2005. 08. 31.
   Emberek, ha hosszú és sok kérdést feltevő/felvető emileket küldtök, ilyen rövid bejegyzések lesznek, mint ez.

2005. 08. 30.
   Elmentem tanfolyamra, de csak miután -csak félig tréfából- megkérdeztem, hány pont jár érte, mert ha semmi, akkor felejtsenek el, inkább elmegyek egéralátétet cserélni Balassagyarmatra. De már megbántam, az ingyenkávé ugyanolyan fos, mint régen volt, csak most a büfében sincs jobb. Pedig nagyon kellene, egy szerverismertetőnél unalmasabb dolog a világon nincs. Háromszáz oldal, ebből szerintem úgy negyven oldal legalább ötször van meg, mert teljesen ugyanolyan mind, csak mittudomén az egyikben ilyen bizbasz van, a másikban meg olyan, kizárólag ebben különböznek, viszont a dokumentáció az fullos, mert ezek precíz gyerekek. És a faszi lelkiismeretesen el is mondja az egészet a maga aranyosan szláv akcentusú angolságával. A szlovén tengerpartra soha nem fogok menni, mert véletlenül eszembe jut, aztán begörcsölök és üvöltözve rúgok fel egy halárus-standot és őrjöngve táncolok a rákokon.

2005. 08. 29.
   És igen! Nem halt még ki! A gulásch, Piroschka, mellett van még, ami igazi magyar, amit még a magyar textilesek és fröccsöntők vérével táplálkozó kínai sárkány sem tudott felfalni! Made in Hungary. Márkája: Hosszúpuska. A tárgy maga pedig a kétcsövű dugóspuska. Amit kettétöréshez hasonló mozdulattal kell felhúzni. Ha a gyerek sokat játszik vele, az is lesz a vége. Már ha még egyszer duplázva hasbalő vele.

   Ismerősöm relatíve friss apuka, akinél szintén nem nagyon van a közelben nagymama. (Amikor nekem olyan idős volt a gyerekem, mint neki, én is így álltam.) Elmondta, hogy a neje kissé már kezd besokallni, van a gyerek, a négy fal, meg az udvar és passz.
- És az utóbbi időben a munkaidőd lejárta után egy-két perccel nem szoktál telefont kapni, hogy hol vagy már?-érdeklődtem. Ö... igen - lepődött meg kicsit, honnan tudom én ezt. De aztán kapcsolt. Én pedig kicsit megnyugodtam, a világ ugyan változatos, de azért vannak benne ismétlődő elemek.

2005. 08. 26.
   Hívhattok tizenketteskének (2005. 07. 25.). Apacsakazuma.

   Most minden politikát félretéve, azért örülök, hogy a Sólyom lett a köztársasági elnök, mert egész úriember formája van, míg Sziliről bármilyen kiskosztüm ellenére nekem kizárólag megkeseredett magyartanárok jutnak az eszembe. Bár bármelyik jobb lett volna, mint a Mádl, aki biztosan okos, meg minden, de könyörgöm, muszáj volt olyan emberrel kiállni a világ elé, aki úgy fest, mint aki egyszer túladagolta magának a robbanóscukorkát?

    Bródy biztosan sokat töprengett, hogy milyen legyen a szöveg. Alliteráljon vagy értelmes legyen? Konkrétan a "Szállj messze, szállj magasra, szél könnyű szárnyán szállj"-ra gondolok, meg a "szél szörnyű szárnyán szállj" változatra. Bár ezt a pösze poént Babits (érted, ez is, Bródy, Babits) már lelőtte.

   A Pán Péteres játékra fel nejem megvette a Pán Pétert rajzfilmen. Most végre kiművelődünk, mert ez ugyanolyan hiány volt nálunk, mint A kis herceg

  Jaj, A kis herceg, amit soha nem értettem, miért kultkönyv. Szerintem kb. két olyan év van, ami alatt el kell olvasni, mert az ember előtte nem igazán érti, utána meg szájbarágós nyálazásnak tartja. Hogy ez a két év mikor jön el, előre persze nem tudni, én tuti túlkorosan olvastam el, gyötrelmes élmény volt.

   nejemmel fogalmunk nem volt róla, ki ez a Pán Péter. Most sincs sokkal több, mert nejem tévedésből a második részt vette meg

   Illetve nekem most már van, Pán Péter tulajdonképpen a gyermekkort képviseli, Hook pedig a felnőttkort. Amikor Hook elrabolja Wendyt, tulajdonképpen a felhőtlen gyermekkorból rángatja át a köcsög felnőttvilágba, ahol felelősség van meg pénz, meg munka, meg ilyen undorító dolgok. Na jó, a pénz az nem undorító, csak ha kevés van belőle. Az elveszett gyerekeket továbbra sem értem, azok talán a már felnőtt emberekből kikopott játékosságok képviselik, amikor valaki felnő, a gyermeki lénye átkerül Seholországba a a golyóstollak, az öngyújtók meg a fél pár zoknik közé, de akkor meg miért vannak csak hatan?

   az elsőt pedig már nem lehet megkapni, mert lejárt valami forgalmazási licensz vagy mi a rosseb. Van belőle rendes film is, de nem merjük megvenni, mert az előzetestől még mi is megrémültünk, kb. annyira tűnik gyerekfilmnek, mint a Tombraider.

2005. 08. 24.
    Kedvenc távközlési szolgáltatóm, az Invitel ismét megpróbált meggyőzni, hogy vegyek nála ADSL-t. Mert van már 4990 Ft-os csomagjuk is. Ejha, mondtam. Az internet viszont megmondja a frankót: a havidíjban foglalt díjmentes internet-forgalom 100 MB. Aztán a díj forgalomarányosan megnő egészen 9990 Ft-ig, de onnan tovább már nem, mert ez a korlátlan ADSL díja. De rendesek.
   Miután kitöröltem a szememből a jóízű kacagás könnyeit, megnéztem az "Ingyen internet" menüpontot is, ami új vonal előfizetése esetén egy havi 5 órás modemes hozzáférést biztosít, igaz, azt fél éven keresztül.

   Holnap megpróbálom kicseréltetni az öntözőkomputert. Van rajta egy kis tárcsa, amivel az ilyen-olyan funkciókat lehet beállítani. Illetve csak lehetett. Illetve lehet azt most is, csak kicsit feszegetni kell. Azért két hónap alatt kikopni, ez szép dolog. Belenéztem, persze hogy bele. A nyomtatott áramköri lapon van három csík, azok fölé van rápattintva egy vézna rézlemezt tartó műanyagdarab, a rézlemez pedig próbál folyamatosan összeérni a három csíkkal, csak nem sikerül neki. Ha az űrsiklókat is így rakják össze, akkor nem csodálkozom.

2005. 08. 22.
   Hát idén nem lesz csapágyasra hajtva az öntözőkompúter. Kicsit javítottam azokon a szórófejeken, amiket a faterom ásott el, kiástam és újra elástam őket, most már nem recsegteti végig az egész garnitúrát a fűnyíró. Valamelyik este már annyira odavoltam, hogy tarackot láttam és azt is nekiálltam kiásni.
   Nejem a teraszról figyelte a telek újbóli meghágását, majd az egyik cigi- és káromkodási szünetben megjegyezte, hogy most már nekem ítéli az Arany Vakond-díjat, vagy ha ilyen nincs, akkor alapít egyet, csak hagyjam már abba, mert még nézni is rossz, amit művelek.

   Holnap viszem a kocsit szervizbe, kicserélik a kormányművet

   szériahiba, ha jobb kerékkel balra kanyarodva lejövök egy öt centi magas járdaszegélyről, akkorát szól, mintha aknára futottam volna. De legalábbis mintha most készülne a kocsiszekrény végérvényes búcsút mondani a futóműnek. Az ember önkéntelenül is a tükörbe néz, nem látja-e a kereket menekülni

    meg a teljes oldalát, aminek egy Demszky-oszlop kicsit alakított a geometriáján. Én azt hittem, csak egy kis kalapálás, de felvilágosítottak, hogy ez is olyan már, mint a nejlonharisnya. Annyira szar meg vékony anyagból csinálják, hogy azt a mintegy húsz centi hosszú és egy centi mély horpadás egyszerűen végzetes annak a bililemeznek a téridő-szövedékére nézve. Ezért inkább leszedik az egészet, feltesznek egy újat és lefényezik, mert úgy egyszerűbb. A nagypapa szekere stabilabb és megbízhatóbb jószág volt ezeknél a újmódi csodáknál. Igaz, nem is pörgött benne semmi háromezret percenként, de még jó is, mert nagyon rázott volna.

   Nejem titokban próbált egyet mosni, de a centrifugálásnál lebukott. A nagy dübörgésre figyeltem fel, a mosógép a magyar vándort befejezve épp vette a lendületet a hátraszaltóhoz. Kikapcs, aztán ingerülten elmagyaráztam nejemnek, hogy inkább járok kétnapos büdös cuccban, minthogy dobcsapágyat cseréljek, ha azt szétkúratja a géppel, azon semmiféle kalgon nem segít.

   A gyerek kapott szülinapjára egy kardot. A szomszédtól. Én már egyszer vizionáltam (2004. 09. 29.), milyen az a kínai gyártmányú műanyag kard, amit meglátva azonnal gyűjtést kezdek egy újabb Kvantung-hadsereg felállítására, és most tessék, itt van élőben.

2005. 08. 18.v2.0
   Nejemet a lokális ezermester kapásból elhajtotta az ékszíjjal, próbálkoztak ők nem gyárival, az icipici mosógép pár hónap alatt mind megette. Azóta nem foglalkoznak ilyennel. Menjünk el Halálfasza kerületbe, ott van a márkaszerviz.
   Miután elfogyott az aszfalt és áttörtem egy mocsáron és egy aknamezőn, megérkeztem a márkaszervizbe, ahol a hölgy elővette a kompútert, beleütötte, hogy kell neki ebből az ékszíjból egy darab. A gép pedig némi habozás után azt közölte, hogy az igényelt mennyiség sajnos nagyobb annál, mint amennyi jelen pillanatban raktáron van.
   Megrendeltem, majd kedden. Addig teknő. Kicsit pufogtam, de annyira nem zavartattam magam, gondoltam, van itt még ékszíjbolt, meg mosógépszerviz, veszek valami helyettesítő típust, öt napig csak kihúzza, aztán beteszem a gyárit és lehet megint kalgonizálni ezerrel.

   Két bolt és két szerviz után egy "ilyen a világon sincs"-csel

   mosógépfronton is megvan az, ami más termékeknél, hogy a világért bele nem tennének valami szabványos dolgot, mert akkor esetleg a polgár bárhol megvehetné a szétszaródott alkatrészt. De nem, mert gondosan beletervezik a 487,72 mm-es ékszíjat meg az olyan vasdarabokat, hogy egy szerkezetlakatosnak masnit kell kötnie a horonymarójára, hogy meg tudja csinálni. A Nokia telefonok töltői ilyenek még.

   illetve három "két héten belül tudjuk szállítani"-val lettem gazdagabb, ez utóbbi három céget fel fogom jelenteni kartellezésért, mert mind egyforma árat mondtak, ráadásul kétszer akkorát, mint a márkaszerviz. Nejem mindeközben volt kint a Mesterségek Ünnepén, de sulykolót elfelejtett venni. Nem baj, hétvégén nem lesz hideg, nem koszolunk ruhát.

2005. 08. 18.
   Megvolt az első, pontok alapján kiszámolt fizetés. Következő lépésként alighanem önkéntes kölcsönös segélyalapot hozunk létre a szabadságon lévő és a kirúgott adminisztrátorokat helyettesítő kollégák számára.

   Új egér jól eger. Észik. Bár az ergonómiával vannak gondjaim. Vagy leszarom az extra gombokat, vagy keresek egy Bene Gesseritet és beiratkozom egy prána-bindu tanfolyamra, hogy külön a hüvelykujjam tövével, valamint a középső ujjam alsó hajlatával is tudjak gombot nyomni.

   Tévében pletykaműsor megy, valami házasságot közvetítenek (az Árpa Attiláé, segít nejem, bazmeg, én teljesen azt hittem, valami prímás), amiről "csak a családtagok tudtak". Nyilván akkor a kamera mögött valamelyik sógor vagy egy nyoszolyólány állt.

   A késő délután elkezdett mosásnak az a hátránya, hogy este kilenckor kell szétrombolni a gépet és konstatálni, hogy másnap ékszíjat kell venni. Nejem magára vállalta, kíváncsi leszek az eredményre.

2005. 08. 17.
   A beavatás fokozatai.
- Milyen csendes ez az autó.
...
- A hamut ebbe...?
...
- Ne kanyarogj olyan sokat! És menj lassabban! Az ablak erre nyílik?
...
- Én szóltam, hogy menj lassabban. Böb...blööööeeeeeee. Tessék, most a fele visszajött.

   Anyám ma nagyot alakított. Hajnali fekvésből kifolyólag kicsit nehezen ébredtem fel, negyed kilencre értem hozzá a gyerekkel

   inkább bevállalta még egy hétre, mert mit szólnak az oviban, ha már most viszem. Ettől tudok hajtépkedve sikoltozni, anyámnak ettől a "mert mit szól az ezmegaz"-jától. Tudom, színház az egész világ, de ezt nem kéne talán ennyire komolyan venni

   és mivel tudta, hogy nekem nyolckor kezdődik a munkaidőm, szabályszerűen lebaszott, hogy ha ő lenne a főnököm, már régen kirúgott volna, annyira megbízhatatlan munkaerő vagyok. Sikerült visszafojtanom a frappáns "közöd, mint eszed"-et, sőt még a lába elé sem köptem távoztomban, csak a kocsiban jutott eszembe, hogy a gyerektől nem is köszöntem el.
   Aztán vett a gyereknek a piacon egy távcsövet. Egy viszonylag nagy (20x50), binokulárt, a lencséken körben nagy "RUSSIA" feliratokkal, amik az álcázó festéssel együtt azt az érzést volnának hivatottak kelteni, hogy ez komoly katonai szerkezet. Nejem (aki elhozta tőle a gyereket) nem kérdezte meg, mennyibe került, amikor megláttam, azt hittem, anyám végképp megbolondult, tízezrekért ilyeneket venni a gyereknek, de aztán kézbe vettem a távcsövet.
   Rögtön a súlyából láttam, hogy ez valami műanyag gagyi szar. És csakugyan. Én egy fillért nem adtam volna azért a rakás szemétért, szerintem az árus sem tarthatta többre ezer forintnál, bár ki tudja. De már egy teljesen amatőrnek is feltűnhetne, hogy a hajszálkereszt skálájánál hason fekszenek a számok.
   De a panaszkodás az megvolt, hogy a gyerek minden szart megvetet vele. Érdekes módon nejem sem tartotta fontosnak szóvá tenni, hogy 1.) ha tudja, hogy ez lesz a vége, minek megy egyáltalán a piacra a gyerekkel, 2.) ha megy is, miért hagyja, hogy a gyerek megvetessen vele minden hülyeséget.

2005. 08. 15.
   Múlt hónapban hoztam haza a Zumát, ma estére nejem végigjátszotta. Iszonyatos visítás, "sikerüüűűűlt!, majd a játék hangját ("igacsakazuma!") idézve nejem büszkén bökött magára, hogy "Anya csaka Zuma!". Persze ezzel együtt műsajnálattal érdeklődött, hogy én hol tartok (sehol se), majd szűnni nem akaró önünneplésbe fogott.
   Úgyhogy egy idő után kénytelen voltam közölni vele, hogy "Anya soka duma, befo goda pofa".

   A céges pontszerző verseny alapvetése megváltozott, eddig az volt a koncepció, hogy a pontok arányában osztják szét a bértömeget. Az új felállás az, ami várható is volt, hogy egy pont fix összeget jelent. Nyilván az egész célja az, hogy a bérként kifizetendő pénzeket csökkentsék, de akkor minek az egész adminisztrálós cécó? Nem akarják szimplán megmondani, hogy mostantól mindenkinek mínusz húsz százalék és kuss?
   Mellékesen egy cégnek akkor jó egy átalánydíjas szervizszerződés, ha nincs vele munka, mi pedig ettől a pillanattól kezdve ebben ellenérdekeltek vagyunk, minél többet pörgünk (ezzel pénzt, időt, eszközt, üzemanyagot emésztve fel), nekünk annál jobb. Azzal vigasztalom magam, hogy ha már mint szorgos hangya szívatnak, még mindig rá tudok erősíteni a tücsökvonalra.

2005. 08. 13.
   Készen van a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pedig kurvaanyázik sűrűn, mert most látszik, hogy azért csúszott egy-két pajszer a fogaskerekek közé.

   A gyerek kapott új biciklit (a régi szivattyúmat bartereztem el) mert régin néha már állon térdelte magát, ha kicsit belehúzott. Ez viszont kicsit még magas neki, épphogy leér a lábujjhegye. A kertben a próbakör két zuhanással megvolt, próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem rögtön az ülésre kellene feltennie magát, hanem először a vázra, mert az alacsonyabb. Persze, persze- volt a válasz, aztán nejemmel elindultak világot látni.
   Az első öt percet tudtam figyelemmel követni, kb. száz méterig hallatszik az ordítás. Holnap IKEA lesz, pihepuha játszóházzal.

2005. 08. 12.
   Ez a péntek a hétfővel együtt méltó keretbe foglalta a hetet. Este hétig szereltem, mert a t. megrendelő nem rendelte meg azt, amit be akart volna szereltetni, ezért vadászvágtában még egy beszerzőkörutat is kellett csinálni.
   Holnap pedig automatizálok, mert már unom tekergetni az öntözőcsapokat, ráadásul valamelyik szórófej fej állandóan hasbalő.

   Nejem hozott valami kompúteres gyerekjátékot. Pán Péter. Valami lengyel csapat csinálhatta, kétségbeejően szar és játszhatatlan. Idióta grafika, mint egy ötforintos kifestőkönyvben. A CD-ről fut, ezért kattintásra kb. tíz másodperc múlva történik valami, átugorhatatlan, fahangon előadott, hosszú narrációk

   "Jaj, ne! Ez a szörnyű Kampó megint elrabolta Wendyt! Tovább kell követnem! Ha ez a borzalmas kalóz azt hiszi, hogy túljárt az eszemen, akkor nagyon téved! Addig üldözöm, amíg nem sikerül elkapni! Úgyis elkaplak és kiszabadítom Wendyt! Te szörnyű, aljas, felnőtt kalóz!"

   borzolják az idegrendszert, ráadásul a célzottan kelet-európai lokalizáció miatt ugyanez meghallgatható lengyelül, csehül és szlovákul is ("Cserni petr pro jednu oszobu"). És a gyerek imádja. A szlovák a kedvence.

2005. 08. 11.
   Sziget megvolt, élek, köszönöm szépen. Majd megköszönöm a családnak is. Nejem ugyanis elkóborolt a gyerekkel valamerre, hopplá, egy játszótér, nagy csúszdákkal. Egy darabig el is voltak, aztán nejem úgy döntött, ideje távozni, és úgy gondolta, visszafelé tud egy rövidebb utat a kiserdőn keresztül. El is tévedtek, ahogy kell, úgy négy kilométer gyaloglás (ebből egy a gyereket cipelve) után találtak vissza elég ziláltan, a gyerek már csak vonszolta magát, haza kellett menni.
   
   Szép új Kludi csaptelep, drágájáér, mert a régi ócsót valami saját maga által pancsolt szuper vízkőoldóval úgy letisztította nejem, hogy a vízkővel együtt lejött róla a krómozás is. Ez viszont csillog-villog. Meg szabályszerűen sípol a köcsög. Nosza, fel is hívtam a szervizt, hogy a beépített rigót legyenek szívesek. Az volt a válasz, hogy van a csapban valami konfúzor vagy diffúzor vagy valami ilyesmi, biztosan abban van valami fémreszelék.
   Nosza, szétrobbantottam a csapot, csakugyan van benne egy kis rugós visszacsapószelep, hogy ne lehessen bele visszatömködni a vizet, vagy mittudoménmiért. Tényleg volt benne egy kis spén, azt kiszedtem, a szelepet kimostam, babusgattam, visszaszereltem, sípol.
   Most két lehetőségem van. Vagy kiveszek egy nap szabadságot, kihívom a szervizt, azok kijönnek és vagy megoldják, vagy nem, rosszabb esetben bebizonyítják, hogy semmi baja és akkor még fizethetek is. Vagy egyszerűen nem teszem vissza bele azt a kis szirszart. Nehéz döntés.

2005. 08. 10.
   "Most jön az ereszkedés."

2005. 08. 09.
   Na jó, téged nem utállak. De csak téged. A stáb egyébként -köszönöm a segítséget- a Vendéglő a világ végénben van.

   A hétfő nagyszerű volt

   két hét szabadság utáni első munkanap. Mint a Messiást, úgy vártak. Megpróbáltam ugyan elhitetni mindenkivel, hogy a szeretet tesz csodát, nem én, de nem voltam túl meggyőző. Pedig próbálkoztam apostollá fogadással (=munkalepasszolással) is.

   a kedd szintén

   a Homoki Barát tegye bele a túrós faszát a kínai pc-kártyákba meg az ő támogatásukba. A gyártó weboldalán pár fénykép, meg egy icq-link áll és kész. Ja, meg az Acer is felmeresztheti a seggét behatolás céljából. A hivatalos weboldal hivatalosan letölthető hivatalos drivere hajlongva, őszinte sajnálattal, ám határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig szerinte ebben a gépben nem olyan videokártya van, mint amilyen

   a szerda, na a szerda az egyenesen gyönyörű lesz.

   És hogy a Debian atomstabil. Fényképeznem kellett volna. Megállt, mint a cövek, úgy kellett kihúzni a konnektorból. Az ilyen-olyan naplókban pedig semmi, csak a soremelés, meg a másfél órával későbbi időpont, mintha féreglyukba esett volna a készülék.

2005. 08. 07.
   Mivel beleástam az egész kibaszott csőrendszert a telekbe, ezért most megbocsátó hangulatban vagyok. A sör görcslazító hatásáról

   ha már hatás. Megkérdeztem nejem, mi az az ethanethiol. Mondta, hogy ez az etilmerkaptán angolul. És nézőpont kérdése, ez-e a világon a legbüdösebb, mindenesetre ez az az anyag, amit a legnagyobb hígításban már megérez az ember. Vannak másféle büdösek is, például a ...na innen nem bírtam követni az akadémiai székfoglalót, kár volt megkérdezni, pingvineffektus

   nem is beszélve, ezért most két dologra megpróbálok magyarázatot adni. Az egyik a F99, a másik pedig a családom.
   Az egyszerűbb az F, amit még középiskolás koromban ragasztott rám az orosztanárom, mert meg volt hatva attól, hogy egy kicsit tudok angolul. Mindkettő megmaradt, a név is, meg a kicsi tudás is. Az egyetemen az "F" odáig fajult, hogy a diplomaosztón sokan azt hitték, én nem kapok, mert a "F" betűsöknél nem hívtak ki. A 99-et pedig a freemail kényszerítette rám, f már volt, f1 is volt, f2 is, kabbe a faszom, akkor legyen rögtön 99.

  A "családom" kérdéskört azért járnám kicsit körbe, mert jópár jelzést kaptam, hogy az jön le innen, hogy én utálom a családomat

    felteszem egyébként, ezt az utálatot azok olvasták ki a blogból, akik saját tapasztalat híján még meglehetősen idealista elképzeléssel rendelkeznek a világról, legalábbis erről a részéről. Abból indulok ki, hogy a jelek szerint akik rendelkeznek hosszabb párkapcsolattal, pláne gyerekkel, azok azért árnyaltabban látják ezt a dolgot.

   ami valahol igaz is, tulajdonképpen utálok mindent és mindenkit, ami vagy aki abban akadályoz meg, hogy állandóan a tengerparton heverjek karnyújtásnyira egy koktélbártól és mindenféle nő szórakoztasson, míg a háttérben egy stáb csak azon dolgozna, hogy kitalálják, az a mindenféle nő hogyan szórakoztasson engem (a stábot nem emlékszem, honnan loptam). Nevezzétek ezt bátran önzőségnek.

   Nejemet szeretem. Ha nem szeretném, nem házasodtam volna vele össze

      konkrétan mondjuk a házasság nem kulcspont, én azért házasodtam vele össze, mert kellett a papír a kedvezményes lakáskölcsönhöz

   mintegy nyolc év együttélés után. Tizennemszámoltamhány éve reszeljük egymást, engedtessék meg nekünk, hogy legyen konfliktusunk és hogy néha az ő kárára poénkodjak. Ő is szokott jócskán az enyémre, de ezeket írja meg ő a blogjában.
   A gyerek hasonló történet. Nem kizárólag örömet jelent, hanem rengeteg időt, felelősséget és anyagi terhet

  ja, anyagi. Aki építkezett már, tudja, mennyi pénzzel és idegbajjal jár. Én egyszerre csináltam végig a gyerek- meg a házprodzsektet, kéthetes gyerekkel költöztünk

   -ezzel együtt az állandó mókuskereket- is, ami egyre távolabb visz a tengerparttól meg a koktélbártól. A mindenféle nőkről nem beszélek, mert van feleségem aki csak azért él, hogy a seggemet is kinyalja.
   Ráadásul az eseményekről csak a blogon keresztül értesül a Tisztelt Olvasóközönség, ami erősen torzít. Az olyasmit, hogy boldog vagyok, mert a gyerek megette a fokhagymás spenótot, amit nejem istenien készít

   őszerinte legalábbis

   meghagyom másoknak. Na most untam meg a magyarázkodást meg az önsajnálást és az önsajnáltatást. Mindenki kapja be. További szakirodalomként ajánlanám apai fostalicska-tolás témájában Keresz sors-és blogtársat, valamint szeretve gyűlölés témájában Montagot az ő macskájával. Utállak benneteket is, mert nem adtok pénzt saját tengerpartra. Igen, baszki, téged is.

2005. 08. 05.
   Téliszalámis pilótatallér, mmmmm.

   A pénzbodobós-tekerős-golyókiköpős-golyóbanvalamibennelevős gyermekcsapdában időnként takonyszerű állagú műgyík vagy mi van. Ami kiválóan tapad a gipszkarton plafonra, ellentétben pl. az ablaküveggel, ahonnan másodperceken belül leesik. És ez -mármint a plafonra tapadás- kifogyhatatlannak tűnő örömforrás a gyermek számára. A szülő számára már kevésbé, mert neki kell leszednie a véletlenül állandóan a plafonra tapadt takonyszerű műgyíkot.

2005. 08. 04.
   Na, ki volt az, aki panaszkodott, hogy nyáron napsütés van, meg meleg? Tessék. Jégeső nem kellene tornádóval? Nyáron legyen nyár, rohadj meg. Lesz elég hideg meg takony ősszel meg télen, legalább ezt az egy évszakot ne nyúld már le.

    Ha az asszony nem hajlandó valamire házon belül, akkor a megfelelő fizetős szolgáltatóhoz kell fordulni. Fogadjunk, mindenki azonnal a kurvázásra gondolt

   még Szegeden egy ismerősöm ment az utcán, szép szál fiatalember volt, ezért meg is szólította egy területi képviselő, hogy "Szőke herceg! Szopás, baszás, trapéz...?" Hosszú idei törtük a fejünket, mi az istennyila lehet a trapéz, ergyák voltunk, egyikünk sem ment vissza kipróbálni, vagy legalább megkérdezni. Viszont azóta az irdatlan szívatós dolgokra lehetett mondani, hogy ez már nem is szopás, ez már egyenesen trapéz

    pedig lehet szó pl. valami elvetemült ételről, amit csak a Hanoiban gyártanak le, vagy -mint az én esetemben- a gyógymasszázsról.

2005. 08. 03.
   Még nem döntöttem el, holnapra a karom fog leszakadni, vagy a derekam. Nem mindegy, mert fókázva csak lassan tudok haladni, viszont tudok dohányozni, meg enni-inni. Míg a másik esetben csak úgy hipp-hopp odajutok mindenhová, viszont nem tudok majd csinálni semmit. Nem tudom, melyik a jobb.

2005. 08. 01. vagy 02.
nem emlékszem, mert elbasztam a dátumot, most, harmadikán javítottam ki, de nem tudom, hogy mire kellett volna, de ugye ez nem zavar senkit.

   Fecskék és Fruskák, kincskeresés. Találtam a Kangcsendzöngán hűtőben négy Arany Ászokot. Azért találtam meg, mert eszembe jutott, hogy ott van. Mert én tettem oda. Csak elfeledkeztem róla, mert nejem teletöltötte a hűtőt gyümölcsjoghurttal, valami faszom szójapéppel, teljesen megőrülésű kiőrlésű takarmánnyal, mohakivonattal, nádirigóval, jancsibohóccal, meg általában mindennel, amiről azt mondják, hogy egészséges és életvidámságot okoz. És ezek az egészséges és életvidám dolgok a testükkel elfedték a söröket előlem. De most megtaláltam a söröket és reszketésükön csak kacagva túszul ejtettem őket. Nejemet megfenyegettem, hogy félóránként kivégzek egyet, ha holnap nem Esterházy-rostélyos lesz az ebéd, de csak vállat vont a szívtelen némber. Nem egymás szeme láttára végzek velük -bár az volna az igazi-, mert akkor megmelegszenek.

   Holnap Ein Fall für zwei helyett két ásó, két ember, egy eset. Hogy a faszba hívták ott a felügyelőt? Vagy a Tatortban?
   Gugli: Josef Matula (Claus Theo Gärtner) -ez még ismerős is volt, illetve jesszus, ez legalább hetven különböző felügyelővel játszották. Akkor már inkább a Fekete macska bandája. Meg "Az idő soha, soha meg nem áll - az órák róják szüntelen az útjukat." Hagyd már abba, faszkalap.