2007. 07. 31.
   Klubrádió, Bolgár-kabaré, nyugdíjas betelefonáló.

- A nyugtaadással kapcsolatban telefonálok, tényleg kell már csinálni valamit, mert ezek a kínaiak sosem adnak nyugtát.
- A nyugtaadás mindenkinek kötelező.
- Igen, igen, de ezek a kínaiak, ezek sokan vannak és nem adnak nyugtát.
- Mintha magának csak a kínaiakkal lenne baja....
- Ó, dehogy, hát itt vannak a vietnámiak meg a négerek is.

2007. 07. 29.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Maguk kijöttek, mert rossz lett a kompúter. És nem javították meg! És én nem fizetek egy petákot sem!
- Drága Köcsög úr, ott tartottunk, hogy egyáltalán beindult a kompútere, mire ön elkezdte lementegeni róla az adatokat és így azt mondtuk, hogy nem várjuk végig a saccra tízórás csíkhúzást.
- Azért kellett menteni, mert nem állították teljesen helyre!
- A gép helyreállt, az adatbázisa, az kócolódott össze.
- De az benne van!
- De nincs benne.
- De benne van! Ebben a kompúterben minden redundáns, ennek nem szabad elromlania!
- Örülök, Köcsög úr, hogy megtanulta ezt a bonyolult szót, de tudja, attól, hogy van a kompúterében két diszk, attól még nem teljesen redundáns az egész.
- A javítás arról szól, hogy olyan lesz, mint előtte!
- Köcsög úr, ha ön vesz egy kiló krumplit és hazaviszi egy redundáns, mert kétfülű szatyorban, de a lépcsőházban kiszakad a szatyor alja, akkor a szatyorjavítótól ön egy kiló krumplit is követel?
- Nem! De ez más! Nem javították meg! Ezt, hogy továbbra is rossz, a portásunk is el tudta volna érni!
- Drága Köcsög úr, nem tudtuk nem észrevenni, hogy önök barkácsoltak ám azzal a géppel. Szóval nemhogy a portásuk, de a kompúteres csapatuk sem tudott vele mit kezdeni. Azért is hívtak bennünket, nemdebár...?
- Akkor sem fizetek, mert ez akkor is rossz!
- Jól van, Köcsög úr, nézze, ellentétben önnel és hadd legyek nagyvonalú. Nem kell fizetnie, nem venném a lelkemre, ha a hárommilliárd forint árbevétel, amivel a múltkor dicsekedett, csökkenne ezzel a tizenötezer forinttal.
- Vegye tudomásul, nem hívom többet magukat!
- Szomorúak leszünk, Köcsög úr, nagyon.

2007. 07. 21.
   Egy hétköznap délután bezuhantam a Zöld Pardonba, és kénytelen voltam végighallgatni, ahogy egy együttes beáll az esti koncerthez. Az, hogy egy együttes (nem mondom meg, melyik volt, találjátok ki) milyen zenét játszik, az egy dolog, bár engem azok a hörgős félmetál számok, amik világmegváltási célzattal készültek

   ebben az esetben ez csak spekuláció, a szöveget egyáltalán nem lehetett érteni, csak az indulatból következtettem, hogy ezek a fiúk alighanem kibaszottul haragszanak valakire vagy valamire, azért ordibálnak ennyire

   nem nagyon tudnak lázba hozni, de ha ez még büntető jellegű hangosítással társul, az még rosszabb. Vagy a ZP szerkója valami visszamaradt NDK-s rémület, vagy a hangosító süket, de leginkább mindkettő. A hosszú beállás pedig megkoronázta az egészet, negyedóra után

   ebbe természetesen nem számoltam bele a "csak a tamot üssed, tojjjng, tojjjng, tojjjng, totototojjjng" részeket, mert amellett még lehetett beszélgetni

   már csak néztük egymást, hogy mikor fogják már ezek abbahagyni, ha eddig nem lett jó, eztán sem lesz az. Az nem beállás, hogy "minden jó, csak kérek még egy kicsit a Béciből a középső kontrollra, jó, mindjárt kipróbáljuk" és aztán elüvöltenek egy kisebb metáloperát, "vegyél vissza a Béciből egy kicsit", próbaként megint tíz perc metál. Én értem, hogy lelkesek vagytok, meg minden, de az ilyet tessék a koncertre tartogatni, az, hogy a Béciből sok van-e a monitorban, vagy kevés, húsz másodperc alatt eldönthető. Kultúrmetálos azt is észreveszi, hogy a színpad felé forduló összes tekintet csak azért van, hogy "mikor hagyjátok már végre abba", pláne hogy a szám végén csak megkönnyebbült sóhajok vannak, mint amikor végre-valahára felfordul a szomszéd agresszív kutyája.

2007. 07. 20.
   Képes krónika.

Tudom, van ilyen kép az interneten sokkal jobb is, de ezt én. Sosem gondoltam volna, hogy a későbbiekben a "Tovább" gomb megnyomása ilyen macerás is lehet.

Autóban szép a nyár, üdvözöl fű, fa, napsugár. Meg az autórádió.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2007. 07. 19. v2.0
   Nem kellene tündér. Varázsol, persze, meg minden, de megbaszni nagyon nehéz, mert pici, meg röpköd. A sellő meg tuti halszagú, ráadásul pinája sincs, meg sok vele a vízszámla. Sehogy nem jó ez.

2007. 07. 19.
   Írok én sokat, csak nem ide. Eddig nem voltam az a fajta, akinek menten felállt, amikor kinyitotta a Wordöt, de mostanában igenis vannak orgazmusszerű élményeim, mégpedig akkor, amikor becsukom. Köpni kell, phöejj. Akkor vettem észre, hogy baj van, amikor leírtam, hogy "és aztán rákattintunk az "OK" gombra", majd csináltam mellé egy szép screenshotot az OK gombról, majd bekerítettem pirossal, hogy feltűnő legyen, hogy ez az OK gomb, amit meg kell nyomni, vastag vonallal nyíl az OK gomb felé, nyíl mellé magyarázó felirat: "OK gomb"
   Valahol mélyen kiütközik a véleményem mind a dokumentálásról, mind azokról, akiknek erre ilyen szinten van szükségük.

2007. 07. 15.
   Lassan nekem is jegyzetelős bloggerré kellene válnom. Vagy TabletPC-ssé, de csak ezért nem veszek, ha meg másért kell

   a TabletPC az elektronikus jegyzettömb, sőt még sokkal több, és ugyanaz a bajom vele -ezt már írtam egyszer, de most megint, gondoljátok meg, proletárok- mint a laptoppal, igazán szerintem arra való, hogy bárhol lehessen vele dolgozni, márpedig én ezt, ha egy mód van rá, kizárólag a mukahelyemen végezném, vagy még ott se, de nem álmodoznék feleslegesen

   az nagyon szomorú dolog lesz. Mire eljön az este, huss, elfelejtem, milyen jót mondott a nejem, milyen jót mondott a gyerek, kizárólag az marad meg, hogyan fojtottam meg majdnem egyszerre mindkettőt a strandon, de ez meg ciki.

   Marad az új tömbréder, amiről négy napig azt hittem, hogy hibás, mert hiába mondta, hogy checkpoint, nem mentett el soha semmit. Aztán rájöttem, hogy felhasználót kell bele csinálni. El kellene mennem szabadságra.

2007. 07. 11.
   A világ egy kurva nagy porszívó és én vagyok a porzsák. Lássatok el szeméttel, kosszal, sokkal, szeretem.

2007. 07. 09.
   Itt a nyár, ami megrészegíti a lelket, vagy problémássá az elmét, nem tudom, mindenesetre nejem végignézte együltében az összes ezidáig megjelent Harry Pottert, majd utánaolvasta a maradékot. Este rajtakaptam, amint hangosan vezényel a mosógépnek

   "alohomora! ... mondom alohomora! ... alohomora már, a nénikéd!*" - ez az ajtónyitó varázslat

   tegnap pedig, ahogy mentünk kocsival a gyerek irányába vidékre

    azt hiszem, kevés depresszívebb dolog van, mint amikor az ember egy elbaszott vidéki nyaraló felé tart, amiről tudja, hogy sok izgalmas kalandot kínál, amik között az vezet, hogy vajon leszakad-e az egyenesen a társalgóra nyíló budi ajtaja, amikor beül szarni

   megjegyezte, hogy a helyváltoztatásnak ez a mugli módja nagyon gáz.

* eredetiben más rokonsági fok, jelzővel

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2007. 07. 07.
   Amikor a vonakodó nőt hosszas pofázás után sikerül rávenni a szopásra, az az átmenet a morális fázisból az orálisba.

   Holnap pedig egy boldog családi hétvége keretein belül szénné iszom magam. Ez a terv. Jónak tűnik. Úgyszólván hibátlannak. Közben lehet majd bőszen fingani is, nejem ugyan nem sikerült rászoktatnom, hogy tisztelegjen, amikor fingok

   ez egy nagyon hosszú történet, nem mennék bele, már csak azért sem, mert még állatabb vagyok benne, mint amilyen egyébként is szoktam lenni

   viszont amóta megmutattam neki a fingós tévéprédikátort, legalább hallelujázik. Illetve ha csak valami csökött kis pörcenést sikerül kipréselni magamból, maliciózusan megjegyzi, hogy ez csak hal volt.