket is leadtam!)
Nejem: "ÜV" (Ügyes vagy, estére kapsz vacsorát )

   Még félszavak sem kellenek hozzá.

   Békés vasárnapot terveztem, munkával, amiért majd talán kapok pénzt is,

   Sajnos a Puskás Öcsi-féle alapvetés erősen kezdi érvényét veszteni, előbb focizni kell, de nagy fociért is csak kis pénz jár

   ennek megfelelően szerveztem az életemet (nejem segítségével, aki lelkendezve közölte, hogy zöldszemét-gyűjtés lesz, itt a várt alkalom -várta a faszom-, hogy üresre lehessen lapátolni a komposztálót), fater is jön, mert újból felmerült az izé és a hogyishívják problémája, meg pár ilyen lelkesítő és kevésbé lelkesítő lehetőség. És most telefonáltak, hogy a vasárnap nem jó, mert áramszünet lesz. Sűrű szombat készülődik.

2005. 04. 20.
   A tévé ügyvédjében megszólal jegyző úr, a precíz. "Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. De mondhatnám fordítva is."

    Ööö...nem jegyzeteltem, meg a szomszédban besöröztem, agyhalott vagyok, talán holnapra eszembe jut, amit most akartam. Jó éjszakát.

2005. 04. 19.
   Nosztalgiáztam egy kicsit. Nem kellemeset. Volt életemnek mítingelős időszaka is. De már elmúlt ("Engem gyíkká változtatott...!"). Kivétel nélkül mindegyik míting borzalmas volt, két óra szájtépés öt perc alatt megoldható hülyeségeken, illetve a teljesen nyilvánvaló tények figyelmen kívül hagyásával légvárak építése, ilyesmi.
   Néha az embernek muszáj elmenni ilyesmire, mert olyan ez, mint a spenót: időnként egy kis kóstolás, hátha csak az emlékek csalnak, bár az esetek túlnyomó többségében nem. Nem volt ez másképp most sem.

   Mire vége volt a mítingnek, kiderült, hogy a kékcsíkos tornaterem (2005. 04. 16.) mégsem jó, mégis kék tornaterem kell fehér csíkkal. Még jó, hogy tudjátok, mit akartok. Köszönöm szépen, most már elleszek egy darabig. Ratzinger meg első intézkedésként igazán beszélhetne a főnökével időjárásügyben.

2005. 04. 17.
   Eseménydús hétvége volt ez, sikeresen megbarkácsoltam azt a rühes érzékelősort, meg háromnegyedrészt kipucoltam és beálítgattam az ereszcsatornát, amit a gondos mesterek úgy raktak fel, hogy a lefolyók voltak a legmagasabban. Most is, annyit nem tudtam javítani az egészen, de legalább annyit elértem, hogy egy helyen. két centi magasan áll meg benne a víz az eddigi három hely és öt centi helyett.

   Ha a folyamatos javítgatás miatt valaki azt gondolná, hogy micsoda hulladék egy házban lakom, közlöm, hogy igen, építőipari állatorvosi ló. Persze vannak, akiknek még ilyen hulladék házuk sincs, tőlük elnézést kérek. Engem a magam baja érdekel, hogy ha kifizetek egy valag pénzt valamiért, meg közel nyugdíjaskoromig támogatok egy bankot, akkor ne kelljen már a falakon kívül mindent kicserélni, bár tulajdonképpen azokat is kicserélném.

   Ez a gyerek fekete hétvégéje volt (van), kezdve a szombati játszóterezéssel. Van ott egy vízszintes létra, jó magas, nekem is ugrálni kell, hogy elérjem. A gyerek nekiállt függeszkedni, pár próba után merészen nekiindult. Nejem oldalba bökött, hogy álljak már oda, mert le fog esni. Á, dehogy, fordultam hozzá, nézd csak, milyen ügyese... Nem tudom, függőleges lógásból hogyan lehet majdnem hasra érkezni, de a gyereknek sikerült. Puffanás, porfelhő, ordítás. Elzöldültem rendesen, ez olyan volt, mintha én három méter magasból ugranék egy hasast a homokba, de a gyerek húsz perc múlva már vígan hajigálta békákat.

   Ma pedig elmentünk cukrászdába. Biciklivel, mert egészséges életmód, kcal (kJ) fel, kcal (kJ) le. A gyereket vigyem én a gyerekülésben, mert nejem nem meri. Rendes férfibiciklin ilyenkor a felszállás, de főleg a leszállás (akkor már merevebb az ember) a kritikus pont, a szokásos módon, nyereg fölött hátravetett lábbal nem lehet megcsinálni, mert lekaratézom a csomagtartón ülő beszíjazott gyereket, hanem egy zsugorlólengéses mozdulattal kell a lábat a váz fölött átjátszani. Képzett és edzésben levő tornászoknak az ilyesmi rendszeresen sikerül, de nekik nem kell közben tartani is az egészet, hogy el ne dőljön mindenestül. Nekem ez ma nem jött be, a lábam beleakadt a vázba és kezdtem elbillenni. Önmagamra csomót kötve valahogy sikerült megfognom a biciklit úgy, hogy a gyereknek épp csak a könyöke ért le a földre. Kicsit már rezegtem, mert két ujjal (annyit sikerült hirtelen beleakasztanom a nyeregbe) tartottam az egészet, mire nejem -aki kicsit lemaradt- megérkezett végre és kiszabadított ebből az ördöglakat-helyzetből. Szegény gyerek közben végig csendben volt, csak nejem kérdésére vallotta be utólag, hogy igenis megijedt.

   Az utolsó mozzanat pedig az este tizenegyes lázlenyomó hűtőfürdő volt. Holnap én maradok itthon a gyerekkel. Nejem aggódott, hogy mivel töltjük el az időt, meg mit ebédelünk, de megnyugtattam, hogy ugye a játszótér most egy darabig almás, viszont két kocsma is van a közelben, meg majd rendelünk telefonon pizzát, hadd lásson már a szerencsétlen egy kis igazi apai viselkedésmintát.

2005. 04. 16.
   A hagymát is hagymával. Ha volt kórokozó a számban, az elpusztult. A vegykezelés után most jön az alkoholos fertőtlenítés. Holnapra biztosan jól leszek, bár ha valakivel beszélgetni akarok, nem biztos, hogy annak a szerencsés kiválasztott örül majd.

   Amikor suhanckoromban a mesterek a gyatrábban eleresztett tanoncokat elküldték a reszelőzsírért meg homálytizedelőért, még nem gondoltam volna, hogy valaha fogok ilyet csinálni. Mármint nem elküldeni valami hülyegyereket a sarokra, hogy nézze meg, ott vagyok-e, hanem homálytizedelőt, még ha nem is nikkeltalpasat.
   Ugyanis nejem ma szinte ugyanazt játszotta el, mint a főnököm

   Tegyük fel, hogy szobafestő vagyok, jön a főnök, hogy ezt az öt méteres belmagasságú tornatermet fessem be kékre, mert az úgy jó lesz. Miután ez megvan, megszemléli az eredményt, majd következő lépésként közli, hogy idáig ez jó, most a felső négy és fél métert fessem vissza fehérre, mert ő tulajdonképpen végig azt szerette volna, ha alul lenne egy kék csík

   azaz kitalálta, hogy mozgásérzékelő -ami felkapcsolja a villanyt, ha bejön a kapun- csak akkor kapcsoljon, ha sötét van. Lassan másfél órája hekkelek egy alkonykapcsolót, hogy össze lehessen hozni a mozgásérzékelővel. Ha előre kitalálja, akkor meg tudtam volna venni egybe az egészet, mert van ilyen.

   Megdicsértek, milyen megfontolttá teszem az embereket a feleség-gyerek-családi ház triász okán. Hát nem is tudom, meg lehet ezt oldani okosan is, csak pénz kell hozzá. Ház+ bögyös bejárónő + borotvált pinájú nevelőnő, akkor nem olyan gáz. Ja és a kertész, akivel lehet inni. Meg saját kocsma, akkor a haverok is helybe jönnek. Meg még van pár ötletem.

2005. 04. 15.
   Ma este fél kilenckor hirtelen arra figyeltem fel, hogy zuhogó esőben, csapkodó villámok közepette a temető szomszédságában éppen egy tetemes gázszámlát fizetek ki. Méltó megkoronázása volt ez az elmúlt pár napnak. De legalább a saját számlámat intéztem.

   Ma reggel a rádióban: "Útfelszín-karbantartás miatt részlegesen lezárják az M5-ös autópálya Budapest-Kiskunfélegyháza közti szakaszát." Lemaradtam valamiről? Van tovább?

   A papírbéemvés megjegyzésemre kaptam egy téjékoztató emilt. BMW M3 CSL.  "The boot liner..." rész az érdekes, miszerint -ha jól értettem- a csomagtartó borítása szendvicses méhsejtszerkezettel erősített papír, amit a szakíró nemes egyszerűséggel papundeklinek titulál. Ez még nem az igazi, de tisztán látszik a haladás.
  Ja, a bútorgyártó felhívta nejemet, hogy ők három dimenzióban gondolkodnak (mint ultima ratio ez többször is elhangzott), ezért nincs merev hátlap. Jól van már, na, nem kell ennyire beaggódni. Háromdé, persze.

   Nejem a zuhanyfüggöny cseréjének gyorsítása érdekében kidobta a régit. Most nincs egyáltalán. És most lapítok, mert az erre szánt pénzt sutyiban videokártyára költöttem

   Talán nem veszi észre a nejem. Mert egyébként majdnem mindent észrevesz. Legjobb buktám egy alaplapcsere volt, amiért direkt délben leléceltem a melóból, hogy legyen időm barkácsolni vele. Mert ugye a nők ritkán értik meg az efféle lelkesedést, szerintük az erre szánt pénzt sokkal értelmesebb dolgokra is el lehetne költeni, mint például ruha, étel, új szőnyeg, ilyesmi. Egyáltalán nincs igazuk, de ezt nem hajlandók sose belátni, mert csak pasziánszoznak.
   A gép gerincre vágva feküdt az asztalon, teljesen kibelezve, ekkor csörgött a kulcs a zárba, hazajött a nejem. Délután egykor, a nyomorult. Kivágtattam, hogy próbáljam elküldeni boltba, vagy valami, amíg el nem tüntetem a nyomokat. Nejem azonnal látta, hogy rajtakapott valamin, azt hitte, valami nőügy, fújva és karmait kimeresztve rontott be a szobába, hogy most széttépi azt a cafkát, aztán engem is. Ez volt az egyetlen eset, amikor nem kevéssé megértő lekicsinyléssel fogadta a hardverújítást, hanem szinte boldogan.

   de majd elboltolom a régit, aztán abból lesz zuhanyfüggöny, úgyis az olcsóbb fajtát szeretem.

2005. 04. 11.
   Bejövök, világít, kimegyek, nem világít. Két nap szerelésének az eredménye ez, mégpedig azért, mert nejem képtelen este csupán tolatólámpával beállni az udvarba, mondjuk van egy kanyar is közben. Pincétől a padlásig sokszor bejártam a házat, a pincében van a szerszám, a padláson a munka. A helyszűke miatt élmény mindkét helyszín, ha zerge vagy mókus lennék, talán még élveztem is volna, de így csak a fasz van ki.
   Munkaidő alatt kilihegtem magam, aztán mire hazaértem, leszakadt a teraszajtó előtti redőny. Élt három évet. De feltámasztottam a rohadtat, szopjon csak még ezen a világon, még hogy redőnynirvána, hogyisne, ilyen olcsón nem úszod meg, te geci, ha már én sem úsztalak meg olcsón.

   A Bútor gyártója hitetlenkedve fogadta a panaszomat (a hátlapon csak a szövet leng, semmi úgymond kemény anyag), mondván, a tapasztalat szerint ezzel a bútorral soha semmi baj nem volt még. Kérdésemre, miszerint az, ha a szomszéd vérengző kölyke (vagy a sajátom) egy játék vasvillával felülbírálja az ő tapasztalatát, az vajon garanciális meghibásodásnak számít-e, az volt a válasz, hogy nyugodjak meg, a tapasztalat szerint ezzel a bútorral még soha semmi baj nem volt még.
   Éreztem, hogy ez meddő vita lesz, nem is feszegettem tovább a témát. Én készséggel elhiszek mindent

   Megkövetem a gyártót, közben utánajártam, csaltak az emlékeim, elkevertem egy másikkal, az apacs is ugyanolyan szövet hátlappal rendelkezik, illetve a beülési élmény sem jobb az augusztóénál

   viszont ezt -aggályaim fenntartása mellett- akkor is legalább igénytelenségnek tartom. Mintha felfedezném, hogy a szép új BMW-mnek papírmaséból lenne a csomagtartófedele, és a bajorok azzal védekeznének, hogy a tapasztalat szerint soha nem volt vele baj.

2005. 04. 08.
   Kifizettünk egy gyerektalicskányi pénzt, mert megjött A Bútor. Behozták, összeraktuk (nem volt nagy meló, megemel, összecsúsztat, leenged). Jól néz ki, gyönyörű, de bazmeg nem. Apache<>Augusto. Mi az apacsot néztük/próbáltuk ki, de a boltban nem volt róla katalógus, biztos nem gyártják, vagy a fasz tudja, mi van. És mi tulkok látatlanban -mert hasonlít- megrendeltük a másikat.
   A beülési élmény (user experience) nem ugyanaz. Az apacs ránehezedéskor puha, picit süppedős, diszkréten megölel. Az augusztó ennél lényegesen mogorvább, bár nem éri el azt az igazi bútorpiacos élményt, amikor belevetődéskor a kőkemény ülőfelület az ember gerincét egy határozott ütéssel feltolja a kisagyba. De ezt még meg lehet ideologizálni, a puha ülés hexenschusst okoz, valamint maszturbációra késztet, ami tudvalevőleg a tábesz melegágya.
   De ami az igazi baj, hogy az apacs teljes hátsó része merev (=akárhol meg lehet kopogtatni), az augusztóra meg csak rá van húzva a szövet, kopogtatni kizárólag a merevítések fölött lehet, ami azt jelenti, hogy a gyerek az első komolyabb fogócskánál be fog zúgni az ágyba.

   Mivel nejem folyamatosan jajongott, hogy micsoda kosz van (a régi kanapé alól olyasmik kerültek elő, hogy még a felmosórongy is szűkölve menekült a sarokba) elmentem a BricoStore-ba, mert ott akciós a 80x80-as zuhanyfülke, legalábbis a katalógus szerint. Idáig zuhanyfüggöny volt, de annak az alján idővel mindenféle gusztustalanság telepedett meg, ha a biztonsági üvegen alakul ki az élet, az mégiscsak más. A boltban a dobozok felett viszont már az volt kiírva, hogy 80x80 90x90-es zuhanyfülke. Anyátok.
   Mikor üres kézzel hazaértem, az volt az érzésem, hogy fénysebességgel utaztam, mert közben nem telt a lokális idő, nejem ugyanott és ugyanúgy állt és ugyanúgy lamentált, hogy kosz van, mintha nem telt volna el közben másfél óra. Később talált magán egy ősz hajszálat is, vége volt a világnak. Próbáltam vigasztalni a dallal, miszerint "Egy tisztes őszes halánték A nő számára ajándék", de nem volt sikerem.

   A gyerek meg valahogy behekkelte magát a rendszerbe, a legmeglepőbb helyeken találok ilyeneket, hogy Új mappa, Új mappa (2), Új mappa (3) stb.

   Mára feladtam. Egészség.

2005. 04. 07.
   Halad a kertindítás, ez szarabb, mint a téli leállítás. Az ugyanis alapvetően romboló munka, az ember egy irányba tart az entrópiával, vagy ha nagyon tele van a töke, akkor egyszerűen hagyja az entrópiát egyedül dolgozni. Nem foglak kiásni, te rohadt nem áttelelő zöldség, ott gebedsz meg. És tényleg meggebed, aztán lehet kiásni.

   Ha valakinek acéltető kell, semmi akadálya, mondja az europlakát. Csak egyet kell tudni: Most már nem Rannila, hanem Ruukki (bár ez a Ruukki nem az a Ruukki). Hát így mindjárt más. Ezek a finnek elég maguknakvaló népek, szarnak rá, hogy a külföldiek hogyan törik bele a nyelvüket a termékeik nevébe, még jó, hogy mondjuk a Nokiát nem mittudomén FosttiPiistinek nevezték el.

   És ha már elnevezés. Ha valakinek precíziós munka kell, szóljon, elintézem. Precíziós szerszámmal.
   

2005. 04. 04.
   "Az árgyélus kihismahadár nem száll minden ágra,
Megbaszod a kuhurvaanyád szép paplanyos ágyba."

   Vujicsics Tihamérnak volt ez a nagy dobása, mármint az árgyélus kismadár nemtomhány stílusban előadása. A szöveg alá a kínai népdal változatot tessék elképzelni

  Így hétfőn, hogy a nejem vasárnap délután négykor mégis tudott a szomszédból gyepszellőztetőt organizálni, ennyi telik. Elnézést.

2005. 04. 02.
   A magyar tévék szerint már tegnap meghalt a pápa (legalábbis teljesen úgy jött le, hogy ők már tudják, amit a világ többi része még nem), ma meg már csakugyan. Talán emiatt is, de amikor Ratzinger bíboros, vagy ki, felkérte a tömeget, hogy hallgasson pár percig, mert a szentatya lelke ezekben a percekben találkozik Jézus Krisztussal, nekem sajnos csak egy graffiti jutott az eszembe.

"The Rev. Charles Spurgeon departed for heaven at 6.30 am today."
" 10.45 am. Not yet arrived. Getting anxious. Peter."

   De legalább tudom egy hétre előre a tévéprogramot. Ha a konklávé sokáig húzza, akkor tovább is. Ja és a pápával együtt meghalt a freemail is, nem tudom, van-e összefüggés.

   Reggel még tél van, aztán napközben kitör a tavasz. Ma reggel nejem feltette azt a rögtön gyanúra okot adó kérdést, hogy mit szeretnék ma csinálni. Mivel előző este rátenyereltem egy fél üveg viszkire, eléggé engedékeny hangulatban voltam. "Amit te akarsz, szívem" morogtam csak félig tréfásan. A naphosszat gyepszellőztetőt tologatástól kizárólag az mentett meg, hogy a kölcsönzőből másfél hétre előre kivették az összeset. Amikor ezzel a hírrel tértem vissza, nejem lemondóan megkérdezte, volt-e annyi eszem, hogy akkor mához két hétre lefoglaljak egyet. Erre már csak annyit bírtam reagálni, hogy volt annyi eszem, hogy nem.