2010. 03. 31.
   A kölyök csodálatosan fejlődik. Az eddigi hangutánzó-ráutaló, tévesztve generalizáló

   például minden, ami középméretű és szőrös, az va-va, mert azt kutyának hiszi. Persze ez határozottan jobb eset, mint amikor minden kerítés ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, mert az idóta bedugja a fejét a kerítéslécek közé, aztán a lapát fülei miatt nem tudja visszahúzni és szét kell flexelni a kerítést

   szavak mellett végre van három, amit érthetően mond ki és adekvátan is használ, hogy a szülői szív csak úgy repes. Ezek: apa, anya, szeret nem, hagyjál, prrnta. A legutóbbi (nem tudom, milyen nyelven van) egy érdekes elvonatkoztatás, azt jelenti, hogy az, ami, az nem az, ami. Másképp fogalmazva egy tetszőleges dolog (élőlény, tárgy) nem jelölhető önmaga megnevezésével, hanem az valami más. Vagy simán jelentheti azt, hogy "egyéb", nem tudom. Vagy azt, hogy "neked meg bizony a kurva anyád".
   Például séta az utcán, elmegy mellettünk egy autó, nejem tájékoztat.
- Autó.
Kölyök rázza a fejét.
- Prrnta.
Nejem próbál ismételve megerősíteni.
- Autó.
Kölyök nem hagyja magát félrevezetni.
- Prnnta.
- Nem prrnta, autó.
- Prrnta!
- De mondom, hogy autó!
- Prrnta!!
- AUTÓ!
- PRRNTA!!
   És ugyanez gördeszkával, boltban a lekvárral, játszótéren a csúszdával, akármivel. Már látszik, hogy ennél is vissza fogom sírni azt az időszakot, amikor még egyáltalán nem tudott beszélni.

2010. 03. 20.
   A vámpíros könyveken (izmos férfi felsőtestek, hah)

   nem vagyok buzi, ez volt benne, na. Többek között. A kiadó ismertetője szerint a következő részben a tizenéves főhősnő által csodált tornatanár mással kavar, miközben a főhősnő belelát egy másik nőnek a fejébe, aki szintén kavar valakivel. Sajnos innentől az, hogy közben kivétel nélkül mindenkit le akarnak gyilkolni, csak mellékszálnak tűnik, illetve az ember rosszindulatúan azt kívánja, bárcsak sikeresen legyilkolnának mindenkit, mert ezt nem lehet bírni. Ráadásul jó eséllyel úgyis mindenki megmenekül, mert akkor hogyan folytatódna az egész.

   felül még megütötte a szemem az Imprimatur is, egy -a fülszöveg szerint eleve hétkötetesnek szánt- regényciklus első kötete, mely krimiszerű történettel, mindazonáltal bizonyítható történelmi hűséggel lepelezi le a titokokat. A Rózsa nevére gondolva adtam rá pénzt, nem mondom, hogy kár volt, de ezzel is ugyanazt kellett volna csinálni, mint a vámpíros könyvvel: kihúzni és egy kád savban nyom nélkül eltüntetni nagyjából a felét.
   A vámpíros könyvből az "én azt gondolom, hogy ő azt gondolja, amit, ezért ezt csinálom, viszont ettől ő azt csinálja, amit én gondolok, hogy nem az, amit ő gondol, hogy azért csináltam, hogy ő azt gondolja, hogy azt csinálom"

   ez csak leírva tűnik bonyolultnak, a valóságban simán csak kurva idegesítő, gyuribazmeg, ha kérni akarsz egy korsó sört, akkor kérjél egy korsó sört

   jellegű, barátokköztből és szar brazil sorozatokból közismert nyűglődéseket kellene eltünteni.
   Az Imprimatur szerzőivel pedig azt kellene megértetni, hogy jó, hogy ők kultúrantropológusok meg történészek meg felásták a fél Vatikánt papírokért és a történelmi hűség mindenekfelett, és ők ezzel rettenetesen sokat dolgoztak, de ezt nem kellene lépten-nyomon az olvasó orra alá dörgölni például azzal, hogy egy tizenhetedik századi gyógyszer receptjét, mintegy fél oldalnyi szirszart felsorolnak. Tengeliceköröm, fűzmacskagyökér, csirregőbicebóca, koplánium, kénesővirágbimbókivonat, bűbájaloetörzskvintesszencia, csicseriborsó, bablencse, műmézteahársszirom, pattintott fuszulyka, zöldkardamom, múmialé, sózott cápauszony, aprított negróbagarol, dotnethárompontnulla, szárított gólyatöcs, pirostarajláncfű, rizómaradixgyökér, pímínuszgyökkettő, arábiai memorabília, lándzsás útifű, asztrahánnyereg-horzsalék, kabócalábszőr, földimogyoróhéj-reszelék stb, csak a fordító gajdul meg. Meg az egymást közvetlenül követő három recept után olvasó.

   Ugyan már rég tele vele az internet, sajnos én csak mostanában jutottam oda, hogy a zokogás mellett

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Maguk...! Maguk a mi kirakatrendezőink! És nem csinálták meg!
- Mit, Köcsög úr?
- Hát a kirakatomat! Nem rakták ki azt a kis dekorációs anyagot, amit adtam maguknak!
- Öhh, igen, öhh, nem, öhh, még nem. Nem gondolta meg magát mégis, Köcsög úr?
- Nem, én ezt már megígértem a vejem barátja szomszédjának, hogy csinálok egy kis promót a frissen indult bizniszéhez.
- Drága Köcsög úr, gondoljon bele, önnek vagy egy cukrászdája és egy fodrászkellék-boltja. Tényleg, valóban, csakugyan úgy gondolja, hogy ezek kirakatába, a torták és a hajzselék közé értelmesen be lehet valahogy tenni egy szarszippantó cég fröccsöntött, villogó ...ö... emblémáját?
- Hát hogyne lehetne! Az üzlettársam is kitette az ő kirakatába!
- Az üzlettársa nem tette ki.
- De maguk tegyék csak ki! Elmondaná, hogy miért nem tették ki eddig?
- Köcsög úr, azt hittük, viccel, hogy azt a precízen felcsavarodó ...ö, hurkát, amely egy felágaskodó szippantókocsira próbál felcsavarodni, de a kocsi kvázi agyondöfi a ...ö, hurkát a szippantócsővel és az egész villog, hogy ezt ön oda szeretné tetetni mondjuk egy torta mellé.
- Persze, például egy csokitorta mellé, az is barna, színvilág stimmel, nem? Meg ez egy teljesen stílusos embléma a Szent Szar Szarszippantónak. Na, gyerünk, tegyék ki, de ízlésesen ám, mert különben bepanaszlom magukat!
- ...

   felderítse a napomat Paksi Endre a repatarurgyánnal és a nyitvaabármibárhóval (gugli powa, a legnagyobbat a letorrentezhető koncerten röhögtem, ahol precízen fel vannak sorolva a számcímek is, szemszélű lány, mire átvirradulok, a más villogány stb.). Őszintén meg kell mondjam, csodálom az embert, ennyire heroikus erőfeszítést régen tapasztaltam, hasonló esetben más simán szó nélkül csak eldől és másnap délben tér magához, de ő küzd. Endre FTW.

   A lórájdört meg csak úgy.

2010. 03. 04.
   Máshol sem kolbászból.

   "Nem baj, ne aggódj, a német oktatás még szarabb. Mert mondjuk azt megtanítják, hogy a fejkendős padtársunk, Fatima ugyanannyit ér, mint mi és ha majd 13 évesen eltűnik, mert Ankarában férjhez adták, akkor azt is tisztelni kell, mert az ő kultúrájuk, de azért ilyen alapvető dolgok nem jönnek le:
   Német (tanítónő, azaz negyedikes osztálynak MINDEN tantárgyat tanító nő) barátnőmmel a Botticelli kiállítás után. Ő: "Azért az érdekes, hogy ez a Borichello mennyi nőt festett kisgyerekkel, biztos nagy gyerekkultusz volt annak idején". Mire én finoman megpedzettem, hogy asszem, ez mind ugyanaz a nő és ugyanaz a gyerek, és Mária és Jézus névre hallgatnak. Ő: "gondolod?".

   Szóval majd ha lesz gyerekem, még nem tudom, hova adom iskolába, de esküszöm inkább felültetem reggel az easy jet-re és este érte megyek a reptérre, minthogy ebben az országban járjon."

   És ha már a non-PC-ségnél tartunk, azon is elgondolkodtam, hogy ha a Jobbik pozícióba kerül, akkor vajon az APEH-es ingatlanadó-kalkulátor ki fog-e egészülni egy "szomszédban lakók nemzetisége" és "szomszédban lakók száma" rovattal, ami megfelelő kitöltés esetén egy 0,3-as szorzót is tud jelenteni.

   Az őszinte-kőkemény vonalon továbbhaladva pedig egy őszinte R&B dal, ami bizony helyére teszi az efféle nyálas árenbíkben tönkrehasznált szar kliséket. Még hogy make love all night long, nincs az a csődör, aki egy egész estét át tudna kefélni. Hét perc. Vagy ha nagyon fickándozol, négy perc. Bocsi. Különben sem vagyok túl jó ebben a szexdologban, szóval ne röhögj, ha kínossá válik a dolog, ja és nyugodtan színleld csak az orgazmust, úgysem veszem észre, hogy nem igazi. És még jópár gyöngyszem elejtve itt-ott.

2010. 03. 02.
   "Életünk első felét a szüleink teszik tönkre. A második felét a gyerekeink."

   Azért nem írok sokat a kölyökről, mert ugyanaz, mint a gyerek, virtuálindigót tehetnék a weboldalak közé. Meg azért jobban is viselem a dolgot

   jobban a lófaszt. Olyan, mint amikor ez ember másik heréjét is a vécéülőkéhez szögezik, az első az nagyon nagy meglepetés, a másodiknál viszont már óhatatlanul önismétlésbe fulladna a leírás, hagyjuk is

   vagy talán csak fásultabban. Nem baj, hamarosan itt a tavasz, mindjárt ki lehet cseréltetni az ablakot, amit a kis büdös a télen kiütött a környezettudatos és gyermekbarát Hanoi-tornyával.