2006. 12. 30.
   A Mekdonácban dicséretesen működik a tolerancia koegzisztencia antirasszizmus az a nemtommi, ami miatt felvesznek mindenkit dolgozni, aki a szigorúan vett szakmai feltételeknek megfelel. Bár vannak előírások és járnak ezzel hátrányok is.
   Az előírást akkor vettem észre, amikor szembekerültem egy csajjal, aki úgy nézett ki, mintha reggel kicsit megszaladt volna a kezében a borotva, vagy arccal esett volna játékos kedvű krokodilok közé, sebtapasz volt az orrán, mindkét fülén, a szája alatt, komolyan megsajnáltam. Aztán sorra kerültem, láttam, hogy a tapaszok orrkarikát, plusz fülbevalót, piercinget takarnak. Nem értettem, miért, mert ha nem ragasztják tele a képét, tulajdonképp fel sem tűnik.
- Mekdonác poliszi? - kérdeztem részvevően a ragacsokra bökve, egyben tesztelvén, csakugyan minden mekdonácos állástalan bölcsész-e.
- He? - esett ki a ritmusból. Hát nem.
- A ragtapasz - feszegettem tovább - céges előírás?
- Nemtom, aszonták, ez kell.
- Kis kólával. -könyörültem meg rajta.
- Rendben. - könnyebbült meg, hogy a társalgás a vendég részéről is visszazökkent a cég által előírt vágányba.

   A hátrány. Este beestem egy mekdonácba, valamiért csupa dagadt csaj volt szolgálatban. Nemcsak a pultban, beláttam hátra is. Nem értettem, ez az évvégi bulikból önként kimaradó csapat volt, akik reménytelenül előre lemondtak arról, hogy bárki is megkúrja őket legalább szilveszter alkalmából, akár részegen is, vagy a cégvezetés döntött úgy, hogy ezeket úgyse akarja megkúrni senki legalább szilveszter alkalmából se, még részegen se? Megkérdezni nem mertem.

   A bulvárújságíróság remek szakma lehet. Időnként reppennek fel hírek, hogyan is készülnek a bulvárlapok, a ...köhm... sztárvilágban ki kivel, illetve ki mindenki buzi, ilyesmi. Nekem -mivel nejem révén olvasom ezeket- eleve voltak kételyeim a hírek valóságtartalmával szemben, de amit hallottam egy szakmabeli ismerősömtől, kicsit azt is túlzásnak tartottam. Szerinte a bulvárlapok híreinek igazságtartalma alulról közelíti az öt százalékot. Iletve ezt még nem. De következő pár mondata után felmerült bennem, hogy szerkesztőségbe, színházba, tévébe, rádióba, meg egyáltalán az utcára kizárólag acélalsóban megyek.

   A kínai tűzijátékok használati utasításának az utolsó mondata a legjobb. Mintha valami alapfokú bankrabló- vagy terrorista-tanfolyam anyagából emelték volna át. "Light the fuse then get away."

2006. 12. 28.
   Karácsony óta minden este valamilyen szintű berúgással végződik. De a denzelvasingtonos Dézsavú

   Vagy dözsavű. "Egy szöbát kérek." "Tessék?" "Egy szöbát." "Aha! Szobát!" "Nem, szöbát." "Igen, szobát." "Én is ezt mondtam." Ha valakinek ennyi nem elég: mazsom, illetve fühdőmedanszié.

   meg valószínűleg nem amiatt a másfél liter vörös miatt tűnt egy talicska szarnak, amit előtte ittam meg apósomnál. Azt hittem, hogy ijesztegetős pszichohorrorthriller és majd jól összepisálom magam rajta, ez ugyan majdnem bejött, de nem azért. Egy gyenge hollywoodi kísérlet, hogy egy A4-es papír segítségével demonstrálják, hogyan oldható fel az időparadoxon, és hogyan válhat mégis valaki például a saját apjává.
   Illetve erről nincsen benne szó, meg tényleg van benne gyilkosság, de aztán mégse, mert a denzelvasington beleszerelmesedik az áldozatba, aki révén eljut a robbantósgyilkoshoz, aki ebből kifolyólag nem ott robbant, ahol attól sokan meghalnak, a denzelvasington az felrobban, de az csak az egyik denzelvasington, aki egy post-it címke után maga is visszament az időben, mert van a másik, aki meg nem ment vissza, mert már ott volt eleve és teljes happy end után hogy nézne már ki, hogy két denzelvasington gruppenszexel a most már nem meghaló ex-áldozattal. Egyedül a robbantósgyilkos hal meg rendesen a végén, senki más, Shakespeare zokog.
   Meg a denzelvasington azonnal mindent kiszúr, mint a szovjet felügyelő a filmben, aki -mivel lejárófélben az epizódra szánt idő és még mindig nincsen meg a kapitalista kém, aki kilesi a népi vasgyártás titkait- a homlokára csap, majd azt javasolja, hogy állítsunk egy rendőrt a gyárkapuhoz, és aki egy háromtonnás bugával a hóna alatt jön ki, azt kapja el, mert az lesz az. És tényleg az, és úgy összeszégyelli magát a leleplezéstől, hogy ott helyben elsírja magát és visszaadja a titokot és megfogadja, hogy soha többet. Akkora képtelen hülyeség az egész, hogy ha félidőben beküldenék Hannibal Lectert a kispadról, ő sem tudná megfordítani a mérkőzést.

2006. 12. 27.
    Ex-nagybácsimnak volt egy haverja, akivel rendszeresen züllöttek városszerte. A haver sem járt sokkal jobban, mint ex-nagybácsi, pont ex-nagybácsi temetésén figyelt fel a gyászoló nép, hogy te Józsi, neked kibaszottul büdös a lábad. Józsi ugyan védekezett, hogy mosott lábat, de nem hittek neki, mint kiderült, érszűkületből kifolyólag simán rohadt a lába, kórház, fűrész.
   Mentek be hozzá látogatni, a női szakasz -amely tagjainak jó része egyébként nemcsak Józsi lábát ismerte meghitt közelségből- óvatosan tapogatózva, célozván arra, hogy az iváson meg a baszáson kívül talán valami mással is kellett volna foglalkozni, meg mintegy lelkiismeretfurdalást gerjesztendő feltette a kérdést, hogy te Józsi, nem fáj a lelked? Ezt Józsi villámgyorsan lerendezte.
- ...a lelkem, bazmeg...? A lábam!

2006. 12. 25.
   Hasznos ajándékokat kaptam, amiknek következtében rövid időn belül sikerült elérnem azt, amit az autógyártóknak csak hosszú évek alatt, vagyis hogy alkohollal tudjak működni. Közben komoly identitásválságon mentem keresztül, vennem kellett egy karórát, a régi végképp beadta a kulcsot. Azért identitásválság, mert ez az óra ha nem is nagyapám órája, amibe még a Don-kanyarban karcolt egy "Csak most, csak önnek" feliratot egy kósza gránátszilánk, de mindenesetre régebb óta megvan, mint a nejem. Ragaszkodtam is hozzá

   mármint az órához. Nejem már régóta nem féltékeny az órára, tudomásul vette, hogy van sorrend és magázódva csak mint "öreg barátod"-at emlegeti a szerkezetet

   elnéztem neki, hogy a mechanikus része havonta négy-öt órát késik, mert a digitális része még pontos volt, igaz, kicsit meg kellett rázni, hogy a kijelző a számlapon neki vágott lyuk elé csússzon. Elnéztem neki, hogy a gombjai -már amelyik még megvolt neki- annyira lekoptak, hogy alig lehetett megnyomni őket, a világítás meg amúgy se érdekli a lófaszt sem. De most már a csatja is beadta a kulcsot, azért meg nem veszek mellényt, hogy elegáns punkként budiláncon tartsam a zsebében. Mit is akartam?

   Ja igen, a kínai játékgyártást a lengyel játéktervezés egészíti ki. A gyerek által összeállított kívánságlista

(Csokitojás-gyártó gép, nyüszörgős kutya (nem szakállas), fémsárkány (?), mágneses robot

   itt közöltem a gyerekkel, hogy a nejem értsen belőle, hogy ha ilyet hoz a mikulás, akkor a világ hosszan fog zokogni, mert a mikulást nyársra húzva lassú tűzön pirítom meg

   távirányítós repülő, lego, bobby (?))

  láthatóan a szokásos pályázati könyörödvények stíljében készült, mindent beleírunk, aztán ha csak a felét megadják, már az is kétszerese annak, ami valójában kell. A nyüszörgős műkutyát sikeresen szabotáltam, viszont amivel agyvérzésig kellett játszani -ráadásul nem is szerepelt a listában-, az a Worms Live volt (nem ez a rendes neve). Ezt nem hittem volna. Van két csapatnyi kukac, amiknek lejár a rohamsisakos feje és szivacstöltetű pisztollyal kell rájuk lövöldözni, aki öt lövésből az ellenfél több kukacát dekapitálja, az nyer. Azért rendesek, hogy lángvágót meg szőnyegbombázást nem mellékeltek hozzá.
   És még nem voltunk a vidéki rokonoknál.

. 2006. 12. 22.
   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 12. 21.
   A Heineken partihordó nem öt liter sört, hanem kb. tizenöt liter habot tartalmaz.

2006. 12. 20.
   És az újabb megbízás anyámtól: vegyek neki madáreleséget. Az első megdöbbenés után épp rá akartam kérdezni, miért nem jó neki a müzli, de közben elmagyarázta, hogy a szomszéd erkélyen ott maradt valami költözőmadár és annak kell. Inkább csokit viszek, hátha Gombóc Artúr személyesen.

2006. 12. 19.
   Nem, nem tudjátok megmagyarázni nekem, hogy a japánok igenis normálisak. Legelső élményem ezzel kapcsolatban valami kosztümös ninjafilm volt, amit remegő térddel néztem végig, annyira illegális volt (nyugati kultúrmocsok, az) és a konfliktus rögtön az elején valami olyasmivel csúcsosodott ki, hogy "Az én mesterem piros nadrágot hord, a tied meg nem tudom, milyet, ezért most meg kell halnod, hai!". És innen már csak a suhogás volt végig. Meg a csíkos kép.
   Persze lehet, hogy bennünket meg a japánok tartanak nemnormálisnak egy "Szép ez a könyvtár" "Seggbe szeretem, te csődör" indítással.

2006. 12. 17.
   Bolt.
- (hát mögül) Appaappaaaaezmieeezezmiez?
- (reflexből, hátra sem fordulva) Nem tudom, de ne nyúlj hozzá!
- Áááááááááííííííííííí!
- (na! most már muszáj megfordulni) Hősugárzó.

   Sikerült nagyjából megnéznem a Vándorló palotát, objektív okokból mintegy kilenc darab húszperces részben

   nem ilyen hosszú, volt olyan rész, amit többször is láttam és valószínűleg több olyan is, amit viszont egyáltalán nem

   emiatt nem igazán értem, bár ahogy olvastam az internetet, sokaknak az egyben megnézés sem segített. Van pár éca, mi mért van benne, de valahogy az egész nem áll össze. Van egy olyan érzésem, hogy megint a kultúrkörök át nem fedése a probléma, a japánoknak sok olyan dolog teljesen magától értetődő, ami az európaiaknak nem.
   Konkrétan ez nekem ott jött elő anno, hogy valami bűnszar japán nindzsás film után

   amit én leginkább önmaga paródiájának tekintettem, de nem, a rendező atomkomolyan gondolta az egészet

   elmagyarázták

   valami filmklubos őrület volt, olyan faszival, aki hátulról megdöbbentően hasonlított Psota Irénre

   hogy például a legutolsó, mintegy tíz másodperces jelenet, amikor a két nindzsa kifeszített kötélen elmegy a Hold felé, az egy egész utaláshalmaz, tekintettel arra, hogy a japánok a Holdat egy szerencsehozó sárkány áttétes májrákjának tekintik, így nekik a Hold egyszerre szimbolizálja a végső megnyugvást, valamint az otthon nyitva felejtett gázrezsó feletti aggodalmat.
   Persze mivel a két nindzsa _megy_ a Hold felé, ezért itt ez a tíz másodperc teljesen mást jelent, pláne, hogy csak az egyik vakarja meg távoztában az orrát, ezért a jelenet egyben komoly társadalomkritika, amely világosan érzékelteti a nyolcvan emeletnél magasabb épületeken dolgozó japán kéményseprők méltatlanul alacsony társadalmi státuszát. Ha jönnének, akkor persze már azt a szaké okozta enyhe bódulatot szimbolizálnák, amelyet a kamikáze minitengeralattjáró legénysége érez bevetés előtt tizenkét és fél perccel, bennfoglalva természetesen a szégyent is, amiért mindeközben a balról másodiknak nincs rendesen kipucolva a cipője. De hát mennek. És ez tíz másodperc volt, el lehet képzelni ebből másfél órát. Azóta én nem csodálkozom semmin, ha kiderül, hogy japán. És nem zavar, ha nem értem.

2006. 12. 13.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Ön eladott nekem egy számítógépet, ami rossz lett. Ez tűrhetetlen! Egy csomó pénzt fizettem érte, erre elromlik!
- Értem, Köcsög úr, elnézést kérek a számítógép nevében is. Teljesen igaza van, ez valóban tűrhetetlen, hogy valami, amiért ön pénzt adott, el mer romlani. Mindazonáltal megkérném, hogy legyen szíves nekünk küldeni egy faxot vagy e-mailt, amiben leírja, mi a számítógéppel a baj.
- Én küldtem e-mailt, több mint egy hete! És azóta semmi! Semmi! SEMMI!
- ... kis kutatás... Köcsög úr, mi nem kaptunk öntől e-mailt.
- De igen!
- De nem.
- DE IGEN! Válaszoltak is rá!
- Egy pillanat! ... kis körtelefon, senki nem tud semmiről... Köcsög úr, ki válaszolt önnek?
- Hát a postásuk!
- A postásunk...???
- Igen, valami postizé küldött nekem majdnem azonnal választ!
...

   Palatábla, palavessző, az.

2006. 12. 10.
   Nejem úgy döntött, reggel elmegy karácsonyibevásárni

   persze, tudom, szeretet ünnepe, meg csak gondolj rám melegen, meg annyapicsája. Egyszer próbáltam meg a nejemet saját kezűleg sztaniolba csomagolt dióval meglepni -piros cérnával, aha-, meg is lepődött annyira, hogy pár napig nem is szólt hozzám

   én meg a faterral meg a gyerekkel meg majd közben játszunk. Ennek következtében, amikor telefonált, hogy már az ebéd is kész, hol vagyunk, a Kocsordinéban, vagy a Pagonyban, kénytelen voltam megállapítani, hogy jól van ez a világ elrendezve, vannak férfi szerepek, meg női szerepek

   amik lehet, nehezebbek, mint a férfi szerepek, de legalábbis sokkal nagyobb hajcihővel meg görcsöléssel oldják meg a nők. Például én teljesen szabad kezet adtam a nejemnek, azt vesz anyámnak, amit akar, aztán még hőbörgött

   ha most fordítva lett volna, szerintem mindenki sört kapott volna karácsonyra, nejem meg nem tudom, meg bírt volna-e inni nyolc sört meg három unikumot meg két habos kakaót.

2006. 12. 08.
   Nem akarok tanulni, hülye akarok maradni, nem akarok tervezni sem, ha meghallom még egyszer azt, hogy "oktatási terv", akkor némán vetem ki vagy be magam akárhonnan akárhová, bazmeg, ha tudom, hogy a tanulás ezzel jár, biztos, ami biztos, az általánosból is készakarva kibukok a pöcsbe. Meg rajzoljak ívet áttételesen. Sajnos én csak konkrétan tudok, ahogy pisálok, az az ív. Meg ahogy szarok, az a nagy ív.
   Bezzeg boldogok a lélekben szegények

   ez biztosan nem igaz, nejem szerint nekem ez megvan. És mégse. Na jó

   boldogok a szegények

   ez is de mekkora kibaszott nagy hülyeség már, ki faszom találta ezt ki?

   boldogok a szelídek, mert mind kinyalhatják a seggem

   ez most nem fog menni

   áh, egs.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 12. 05.
   Egy teljes szerver- és egy nem teljes idegösszeomlás után a maradék ufók

    egy felhasználó (Lófasz Béla), egy gép (faszbela) és egy szerver (lopicsa). Ha Lófasz Béla a saját gépéről próbál a lopicsa szerverre csatlakozni, az menten jelszót kér, aztán bármit üt be az ember, nem fogadja el. Ha Lófasz Béla gépéről bárki más próbál a lopicsa szerverre csatlakozni, akkor az nem kér jelszót (ez egyébként az elvhelyes). Ha Lófasz Béla bárki más gépéről próbál bejelentkezni, akkor sem. Ha bárki bárhonnan bármely más szerverre (loszar, lohugy stb., ezek mind egy domainban vannak a lopicsaval, eseménynaplóban csupán egy gyenge userenv bejegyzés, hogy invalid a credential) próbál bejelentkezni, akkor sem, a három dolog együtt kell a jelenséghez, megfejtéseket a kiadóba

   takarítgatása közben hallgattam kihangosítva azt a párbeszédet, ami után meg kellett állapítanom, hogy másnak sem könnyű.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Ön küldött nekem több konfigurációról is árajánlatot. Én kiválasztottam egyet. Ön el is küldte a gépet, és én most reklamálni akarok.
- Igen...?
- Abban a gépben a DVD-író NEM A LEGJOBB FAJTA! Márpedig ön azt ígérte, hogy az!
- De Köcsög úr, ezzel a típussal eddig soha senkinek nem volt baja, gondoltam, ön is meg lesz vele elégedve.
- NEM! Én mindenből a legjobbat akarom! És ez nem az! Mert a másik típusú DVD-író az az! És én olyat akarok!
- Ööö, de drága Köcsög úr, ha ön mindenből a legjobbat akarja, akkor a felajánlott öt konfiguráció közül miért a harmadikat választotta? Miért nem az elsőt, vagy a másodikat?
- Mert azok nagyon drágák voltak!

2006. 12. 01. v2.0
   Hazaérve olyan japános hangulatom támadt. Megálltam a cseresznyefa alatt és miközben egy kőben gyönyörködtem, tíz aprót fingtam.

2006. 12. 01.
   Fasz kivan. Áááááááááj vaaaanaaaabeeeeeeejö eeenáááárkééééééééjjaa.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."