2017. 09. 26.
   Ez most ilyen negatív lesz.

   Ahogy a 3D-s tévék kimúltak

   most az okos tévé dívik, ami internetezik, meg elő lehet vele fizetni Netflixre, meg lehet vele cipőt is venni meg minden. Ami tök jó, mert így tévé pontosan ugyanazt tudja, mint a játékkonzol, a számítógép, a mobiltelefon, vagy bármi, ami tud internetezni és képet kiadni, csak sokkal tohonyábban és kezelhetetlenebbül. Ez nem volna baj, de lassan nem lehet buta tévét kapni, aminek egyszerűen szép képe van, sztannyi

   úgy a 3D-s mozi is igazán kihalhatna már a picsába. Nem emlékszem pontosan, utoljára mit néztem meg 3D-ben, tán a Galaxis Őrzői 2-t, de az egész olyan volt, mintha bábfilmet néznék. Nem tudom, mi volt elbaszva (mélységélesség?), de főleg a nagytotáloknál mindenki úgy nézett ki, mintha 10 cm magas lenne és cipősdoboz nagyságú épületekkel lennének körberakva. Hát ezért kár volt. Megcsinálni is, meg jegyet is venni rá.
   Arra leszek még kíváncsi, a VR hová fejlődik. Még első körben (1995) a VFX-1 sem nagyon jött be, mert kis felbontású volt, meg alacsony a képfrissítés és ettől fájt mindenki feje. Szerintem meg nagy felbontásban és nagy képfrissítéssel sem lesz sokkal jobb, mert az ember már középtávon behány tőle. Alapvetően az egyensúlyérzetet a látvány, a belsőfül érzékelői és a vázizomzat visszajelzései (hogyan áll a fejünk, karunk stb.) adják, ha ebből valamelyik kimarad, vagy eltérő információt szolgáltat, mint a többi, abból szédülés lesz. Persze biztosan hozzá lehet szokni, vannak pilóták, meg űrhajósok, meg agysérültek, de én valahogy nem látom ennek pl. az orvosi lehetőségeit, virtuálhullát lehet virtuálboncolni? Tényleg ötletem sincs.

    Ha még emlékszik valaki, egy időben a virtuálshopok mentek nagyon az interneten, az a trend is hogy bedőlt, persze, mert az ember nem a virtuálkilincset akarta nyomogatni a virtuálajtón, hogy végre bejusson a virtuálpróbafülkébe, hanem vásárolni akart. Oké, hogy virtuálba lehet bármit csinálni, mint például virtuálvelencébe lehet elvirtuálutazni virtuálgondolázni, hát nem tudom, mi lesz, ha rám jön és megpróbálok belepisálni a tengerbe. Szerintem valójában ez egész körülbelül nem ér többet, mint a jobb falusi búcsúban a virtuálhullámvasút. Persze majd biztosan kialakul valami, de egyelőre én nem vennék részvényt egyik ilyen cégben sem, maximum virtuálisan.

   Ezek után előadnám azt a teljesen defetista elméletemet, hogy mi magyarok nem is a Vereckei-hágón jöttünk be Magyarországba, hanem valahonnan a jelenlegi Szlovákia felől és onnan két irányban spirálban foglaltuk el a Kárpát-medencét. Ezt a magyar helységnevek hosszára alapozom. Az elmélet alapja az, hogy ahogy jöttünk be és telepedtünk le, a településeknek neve lett. Először nyilván a rövid neveket használtuk el, aztán már kénytelenek voltunk a hosszúakat

   "-Legyen e hely neve Kecskemét!
   - De uram, Kecskemét már van!
   - Van...? Akkor legyen Jászalsószentgyörgy."

   tehát ahol a legrövidebbek a helységnevek, ott telepedtünk le először és ahol a leghosszabbak, oda értünk el legkésőbb. A magyar településnevek hosszából megyei statisztikát csinálva a következő ábra jön ki (lehetett volna, de lusta voltam informatívabbat csinálni):

   Szépen látszik, hogy átlagban Komárom-Esztergomban és Győr-Moson-Sopronban a legkisebb a helységnevek átlaghossza (8,5, illetve 8,6 betű), tehát tuti itt jöttünk be az országba. Ezek után szétváltunk és elkezdtünk dél és kelet felé haladni (Fejér-Tolna-Baranya 8,9-8,7, illetve Pest-Heves-Borsod, ugyancsak 8,9-8,7). Eztán mindkét helyen tettünk egy kunkort (Somogy-Veszprém-Vas-Zala 9,1-9,5, illetve Hajdú-Bihar, Békés, Szabolcs, 9,2-9,7), legutoljára pedig Szolnok megyébe jutottunk el (10,3).

Úgyhogy pina.