2008. 12. 31.
   Jó kis csoffadt szilveszter ez, az este vitathatatlan csúcspontja az volt, hogy az előbb a lábujjamra ejtettem a viszkispoharat. Nejem próbált volna valami régi családi történetet elmesélni, én szerintem valahol még az elején felfigyeltem, hogy hozzám beszél és biztató hangsúllyal fingtam egyet, hogy folytassa csak, érdekel a dolog, de nem, úgyhogy most már sosem tudom meg, hogyan is volt, amikor a nagypapa otthagyta a nagymamát egy közönséges, repedtsarkú cserépkályháért, vagy nem ezért, de ez is volt benne és az se biztos, hogy otthagyta, lehet, hogy eltüzelte benne, vagy megvetette vele, zavaros dolog ez és mint ahogy most tűnik, soha nem is tudom meg, ne is kérdezzetek.

   A falu visszafogott közösségi szórakozási lehetőségeit jól mutatja, hogy három süldőlány már egy negyedórája itt táncol az utcán a valamelyikük mobiltelefonjáról szóló technóra

   neeztbazmá, hanemaizét a másikizét, faszomesseazbazmeg a másik másikat tudoodaztaazt nem igaz, hogy nem tudod, bazmeg

    már kettő is pisált, ezt onnan tudom, hogy mindkettő ordítva figyelmeztette a többit, hogy ne lessen. Ó, az ártatlan, hamvas ifjúság, valahol irigykedek. És most faszom a tévébe, belevetem magam a Bioshockba és folytatom a márciusi mentésemtől, a hangulat megvan, jönnek már a felkelők, a robbanásokból ítélve közeledik a frontvonal.

2008. 12. 25.
   Azt is mondhatnám, hogy a cinikus "azért van a tévében műsor, hogy a reklámok közötti idő ki legyen töltve valamivel, ami a következő reklámig ott tartja a nézőt" mintájára a webkettő sem új technológia (bár így akarják eladni), hanem csak új üzleti modell. Nem a közösségépítésról meg közösségi tartalomteremtésról, meg ilyen hülyeségről szól a dolog, hanem simán az ember- (értsd: reklámalany-) gyűjtésről, csak jó kereskedőként meg is adják a módját. "Ne legyél egy a sok közül, neked is legyen blogod", és hogy ne kelljen érteni semmihez, még az emberek picsája alá tolják a blogmotort is, illetve ha annyira hülye a nép, hogy még egy akármilyen tré alanyi blog kitartó írására sem képes, akkor legalább linket osszon meg egy kattintással, csináljon magának vicces avatart, fogadjon örökbe zsiráfhalat, tökmindegy, érezze a felhasználó azt, hogy ő is jobbította az internetet azzal, hogy ő is hozzátett valamit, vagy legalább része valaminek és akkor nem fog elmenni és lehet a képébe tolni bármit. Ja és egymás szarát láthassák és kommentelhessék, mert attól lesz közösségi meg interaktív.

   Sosem voltam nagy konzolfan, mindig eléggé bénán állt a kezemben a kontroller

   pedig próbálkoztam többször is, de egyszerűen nem áll rá a kezem, nem érzem, főleg egy WASD+egér után nem tudok egy pöcköt tologatni, amire vagy kelletlenül, vagy túlzottan reagál a képernyő lévő autó/repülőgép/kardos faszi

   de most, hogy karácsony okán egy Wii került a kezem ügyébe, most fellázadok és ki szeretném jelenteni, hogy hatmilliárd légy téved, ez a konzol szar. A pöcökmacerán kívül hozzáadódik az is, amiért az összes rádiós/infravörös dolgot is utálom, hogy mindig megvan az a két-három tizedmásodperc lauf, ami miatt folyamatosan az fut át az ember agyán, hogy a kontroller vagy a konzol vagy a program most adta be a kulcsot. A mozgást követgeti, követgeti, ötből négyszer úgy-ahogy, egyszer meg sehogyan sem. El nem tudom képzelni, hogyan lehetett ebből eladni kurva sokat, szerintem -hasonlóan a mekintosos bagázshoz- a tulajok ha már ennyi pénzt kiadtak érte, nem merik bevallani, hogy ez szar.

2008. 12. 23.
   Ez most kicsit nagyon összefüggéstelen lesz, ráadásul a tények ismerete nélkül és ujjból szopott adatokkal, neszójjábe.

   Előzetesnek idézzük fel a Matula cikkét a blogokról. Alapvetően a web(kettő)nek is ez a problémája, hogy a normális eredeti tartalom meglehetősen kicsi, aztán mindenki szénné linkeli meg megosztja, meg megosztja a linket, amikor pedig már követhetetlenné válik az egész, akkor egy szájt aggregálja a megosztott linkeket, ennek a more advanced formája ugyanez RSS-sel

   a Kispad turulmeme-t ismertető cikke verte le nálam a biztosítékot, egyrészt hogy de hülye vagyok, mások már régen használják, én meg azt sem tudom, mi ez, másrészt pedig amikor elolvastam, az jött le, hogy ez tkp. ugyannak az alaptartalomnak a harmadik deriváltja, hát izé

   és akkor máris ott tartunk, hogy nagyjából azonos érdeklődési körű emberek azonos tartalmakat osztanak meg egymással több körben egyre szofisztikáltabb módszerekkel. Nincs ezzel a belterjességgel bajom

  nincs a faszt, de ezzel visszamegyünk a blogokra, az internetes újságírók blogjairól süt, hogy ismerik egymást személyesen is, csupa keresztbeutalás és "ma elmentem Z-vel gombászni", nem mintha az egész szerkesztőség (főleg Z) ne tudná hogy gombászni volt az illető, csak naprakészen irigykedtetni kell a többi újságnál dolgozó kollégát, vagy nem tudom, mindenesetre az egyszeri olvasó simán kizárva érzi magát és elmélázik, hogy az ilyen miért ír blogot, miért nem csak simán társalog a többiekkel. Még jobb, ha a bejegyzés annyi, hogy "hajjaj", ebből az egész szerkesztőség tudja, miről van szó, viszont senki más nem. Tudom, tudom, nem kell olvasni, de az ilyenek erősítik meg azt a véleményemet, hogy az emberek úgy általában javíthatatlanul hülyék

   csak nem nagyon értem a dolgot, ha például több éve gazdasági újságíró vagyok, nagyjából már összállt, mely oldalakat érdemes olvasnom, RSS-be bele és kész. Ha új gazdasági újságíró vagyok, akkor pedig megkérdezem a régebbi kollégát és ismét csak kész.
   Van egy olyan érzésem, hogy ez olyasmi, mint a kormányzati testületek à la Parkinson: minden kormány, ha kellőképpen nagy létszámú lesz, mert kompromisszumképp vagy más okból be kell engedni egyéb csoportok tagjait, döntésképtelen lesz, megmerevül és kialakul az a szokás, hogy pár értelmes ember összejön egy kocsmában és tényleg hatékonyan dönt. Aztán ez a társaság is bővül, előbb-utóbb az előző sorsára jut, majd lassan ismét kialakul egy belső mag és így tovább.

   A folyamat hasonló: először a keresőkben nem talál releváns dolgot az ember, csak ugyanaz a szemét ismétlődik

   különösen akkor irritáló ez, ha egy specifikus dologra keres az ember, például kíváncsi, egy vonalkódolvasó képes e az x kódolású vonalkódot olvasni. Hatvan weboldal állítja, hogy igen, és szemmel látható, hogy ugyanaz a lista ismétlődik mindenhol annak ellenére, hogy az illető vonalkódolvasó kurvára nem képes olvasni az x kódolású vonalkódot, tehát bizonyosan egy helyről sokszorozódik a hülyeség

    a kedvenceim azok az oldalak, amik mindenre találatot adnak és ráadásul -mivel adnak találatot és kattintanak is rá- pont ezek vannak a lista tetején. Kattintás után persze kiderül, hogy egy "Ön ezt kereste: vonalkodolvaso X - nincs találat"-ot hozott fel a Google, de akkor már nincs mentség, a kattintás megvolt. A warezzal ugyanez

és megvan nekik még ez is!

    persze ha már warezol az ember, akkor ne panaszkodjon, csak megemlítem, mint az egyik szívatási technikát.

   Mi erre a megoldás? A humán válogatás, mondják sokan, szem elől tévesztve az alaptételt, miszerint az emberek alapvetően hülyék. A vége az, hogy pl. a delicsúsz is követhetetlenné válik, vagy lesz hatmillió különböző tag a linkekhez, vagy csak ötszáz, de akkor meg a linkekből lesz hatmillió. Vagy címkefelhő, aminek végképp nem látom értelmét, mindenki úgyis arra keres rá, hogy pina, fölösleges 40 pontos betűvel kiírni. A másik meg, hogy miért gondolja az illető humán válogató, hogy bárkit is érdekel, amit ő összeválogatott? Ismét csak ott tartunk, hogy immár humánok által összeválogatott nagy halom irreleváns trágyában kell ásni.
   Kérdés lehet persze, hogy mekkora valós igényt fednek le mondjuk a feedmegosztás-aggregáló szájtok, hogy maradjunk a turulmeme-nél, van -itt csendesen visszautalnék az internetes újságírók blogjaira, mert szemlátomást ők szeretik az ilyesmit- Magyarországon mondjuk 300 online újságíró plusz 150 geek, aki minden szarra beregisztrálja magát plusz Nyírő András, az 451. A Turulmeme-on van most 521 megosztó, nagyságrendileg nem is rossz.

   Félreértés ne essék, nem a turulmeme-et akarom ekézni, ez egy próbálkozás egy kvázi belső, értelmes minitartalom létrehozására, én abban kételkedem, hogy hosszútávon (bizonyos méret után) lesz értelme, illetve tulajdonképpen rövid távon sem látom értelmét, de ez legyen a legnagyobb bajom. A turulmeme csak egy apropó, nyilván az alapkérdés az, hogy a profi/értelmes felhasználók által létrehozott tartalmakat hogyan különítjük el az ingyenes blogmotorokkal meg hasonlókkal felbiztatott szemétgenerálóktól, erre egyelőre az internetkommandóban látom a megoldást, ami kimegy és simán lelövi a posztolókat. Vagy érettségi bizonyítványhoz (magyar legalább négyes) kötni az olyan internethozzáférést, ami feltöltést is lehetővé tesz. Vagy a kettő együtt. Ha az internet tisztulásának az az egyik feltétele, hogy a blogoknak pusztulniuk kell és ez is megy vele, a közjó érdekében én vállalom.

   Még az elején megvolt, hogyan fogom ügyesen behozni a képbe, de nem sikerült, szóval egy "Miakeserveslófaszezmár"-ral én is végigmentem a caramelldansen-popotan-Supergott-umauma vonalon, de a vége igazi kincs, ja, megvan, "Most már értem az internetet" címmel mindenkivel megosztanám az Encyclopedia Dramatica linkjét (RSS-t nem találtam rajta). Minden és mindenki kapja az ívet kegyetlenül, ki lehet például indulni a Youtube-t ismertető szócikkéből, (kb. "A Youtube az a weboldal, amelyen egy helyre gyűlik össze az összes írástudatlan retardált fasz.") aztán továbbhaladni a linkek mentén, boldog jézuskát mindenkinek

2008. 12. 22.
- És anyádnak mit vegyünk?
- Hmmm... valami olcsó arckrémet.
- Nem fog megsértődni? Tavaly kapott egy drágát.
- És...? Szerinted használt...?

2008. 12. 11.
   Miközben valami apropóból kifolyólag James Bond-témák után turkáltam, felbuborékolt az emlék, hogy februárban a szerintem vállalható játékintrók sorából kifelejtettem a Nightfire-ét. Vannak benne lazaságok, az elején a szőke kezében kicsit libeg az a ménkű nagy ágyú, meg középtájt a keleti hölgy nem egy háromdanos mester, de ha nem szőrözünk, nagyon rendben van. Főleg a zenével együtt, ami -ha bevetjük a freudi mélyanalízist- tulajdonképp arról szól, hogy az énekes roppant szeretné, ha egy százkilencven centis neandervölgyi borzasztómód megbaszná.

2008. 12. 09.
   A gyereket nem buziztam le, pedig lett volna kedvem hozzá erősen. Még régebben kitalálta, hogy ő elmegy valami japánkardozósat sportolni, ezt nyilván azzal akarta kezdeni még az első edzés előtt, hogy menjünk és vegyünk egy igazi japánkardot, mert be szeretné vinni az iskolába is megmutatni. Nejem csendeset hörrent mögöttem, a későbbi nicht vor dem Kind megbeszélésen kiderült, hogy nem azon hörgött be, amit a gyerek mondott, hanem azon, amit én. De a gyereknek az arcizma sem rádult, ezek szerint az "az baszna még be" kifejezést vagy abszolút nem érti, vagy már régen használja nich vor dem Fater.

   Erről nagy nehezen le lehetett beszélni, jó akkor mégis inkább a kugli, de akkor menjünk, vegyünk igazi tekézőcipőt meg kis zsákocskát porral. Többször elhajtottam, hogy majd akkor, ha válogatott lesz, sajnos az edzője befűtötte, hogy kell herevédő, mert ha beleng a kugligolyó, akkor veszélyes, nosza, vegyünk legalább azt. A tököm már nagyon tele volt, nem igaz, hogy nincs olyan sport, amihez nem kellene azonnal venni valami drága dolgot, de addig rágta a fülemet a gyerek, amíg azt nem mondtam, hogy na jó, elmegyünk a Decathlonba, veszek neked valami papundekli herevédőt ötszázért, aztán jól van, legalább nem igazi japánkard.

   De nem volt herevédő, csak sípcsontvédő. Ez is kell! -próbálta a gyerek menteni a helyzetet. Nem, erről nem volt szó, menjünk ki. De akkor vegyünk legalább sportvizet, mert ő nagyon szomjas. Ekkor kezdtem el a hegyibeszédet, hogy khmeg, herevédőért jöttünk, az nincs, úgyhogy most úgy megyünk ki, hogy nem veszünk semmit. Vizet meg főleg nem veszünk háromszázért, negyedóra távolságra van otthon a csapban sokkal olcsóbban. És nem értette a kiscsótány, hogyhogy itt vagyunk egy boltban és nem veszünk semmit, félórát hőzöngött azon, hogy ő legalább a sportvizet megérdemelné és mindjárt szomjan hal és figyelmeztetett, hogy ő megkérdezi és ha az edző azt mondja, hogy sípcsontvédő is kell, akkor ő (mármint a gyerek) nagyon le fog engem tolni, ekkor gondoltam arra, de jó, hogy nincs nálunk igazi japánkard, mert felaprítanám.

   Megpróbáltam azzal érvelni, hogy de jó, hogy nem japánkardozni jár, mert ez most egy gyakorlat, ami a japánkardozáshoz kellene, és rögtön meg is bukott, mert ott sem rögtön a japánkardozással kezdik, hanem meditálnak, bemennek a boltba és úgy jönnek ki, hogy semmit nem vesznek és amikor már nagyon gyakorlottak, akkor sok boltba be tudnak menni és ki tudnak jönni úgy, hogy semmit nem vesznek és amikor ez megvan, csak aztán japánkardoznak igazán. Sajnos ez semmit nem használt, csak a hisztibe fúló hőbörgés ment, hogy én soha semmit nem veszek neki, egy nap sem telik el hogy valamire ne mondanám, hogy ezt nem vesszük meg, na ekkor gondoltam arra, hogy asszertíven buzizok egyet, de aztán csak azt ígértem meg, hogy nem hagyom ott a parkolóban, ha elkussol.

   És akkor ne igyak.

2008. 12. 07.
   A hétvégi agy- és vesemosás eredményeképp annyi maradt meg bennem, hogy az asszertív konfliktuskezelésnek az a lényege, hogy buzizni kell.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Maguk rakták össze nekünk itt a izét és most még mindig nem jó. Addig nem fizetünk, amíg ki nem jönnek és garanciában meg nem javítják!
- Tisztelt Köcsög úr, azt nem mi raktuk össze maguknak, azt önök rakták össze.
- De maguk voltak itt állandóan!
- Igen, mert önök csak mondták, hogy össze tudják rakni, de aztán néha szinte mindig kiderült, hogy mégsem és bennünket minden egyes lépésnél kihívtak bennünket, hogy akkor most ezt így hogy, egy vindózt képtelen voltak feltenni.
- Öööigen, de csak azért, mert szar volt, amit hoztak!
- Nem volt az szar, Köcsög úr, csak önök akarták olymódon használni, hogy rögtön látszott, hogy az nem lesz jó.
- De jó volt, csak aztán maguk elrontották!
- Köcsög úr, mi rögtön az elején mondtuk, hogy az az ötlet, hogy egy kétcsatornás diszkvezérlőre egy diszket feltesznek úgy, hogy az egyes csatornákról jövő kábeleket simán összeforrasztják és ezzel dupla sebességet érnek el - hát szóval lehet, hogy valamennyire működni fog, de hogy örökjegyet váltanak vele a pofonringlispílre, az is biztos. Önöknek is ment öt percig, aztán érdekes módon letérdelt a gép.
- Naugyehogy szar!
- Nem szar az, pontosan úgy működik, ahogy megmondtuk.
- Akkor maguk hogyan tették fel mindig a vindózt?
- Úgy, hogy addig a maguk hekkelt kábelét mindig kicseréltük egy normálisra. Aztán maguk mindig visszatették.
- Mert annak jónak kell lennie! Sehol nincs leírva, hogy az úgy nem jó!
- Köcsög úr, amit maguk csináltak, akkora hülyeség, hogy erre senki nem gondolt, hogy explicite megtiltsa.
- Mindegy, jöjjenek ki és garanciában javítsák meg, addig nem fizetünk.