Jogi basz: GLL(TM)




2024. november

2024. október
2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2004. 04. 30.
   Most jutottam el odáig, hogy elmondjam, nem is tudom, dezsavű, koincidencia, vagy egyik sem, vagy mindkettő, vagy ezmiez. Szóval még régebben a 451-es úton Csongrád felé haladva volt egy enyhe balkanyar, abból lehetett kiágazni jobbra mittudoménmi felé, nem érdekes. Ezt okos forgalomszervezők egy útfelújítás során úgy keverték át, hogy az enyhe kanyarulatnak hirtelen vége és élesen vagy jobbra, vagy balra el kell kanyarodni. Vagy szembe az édes anyatermészet. Én is majdnem beszoptam, pár héttel később pedig még segítettem is kimenteni a kukoricásból egy Suzukist, akinek nem volt akkora mázlija, mint nekem.
   Mostanában jártam arra, lett ott egy kurva nagy zöld tábla, ami mutatja, hogy egyenesen nincs tovább. Ez a tábla négy masszív oszlopon áll, lehetetlenné téve, hogy a kicsit elbambuló autós egyszerűen leszaladjon az útról, mert ekkor maximum a futómű szakad le a szántásban. Így viszont a négy oszlop faszán megfogja az illetőt, hogy garantáltan rommá törje magát. Nem tudom, ezért is áll-e ott két kis felműanyagvirágozott kereszt

   talán az ötös útról láttam azt a kis útmenti keresztet, amin az obligát műnövények mellett futófény is villogott, ott töprengtem többedmagammal, hogy valószínűleg valami vajdáé lehet, és valaki biztosan külön meg van fizetve, hogy hetente cserélje az akkumulátort

    vagy ezek régebbiek. Mindenesetre pontosan aznap, amikor ezt láttam, sikerült belefutnom az eset haverjába, az M0-ról (Csepel irányából érkezve) Baja felé letérve hasonló a helyzet, kis ívelés után hirtelen vége az útnak és kanyarodni _kell_. Ott villogott a kék autó, mert valaki nem vette észre a meglepetést és a szalagkorlátot átütve leugratott a felüljáró aljába.
   Hm. Szóval semmi érdekes, csak meglepődtem, egy napon kétszer ugyanaz a hülyeség.

   Tegnap este úgysem volt erőm semmit csinálni, a szomszédból kiprovokáltam két üveg bort

   azért kettőt, mert az első gyorsan elfogyott. Én tulajdonképpen csak a gyereket kísértem át a szomszédba a szomszéd gyerekéhez, hadd játsszanak az édes kis aranyhusik, én meg a szomszéddal figyeltem, hogyan kapnak hajba a biciklin, a kistraktoron, a hintán, bármin, annyira nyomorultul éreztem magam, muszáj volt megkérdeznem van-e valami alkohol a házban

   aztán már egészen jól elvoltam. De most buzgok a tettvágytól, mindent meg fogok csinálni, amit egész héten nem sikerült. Például... na azt nem, mert hosszas, de a... azt sem, mert ahhoz kellene az előző. Hm. Ha jól láttam, van még bora a szomszédnak.

2004. 04. 29.
   Három óra alvással dolgozni menni nem jó dolog. Nehéz bármire is fókuszálni, a reflexek nagyjából korrektül, ám kb. két másodperces késéssel működnek. Ebben az állapotban kaptam meg egyik kedvenc kérdésemet/állításomat, miszerint dehát/hogyhogycsak eddig működött!/?
   Létezik igen rövid válasz, a nemtom/csak/mitérdekelaztégedbújjbeegygömbbe,aseggömbe,hahahaha univerzumból, de udvarias ember ilyet nem mond, csak ha részeg.
   Az ugyan valamennyire korrekt, de még meglehetősen lepöccintő válasz az "azért, mert olyan, mint a villanykörte". Általában ennek a kibővített változatát szoktam használni, amiben meg is magyarázom, hogy tunképp afasztuggya, a villanykörte is jó egy darabig, aztán meg nem. Viszont ma sikerült valami olyan borzasztóan homályos elmélkedést eleresztenem (volt benne életfolyó, gödeli logikai sík, Heisenberg-féle határozatlansági reláció, csendes, szemlélődő lemondás és maximális ignorancia), hogy szegény kuncsaft megrémült, micsoda nihilista kompúterszerelővel hozta össze a sors, majdnem kihívta a lelkisegély-szolgálatot. Aztán kiegyeztünk egy kávéban.

2004. 04. 28.
   Reggel elküldtek messzire, hosszas vidékenautózás után nejemmel a hónom alatt jó kis városiautózás során végigjártunk pár kertészetet, mert itt a tavasz és orgonabokor az kell. Mert az ártérről a telekre szelídített faszerűségek randák. Ilyenkor a férfiember nyel egyet és megpróbál egyetérteni, bár alapvetően őt a fák randasága nem zavarta, mert az árnyékukba már éppen be lehetett állítani a sörösüveget.
   Lila orgonát sikerült organizálni nejem munkahelyéről, de hát kell fehér is. Meg mogyoróbokor az orgonasor végére. Meg valami futószirszar a kerítésre. Például trombitavirág, kék vagy világoslila. Egy idő után elvesztettem a fonalat, mert mindig belegondoltam, mennyi munka lesz ezzel is, azzal is. Csak vándoroltam a zöldségek között elveszetten, meg álltam kukán, amíg nejem megbeszélte az eladóval, hogy a pirosat balról kell-e a kékre csavartatni, vagy a kékbe kell balról beleojtani a pirosat. Mindezt mindegyik kertészetben, mert ugyanazokat a keresztkérdéseket feltéve többségi alapon általában kiderül, mit is kell csinálni a növényekkel.
   Egyetlenegyszer horgadtam fel, amikor valami nagyon egzotikus nevű, nagyon randa és főleg kibaszott drága növénnyel kezdett szemezni a nejem, hogy az is de jó volna. Én tiltakoztam, ne vegyük meg, mert ez a növény nagyon érzékeny, könnyen elpusztul. Az eladó nyomta volna, hogy de nem, mert sivatagi, meg igénytelen, meg minden, de arra megjegyzésemre, hogy szerintem egyetlen ásócsapást sem bír ki, nem volt ellenérve.

   Otthon aztán ásás ezerrel, kis fa kiás, máshová beás (vagy lovári, ejjjjha), egy nagy lyuk két kisebb lyukká konvertálása, ilyesmi. Kis slagszerelés, mert locsolni is kell. Erre viszont a kiásott gödrökben eddig relatíve békésen hentergő gyermekcsapat (saját+szomszéd) is felneszelt, hogy az eddiginél is jobb móka van. Ekkor ránéztem nejemre, telepítse át a bandát a szomszédba, különben mindjárt kitalálok valami hülye vallást, villámgyorsan körbedeszkázom a telket, aki bent ragad, azokból szektát alapítok, majd fanatizálva híveimet kollektív öngyilkosságot követek el. Vagy -időspór mián- rögtön kezdem a legvégével.

   Az utolsó fát is átástam, mire előkerült a szomszéd, hogy ő épített valami tápegységet, de nem megy, ugyan nézzem már meg. Kicsit ugyan már rezegtem, mert kezdett sötétedni és dél óta nem ettem, de hát ő is hajlítgatott nekem betonvasat közvetlenül templomba menés előtt. Átmentem hozzá, hótt primitív kis szimmetrikus IC-s táp, nem lehet elrontani. Nem is rontotta el, csak az egész úgy nézett ki, mint egy ördöglakatba oltott futurista mobilszobor. Negyedórát méricskéltem, nem tudtam rájönni, mi baja, menjünk át hozzám, nekem kicsit komolyabb a műszerparkom, akkor majd többet tudunk.
   Ekkor kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy a hosszas tétlenség miatt nálam sem jó semmi, a voltmérő valamiért mindent megszorzott kb. másféllel, az oszcilloszkóp pedig kizárólag a saját referenciajelét volt hajlandó mérni.
   "Ha majd eljössz rózsám halotti toromra, Ejts egy könnyet kihűlt kondenzátoromra" mormoltam, aztán a hibakeresést rövidrezárva egyszerűen kicseréltem neki az aktív alkatrészeket, jó lett, viszonhallás. Vacsora után kis családi élet, ami abból állt, hogy a gyerek huszadik "apjuk!!"-jára

   nejemet időnként tréfásan "anyjuk"-nak szólítottam (ő erre engem apjuknak nyilván), a gyerek leszűrte, hogy ez jó, ez tréfás, azóta ő is anyjukozik, ha pl. meg kell törölni az orrát. Csak ő ordítva és ha nejem nem ugrik öt másodpercen belül, akkor bekapcsol az autorepeat. Rohadtul lehangoló és idegesítő is egyben (Two in One)

   tétován odanéztem, mire gyermekem negyvenedszer is elmesélte, milyen kakilt aznap reggel ("apjuk, mint egy csigavirsli, olyat, tudod, apjuk."). Aztán még egy kis éjszakai kompútermunka, mert kell másnapra. Ma pedig egy kis éjszakai műszak, mert a túlpihentség nem jó dolog. Majd jövök.

2004. 04. 26.
   A közelmúlt-jelen kihívó reklámjai: a belga telefonos freccsentős, a magyar telefonos (? kidobtam a HVG-t) menyasszonyos-látszólagfreccsentős, a fehérneműs (kislánka okos tekintettel olvassa, hogy "How to gain market share", az ilyen képekkel kezdődő sorozatok szoktak szintén arcrafreccsentéssel végződni), meg a szlovén vagy milyen festékes (Bori, a fa-ápolónő kis fityulával - lásd előbb). Harcos feministák, ti is előre!
   Illetve mégse. Kedves lányok-asszonyok, gondolkozzatok logikusan! Miért is ilyenek ezek a hirdetések? Tudjátok mind, csak féltek bevallani. Azért, mert a hirdetéseket kiagyaló férfiak titkos vágyaiból táplálkoznak. Tehát a férfiak meghódításának legkézenfekvőbb módja, ha menyasszonynak (szigorúan játszásiból!)-titkárnőnek-ápolónőnek öltözve arculfreccsentetitek magatokat a kiválasztottal. Ezt tök komolyan mondom. Jó, persze, az önérzeteseknél igényel némi lemondást a dolog, de ha ezt nem teszitek meg, az ember reggel kedvetlenül fog dolgozni menni, kirúgják, koldusbot, híd alja, ezt meg csak nem szeretnétek, ugye?
   (Tudom, jobb lett volna képpel, de nem találtam. Igaz, nem is nagyon kerestem.)

   Nem bírok megbarátkozni ezzel az új blogringgel. Maradi, begyöpösödött köcsög vögyök vagyok, akinek jobban feküdt, hogy fentről volt kitakarva egy centi, mint hogy jobbról öt. De már tervezem, hogy becsukom magam egy hétre valami ideológiai átnevelőtáborba.

  Volt kis sport, kis munka, kis szórakozás, aztán most -egész testre kiterjedő izomláz miatt- úgy mászkálok, mint egy programhibás aibo.

2004. 04. 23.
   Valami megárthatott nekem, el kellene mennem pszichoanalitikushoz, vagy nemtom. Miért álmodik az ember olyat, hogy a boltban a műanyagpalackos (0,75l) Borsodiban csak fél liter sör van, de a söröspillepalack mellé széles ragasztószalaggal oda van bónuszapplikálva egy rendes sörösüveg is, benne a műanyagból hiányzó negyedliterrel? És aztán bocsánatkérően elmagyarázzák, hogy a gépsort még nem tudták átprogramozni pillepalackra, fél liternél többet egyszerre nem tud nyomni a gép, de már kimentek a reklámok, ezért így oldották meg.

   A borsodis pillepalackot egyébként nyilván a "törhetetlen" jelzővel látták el (többek között), ugyanúgy, ahogy anno pl. a Pond's krémet is, amikor áttértek a porcelántégelyről a -nyilván sokkal olcsóbb- fröccsöntött műanyagra. Ami nem derül ki a reklámból, hogy ez most visszaváltható lesz, vagy nem? Zöldek, előre!

   CIB lakáshitel, 4% körüli kamattal. "Hogy ne legyen kitéve a változó szabályozásoknak". Degecccciiiiii....! Egyszerre szólni be állambácsinak és sumákolni el, hogy a kölcsön a forintárfolyamtól függ... szép.

2004. 04. 22.
   Megvolt a nyolcszázas öcsikéje, a hatszázas. Derekamnak teljesen vége. Volt apósmentés is, autószerelés is, faszom tele, haza, ítí, haza, a várba, melynek neve AAAAAaaaaaaaaa...

2004. 04. 21.
   Tegnap megvolt autóban a nyolcszáz km, fasza volt nagyon. Közben hallgattam az estefem rádiót, már amíg lehetett. Ez a Feki gyerek nem tetszik. Wotant egyszer faggattam, nem azonos-e véletlenül az illető a fix-tvben található Fekusszal, nagyon hasonlít a hangjuk, a szófosú, hadaró stílusuk, az öntudatuk és az, hogy néha irtóztató baromságokat mondanak. De azt mondta, hogy nem. Mindegy, nem ez a lényeg, illetve csak félig.
   Még régebben a Feki azzal tett be nekem, hogy a Hivatali Patkányságok c. műsorban (ami arról szól, hogy tréfából feljelentik egymást az emberek) követelte valakitől, hogy mutatkozzon be rendesen, mert egy feljelentés csak névvel-címmel az igazi. Innestől szegény nekem nem tudott jót mondani.

   Most az adás témája valami zöld vendég közreműködésével a Zengőn készülni készülő radarállomás volt, mekkora köcsögség, hogy pont oda, szegény bazsarózsák, blabla. De meg lett akadályozva, mert. Itt a Feki közbeszúrta, hogy ez az első eset, hogy a zöldek végre valamit megakadályoztak. Itt habzott fel az agyvizem.

   Szerintem az első dolog, amit a zöldek Magyarországon tényleg megakadályoztak, azt úgy hívják, hogy Bős-Nagymaros. Ez persze külön megérne egy misét, miért volt muszáj politikai előnyökért szétbaszni a Szigetközt, kihajítani nem is egy, de tíz valag pénzt, Hágában lejáratni Magyarországot. A Pest környéki új szemétlerakónak sem találnak már jó ideje helyet, mert a zöldek mennek utána és riadóztatják a legközelebbi falvak alkosságát, hogy idegyön a zösszes szemét, akarja, hogy más szarát ideöncsék az ablaka alá? A paraszt meg persze hogy nem akarja. Azért nem úgy van az. Meg hogy közben az EU-támogatás is lepörög, nem érdekes.
   A paksi tüntetés az rendben volt. Kaptak publicitást, azt jól van.

   Ez a Zengő is. Persze azon el lehet vitatkozni, hogy kell-e nekünk radar egyáltalán, mert ha jön Oszama (mást nem nagyon tudok elképzelni), nem biztos, hogy azt vadászgéppel teszi. Mindegy, ha már kell, mert benyaltuk magunkat a NATO-ba, akkor nagyjából oda kell. Van egy európai méretű radarhálózat, amiben ott a lyuk. Egy körnek (egy radar körív mentén mér ugye) pedig egy közepe van. Sajnos ez a Zengőre esik. Lehet persze variálni, de radart völgybe, föld alá, ilyen helyekre nem célszerű rakni. Az engedélyezés több évbe telt, most, hogy már majdnem, megcsinálták a vihart. Meglássátok feleim, fizetünk mi még kötbért a Marconi S.A.-nak, de akkor nem fog egy zöld sem tolongani, hogy akkor majd ő zsebből.
   Van olyan érzésem, hogy a zöldeknek van valami elmebeteg militáns csoportja, amelyik ha ráharap egy témára, akkor szájárat kap, aztán már semmi nem jó neki, függetlenül bármitől.

   Félre ne értse senki, szeretem én a zöld mozgalmat, mint a birkapörköltet, de ezt a kompromisszumképtelenséget nem értem. Lejöttünk a fáról, rendben. Csináltunk a telken egy kunyhót, hogy ne verjen az eső, rendben. Viszont szarnunk is kell, muszáj ásni egy latrinát, rendben?

   A politikai inkorrektség után egy másik, ráadásul dupla. Két kollégám a parkolóból jövet majd szétdurrant a röhögéstől, láttak ugyanis egy kétméteres, szénfekete négert, amint az teljes lendülettel szerelte a kispolszkiját.
   A másik a fiam. Játszótérről hazafelé menőben ugyancsak igazi mélyafrikai néger jött szembe (nem tudom, ugyanaz volt-e). A gyerek dermedten megállt, majd -szerencsére elég halkan- feltette a kérdést: "Hát te meg hogy nézel ki...?"

2004. 04. 19.
   A hétvégén zenekari edzőtábor volt, amiből viszonylag kevés volt a zenélés. Saccom szerint péntek estétől vasárnap délig kényelmesen betermeltem úgy húsz sört, közben az összes testmozgásom annyi volt, hogy időnként kimentem a ház sarkára pisálni. Amikor hazaértem, jószerével csak rezegni voltam képes, csupán az időnkénti borzalmas fingások jelentettek átmeneti megkönnyebbülést. Legalábbis fizikait, mert nejem azonnal belekezdett a lelki terrorba, "lerohad a tapéta", "a gyereket elviszi a gyámügy, mert lakhatatlan a ház", ilyesmi. De ez akkor már nem érdekelt.

   Most meg még valamit akartam, de nem tudom, mit. Ja, két valamit akartam. De egyikre sem emlékszem, most kimegyek, mert finganom kell. Ja, az egyik megvan, a Belga (csak most sikerült rendesen végighallgatnom) első cédéje igen jó.

2004. 04. 16.
   Ez most ilyen képes lesz. Kéremkapcsojjaki.

      

 

    Ma reggel építkezésbe bonyolódó kolléga (aki komoly szopások miatt utálja a Linuxot) dühöngve mesélte, hogy a villanyszerelő megkérdezte tőle, hogyan kábelezze be a házat. Hogyan, hogyan - mérgelődött, drót ide, drót oda, aztán ha kattintok, villany feló, még egyet kattintok, villany leó.
   Merthogy lehet EU-kompatibilisan is. Drót ide, drót oda, aztán SMS-ben küldött üzenettel feltekerheti a redőnyt, bekapcsolhatja a villanyt, MMS-üzenetben megkaphatja a biztonsági kamera képét, minden ilyen hülyeség, amit Bill már pár éve bevizionált. Kollága nem ettől lett rosszul, hanem attól, hogy az egészet a pincében elhelyezett két Linux-szerver vezérli. Azért kettő, hogyha az egyik felfordul, még mindig ott legyen a másik. Micsoda? Linux az ő házába? Ráadásul rögtön kettő? A lófaszt.

   Többen biztattuk, hogy jójaz. Mindenből kell tartalék. Két pótakkumulátor a két Linuxhoz, két generátor pedig hosszú áramszünetek esetére. És milyen jó, hogy mindent távirányítani lehet. Egész rövid idő alatt eljutottunk oda, hogy két kert is kell, mert ha az egyik elromlik, még mindig ott a másik, amit lenyírhat az automata fűnyíró. Csak nagyon kell vigyázni, mert belemegy a vírus a rendszerbe, aztán mire hazaér, az automata robikapa lereseteli a telket.

   Én meg most megyek és nyomok egy hétvégés agyresetet.

2004. 04. 15.
   Ezt már többször felpanaszoltam én is, más is, most itt a grafikus interpretáció, köszönöm, kedves hekkerbarbi.

   Tegnap nem sikerült virágállványt hegeszteni, mert mindenki nálunk volt, este nyolcra sikerült az utolsóelőtti ordító porontyot is kiseprűzni a lakásból. Az utolsó ordító poronty az enyém volt, azt nem vitte el senki. Majd ma.

   Nejem vett egy tekerős diavetítőt,

   Most telefonált egy kollégám, nehogy a rakparton menjek, beállt a Körút, beállt a rakpart, a hídra nem lehet felmenni, mindenütt rendőrök, ez is azok miatt a mocskos zsidók miatt van, helyesebben a főzsidó miatt van, inkább lőné le valaki, akkor elvinnék kórházba gyorsan, aztán lehetne közlekedni a városban satöbbi.
   Látjátok, így terjed a zsidógyűlölet.

   vett hozzá filmeket is, Manócska és Mazsola és Tádé, Vízipók, ilyes. Darabja nyóccáz. Mondtam nejemnek, inkább tanuljunk meg árnyjátékot mutogatni, olcsóbban jövünk ki, meg nehezebben unjuk el.

2004. 04. 14.
   Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy az amerikás agyelszívás élő és működö dolog. Az én agyam ugyanis félig már tuti Amerikában van, ha nem egészen. Egy időre elegem van a tanfolyamokból. Az elsőn az ember ilyenekkel fárasztott, hogy pl. "...teljesen kommon a használata, kiriportálja a differenciákat a textfájlok között. A vindókat pedig lehet kasztomizálni, ahogy lesz is rá ekszeszájz."
   A másodikon a második ember meg rohamtempóban elmondott mindent, mondom mindent az utolsó rühes pointerig, emiatt én rögtön az első félórában eldobtam az ékszíjat, aztán már csak próbáltam felvenni a fordulatszámot.
   A kávé viszont mindkettőn kibaszott szar volt. Egyáltalán kávénak lehet nevezni azt a folyadékot, amiben a belemerített fehér, műanyag keverőpálcika egy centi mélységig tisztán kivehető?

   Feltettek nekem egy kérdést, hogy nem kell-e nekem megmondóizé a bejegyzések alá, mert nagyon szívesen. Megköszöntem szépen az ajánlatot, viszont a ezt a kérdést tovább szeretném passzolni, ugyanis nekem speciel egyáltalán nem hiányzik. Fel akartam tenni egy szavazógépet, de most lusta vagyok még keresni is egyet, majd hétfőn, vagy mittudomén, eccercsak.

    Egyébként is mindjárt mehetek virágállványt építeni, valamivel ugyanis kompenzálni kell a nejem húsvéti sértődését

    ez a nők uralkodásának nagy művészete, úgy tudnak balhét generálni, hogy közben az egészet rákenik a férfira, az meg ha családi békét szeretne, minden igaztalanság ellenére inkább pedálozik, még akkor is, ha ő nem csinált semmit. Azok a férfiemberek, akik a nőjük előtt már védekeztek ezzel és azonnal megkapták az "Éppen ez volt a baj!" választ, most menjenek ki az utcára és az első kocsmában igyanak egy unikumot

   illetve még szerzek borostyánlevél-kivonatos köptetőnemtommit, mert az jó. Nem magamnak, nekem ehhez nem kell gyógyszer.

2004. 04 .13.
   Bejöttem a céghez, Outlook Express (köpjetek arcul, igen, az) elindít. A hosszú hétvége alatt 81 db nekem szánt emil gyűlt össze a szerverben. Ebből 32 db volt a vírusgenerálta, vírusos szemét, 49 pedig a szimpla szemét. Értékes dolog ez az internet, én mondom.
    A szimpla szemétből azért egyet végigolvastam, azon hitetlenkedve, hogy létezik olyan faszkalap, aki a "Küldjön öt-öt dollárt négy helyre, megrendelve négy Internetes Oktatási Anyagot (angolul REPORT)" felhívásnak engedelmeskedve megrendeli mind a négy REPORT-ot, majd a "Küldjél te is öt-öt dollárt négy helyre" tartalmú emilt tíz helyre feladja.

   A Gergő és a bűbájketrecben nincs Szittyakürt, van viszont Hunor és Magor, a deli vitéz vadászok. És megvan Ágas, a csodaszarvas is, ha valaki eddig nem tudta volna hová tenni az egészet. Derék. Kumiszt ide, de szaporán, kedves Őzbűvölő Emesém.

    A húsvét pedig egyszerűen katasztrofális lett. Semmi nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem. Azaz úgy, hogy késő délelőtt nyugisan elindulok a gyerekkel, nagy kör, kis kör, aztán amikor járni alig tudok, valahogy haza.
   Ehhez képest fél tízre járhatott, mikor nejem berobogott és közölte, hogy ha menten felkelek, elképzelhető, hogy nem fojt meg a nagypárnával. Már volt a gyerekkel itt-ott, a gyerek végig ordított, végén már a nejem is. Kapjam össze magam, mert jönnek a rokonok.
  - Miva...? Te voltál volt locsolni? És jönnek? Rokonok? Ide? Minek?
  - Igen, aztán meg megyünk másik rokonhoz.
  - Miva...? Megyünk? Kihez? Minek?
  - Ne mondd már, hogy nem tudsz róla, egész héten csak erről beszéltem, blablabla.
  - Miva...?

   Eztán már csak sodort a hurrikán, fogalmam sem volt, miért jövünkmegyünk kihezhovámiért. Borzalmasan pedig attól éreztem magam, hogy láttam, mennyire kicsúszott az irányítás a kezemből. Itt állok én, a férfiember

   késő éjszaka taxi Budapest egyik végéből másikba. Peremkerületben sorra jönnek a piros lámpák, taxi sorra át rajtuk. A többediknél már kényelmetlen mocorgás, mire taxis odafordul és közli: nehogy már néhány hatvanwattos villanykörte szabja meg egy férfiember tetteit

   akinek döngő léptekkel haladva kellene utat mutatnia, segítenie a gyengébbeket, ilyesmi. Ehelyett csak enyhén másnapos ostobasággal lézengek, ahogy a világ elsuhan mellettem. Kétségbeejtő.

2004. 04. 11.
   Gergő és a bűbájketrec. Az első uszkve száz oldal után kijelenthetem, hogy ennél faszábban népnemzetibb Herripotter-koppintást még nem olvastam. Eddig a "varázs" szó sem alap-, sem képzős formában nem jelent meg. Mindenki bűbájol, vajákol, garabonciál. Varázspálca helyett bűbájostor van, csomókkal. Gergő sulijurtába jár, Kende, a főtáltos pedig gondokkal terhesen tapodja a Gyémántos Jurta döngölt földpadlóját. Ez utóbbiban -ha valaki ki akar menni vagy be akar jönni- bűbáj lebbenti félre a bejáratot takaró pokrócot.
   Az egyik kulccszó a "révül", ami különféle alakjainak csak úgy nagyjából sejtem a jelentését. Révülő - ez a bűbájt használó (emberi ?) lény. Révülni - bűbájolni, illetve bűbáj révén közlekedni, pl. "óra kezdetére révüljetek ide!". Szigorú. Remélem, nem derül ki, hogy a vajákosok újságja a Szittyakürt, mert akkor sikítok.

   Nem fogom megúszni. Mivel nejem látta, hogy igen nehezen szánom rá magam a húsvéti hadművelet végrehajtására, ma este kész haditervvel állt elő. Mikor, hová, mit, mivel. Még kis térképet is rajzolt, nyilakkal. Tiszta Fall Barbarossa. Remélem, nem olyan lesz. Szerencsére ma déltájt részt vettem egy hadgyakorlaton, jött ugyanis a fater gyermekcsét látogatni.
   Azt ezt követő obligát izé-és hogyishívjákmegbeszélés nem a Lugasban zajlott, mert az zárva volt, tovább kellett menni a Kocsordinéba

   A kocsmának egyébként nincs neve, viszont a gépi blokk tetején a "Kocsordiné Bt." név áll, ezért Kocsordiné. A rejtélyt, hogy ki a lószar ez a Kocsordiné, nem könnyű megfejteni, mivel a tulajt mindenki csak Ilonkának hívja, Ilonka pedig ragaszkodik ahhoz, hogy ő sosenem ment férjhez. Vagy Ilonka mégse tulaj, vagy mégis volt férjnél, mindenesetre gyereke az tuti van kettő. Vagy ő a Szűz Mária, ekkor szinte minden stimmel, kivéve továbbra is a Kocsordinét. Bár ez két unikum-sör kör után tulajdonképpen mindegy is.

   sajnos onnan vissza is kellett jönni, ami lényegesen bonyolultabb volt. Este még könnyed levezető biciklizés a gyerekkel, mármint ő biciklin

   Vettem egy ezresért nagyobbat, mert a mostanin alig fér már el. Igen, kicsit kurvára használt (a bicikli), azért volt ilyen olcsó, viszont direkte leszereltettem a támasztókerekeket, ugyan tanuljon már meg a gyerek rendesen biciklizni, esni-kelni meg nem kell zsír új gép. Az eredmény az első két zuhanás után az lett, hogy a gyerek egész jól megtanult összekucorodva biciklizni a régi támasztókerekes biciklin

   én meg gyalog. Útközben megnéztünk egy hülye macskát, ami gondosan kikapart egy lyukat, majd mellészart. Eztán visszatemette a lyukat. Azért látszott rajta, hogy érzi, valami itt nem stimmel. Kis gondolkozás, szaglászás után tessék-lássék rákapart a szarára egy kis homokot, majd balra el. Fiam kérdezte, hogy ezt miért csinálta a macska, én hangosan azt mondtam, nem tudom, de közben eltátogtam neki, hogy "...az ilyet...éles ásó...mimimum kettőbe...a szara mellé..." Remélem, nem értette.

2004. 04. 09.
   Kicsit elszégyelltem magam, hogy állandóan fikázom az "x"-re végződő nevű operációs rendszereket. Ezért ma az egyenlőség kedvéért a tanfolyam szünetében rommá fikáztam a Novellt is (itt most nem akarom, de higgyétek el, az is fos). A Microsoftot nem akartam külön, azt mindenki megteszi.

   Huhú, ha kis szerencsém lesz, megúszom ezt a nyúlvétot. Nejem orvul már régóta tanítgatja a gyereket valami alap locsolóversre, de tegnap este a demonstráció borzalmas kudarcba fulladt, a gyerek hosszas nógatásra sem volt hajlandó kipréselni magából egy "...zöldeeedö.."-nél többet.
   Nejem próbált szigorú lenni, fenyegetőzött, hogy ha nincs locsolóvers, akkor nem lesz apával locsolnimenés sem. Ez volt az a pillanat, amikor nejem mögül rettentő pofát vágtam a gyerekre, nehogy meg merjen tanulni egy versikét is, mert ha mégis, akkor ugyan kénytelen leszek elvinni, de akkor ő hoz haza. Nem, határozottan nincs kedvem ezzel bohóckodni. Majd ha eljön a második gyerekkorom, talán akkor.

2004. 04. 08.
   Szóltak, hogy két bejegyzésig hirtelen május lett. Nem. Tessék figyelni. Szekvencia. Volt ugye a negyedik hó ötödike, aztán az ötödik hó hatodika, aztán jött volna a hatodik hó hetedike, na azt tényleg elrontottam, de csak félig, de most visszaállítok mindent az elejére.
   Most a szimpla elbutulásomat rá akartam fogni a *ix-tanfolyamra, de azt majd később.

   Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec. 2003-as, első kiadás. Még nem olvastam el, csak belelapoztam, de nem tudott nem eszembe jutni Tánya Grotter. Ilyen lassúak volnánk, hát hol a híres magyar virtus? Vagy megvárták a próba-plágiumpert?

   Mint a gyereknek, itt a később

   ez egy jó trükk, sajnos nem magamtól jöttem rá. Ha a gyerek nyavalyog, hogy valamit majd később, de abszolút nincs türelmünk várni, akkor gyorsan el kell számolni hangosan háromig. Vagy tízig, irreleváns. De akkor más később van ugye, és erre a tényre minden joggal fel is hívhatjuk magzatunk közben esetleg kissé elkalandozó figyelmét.

   szóval amikor életszerű példaként

   "Vegyünk egy végtelen hosszú csövet, aminek az átmérője legyen az egyszerűség kedvéért zérus"-hangzott el egy matematika-előadáson, arra a panaszra válaszul, hogy csupa elméleti faszságot sulykolnak, legalább egyszer valami gyakorlati dolgot is hadd lássunk már. Azóta ez nekem etalon a gyakorlati példára.

   megkértek, találjam ki azt a paracssort, ami először megtalálja azt az összes 45678 byte (ą 10%) méretű állományt, amikben a "ratata" kifejezés kettőnél többször fordul elő, aztán a "ratata" szót követő második holdtölte előtti karaktereket összeátlagolja, elétesz egy "f" betűt, majd az egészet beszúrja egy tetszőlegesen kiválasztott, ám "pina"-ra végződő nevű állományba, hátulról, akkor felhorgadt szittya vérem.
   Ez nekem úgy jött le, hogy régen volt alapban valami parancs, ami jó volt valamire.
   Aztán jött valami állat, akinek meg kellett csinálni valamit, ő ahelyett, hogy azt szimplán megcsinálta volna, átírta az illető parancsot, hogy valamilyen kapcsolóval azt is tudja. Aztán még ezt, még azt. Aztán kellett volna még amaz, de az már nem volt jó, mert olyan betű már volt, akkor tegyünk elé még egy kötőjelet, de az akkor valami szintaxis szerint mást jelent, akkor inkább legyen per, de az meg osztás, asse jó. Különben is, ha ezt meg ezt meg ezt a kapcsolót egyszerre adjuk meg, akkor nem jöhet ki eredmény, de nem baj, ezt beleírjuk a man-ba, aztán már nem bug, hanem fícsör. Meg főleg normálisan meg kellene írni az egész rutint elölről, ahhoz meg már a fasznak van kedve, huszonkét éven át jó volt ez, mért pont most.

   Már ittam. Megkérem a kedves *ix,*.ux fanokat, csak módjával. Illetve ha lehet, sehogyse.

2004. 05. 07.
   Vi-ügyben, lezáró célzattal. Elismerem, jó az a vi. De nekem akkor sem tetszik. Tudom, én bele vagyok gyepesedve a büdösbilles vonalba, de szerintem a 3.0-ás DOS-hoz írt pe2 is jobban sikerült darab volt, mint ez a vi. Legalább abból a szempontból, hogy ahol a kurzor volt, oda írt. És azt, amit én ütöttem, nem csak sirpákolt.
   Maradjunk abban, hogy a szövegszerkesztő is olyan mint a nő. Meg lehet tanulni együtt élni a leghisztérikusabb hárpiával is. Csak minek. Vannak kis egyszerűk, mini igényekkel, igaz, szopás közben nem fognak zsonglőrködni. Meg vannak a csilivili fullextrásak, csak azokhoz azért már kell a baszatókörnyezet is. Mindenki találja meg a magának valót. Vagy a cölibátus, az se hülyeség.

   Ez jól összejött. Nejem ismerőse venni akart egy macskát az ő gyerekének, mert az meglátta a tévében azt a szürke reklámközi jószágot. Talált is egy ismerőst, aki ócsójáért tízezerért adott is volna neki egy olyan fajtájú kölyköt. Nejem otthon felháborodva mesélte, majdnem rosszul lett, tízezret egy macskáért? Annyit tudtam tanácsolni nejemen keresztül a kolléganőnek, hogy vegye meg részletekben.
   Ma pedig haveromtól kaptam egy filmet. (A szélvédőn lecsúszás furi egy kicsit, de attól még igen tisztességes munka.)

2004. 05. 06.
   Ha bárki, akivel beszéltem az utóbbi pár hétben, úgy találta volna, hogy kissé feszült vagyok, az jól találta volna. Nem bonyolult, simán csak pénzről van szó, mégpedig, ha nincs szerencsém, sokról. Nem alvilági ügy, hanem sima maflaság, néha elgondolkozom, egyszerűbb lenne az első eset. Simán lelövik az embert, aztán kész. Ellentétben az APEH-hel, ami lassan pirítja porhanyósra a polgárt.
   Ugyan valamelyik főmufti azt nyilatkozta, hogy az APEH nem baszogatja a népet és a vállalkozásokat/vállalkozókat, hanem segíti

   Kicsit olyan ez, mint amikor Birkenauban terelték be a betonhelyiségbe az embereket, hogy csak egy kis zuhany. Aha.

   de ha bárki vállalkozót, bármi vállalkozást megkérdezünk efelől, egészen más véleményt hallhatunk.  Természetesen ez annak a következménye, hogy szinte mindenkinek van valami vaj a fején.

   És ehelyt vagyok kénytelen előadni haverom dühöngését azon, milyen szarul van berendezve a világ. Ugye minél idősebb lesz az ember, annál több pénzt kap a munkahelyén. És annál több szabadságot,

   jó, a pénzről lehet vitatkozni, de ha állami helyen van az a ember, vagy valami komolyabb cégnél, a szolgálati idő, a törzsgárdatagság igenis számít. Arról nem is beszélve, hogy idősebb korban van sansza valakinek vezető beosztásba kerülni, nem lehet mindenki egy Kolosi Péter, aki az elődjei hülyeségei miatt villámgyorsan bukik felfelé. Igen, most irigy vagyok.

   pedig pont fordítva kellene. A fiatalnak van kurvára szüksége a pénzre, mert venne lakást, autót, mifenét, illetve menne nyaralni a sok szabadnapján, csak nincs miből.

   Ma összeismertettek a vi (ejtsd:víáj) editorral. Minden bizonnyal magázódni fogunk, én érdemei elismerései mellett egy kezelhetetlen őskövületnek tartom, ami szemernyit nem változott az eredeti terminálok óta. Ez a vi olyan, mint a logarléc. Követni kell, mit csinálsz éppen, hol tartasz, ha valaki szól hozzád, nem szabad elfelejteni, hogy az esc/Q/Shift-kettőspont/Alt-É/stb.stb. szekvenciát hol hagytad abba, mert szopi.
   Felhívnám a tisztelt unixosok, linuxosok, ilyesmixosok figyelmét, hogy a pc-s billentyűzetek (azért a kliensek jó része már pc-s) már jó ideje rendelkeznek olyan gombokkal, hogy PageUp, PageDown, felnyíl, lenyíl, Home, End, meg hasonlók. Akinek nincs ilyen, az rendben, az szophat a sercegős videoton-terminálján a hjkl-lel (a vi-ben ez a fel-le-jobbra-balra), de muszáj nekem is?

2004. 04. 05.
   Szóval az úgy volt, hogy szombaton délelőtt elmentünk nagycsaládilag a Tecsóba, ahol a parkolóban buli volt. Rögtön ezerfelé akartunk szakadni, mármint nejem be a boltba, anyám szintén, csak a bolt ellenkező felébe, gyerek ki a parkolóba (ott ilyen akkumulátoros kisautóknak álcázott pénzcsapdák leselkedtek a szülői pénztárcákra) én pedig valami ennivalót kínáló helyre, mert már majd felfordultam. Közel három óra átláthatatlan, nyüzsgő káosz után megtaláltuk egymást, én fél, ki tudja már honnan orzott hamburgerrel már csillapítottam a korgást, de régen volt már így tele a bránerem a nagyáruházakkal.

   Este a szomszédnál születésnapi parti volt. Mivel minden mást (házi bólé, házi tojáslikőr, Továris Napoléjon brendi) ihatatlannak minősítettem, maradt a házipálinka. De csak óvatosan. Másnap nejem kissé sértődött arccal közölte, hogy ez nem volt szép tőlem, mármint hogy megcsaltam egy zsiráffal. Minden bizonnyal jaffa egy buli lehetett, a végére sajnos nemigen emlékszem.
   Viszont olyan fejfájást már régen éltem át, mint vasárnap. Begyógyszeroltam, aztán tízkor már ember formájúnak éreztem magam, de az egész testre kiterjedő rezgés az egész napra megmaradt. Persze ha már az ember nagyon nyomorultul érzi magát, akkor neki lehet ugrani a nagyon fos melóknak is, mert már úgyis mindegy. Elgurultam a kölcsönzőbe gyepszellőztetőért. Ez olyan sokkörmös izé, ami jól belemar a gyepbe, kiszedi az elszáradt fölösleget, kicsit megmozgatja a talajt, tillári halihó. De tolni ezt is kell. Ráadásul szaporán, mert vissza kell vinni mihama.
    És persze az is bebizonyosodott, hogy bármennyire is szarul van az ember, még annál is tud szarabbul lenni.

   Most egy egyhetes tanfolyam adja, viva ibéjemm. Közben segíteni kellene a főnökömnek, mert online tender van, meg el kellene menni az okmányirodába is. Mert hat éven keresztül nem volt fontos a cégautó telephelyét átíratni, azt most kell, de izibe. Meg burkolnak, azokat eligazítani, meg bótba elmenni levéltetűirtóért, meg fejlécet tervezni, meg embert megtanítani HTML-ül. Sikerült egy kis haladékot kicsikarnom, ezek jók lesznek holnapra is.

2004. 04. 01.
   Az április elsejét a gyerekeknek meg a nőknek találták ki. Ha felmérést készítene valaki azügyben, ki tréfált meg valakit valami irtóztató baromsággal, meggyőződésem, hogy ez a két csoport nyerne, szegény férfiak csak kullognának az események után. Mint én is ma.
   A fostalicskát tolandó beballagtam egy irodába, majd megállapítottam, hogy hát ez biz. Ezt el kell vinni a szervizbe, feltenni a műtőasztalra, mert annyira beteg, hogy ambulánsan nem lehet. Ki kell cserélni benne a főizét. Az aggódó kérdésre, miszerint mibe kerül mindez, mondtam, hogy ez ugyan roppantnagyon drága alkatrész, de mivel a készülék garanciális, nem kerül semmibe.
   Papírozás lezárultával hónom alatt a géppel haladtam kifele, amikor egy nő utánam szólt, hogy "jaj, folyik belőle valami!" Miacsuda. Állt ugyan a gép mellett egy fikusz

   Ez is annyira női dolog, a kompúterre (néha a monitorra is) növényt tenni (hogy öntözéskor okvetlen víz menjen bele), kis képecskét ragasztani, horgolt terítőt teríteni, biztos, hogy meg ne fázzon, ezer kis biszbasszal körberakni satöbbi. Szóval a szokásos otthonteremtő, fészekrakó roham. A másik kedvencem a rideg személytelenséget elhárítandó a gép pl. Matyinak nevezése. Ebből születik aztán a "A Matyi már megint rendetlenkedik!" jellegű hibabejelentés, amitől a szerencsétlen szervizes menten agylobot kap.

   de csak nem öntözték meg annyira, hogy bele is jusson. Rémülten néztem a gépet, mire a nő megszólalt, hogy "Április! Április!" és kacagott üdén. Ó, hogy egy kismedencényi taknyos tarajos gőte járja át az összes testnyílásod, te nyomorult. Ezt beszoptam. Hát erre mondani kell valamit, még ha roppant gyengét is. Meglendítettem a gépet, mintha földhöz akarnám baszni, majd közöltem: Garanciális...? Április! Április!