Jogi basz: GLL(TM)




2024. október

2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2007. 12. 30.
   Kicsit lassan, de reagálok az eseményekre, szóval Joe Zawinul után Oscar Peterson is meghalt, én speciel őt kedveltem jobban, mármint a zenéjét, mert személyesen egyikhez sem volt szerencsém. Most akkor

   egy órát kutattam az interneten egy klasszikus willis conoveres VOA Jazz Hour szignálért, de semmi

   az egyik kedvenc triófelállástól a Joe Pass, Niels-Henning Ørsted

    "Mi Svédben voltunk, és ti...? [...] Vannak ott érdekes szőrmés állatok. [...] Veszélyes, ragadozó mufføk."

   Pedersen, O. P. -tól hallgassunk meg egy slágert, melyet a Backstreet Boys is feldolgozott, vagy nem.

   Gyakorlatlan feleségekkel, barátnőkkel, ilyesmi rutintalanokkal szeretném megosztani a régi alapelvet, miszerint egy sör nincs. Ez fikció. Illetve elméletileg létezik, mint a gyök mínusz egy, vagy az abszolút nulla fok, de maximum absztrakt számításoknál lehet használni, illetve megközelíthető, de el nem lehet érni.

2007. 12. 26.
   A mai nap közel tökéletes volt, csak sajnos a végén meg kellett fürödni.

2007. 12. 25.
   Aaa... őőő... aaa... annakaaaizénaminekis...

   kicsit össze kell szednem magam, hálistennek a töméntelen backslash miatt

   backspace, bazmeg, backspace

   nem látszik, ahogy javítom a hibákat

   Céencéháromnak a kurvaaanyát, nagy nehezen kiirtottam mindent, kivéve valami silót, vagy miafaszt, amibe valami mérnököt kell küldeni, mert ha az elsődleges küldetések megvannak, akkor roló haladéktalanul lehúz. Mikor a siló kivételével már semmi ellenséges nem volt a képernyőn, büszként bezavartam a mérnököt, foglaljál, buzi, legyen vége.
   Erreföl a köcsög program odatolt valami repülőgéphangárokat, hogy ezeket szerezte a silóból a mérnök és romboljam le velük azt, amit már egyszer kurvára leromboltam. És itt megálltunk, néztünk egymásra, békésen, szeretettel, ahogy karácsonyhoz illik, szopjáfaszt.
   Tudom, nekem ilyen problémáim vannak, Afrikában meg éheznek az emberek, meg trabanttal kell innen nekik cipőt vinni, ne fázzon a lábuk, mert Magyarországon nincs elég csóró, menjek a picsába, te meg akkor buzi vagy, egyezzünk ki döntetlenben.

2007. 12. 24.
    Lassan harmadszor verem rá a faszom a kompúterre, nagyjából három éve volt meg a régi (akitől vettem, már három éve használta), most újítottam egy egész normálisat és még mindig elélvezek azon, hogy odakattintok valahova és bazmeg szinte azonnal történik valami. Szóval hogy nem az a fél perc recsegés, mielőtt bármi említésre méltó történne (az egérmutató homokórává változását nem tekintem annak), hanem úgy izé. Mindjárt megint megnyitok valamit, nem mintha kellene, csak hogy ostoba mosollyal figyeljem, hogy hehe, csak úgy idepattan, szinte.
   Ez egyébként családi vonás, amikor vettük nejemmel a szárítós

   olyan nedves lakásban laktunk, hogy télen, amikor azért jó volt, ha az ember csukva tartotta az ajtót meg az ablakot, simán nem száradt meg benne semmi

   mosógépet, forgódobosat, elöl a kistévével, az első -mintegy két és félórás- programot simán végignéztük, időnként megbökdöstük egymást, hogy felhívjuk egymás figyelmét a tényre hogy "mos!" és roppant izgultunk, hogy simán lemegy-e a program, meg tényleg szárít-e, nem csak benéztük, aztán még lehet hajszárítóval művészkedni.
  Ja, meg halk is, ich komme jetzt. Nincs az, hogy este, mielőtt kimegyek a hűtőhöz sörért, le kell állítani a gépet, mert ajtónyitáskor kiárad a sivítás, aztán jön a megtorlás. Na egs.

2007. 12.19.
   Roppant keserves minibetlehem, hol ordítva, hol suttogva, de mindenképpen normális sziszegő hang és fogalom nélkül előadott versikékkel, jászollal, trombitaszóló szerencsére nincs, a szülők fényképezőgépei és kamerái csivitelnek nonstop, az egész simán kihozza bárkiből az állatot.

- Te figyelj, ott az a kislány, akiről a gyerek mutatott képet.
- Hm...? Aha.
- Szerinted szép?
- Dugnám én is.
- Hh...fúj!
- Miért, te nem?
- Mi...? Fúj!
- Veszek karcsira műfaszt, kipróbáljuk négyesben.
- Hagyjuk. Kár, hogy megkérdeztem.
- Hívjuk el a szüleit is...?

2007. 12. 16.
   Lehet engem megdobálni, de szerintem a Kuplungban a napirajz-dedikálás simán el lett kúrva. Persze, van annak sportértéke, ha valaki végigállja azt a hat-nyolc órás sort, értékesebb tőle a dedikálás, de talán többet ért volna az egész, ha mindenki hozzájut, mert így sokan

   köztük én is, persze, mit gondolsz, miért hörgök? Két órát álltam a sorban, egy métert haladtam, akkor mondtam, hogy inkább távolról tisztelem a Mestert, mert a közelébe az életben nem jutok, mármint ha végigállom a sort, már nem leszek életben

   csalódottan inkább elmentek, hogy ebből ők nem kérnek. Lehet sztárolni Grafitembert is, mekkora hős, hogy ezt végigcsinálta, és tényleg az is, de ő is magával baszott ki. Meg többek közt velem.

   Szerintem sem ő, sem a Titkosfiókos Gábor nem alkalmazta a Titkos Képletet, amit most elárulok, úgy fest, hogy A * B = C.
   A Titkos Képletben "A" a könyvek száma, "B" az egy könyv dedikálására szánt idő. Ebből simán kijön, hogy ha pl. 300 könyvet visznek ki, akkor -feltételezve, de szerintem ez nem alaptalan feltételezés, hogy a 300 könyv mind elfogy és mindenki dedikáltatni szeretne- ha egy könyvbe Grafitember csak 5 percig rajzolgat -márpedig nem csak ennyit rajzolt- , akkor C=1500 percen, azaz 25 órán keresztül fog dedikálni ennek minden következményével.

2007. 12. 12.
   Köszönöm a megfejtést. Zoltán.

2007. 12. 11.
   Az rendben van, hogy tudjuk, kicsoda Emese, főleg a mónikázós rész terjed. De a méltatlanul mellőzött hős, aki állja, Zoltán, ő ki?

   Voltunk csokikiállításon, mint annyi minden, ez is teljesen félrecsúszott. A gyereket -aki pedig szereti a csokit- tökéletesen hidegen hagyta az összes csoki, két dolgon lelkesült fel, a hot-dog standon

   egyértelműen le lehetett volna vezetni a primitív közgazdaságtan ritkaságon alapuló értékelméletét, a sok csoki között -amik önmagukban sem voltak olcsók- ez volt az egyetlen más jellegű

   meg a ruletten, ahol csokieuróért lehetett játszani. Ez -mármint a nem csoki pénz- alapban is probléma, több nézet is van a tágabb családban, a szélsőségek a ne adjunk a gyereknek egyáltalán pénzt, mert hatévesen még ne pénzezzen, mert amúgy is csak elbassza hülyeségre, amíg van a zsebében, vesz gumicsótánytól a csillogós barbinyakláncig mindenttől az adjunk neki nyakló nélkül, majd megtanul vele bánniig terjednek. A baj az, hogy én még csak szigorúznék, hogy édes fiam, hétfőn elkúrtad a vasárnap kapott heti lóvédat, keddtől vasárnapig akkor nincs fingós buborékfújó, de anyám vita nélkül megveszi neki az ilyesmit, nejem pedig némi vita után, miután a gyerek igenis megmagyarázza ott a bolt előtt, mindenki szeme láttára, miért és hogyan fog ott a flaszteron elhalálozni akut fingósbuborékfújó-hiányban.
   Ja és itt volt a pincében egy kiállítás, ahol kíváncsi voltam, apuka hogyan fogja elmagyarázni két, körülbelül öt- és hétéves lányának a több helyiségnyi műalkotás közös tematikáját. De apuka nem cifrázta és nem ködösített. "Ez, lányom...? Punci. Ahogy a művész látja."

2007. 12. 09.
   Mikulásra megleptem magam egy kazánszivattyúval. Ráadásul impulzusvásárlás volt. Márminthogy meglepetésszerűen beállt a rohadt szivattyú, nejem még meg tudott fürdeni, én már nem, és se fűtés, se melegvíz, az impulzust pedig nejem adta.

   Mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért, a Magyar Tökgyaluló SE gyaluljon tököt, bassza meg, ne rendezvényt szervezzen. Sajnos ott kellett lennem, mert a gyerek beiratkozott a Kis Tökgyalus szakkörbe és ő is gyalult volna tököt bemutató jelleggel. Délután ötre kellett odagyűlni, vinni a gyerek tökgyaluját, csitítani, amíg nem kezdődik az egész. Fél hétkor. Két, két és fél óra lesz, nyugtatgatott nejem, pedig akkorra már nem is voltam ideges.
   Este tízkor még nem volt vége. Bélát, a Tökgyaluló SE igazgatóját ha nem köszöntötték meg hatvankétszer, akkor egyszer sem, már annyira halálosan untam az önajnározást, hogy ha van nálam dinamitrúd, megnyomom a gombot, kész, az életem már nem ér semmit. Elhúzni a picsába meg nem lehetett, mert a gyereket rögtön kezdéskor -ötvenvalahány társával együtt- dekorációnak gondosan beültették a színpadra, hogy botrány nélkül ne lehessen vele csak úgy kisunnyogni. Én értem persze, egyszerű, kétkezi fokosnyél-vazelinozóból virtigli tökgyalussá válni nem kis eredmény, de engem ez konkrétan kurvára nem érdekel, pláne ha még jegyet is kellett vennem rá.
   Állítólag évente van ilyen, ha a következő is ilyen lesz, kiállok, színpadias mozdulattal kettétöröm a gyerek tökgyaluját és Béla arcába dobom. Gizikét még külön megdicsérték a szervezésért, bazmeg, ha én lennék a főnöke, Gizike ezért repülne.

2007. 12. 03.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Maguk szerelték be itt az internet és most elromlott!
- Konkrétan, Köcsög úr...?
- Konkrétan épp huszonkettőre kértem lapot és most nem tudom, mi lett az eredmény.
- Aha, értem. Köcsög úr, például az indexhu bejön?
- A mi...?
[negyedóra kínlódás]
- Köcsög úr, a "ping" parancs megmutatja, hogy a másik gép elérhető-e.
[másik negyedóra kínlódás]
- A déenes az egyszerűbb megjegyezhetőség miatt van. A faluban a paraszt sem jegyzi meg, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós utca negyvennyolc per bé, csak azt tudja, hogy a geci Lajos borozója mellett a kanellető.
[még egy negyedóra gyötrelem]
- Szóval az internetszolgáltatónál van a baj. Ezzel mi nem tudunk mit tenni. Várni kell, vagy telefonálni a szolgáltatónak.
- Aha.

[két perc]

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Köcsög úr...?
- Átmentem a szomszéd szobába és ott sincs internet!
- Köcsög úr, ha az egész utcában nincs víz, akkor önnél sem a konyhában, sem a fürdőszobában nem lesz.
- Aha. De honnan veszi, hogy itt nincs víz? Van!
- Ez csak amolyan példa volt.
- ...

[öt perc]

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Mi a lóf..., illetve a probléma?
- Az igazgató úrnál sincs internet a másodikon, pedig neki nagyon kellene!
- ...

2007. 12. 02. v2.0
   Üzemi baleset.

2007. 12. 02.
   Nem akartam elhinni, de igaz, persze már a Bibliában is benne van, meg Thomas Mann is megírta több kötetben: Józsefnek testvérei is vannak. Sokan. Voltam velük együtt egyszerre.

   Egyetlen pozitívum a hétben, hogy hirtelen kiderült, a családban felgyűlt egy csomó üdülési csekk, ami pár héten belül lejár. Üdülést szervezni kicsit macerás lenne, így hát megnyugtató döntés született, hideg sípálya vagy valami ilyesmi borzasztó helyszín helyett egy biztatóan meleg vendéglőben meg kell enni és/vagy inni az egészet. Nem egyszerű ilyen helyet találni -mármint ahol üdülési csekket elfogadnak-, de van ilyen, több is, teljes siker, majd holnap jobban leszek.

   Zene idegnyugtató vacsorához és ütemtelen baszáshoz.