Aktuális

2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2013. 06. 12.
      Ennél agysorvasztóbb értekezleten már régen voltam. "Ez akkora dolog, hogy projektbizottságot kell alakítani [...]. Benne kell lennie természetesen az ügyvezetőnek, hogy ellenőrizhesse a munkát [...]. Igen, jó, hogy mondod, benne kell lennie a céges ügyvédnek, hogy ellenőrizhesse a szerződéseket [...]. A könyvelő? Persze, az is, benne kell lennie a könyvelőnek is, hogy ellenőrizhesse a pénzügyeket. Benne kell persze lennie a partnercég ügyvezetőjének, jogászának és könyvelőjének is, hogy ők is ellenőrizhessék." És benne kell lennie még ennek-annak-amannak, hogy ellenőrizhesse aizét.
    És nem mertem feltenni a kérdést, hogy oké, mindez rendben

   már ez sincs rendben, mert egy projektszervezet jó esetben nem arról szól, hogy politikailag kiket kell belevenni, hogy ellenőrizhessenek bármit, még rosszabb esetben pedig bele is szólhassanak bármibe, mert abból csak a káosz lesz

   de ki lesz az, aki tényleg dolgozik is, mert a végén még én leszek az.

   Hát ez gyorsan ment. Kár volt törni magam a nyudíjfolyósítónál az özvegyi nyugdíjjal, mire korrektül beadtam a papírokat, már jött is a telefon, hogy lehet elvermelni a mamát is, aki nem az anyám, hanem a fater új felesége volt, csak így (márminthogy per mama) egyszerűbb a nevezéktan.
    Régebben mondtam is nejemnek sötét arccal, hogy muszáj elválnunk

   jut eszembe, fel is kell melegítenem megint ezt a viccet, mert még elkanászodik

   mert mi lesz így a családi hagyományokkal. Nagypapa ugyanis, amikor a felesége már a végét járta, hívatta a papot. Nem értettem, az öreg sosem volt nagy templombajáró, sőt. Nekem akkor derült ki, hogy akit eddig annak hittem, az nem a felesége, az öreg akkor kegyelmezett meg neki, hogy na jó, így erre a pár napra már egyebassza, jöjjön a pap, összeházasodhatunk. Meg akkor ugyanazzal a körrel már az utolsó kenetet is el lehet intézni.
   Szóval a nagymama nem is volt a nagymama. Az az elejétől megvolt, hogy a faternak a mama nem az első felesége, de hogy hogyan is volt a történet, azt a mamától tudtam meg, nemrég, amikor már neki mindegy volt és nem akarta, hogy hülyén haljak meg.
    Nem mennék bele a részletekbe, de jópár brazil szappanopera-epizódra való történetet mesélt el, benne egy különösen kínos karácsonnyal, amelyre mindenki meghívta az ismerősét és ott derült ki, hogy hoppá, de kicsi a világ, vagy másképp milyen nagy a család, mármint lyuksógori és kúrópajtási értelemben. Azt hiszem, a szűk rokoni kapcsolataimról mindennél többet mond, hogy a temetés utáni vendéglőzésnél a tízegynéhány közvetlen hozzátartozóból hétnek különböző volt a vezetékneve. És az is érthető, miért szarok bele teljesen az ilyesmibe, nekem az az alap, hogy simán megjegyezhetlen, ki kinek a milyen kapcsolatából származik. Tényleg már csak egy amnézia hiányzik.