2025. 06. 21.
   Kicsit felgyűltek a dolgaim és csak lassan haladok velük, mert elbaszom másra az időt. Most például gondoltam, kitakarítom a kerti tavat, mert már láttam, hogy lassan az öntudatra ébredés határára került. Előtte viszont korábban észrevettem, hogy a kocsi egyik fényszórója kavicsot kapott, van rajta egy csini kis lyuk. Rendeltem is fényszórót, délelőtt tó, délután fényszóró, mi baj lehet.
   Például, hogy végre tudok aludni. Déli keléssel a tó kilőve, marad az ebéd. Délután nekiálltam a fényszórócserének. Három órával később ott tartottam, hogy félig már le van szedve a lökhárító

   a fényszóró nem jön ki csak úgy, mert beleakad valami füle a hűtőrácsba, a hűtőrács viszont össze van szerkesztve a lökhárítóval, ami viszont a kocsi minden egyéb részébe is kapaszkodik

  de valahol a hűtő mögött még valami nagyon fogja,  a kocsi alatt fekve patentkeresgéléstől az alsógatyám is tele homokkal, meg amúgy is a kurva anyját már mindennek. Az autó ilyen pre-internet korú, sem magyar, sem német, sem angol, sem orosz segítség nincs, két generációval későbbi autóról látszik, hogy igen, le kell bontani a kocsi egész elejét, emelő vagy akna erősen ajánlott. Hát akkor restauráljuk az egészet, majd egy szervizes elbaszkódik vele, nekem meg elment vele egy napom. Lifelong learning, bár ez félig tanulás, félig tanulság volt.

========

   Ilyen bonyolultan még nem csináltam készpénzt bankszámlapénzből.
   Írt nekem a nyugdíjfolyósító, hogy mivel én lettem anyám ideiglenes gyámja, nekem küldik a nyugdíját, de mivel közben meghalt, küldjem is azonmód vissza. Visszaírtam nekik, hogy visszaküldeném, de meg sem jött, hagyjuk egymást békében,. gondoltam, itt vége is az ügynek.
    Pár nappal később a gyerek kapott egy értesítőt, ismeretlen bank küldene neki pénzt. Nem értette, de bement a postára. Kiderült, hogy a tavalyi kötelező biztosításánál volt valami bónusza, visszakapott háromszáz forintot. De a postáskisasszony egy pillanatra elgondolkozott, ööövárjon csak, <utcanév, házszám> ? Igen. <Név> ? Majdnem, de nem, az az apám. Nem baj, az is jó, ha már itt van, odaadnánk magának az apja nyugdíját.
   Itt a gyerek már nagyon nem volt fent a szeren, bemegy némi vasért a postára, ahol véletlenül kiderül, hogy én közben nyugdíjas lettem, de ő kapja a pénzt vagy mi. Jól van, adják ide, mondta, biztosan valamit félreértett, vagy vicc, kap másik kétszáz forinot aztán jól van. De egy elég tisztességes összeget számoltak le neki, elkerekült szemmel nézte, ahogy szaporodnak a húszezresek. Kicsit bizonytalanul jött haza, hogy hát izé, pénz és mi ez a nyugdíjdolog. Óbzmg, nem kellett volna elhoznod, most utalhatom vissza a nyugdíjfolyósítónak. Kicsit feszengett, de megnyugtattam, hogy úgyis akartam készpénzt felvenni a számlámról de most már nem kell, mert tulajdonképp megtörtént a gyámhatóság, a nyugdíjfolyósító, a posta és az ő közbeiktatásával.