2025. 01. 12.
   Végre egy nap, mikor nem csináltam semmi hasznosat. Mármit direkt. Mert egyébként van bőven ilyen napom, hogy elindulok reggel hogy na most mindent is megtolok előre, aztán délután háromkor legyintek, hogy legalább nem csúsztak vissza a dolgok. Nem mentem el semmiért sehova, nem vettem senkinek semmit. A szemetet sem vittem ki. Megnéztem egy valag filmet Netflixen, és most rájöttem, hogy valójában belebotlottam a "mihez hasonlít az umesu íze" válaszba, és le is írtam, csak nem tudatosítottam magamban, hogy baszdmeg, hát ez az. Vermut. Ja, határozottan ilyen édes Martini, Cinzano, meg ezek. Az Éva vermutot nem merem felhozni.

2025. 01. 09.
   Kaptam a javaslatot, hogy a szaké helyett próbáljam ki az umesut. Szilvabor, mondja az internet, pontosabban szőlőbor, szilvaággyal. Szilvakivonattal. Vagy mi.

   Vettem egyet, beleittam, egyelőre keresem a szavakat. Nem rossz, csak olyan... nem tudom. Tuti ittam már valami ilyesmi ízű-aromájú dolgot, de nem tudok rájönni, mi volt az. Nem falfesték, nem szobaillatosító, nem borotvaszesz, nem kézfertőtlenítő.
   Valami balatoni édes fehérbor, édes vermut, kalóriamentes erdei vegyesgyümölcs-tea és szilvapálinka valami furcsa, balkézről született gyermeke, amit a japánok fogadtak jobb híján örökbe. Szilvalikőr, amit borral jól meghígítottak, hátha úgy jobb lesz, de biztos, ami biztos egy kis gyomorkeserűt még adtak hozzá, mert az jól kihozza a valami ízét vagy ööö. Teljesen tanácstalan vagyok.

2025. 01. 01.
   A délután két órás ébredést követő első valamirevaló esemény a szép új év legelső napján az volt, hogy becsengetett két jehovás.