Jogi basz: GLL(TM)




2024. november

2024. október
2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2014. 07.31.
   Végül csak sikerült szereznem egy társaságot, akik tényleg mindent elvittek. Megkérdezték, hány méter bútor van, ó, ehhez elég a kis kocsi is. Amikor megjöttek egy valóban egy nem túl nagy teherautóval, elkezdtem számolgatni, hányat fognak fordulni és mennyi pluszpénzt fognak ezért kérni, valamint az is elkezdtem fogalmazni, ekkor hogyan küldöm el őket a gecibe előbb udvariasan, majd átmenet nélkül nagyon nem udvariasan.
   Megmutattam nekik a témát, aha, aha, oké, nem baj-e, ha egy kicsit hangosak lesznek. Ööönem, mondtam, egyrészt nem teljesen értve, hogy miért kérdezik, másrészt tekintetbe véve, hogy ők sem, én sem jövünk már ide vissza. Azonnal megértettem viszont az egész koncepciót, amikor egy csákánynyél segítségével haladéktalanul elkezdtek mindent lapraszerelni. A csákánynyéllel kibaszták a szekrény hátlapját, majd teljes testsúlyt beleadva összehajtották, hogy az élek menlt recsegve széttört, a maradékot, ami tartotta, azt meg simán szétrúgták.
   Bár kicsit fájt nézni a rombolást

   eleinte úgy képzeltem, hogy van valami érték a lakásban, de hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen semmi nincs, amit többért lehetne eladni, mint amennyi gecizés van vele. Ebben csak megerősítettek az ingyenmindentelvivő kisiparosok, akik semmit nem akartak elvinni ingyen, pedig volt, amit tukmáltam

   de valahol mélyen azért csodáltam is őket, tessék, itt vannak a modern vikingek, amik a kultúrembereknek esetleg értéket képviselő dolgokat csákánynyéllel basszák szét habozás nélkül. És még pénzt is kapnak érte. Amikor épp valami annyira jól összeszerelt szekrényhez értek, hogy ketten kellettek hozzá

   az már akkorát szólt, hogy feljött az alsó szomszéd, hogy mi a fasz ez, rá ne szakítsuk a plafont

    kénytelen voltam meg is jegyezni, hogy öröm látni, amint képzett szakemberek tudásuk legjavát nyújtva oldanak meg másnak gondot okozó intellektuális problémákat, de nem vertek meg, sőt, büszkén vigyorogtak. És tényleg minden befért abba a teherautóba. Profi.

   Most már nem kell éjszaka leskelődni a kertben sünik után, egészen felbátorodtak, jönnek világosban is, ott döcögnek a kertben fel-alá, mókásak, ellentétben a macskával, ami gyilkos, mert madarakat vadászik, aztán ott eszi meg őket a kertben, látványosan otthagyva a kevésbé húsos részeket, szárnyvéget, ilyesmit, amit aztán takaríthatok el én.
   Nejem is szereti a sünöket, jaj de édi, jaj de ari, mígnem valamelyik sünt hosszan basztatta, mert az nem volt hajlandó kijönni valami bokor alól, csak annyi hallatszott, hogy alighanem éppen vacsorázik, mert ropogtatott valamit.
- Gyere ki! Gyeereee kiii! Naaa, sünikeee! [stb., stb., öt perc] Cic, cic, cic! Gyere ki szépen, hadd... blöe.
  Pont kiértem, szóval az aranyos süni azzal a véres szárnyvéggel a szájában jelent meg, amit a macska előző este otthagyott. Kibaszott gusztustalanul és egyben ijesztően nézett ki, éppen csak a szeme nem világított vörösen. Veszett, gyilkos vadállatok között élünk.

   Valamelyik este a híradóban volt egy gyerek, akit visszalopott az anyja az apjától, vagy fordítva, mindegy. Ennek örömére, mivel emlékeztem, hogy volt már hasonló, a Mehmet Karcsika esete, kénytelen voltam nejemnek elskandálni a
Volt egy Karcsi, Mehmet,
Sosem látott tehnet
rögtönzött kétsorosat, ami után nejem rögtön azt javasolta, hogy inkább igyak.

2014. 07.24.
   Nem tudom, ifjabban vannak-e hosszútávú dolgai az embernek, mármint olyan elintéznivalók, amik már messziről látszanak, hogy hónapokig, rosszabb esetben évekig tartanak

   ehelyt állítanám fel azt az elméletet, hogy a fizikai törvények a fogalmakra is érvényesek. Konkrétan arra gondolok, hogy többszörösen ellenőrzött és megerősített tapasztalatom szerint bármilyen ügyintézésnél hat a súrlódási erő, ami fékezi az ügy haladását, kellő idő elteltével pedig meg is állítja. Következésképp egy ügy kizárólag akkor halad előre, ha folyamatosan erőhatást gyakorlunk rá. Egy ügy súrlódási együtthatója egyenesen arányos a benne szereplő természetes személyek és négyzetesen arányos a benne szereplő hivatalok számával

    de ha nem vigyáz az ember, később lesznek.

    Az már egy komoly sikerélmény volt, amikor közel kétéves vívás után sikerült rendesen bezáratnom A Satuként Lefogott A-moll Akkord Mennyei Harmóniájának Egyházát. Akkor is elsült egy üveg tömény, amikor közel egy év melóval sikerült a faterom lakásáról leszedetni azt a jelzálogot, amit harmincnemtudomhány éve a munkahelye tett rá

   és nemhogy a munkahely, de a jogutódjának a jogutódjának a jogutódjának a jogutódja is megszűnt

   és huszonnemtudomhány éve lejárt, de elfejtett leszedetni.

   A fater hagyatéki projektje is vicces volt, mindegy, a végefelé azt is megállapítottam, hogy egyrészt a hivatalokon kívül a hazai mikrovállalkozásoknak is egytől egyig a kurva anyját, másrészt hogy nem mindig a lét határozza meg a tudatot.

   Konkrétan ez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor végre a sokadik mindentelvivő kisvállalkozó legalább tényleg megjelent, igaz, korántsem akkor, amikorra ígérte és korántsem vitt el mindent

   és korántsem annyiért akarta, amennyiért megbeszéltük, ekkor mondtam, hogy oké, akkor hordjanak vissza mindent és nem is találkoztunk. Vagy azt már, amit elvittek, ne tegyék vissza, de most viszonhallás

    de legalább jótanácsokkal látott el.
- Figyelj, adok egy tanácsot. Ebben a szakmában szinte mindenki cigány. Ha cigányok jönnek, vigyázz velük.
- Miért, mit szoktak csinálni?
- Hát például addig húzzák az időt, amíg aztán megszorulsz. Meg nem visznek el mindent. Meg amikor már lent van a fele, akkor találják ki, hogy nem is annyi, hanem több.
- Aha, értem.
- Meg akkor figyelj különösen, ha asszony is van velük.

   Elnéztem az ember mellett, aki egy az egyben mintha Győzike lett volna, hogy rálássak, a felesége éppen mit pakol még gyorsan el.

- Értem. Köszönöm, majd akkor vigyázok. Nem lehet mindenki olyan becsületes, mint te.
- Hát nem is.

Basszájba.