2004. 06. 30.
Rászántam magam és megnéztem, hová fogunk költözni. Mert költözik a cég
Ezt a tulajdonos döntötte el. Innen, békaperspektívából úgy tűnik, a hangzatos szólamok (2004. 06. 08.) ellenére a rövidtávú pénzkivétel a cél. A tulajdonosi struktúra amúgy is elég érdekes, négy év alatt volt vagy hat tulajdonosa a cégnek, a közvetlen vezetés által közvetlenül gründolt pénzkilopó cégtől kezdve a cégvezetők nejei által birtokolt cégen át a Bahamákon bejegyzett Kaya Ibrahim Ltd.-ig. Most valami magyar a tulaj, de egy nyilvánvalóan stróman cégről van szó, amely kb. tizenöt, egymást körbetulajdonló nullahúsz cégcsoport egy tagja, a körbe innen-onnan belecsatlakoznak érdekes magánemberek és offshore cégek. A költözés nyilvánvaló célja, hogy a jelenlegi belvárosi telephelyet kurva nagy pénzért el lehessen adni, míg mi elköltözünk valami tessék-lássék felújított kültelki üzemcsarnokba. És aminek a bérleti díját a tulajdonosnak fizetjük, nem a belvárosi önkormányzatnak
és minden bizonnyal most indul el az igazi felvirágzás.Legalábbis ha a pincében levő raktár (szellőzés nulla, egerek viszont biztos nincsenek benne, mert semmilyen szerves létforma nem bírja hosszan a vegyszerszagot) méretéből indulunk ki, mert az akkora, hogy egy nyolcsávos tekepályát csont nélkül lehetne benne csinálni úgy, hogy még a büfé, a szauna meg a medence is lazán lötyögne. Legalább egyszerű lesz eltűnni a főnökség elől. "Lementem a raktárba!", aztán keressenek meg, ha tudnak.
Kis öröm, felraktam egy spamszűrő programot. Nem ez a kis öröm, hanem az, hogy a fenyegetőzésekkel ellentétben harminc nap után valamiért nem állt le. A konzolon ugyan volt valami köpködés, hogy "expired", de aztán ezen hamar túltette magát a szentem. Úgyhogy élesbe fordítottam, ma este a szokott tizenhuszas nagyságrend helyett két emil jött be. GWAVA a zsiráf.
Megtudtam a frankót. Az "árelőny" mellett a másik tréfa a "maradványérték". Így tudnak relatíve olcsón autót eladni. Csak az árelőnyt mindenhova odaírják, a maradványértékről meg mélyen kussolnak. Ez egyébként arról szól, hogy fizet az ember egy meglehetősen öcsi pénzt kezdőrészletnek, relatíve öcsi pénzeket normál részletnek, aztán amikor vége a futamidőnek, a kocsi árából még mindig hiányzik mondjuk egy miller. Ezt aztán vagy egyben kifizeti az ember, vagy a használt kocsi nem túl nagyvonalúan megállapított árából ezt levonva a maradék (ha van) egy következő kocsi kezdőrészleteként felhasználható. Vagy fel lehet rá venni újabb kölcsönt. Ahogy a zsidó mondta a működésképtelen kólaautomata előtt, miután a harmadik pénzt dobta be hiába: Ravasz. Nagyon ravasz.
2004. 06. 29.
Ha én egy hangbank-szerkesztőben határozottan közlöm három hanggal, hogy no, öcsisajt, ti egy keygroupban vagytok
Ez midi. Ha egy hangszerhez több hangminta is tartozhat, de egyszerre csak egy szólhat -tipikusan pl. a trombita ilyen, nehéz vele akkordot fújni, vagy (mint jelen esetben is) a lábcint lehet nyitottan ütni, zártan ütni, illetve pedálozni- , azoknak célszerű megmondani, hogy egyszerre tényleg csak egy szóljon. Ennek a jól megfelé történő mondására szolgál a keygroup
akkor ők mi a retkes, kócos istenfaszáért nem hajlandók ezt tudomásul venni? Ami a legszebb, hogy kb. két hónapja még nem volt ezzel baj. Már megint ufók jártak a gépemben. Vagy a hangkártyadriver makkant meg. Bazmeg, ha veszek valami normális hangkártyát, annak azonnal leállnak a gyártásával. Gravis Ultrasound, Diamond MX-300, most Terratec Xfire 1024. Igen, a Soundblaster sorozatot messziről kerülöm, mert zajosak, mint egy rakétasiló indításkor. Meg nem kell ötpontegy, meg apjafasza, jobb meg bal kell, de az tisztán.
Hosszas feszegetésemre kiderült, hogy a tavalyi autótörésem ügyét lezárták, senki nem kap egy buznyákot sem. Esetleg el lehet menni bíróságra verekedni. Ugye az volt, hogy mindketten leadtuk a papírt a másik felelősségbiztosítására. Amikor megkérdeztem, hogy a másik ember felelősségelismerése nem segített-e valamit, közölték, hogy nem. Mert ő bemegy a biztosítóhoz, előadja, hogy zavart volt, vagy megfenyegették (amit el is tudok képzelni, belémjön valami BMW, amiben ül négy másfél mázsás kigyúrt állat és közlik, hogy nem törik el a lábamat azonnal a kerékkulccsal több helyen is, ha aláírom, hogy én vagyok a hunyó) és annyi. Most tornázhatok a saját cégemnél, hogy legyen már valahogy megjavítva, mert már kurvára unom csereberélni az izzót, ami a széttört búra mögött állandóan tropára megy.
2004. 06. 28. v2.0
Kollégám már napközben megtalálta a cikket, ami szerint csak egy dolog létezik, a világ sok eleme csak ennek az egy dolognak a sokféle vetülete, egy kurvanagy hologramban élünk és aki le (fel) tud menni holografikus szintre, az messziről tárgyakat tud mozgatni, meg minden.
Jót mulattam, de este nejem kinyomtatva hazahozta ugyanezt a cikket, ezen felbőszülve kicsit utánakutattam. Az eredeti(k egyike) az ez lehetett.
Alain Aspect publikációit speciel nem olvastam el, de a címekből nem tudtam leszűrni semmit, ami arra utalt volna, hogy az ember az osztályával együtt meghülyült.
Így csak három dolgot hoznék fel.
"Klapanciusz megtudta, hogy hogy a bolygón garázdálkodó Ocsmonda sárkányt némelyek egyetlen példánynak tartják, mások viszont többes számú lénynek, amely képes több helyszínen lenni egyszerre. Ez elgondolkodtatta, bár nem lepődött meg, hiszen a ronda fenevadak lokalizálását gyakran nehezítik meg az úgynevezett sárkányanomáliák, és nem egy példány, főleg a szórakozottabbja, mintegy "szétkenődik" a térben, ami a kvantummomentum izospines erősítésének közismert hatása. Amiképpen a vízből kinyúló kéz a víz felszíne fölött öt, látszólag teljesen független ujjat mutat, éppúgy a konfigurációs térből a reális térbe átemelkedő sárkányok több példánynak látszanak, holott csak egyről van szó." (Stanislaw Lem: Kiberiáda. Európa Könyvkiadó, 1987. p. 225-226)
"Kimutatható, hogy a [diffúz] hologram nem annyira rendszertelen, mint amilyennek látszik. Nem olyan a helyzet, mintha rendszertelenül homokszemeket dobáltak volna a [fotó]lemezre. Meglehetősen bonyolult alakzatról van szó,a tárgy diffrakciós képéről, amely rendszertelen közönként, de mindig ugyanabban a méretben és ugyanabban az irányításban ismétlődik.
A diffúz hologramoknak igen érdekes tulajdonságuk, hogy a hologramnak bármely olyan kicsiny része, amely elég nagy ahhoz, hogy a diffrakciós mintát tartalmazza, az egész tárgyra vonatkozó minden információt tartalmaz. A tárgy ebből rekonstruálható is, de a zaj nagyobb. [...] Ezzel kapcsolatban sokat spekuláltak azon, vajon az emberi memória is nem holografikus természetű-e. Ismeretes ugyanis, hogy az agy jó része elpusztulhat anélkül, hogy az emlékezet minden nyoma megszűnnék. [...] csak annyit szeretnék mondani, hogy véleményem szerint az emberi emlékezethez való hasonlóság csak funkcionális, de nem strukturális." (Gábor Dénes: Válogatott Tanulmányok. Gondolat Kiadó, 1976. p.26.)
"A világegyetem biztosan végtelen, mert az emberi hülyeség csak így férhet el benne." (?graffiti?)
2004. 06. 28.
Van a környéken egy lassú kislány (én legalábbis így hívom). Azért lassú, mert tényleg az, szegény. Lassan, ütemesen halad, köszönésre megáll, felnéz, csóóókolooom, mondja, majd továbbmegy. Ilyenkor mindig marha kényelmetlenül érzem magam, hogy jövök én ahhoz, hogy én valamennyivel normálisabb vagyok, mint ő (most ezen ne kezdjünk el vitatkozni). Nem tudok ezzel mit kezdeni, na.
Aztán nejem múlt héten bevitte magával dolgozni az autókulcsot, mit van mit tenni, jön a tömegközekedés. Elgyalogoltam a HÉV-ig, közben egyszercsak felfigyeltem, hogy jönnek szemben a hasonlóan lassúak, ki csak kicsit lassú, ki nagyon. Hátranéztem, ott is voltak. Egy hoszú pillanatig azt hittem, most mindjárt tömör feketévé válik a szemgolyójuk és hasbaszúrnak egy fél biciklivel, aztán isznak a véremből és én is lassúvá válok. De aztán rájöttem, hogy pont a foglalkoztató előtt vagyok és ők jönnek dolgozni.
A hétvégén munka miatt felborult bioritmusom tetejébe vasárnap este vendégségben megittam egy üveg habzóbort. Eredeti olaszt. Nejem időnként megbökdösött, hogy élek-e még, mert rendkívül buta tekintettel csak ültem mereven, mint egy Buddha-szobor, körülbelül úgy dagadt a hasam is. Elnyögtem neki, most azon mélázok, böffentsek-e egy akkorát, hogy kitörnek az ablakok és ránk omlik a ház, vagy fingjak, ami semmivel sem jobb, mert még fel is robban az egész. Meg különben is vendégségben vagyunk. Nem mintha ez akadály volna, a hurrikánnak, ha jönni akar, semmi nem állja útját, de a gatyámban a cunami az kínos lenne. Nem mondom, hogy nagyon megsajnált.
2004. 06. 25.
Hirtelen támadt László-nap van, de valahogy majdcsak hazajutok.
Elfelejtettem, de most azért büszkélkedek, hogy ha már a foglalkozásom szívat, legalább otthon tudok valami látványosat produkálni. Nejem vett a gyereknek egy sárkányt. Afféle kétszáz forintos műanyagfóliás szart, négy pálcika, egy vézna madzag és máris megvan a sikerélmény. Illetve meglenne, ha a sárkány hajlandó volna repülni, de nem hajlandó, mert azonnal elkezd ide-oda libegni, aztán egy hirtelen szaltóval belehasít a talajba.
Egy darabig huzigáltam a madzagokat, kötöttem ide, oda, semmi javulás, a gyerek picit görbülő szájjal lemondott a sákányról. De nem volt túl boldogtalan, mert eleve nem is látta igazán repülni.
Úgyhogy a budiból elővettem egy Storyt (mire nem jó a bulvárújságírás) és hegesztettem egy farkat a sárkánynak. Azt a klasszikusat, papírcsíkokból. Ez eleve jó móka volt, mert büntetlenül lehetett papírt tépkedni. Véletlenül el is találtam a méretét, stabilizálta a repülést, de nem rántotta hanyatt. Futottam vele egy kört, frankó. Na, mondtam a gyereknek, olyan sárkányeresztés lesz itt, behugyozol. Persze rögtön el is állt a szél. Egy darabig rohangáltam, mint a mérgezett egér, aztán sajnos hamarabb eluntam a mókát, mint a gyerek. De sikerült rábeszélnem, hogy próbálja ki ő is. Első körben felszántotta telket, mert csak vonszolta a sárkányt, másodikra pedig belegabalyodott a madzagba. De ő jó bulinak minősítette a dolgot, és mivel kéccázér egy egész délutánt elszórakoztunk, én is.
2004. 06. 24.
Humán érdeklődésűek ugorgyanak.
Hosszú gecizés után lemondtam a pinamentésről, ilyet még a (z elvileg) hozzáértők sem láttak, ráadásul az internet sem ismeri a problémát. Ha előveszi az ember a SAN-macerálóprogramot, aszerint van egy RAID-tömb, amin nincs partíció, senemsemmisem. Ami a mókás, hogy szabad hely sem.
Aztán hirtelen elköszönt az a szerveroldali ágens, amin keresztül lehetett rugdalni az egészet. Mivel egy újraindítás kb. egy óra (végigolvasgatja a diszkeket, röhöncsél, aztán elkomolyodik és mindegyiken eltöpreng egy kicsit, hogy ez most mi), lemondtam erről a fajtáról. Némi olvasgatás meg soros konzolon basztatás (parancsok nem azonosak a könyvben levőkkel, sőt a saját help is összevissza hazudozik) után belőttem a direkt hálózati hozzáférést, attól fogva arról panaszkodott, hogy ő nem hajlandó semmit csinálni, mert kell bele még pótkontroller, mert mi van akkor, ha az egyik éppen menedzselődik. Leástam a raktár mélyébe, találtam egyet, a nyelvemmel kitisztítottam a raktáros cipőjét, hogy adja kölcsönbe egy kicsikét. A pótkontroller azonnal direkt hálózatot követelt magának. Boltba el, mert AUI-RJ45 átalakító kell hozzá. Jól van, mondtam, a cég weboldala egy darabig nem fog menni, de egy hétig biztos nem fog szólni senki. Drót átdug.
Így kb. két hét küzdés után ott tartottam, hogy lehet az eredeti problémával foglalkozni. Most a RAID-tömböt már lehet a kontrollerek között passzolgatni, olyan hibatűrő, mint a rosseb, csak épp nincs rajta semmi.
Látjátok feleim, ez történik, ha a cégvezetés nem hajlandó beruházni egy olyan, relatíve filléres izére, ami elintézi, hogy áramszünet esetén a szünetmentes táp egyszerre több mindent tudjon intelligensen leállítani. És aztán van is, ami nem intelligensen áll le. És aztán nem is intelligensen áll fel, csak úgy, mint lúzer akciófilmhős az első, pusztító erejű tökönrúgás után.
Ezek a tanfolyamok halálosak. Főleg az ebéd utáni részük. Félhomály, a vetítő melegen duruzsol, az előadó vígan parírozik ("... és akkor a wcpxrthz parancsot elindítjuk a TEC-konzolon, az MRU hatására pedig a HTF beleallokál a KPM-be egy RZTF-et, és..."), én meg, ha nem volna karfa, kiesnék a székből és menten elaludnék.
De most azt fogom tenni.
2004. 06. 22.
Ja és persze az öntözőtervező ember megkérdezte, mennyi a kút hozama. Mittudomén, mondtam annak az embernek a mosolyával, aki éppen vesekövet hugyozik. Nade mit mondtak a szakemberek, akik csinálták? Azok semmit se mondtak, instállom. Azok idejöttek, lejtettek egy is körtáncot
tényleg úgy néztek ki, mint a megvadult polkázók. Egy kézifúróval kezdték ugyanis, megragadták a két ágát, aztán körbe-körbe szaladtak, mint a kínai gügyeegér
aztán egy óra múlva mondták, hogy kész, huszonharminc lesz, viszonhallás. Szerintem azok a pénzt is csak a színéről ismerték meg, nemhogy itt literperpercekkel jöjjek nekik. És ennyiben maradtunk, megbeszéltük szépen, mennyi is a kút hozama. Mikor elment, a biztonság kedvéért belekajabáltam a kútba, hogy "ötven liter per perc!!"
"erc", válaszolta a kút, remélem, tényleg értette.
A khm, görényprodzsektnek az lett a vége, hogy megvettem egy széthajtogathatós ketrecet, két héten belül vissza kell vinni, akkor visszaveszik. A macskarelokálás másik verziója a következő.
Hozzávalók: egy db ketrec (Fresshnapsban vagy miben megvéve), pár szelet sonka (Tesco), munkáskesztyű (legalább jobbkezes, Tesco). Autó, aminek a csomagtartójába belefér a ketrec (autókereskedések, esetleg Hertz). Némi türelem (jógatanfolyamok, Yoda).
A macskát a sonkával csalogassuk be a ketrecbe. Úgy álljunk, hogy a ketrec ajtaja a tőlünk távolabb eső oldalon legyen. Lógassuk be fentről a sonkát. Ez fontos, mert ha csak beejtjük, a dögök oldalról kikalamolják. Mikor a macska végre-valahára bemegy és nekiáll a sonkának, kb. két másodperc áll rendelkezésre, hogy hirtelen áthajoljunk a ketrecen és bebasszuk az ajtaját. Nevessünk egyet az ostoba képén.
Vegyük fel a munkáskesztyűt (mert a geci kinyúl a ketrecből és karmol) és tegyük ki a ketrecet az ajtó elé. Álljunk az autóval az ajtó elé, közben feledkezzünk el gyermekünkről, aki kiáll a ketrec mellé és minden arrajáróval ordítva közli, hogy "apa kirándulni viszi a cicát!", miközben a cica folyamatosan vernyákol, veri magát (a kisköcsög) és húsz körömmel recsegteti a ketrecet. Miután a fél falu megtudta, hogy nekünk dilink az este kilenckor cicával kirándulás, a ketrecet betehetjük a csomagtartóba (hátsó ülés nem jó, mert szét lesz karmolva a kárpit) és hajrá. Harminc kilométerrel és egy folyammal távolabb ketrec kivesz, kesztyű felvesz, ketrecajtó kinyit, macska kiborít, na isten hírivel.
Otthon gyermeknek elmagyaráz, hogy cica nagyon jól érzi magát, az erdőben már várta őt a sünike, a rókácska, a kismadárka. A borjú méretű kóbor kutyáról, amely úgy mosolygott a cicára, hogy közben folyt a nyála, nem fontos említést tenni.
Az egyikért nem aggódom, csak talál üzemmacskai állást a közeli ipari parkban, de a másik átképzésen kell részt vegyen, mert a vasmű mostanában nem prosperál. És még van egy, őt az olajiparba szánom. Most jut eszembe, olyan vagyok, mint a mesebeli király a három fiával, elküldöm őket szerencsét próbálni. Csak nehogy visszajöjjenek egy-egy mátkával.
Megkérném az IBM-et, hogy azt az embert, aki egy külső üvegszálas RAID-vezérlőbe hálózati csatlakozóként kizárólag AUI-t tervezett, haladéktalanul rúgja ki a gecibe, mert az az ember a saját gépe hátulját sem nézte meg idestova hat éve. Köszönöm.
2004. 06. 19.
Büdös vagyok, be vagyok baszva (ez ma már a második, volt egy délelőtt is) és az előbb egy EU-s pályázat kapcsán hosszan fejtegettem egy GKM-hez közeli embernek, hogy az e-commerce (illetve annak bármelyik alfaja, B2B, B2C satöbbi) jelenlegi formájában miért borzalmas parasztvakítás. Ugyanúgy, ahogy az ISO-minősítés is, ami egyedül azt bizonyítja, hogy az ISO-s cégnek van a minősítés ismételt megújítására évi egy miller kibaszni való pénze (pöcs kis cégnél persze, nagynál ez sokkal több).
Van olyan érzésem, hogy nem leszek tanácsadó sem a GKM-nél, sem valamelyik szatellitcégénél. Most nem tudom eldönteni, szomorú legyek-e, vagy vidám. De most találtam még egy sört a hűtőben, úgyhogy vidám leszek.
2004. 06. 18.
Reggel jött egy faszi, felkente a műgyantás getvát a lábazatra, majd elmenőfélben még hátradobta, hogy vigyázzunk, hogy két napig ne essen rá az eső. Bazmeg, néztem este a gyűlő felhőkre, akkor ezt most így hogy? Eltéptünk a Bricoba, vettünk takarófóliát meg valami ragasztószalagot, otthon pedig kezdődött a katasztrófa.
A fólia ugyanis vékony szar volt, cserébe viszont 4x5 méteres, el kellett szabdalni 1 méter széles csíkokra. Viszont a felhők érkeztével feltámadt a szél. Nejemmel mint két hülye matróz a vitorlával küzdöttünk a kb. 20 deka önsúlyú fóliával a szomszédok nagy örömére. Amikor végre sikerült leszelni egy csíkot belőle, azt azonnal elvitte a szél, a gyerek boldogan vetette magát utána, majd magára tekerte és úgy rohangált, mint egy esküvőre készülő kertitörpe.
Aztán jött a ragasztás, a csapkodó fólia azonnal mindenhol belekapaszkodott a szalagba, arról persze meg már csak szaggatással jött le. Nagy nehezen felraktunk egy csíkot, kiszabadítottuk a gyereket a maradékból (ugyan raktunk rá követ -nem a gyerekre, pedig arra kellett volna- , de a gyerek leszedte, hogy a szél hadd végezze el a többit), szabdalás, ragasztás, gyerek kimentése a PVC alól stb. több körön keresztül. Mire végeztünk, az eleje már vált is le.
Néztem a nejemre, hogy jól szórakoztunk, jól, de kezd a buli egyre szarabb lenni. Ő nem figyelt rám, mert a gyereket fegyelmezte, aki a megmaradt fél vödör műgyantát öntögette mindenhova. Még egy kör a szalaggal, közben a gyerek sivalkodott, mert nem hagytam őt is ragasztani.
Így szoktunk mi tréfálkozni.
Az öntözőtervező ember azzal kezdte, hogy rommá fikázta a szivattyúmat, amiről ugyan tudtam, hogy a Balatont nem tenné helyre egy nap alatt, de azt hittem, hogy azért ide a kiskertbe még jó. Mondott tök jó szivattyúkat, utána mondott tök jó árakat is, én pedig errefel mondtam neki, hogy elég lesz a papírig elvinni az ügyet, a kivitelezést majd jövőre vagy majd eccercsak. Érdekes, most nem jött elő az ipari mániám.
2004. 06. 17.
Nem, nem fogok Trabantot szerelni. Szent esküvést tettem, hogy nem nyúlok hozzá, inkább többször hazavontatom a nejem, vagy hozom-viszem, de erre nem fogok időt-energiát pazarolni. A helyzet az, hogy nekünk nincs autónk, én vállalati autóval közlekedek, a Trabant pedig, amivel a nejem jár, egy kollégámé (az a kocsi pedig, ami majd remélhetőleg érkezik mihama, a banké lesz hat évig). Ezért a Trabantot nem is tudjuk beszámíttatni sehova, visszaadom a kollégának.
Kollégám körbekérdezte az ő családját, nem kell-e valakinek a Trabant, de nem, szóval bontó lesz a vége. Teljesen nyilvánvalóan ezt érezte meg a Trabant és ezért menekülnek belőle a lovak.
Ezt elrontottam, ezen a hétvégén sem lesz a szomszéddal közös macskaprojekt. Már volt két félresikerült macskabefogási kísérlet, de nem volt zsákom, a papírdobozból pedig két másodperc alatt kijött a dög, nejem csak a teraszról figyelte derűsen, hogyan küzd két felnőtt férfi egy rohadt macskával.
Elhatároztam, hogy csapdát állítok, mert napközben eltűnnek valahová a gecik, csak a kajára jönnek oda mindenfelől. Bementem egy rohadt nagy állatkereskedésbe, odakúsztam egy, a többiektől kissé messzebb álló (szigorúan férfi) eladóhoz, majd halkan érdeklődni kezdtem, persze óvatosan, hátulról mellbe, hátha inkognitóban a nemzeti macskaszövetség elnöke, aztán menten rendőrt hív.
- Elnézést, nincs véletlenül görénycsapdájuk?
- Ó, már mások is érdeklődtek macskabefogási lehetőségek iránt.
Fakk. De legalább nem kell sokat magyarázni. Méghogy a Praktiker a faszom fakírjával, meg az okos eladójával, olyan tufák azok, hogy bányászni lehet őket, mint a tőzeget.
- Itt ez a ketrec, ebből készülök csapdát csinálni, kölcsönözni is lehet, a letét a ketrec ára, szerdán hívjon fel.
Szerdán pedig este fél kilencre értem haza, telefonálni elfelejtettem, legközelebb szombaton lesz az ember, akkor én meg már rokonoknál leszek messze. Jövő héten újból megpróbáljuk.
Zajlik az élet, most jön egy ember, aki -állítása szerint- tud öntözést tervezni. Holnap reggelre végre beígérték magukat a lábazatkenő emberek (ha eső nem lesz, lesz). Ha már így pörög az ügy, átmegyek a szomszéd tetőfedőhöz. Két éve megígérte, hogy rak padlásszellőzőt a tetőbe, azóta sehol semmi, most megkérdezem, mileszmá. Nem mintha türelmetlen lennék, csak úgy.
2004. 06. 15.
Úgy van, nyertem, új magyar vírus.
Vidáman indult a nap, egyetlen gyermekem némi ordibálás után (...anya... aaanyaaa... AAAANYAAAAA!!!!)
anya elvileg hamarabb indul el dolgozni, mint ahogy a gyereknek elvileg kelnie kellene. A gyerek időnként felriad hamarabb, ilyenkor anya viszi be a bölcsődébe, miközben örül, nagyon. Ilyenkor apa is örül, mert nem neki kell közelharcot vívnia minden egyes felveendő ruhadarab miatt, a "mit vigyünk ma be a bölcsibe? a szőrmacit vagy a frottírmorzsit?" (persze egyik sincs valami nyilvánvaló helyen, hosszas kajtatás után lehet csak elindulni) kérdéskör hosszas feszegetéséről már nem is beszélve. A legjobb persze, hogy mikor már sikerült kijutni a kapun, akkor hirtelen kakilni kell
átjött hozzám, és miközben én próbáltam magamhoz térni, kitalálni, hogy hol vagyok, ki vagyok, merre van észak (system cold boot) stb, mellém heveredett az ágyba, majd örömtelien közölte, hogy "Nézd, apa, milyen hosszú a kezem! Pont elér a homlokodig!", és elkezdte folyamatosan bökdösni a homlokomat. Bátor volt, mert nem tudta, hogy pont tegnap este találtam meg a kínai piacon vett kisbárdot. Prokrusztész tudott valamit.
Kolléga videón Cher koncertet néz, másik kolléga asszisztál.
- Nézd, bazmeg, de ronda táncosnők vannak körötte!
- ... ezek nők?
Tegnap este nejem gondosan kivárta a fél kilencet, akkor közölte, hogy ja, csináljak már valamit a Trabanttal, mert alig húz. Baze. Félórás munkával gyertyákat cseréltem (ebből huszonöt perc volt, amíg előkerítettem a gyerek által valahová eljátszott gyertyakulcsot), gyia. Hát, régebben sem volt valami acélos a jószág, az eredeti huszonhat lóerőből az évtizedek alatt maradhatott úgy tizennyolc. Most az a fura érzésem volt, hogy másfél hengerrel megy a kocsi, mert az erő egy hengernek sok, kettőnek kevés,
Hosszas töprengés és önmagam rommá maszekolása után kb. két hónapja úgy döntöttem, hogy befizetek a nejemnek egy Daewoo Matizra, a legkisebb, nullextrás változatra. A döntés egyébként egyszerű volt: ez volt a legolcsóbb. Azt ígérték, kb. két hónap múlva megjön, de még nem telefonáltak. Szerintem ezt érezte meg a Trabant és most próbál rommá szopatni. Tényleg Honecker bosszúja
de már csak keveset kell aludni, aztán lesz cserekészülék. Aztán most telefonált nejem, hogy a Traguár hűtlenül magára hagyta őt a falusi ABC mellett. Próbálkozol, kis geci, próbálkozol? Tegnap este tényleg megtaláltam a kisbárdot, te meg papírból vagy, baszod. Nem muszáj közös megegyezéssel, lehet felmondással is, most már meg is tudom indokolni. Ne váljunk el haraggal, végkielégítést így se, úgy se kapsz.
2004. 06. 12.
Höjj, új magyar vírus?
"Címzett: F99
Feladó : <férfinév>
Tárgy: Soxor Csok!
Szia!
Aranyos vagy, jó volt dumcsizni veled a neten!
Remélem tetszem, és szeretném ha te is küldenél képet magadról, addig is csók: <férfinév> "
Először több körön nem értettem a dolgot. Aranyosnak persze hogy aranyos vagyok, de hogy dumcsiztam volna a neten? Nagyon részeg lehettem, mert emlékeim szerint kb. két éve volt egy hét, amíg próbálkoztam a chattel meg az irc-vel, nagyon nem jött be ez a fajta, azóta teljesen hanyagolom, tőlem az icq is felfordulhat. Az is nagyon megtisztelő, hogy egy meleg embertársam rám bukott, de hogyanhonnan? Ezt udvariasan vissza fogom utasítani. De milyen kép? Mikor küldött magáról?
De van csatolmány és a csatolmányban ott a megfejtés is: anita.image043.jpg.pif. Ahha. Hát, kedves <férfinév>, majd legközelebb.
Megvan nejem új dilije. Kenyérsütőgép. Mert sógornő vett. Nejemben persze azonnal felhabzott a tarhonyán nevelkedett, sosenem elkopó
Ez a faterom dumája. Bazmeg, öregszem. Régebben kibaszottul utáltam, ha ilyet szólt be. Az őseredeti az "igazi, keménytarhonyán nevelkedett, tenyeres-talpas menyecske, sose kopik el" volt, a sose elkopás pedig ha valaki nem értette volna, a nyűhetetlen pinára vonatkozott. Megvan ugye a nőtípus, az állandóan sürgő-forgó-kipufogó fajta, ami ráadásul megfelelően brünhildei méretekkel is rendelkezik. Esetleg nem, de az állandó határozott megmondás képességével rendelkezik.
Most kezdem érteni a jellemzés mélyebb rétegeit, most már csak azért utálom, mert a fater rengetegszer mondta. De lassan ezt is megbocsátom neki, mert én is kezdem ismételni magamat. Nem keménytarhonya-vonalon, hanem úgy egyáltalán. Erre a nejem hívja fel időnként a figyelmemet. Szegény gyerek, előre sajnálom, hogy fogja unni, amikor már ötvenedszer mesélem el neki, hogyan volt, amikor.
ősszittya menyecske, hogy mi is sütünk kenyeret magunknak, csak meleg kenyeret zabálunk. Különben is ez már majdnem természetközeli, mint a fröccsöntött jurta. Szerencsére szomszéd kapott egyet ajándékba, ő próbálkozik.
A szomszéd első munkája keletlen volt és nem sült át rendesen. Másodjára valami ízetlen tengeriszivacsot állított elő. Én minden egyes próbálkozást leplezetlen örömmel fogadtam. Van otthon szendviccsütő, turmixgép, valami faszom mixer, elektromos kés. Ezek azok, amik viszonylag drágák voltak és szerintem egy éve nem vettünk elő egyiket sem. És akkor a kétoldalas palacsintasütőt nem is számoltam ide.
A kenyérsütő egyébként hasáb formájú izét süt (tehát a rendes kenyérformához nincs köze), átlag két és fél óra masszálással. Utána várni kell egy órát, amíg hűl az egész. Lehet ugyan előre programozni, de megnézném a nejem, amint reggel hatkor azzal foglalkozik, hogy lisztet meg élesztőt mér a gépbe. Ráadásul akárhogy számolom, drágábban jön ki, mint a maszek pék, ami viszont tuti jó kenyeret csinál.
Minden egyes kenyérért, ami nem sikerül, nyomni fogok egy százast a szomszédnak, még így is olcsóbban kijövök, mintha venni kell egyet.
2004. 06. 10.
Na most már felcsúcsosodott a maszekom rendesen, lóhalál lesz hétvégén. Nade enni kell
Kollégám megmutatta azt a nem tudom, mire szolgáló, de friss festése ellenére is nagyon nyomasztó kinézetű épületet, aminek a tövében filmezték a "Feltalálunk, feltalálgatunk...?" felütésű, remekbeszabott Vodafone-reklámot. Csak azért mondom, amellett -na jó, a közelében- van egy piac, ahol megint sűttkóbászt bírtam zabálni, a végén a fél karéj kenyérrel a csucsogó zsírt tunkoltam fel a mustárral együtt. A vegetáriánusok lehet, hogy emberségesebbek (állatságosabbak) ember-és állattársainkhoz, de hogy rettentő barmok, az tuti.
az enni beszerzésére meg a péz az jó, a péz beszerzésére meg a maszek alkalmas. Természetesen a főmunkahely is alkalmas erre, csak ott az elvégzett munka-megkapott péz reláció nem annyira nyilvánvaló.
Most azon gondolkozom, hogy a gyerekkorom elő-előforduló sörös- és/vagy üdítősdoboz-gyűjtés nem a hiánygazdaság következménye volt-e. Fúapppám...! Dobozos! Már egyáltalán az, hogy dobozos! Akinek volt huszonharminc, az már király volt.
Szóval nem tudom, dívik-e ez még, vagy a svéd bélyeggyűjtős gyermekversike mintájára kihalt. Csak azért, mert csak most a piacon láttam rögtön vagy hetvenfélét, fel sem férne a konyhaszekrény tetejére.
Na gyia.
2004. 06. 09.
Délután bebűnöztem, elszívtam két cigit, mert annyira kibaszott ideges lettem, ráadásul kínáltak. Frankón szarul is lettem, még később a fejem is elkezdett irgalmatlanul fájni, nem tudom, van-e összefüggés, vagy ez csak a front, ami most majdnem rádöntötte a kerítés melletti jegenyét a házra.
Gyorsan megittam két unikumot, hátha jobb lesz, és igen, már a gyomrom is fáj, rögtön nem foglalkozom annyit a fejemmel. Mindjárt összefosom magam, azzal vagy eltávozik belőlem a rontás, vagy nem, aztán vagy jobb lesz, vagy nem. Dialektikus materializmus. A hűtő tetejéről eltűnt a Quarelin, nejem meg elpunnyadt, nem merem felébreszteni azzal, hogy hova dugtad a Quarelint, te [...] biztosan a halálomat akarod, hosszas, undorító, orrhangú, önsajnáltató jajongást tessék most ideképzelni.
Még régebben olvastam azt a régi viccet, hogy bankautomata linuxra átállításával a pénzkivét a
"getcash -ac szamlaszam (hexaban) -c kártyaszám (hexaban) -p pinkod (MD5 hashként) -a összeg (hexaban) -b bankazon (128 bites egyedi számlavezető bankazonositó)" paranccsal fog történni.
Most megfejelném a dolgot azzal, hogy szerintem a következő verzió a "getcash" helyett a "chbaccst" parancsot fogja használni, ami -guruk számára teljesen nyilvánvalóan- a Change Bank Account Status kefejezést fedi, az --ac (hogy meg lehessen különböztetni az -ac-tól) kapcsoló mondja meg, hogy kivét, telefonszámla-feltöltés, vagy egyenleglekérdezés lesz. Természetesen ettől függően fognak változni az egyes kapcsolók jelentései is.
A mekdonácban meg elgondolkodhatnának, mielőtt lövöldözős játékot tesznek a hepimílmenübe. Vagy az alkalmazott, ha órát vagy miaszart kérek, akkor órát vagy miaszart adjon, ne kilőhető kishorgonyt vagy miaszart, mert ennek -és a gyerek vándorlásának- következtében a fél hasba- illetve fültövön kishorgonyzott vagy miaszarozott mekdonáctól lehet szakmányban bocsánatot kérni, a gyereknek hússzor elmagyarázni, ezt miért nem illik, végül kishorgony vagy miaszar elvétele után a hosszas, sértődött üvöltést meghallgatni.
2004. 06. 08.
Most a tecsóban bezabáltam egy olyan csípős-savanyú levest, hogy a közepe felé a zorromatis-tisztíccsa már régen megvolt, de akkor is nagyon jólesett. Viszont már most érzem, reggel meglesz a bünti is a mohóságért.
Nyilván a melegvizet találom fel, de lehetne Passivity vetélkedőket is csinálni. Esélyesnek érzem, ó Ádám, magam. Nem értem. Tavaszi fáradtság így júniusban? Vagy csak a munkahelyemmel van tele a faszom? A hellyel magával, a kollégáimmal, a főnökeimmel, a munkámmal? Hm.
Volt főnöki eligazítás, megkaptuk a víziót meg a missziót. Hatalmas cég leszünk, magunk alá gyűrünk mindenkit, mi fogjuk az ország IT-ellátását csinálni. Részvénytársasággá alakulunk és egy év sunnyogás után megvesszük a tőzsdét. A nyereség akkora lesz, hogy új könyvelőprogramot kell venni, mert a régiben csapágyas lesz a lebegőpont.
Fizetésről nem volt szó.
2004. 06. 07. v2.0
...Mert a maszek érdekel (többnyire), ugyanis tanulni lehet belőle (többnyire), sőt, fizetnek is érte (többnyire). Ha nem fizetnek érte, na akkor lehet a legtöbbet tanulni a maszekból.
Szombaton este elmentem a rádiókafékilencvennyolchatlanzsba (előző este ottfelejtettem valamit, pedig még be sem voltam teljesen baszva), ez a
logikus, persze hogy logikus ez a név, hogy könnyen össze lehessen kötni a helyet a hasonnevű rádióval, bár hirtelen nem tudom, mennyire gondolták át az ügyet, mielőtt a pince orrának lendítve széttörték volna a pezsgőt. Elképzelem, ahogy két atyafi szeszközi állapotban morfondírozik, mit csináljanak este, mert az otthoni bemelegítés már megvolt.
- Tevazze, tudok egy jó helyet, menjünk oda.
- Na és hogyhíjják aztatahelyet?
- Hű, várjácsak, valami hatvanhétrádió... ööö rádióizémennyiis... áfaszom, mennyünk a Kispipába.
hely a Krúdy utcában van, ami most burkolatcsere miatt csupa sár. A gyerek
őt is vittem magammal, nehogy már ne kezdjem el bevezetni a pesti éjszakai, na jó, késő délutáni életbe. Meg az anyja addig is kímélve van. Beültünk a Darshan kávézóba, mert panaszkodott, hogy szomjas. Ott menten felkapaszkodott a pult melletti bárszékre és pöffeszkedve rendelt egy almalét. Hőha, fogod te még hordani apának a sört a Kocsordinéból
némi habozás után a járdáról levetve magát merészen a bokáig érő sár felé vette az irányt. A harmadik lépés után vettem észre a gerillamanővert, a faluban megszokott reflexekkel azonnal lereagáltam a helyzetet.
- AZONNAL ÁLLJ MEG!!! GYERE VISSZA!!!
A gyerek rögtön visszajött a járdára, helyeslőleg bólintottam neki, miközben a sarki templom harangja még zengett kicsit az üvöltéstől. Felegyenesedve kénytelen voltam azt tapasztalni, hogy az utcában több ember frászt kapott, meredten álltak és néztek, ugyan hová menjenek vissza és miért. Én tétova mosollyal integettem, ehhe, bocsibocsi, ejnye, fiam.
2004. 06. 07.
Ma topon vagyok, bármelyik passzivitási világversenyben dobogó a minimum. Bár nem teljesen, mert reggel bejövet köszöntem. Azt hiszem. Aztán írtam pár emilt, aztán kiolvastam az internetet, aztán jött a kisnagyfőnök
ajjaj, mögöttem a fődécéplusszos ember már a második salesnek magyarázza el, hogyan is működik a fájlmegosztás, amiért cserébe minden lószart le lehet tőtteni.
és elmagyarázta, a látszattal ellentétben miért kurva sok a fizetés, érdekes a munka és magas szintű a képzés. Úgyhogy most mindjárt elmegyek maszekolni.
2004. 06. 05.
A tegnap este nagyon rendben volt, beittam, hülye lettem, aztán hazavittek, pont. Aztán tulajdonképp a mai nap is rendben volt, délelőtt elmentem a gyerekkel a belvárosban hagyott kocsiért. Félnapos program. HÉV, villamos, metró, metró. Rövidebben is meg lehetett volna oldani, de örültem, hogy ennyivel megúsztam. Trolit hálistennek csak messziről láttunk, mert a gyerek mindenáron utazni akart rajta, viszont elgyalogolni a megállóig már nem volt hajlandó. Akkor nyaljál sót, én nem fekszem keresztbe az úttesten, hogy megálljon.
Beültünk egy kávézóba is. Pulthoz, bárszéken, a gyerek büszkén feszített. Otthon meg nejem kapott infarktust, ahogy a gyerek előadta, hogy elmentünk kocsmázni. Hálistennek a Keleti pályaudvari aluljáróban tartott rövid helyzetismertetőmet a hontalan koldus bácsikról, a nepper bácsikról meg a gagyizó kisebbséget képviselő nénikről nem jegyezte meg.
Időnként előveszem a régi játékokat, szép új vason atom módon futnak, semmi nem zavarja a műélvezetet (illetve néha az, ha el sem indul, mert a vas nem támogat annyira régi cuccokat. Ilyenkor csökken az otthon tárolt cédék mennyisége). A No One Lives Forevert úgy évente újrajátszom, a szöveg többet ér bármelyik vérfreccsenős ultrarealista multiplayeres lövöldözősnél. Kedvencem a legelső mondat, időnként el is sütöm, bár szinte sosem majommal, de nagyon sokszor majomnak.
- You look like you need a monkey.
- Excuse me?
- I have a very fine monkey for you. Only twenty dollars american.
- Sorry, I don't want a monkey.
- What do you mean?
- I don't want a monkey.
- Why not?
- Because I don't like monkeys! Now get that filthy beast away from me!
- Are you insulting my monkey?
- I'm sure it's a perfectly excellent monkey, but I don't want it. Now please leave. I'm very busy.
- Ten dollars.
- No! I wouldn't want the dreadful thing even if it were free.
- Free? You want my children to starve?
- If they're hungry, I suggest you feed them the monkey.
- This is a valuable monkey! My wife would kill me, if she knew I was offering it to you so cheap.
- You don't seem to understand. I DON'T WANT A MONKEY!
- Infidel.
2004. 06. 04.
Reggel a rádióban örültek az illetékesek, hogy nahát, lezárták az M7-es Budapest felé vezető szakaszát és mégsincs kurvanagy dugó. Felvilágosítanám az illetékeseket, hogy azért, mert az M0-son (aminek így vége) átjönnek a népek az M5-ösre, aminek így szintén vége. Általában be szoktam érni hamincöt perc alatt, ez most csont nélkül egy, egy és negyed óra körül jár.
Húbasszameg, haza kell mennem, mert etetni kell az após kutyáit. Még elfelejtem, aztán szétszedik a házat, meg megeszik apósomat, amikor hazajön, aztán magyarázhatok a nejemnek, hogy nem direkt volt.
2004. 06. 03.
Azt forgatom magamban agyilag, hogy az autóbejárón heverő két köbméter sódert (oda bírta a fuharos jóember leborítani) el kellene használni rendeltetésszerűen
eredetileg azért vettem, hogy majd ások egy kurvanagy gödröt, a sóder segítségével jól bebetonozom és beleteszem a gödörbe szivattyút, ettől az nem fog ordibálni , illetve fog ordibálni, csak nem lehet majd hallani, meg télen nem fog befagyni. Aztán a lábazatcsináló emberek járdát csináltak a sóder egy részéből, de a többi ott terpeszkedik az útban és ez baj
mert emiatt nem lehet beállni kocsival az udvarra.
Nade előbb ki kellene találni, hogyan is kellene a leendő aknából indulva becsövezni a telket (ótómata öntözés), mert utólag lyukat vésni nem jó mulatság. Illetve jó, csak ha más csinálja, akkor drága, ha én csinálom, akkor hosszas meg fárasztó, szóval mégse jó. Ehhez viszont tudni kellene, nejem milyen növényeket és egyéb tereptárgyakat akar majd véletlenszerűen megvenni/csináltatni
A HVG mellékletében van cikk a kertépítésről is, ami szerint mi a csak gyep/tuja relációban gondolkodni bíró tömeges parasztok kategóriájába tartozunk, fogalmunk nincs, milyen szép dolgokat lehet építeni. Tiltakoznék, fogalmam van, csak pénzem nincs rá.
azok hol lesznek, mekkorára nőnek, ilyesmi. Szóval ahhoz, hogy most dolgozni tudjak, két-három évre előre látnom kéne a jövőt. A tett halála.
Daewoo Matizt lehet narancsszínben rendelni. Egy mintapéldány megnézése után nem tudtam eldönteni, hogy a koreaiak vagy mind színvakok-e, vagy soha nem láttak még narancsot. Vagy láttak, csak kandírozottat.
2004. 06. 01. v2.0
Miután sokáig roppant meg voltam elégedve magammal, mert magamtól tudtam, hogy mi az a Trotechnikus és miért pont Eleknek hívják, itt az ideje, hogy bevalljam, csak most, a rajzfilmet nézve jöttem rá, hogy Zsebibaba angolul miért Roo. Karinthy ügyesen megkerülte a problémát. Kengu-rú, höh.
Azt hiszem, rájöttem másra is. Vodafone-reklám, itsz Mikihír. A (lefordíthatatlan angol szójáték)ból a "horribul" szerintem arra pénzre vonatkozhat, amit a Faludynak meg főleg a Polgár Juditnak kellett kifizetni, hogy kötélnek álljanak.
2004. 06. 01.
Köszönöm a csúcsosősűs probléma megfejtését, sőt, a megoldás indirekt közlését, ismét okosabb lettem eggyel. Így jár, aki nem olvassa a szakirodalmat. Erre is igaz a mondás: az internet segítségével egy csomó olyan problémát lehet megoldani, amik az internet nélkül fel sem merültek volna.
Mindjárt megyek világgá, a hétfőt beszoptam amiatt, hogy nagyon sokan azt hiszik, mindenüvé be van húzva az üvegszál, de legalább egy szaros ADSL az utolsó kambodzsai malacólban is alapvetés. Ezért aztán ha a 2004-es antivírus elkezd köpködni, hogy neki a településhez 5.0.1-es explorer kell (egyébként 5.0.0-s van), akkor az ember zabos lesz, mert választhat: vagy elmegy explorerért messzire (egy óra oda, egy óra vissza), vagy elkezd letölteni egyet (két óra).
De mivel az egészre max egy órát szánt, ezért választ egy harmadikat: elmegy a picsába és egyszercsak majd visszajön valami remélhetőleg kevésbé háklis programmal.
A Malacka, a HŐS (Piglet's BIG movie) bevezetőjénél dobtam egy hátast, naggyon kasa ének-zene, mi a csuda, ilyenkor általában valami rettenetesen amatőr szerencsétlenkedés szokott bekövetkezni. Ami abból áll, hogy az eredeti hangsávból megpróbálják kikaraokézni az eredeti énekhangot (általában nem sikerül) és arra énekel rá valamelyik szinkronszínész, aki hangsúlyozom, színész, nem énekes.
De most Carly Simont végig profin helyettesíti Janza Kata, a fordítás is tisztességes, piros pont.